Nyugati Magyarság, 1990 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1990-03-01 / 3-5. szám

10. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1990. március-május SAÁRY ÉVA; Az éter hullámain... Hanák Tibor: Nyitott szemmel L, Sodalitas, Bécs, 1987,231 oldal Hanák Tibor széleskörű művelt­séggel rendelkező, európai nívójú gondolkodó, aki elegáns distanciát tartva — sokszor túlzott objektivi­tásra és érzelemmentességre töreked­ve! — kezeli témáit, legyen szó poli­tikáról, szociológiáról, irodalomról vagy általános emberi problémákról. Könyve, melynek anyagát húsz esztendő rádióadásainak 730 cikké­ből válogatta össze, ennek a minden iránt érdeklődő szellemnek a „műhe­lyébe” enged futó bepillantást, az a­­lábbi csoportosítás szerint: Lehetne másképp is! (Politika és társadalom); Állóvizek (A kulturális élet néhány kérdése); Ifjúság és nevelés; Sok a marxizmusból?; Miben bízhatunk? (Magyarság és történelem); Alom Eu­rópáról; Örök témák. A két-háromoldalas mini-érteke­zéseknek, melyek—a Szabad Euró­pa Rádió kilenc és fél perces adásai­nak megfelelően — prokruszteszi ágyba szorítják a fontos és kevésbé fontos témákat — nemcsak horizon­tális, hanem vertikális (időbeli) kiter­jedése is érdekes. A szerző nagyon jól tette, hogy minden karcolat végén feltüntette a születés dátumát, hiszen ugyanarról a témáról egészen más­képpen kell és lehet(tett) beszélni a hatvanas években, mint a nyolcvana­sokban. (Különösen az aktuális mon­danivalókat lényeges az idő koordi­nátarendszerébe helyezni!) Kár, hogy Hanák Tibor (nem bíz­va eléggé műve sikerében?) mosako­dó, „bizonyítványmagyarázgató” előszóval kezdi kötetét, mely eleve a bírálók szájába rágja a lehetséges ki­fogásolnivalókat és lelohasztja az ol­vasó érdeklődését, aki egyedül sze­retne kalandozni a fejezetek között, fönntartva magának a jogot, hogy kedve szerint értékelje vagy marasz­talja el azokat. Mikor tehát most írásba kezdek, első erőfeszítésként megpróbálom el­feledni ennek a nem éppen szerencsés előszónak a sugallatait, hogy a ma­gam meglátásaira támaszkodhassak. A zavaró inkább az unalmasan egy­forma terjedelem, mely nem veszi tekintetbe az egyes témák jelentősé­gét, hanem mindent egy szintre hoz, monoton zakatolást eredményezve. Meg kell említeni azt is, hogy az írások hazai magyar közönségnek készültek, ezért sok bennük a—nyu­gati olvasó számára — ismétlésnek tűnő megállapítás, a túlságosan „nyilvánvaló” fejtegetés, az ismert tény. Ezt a „déja vu”-benyomást még fokozza — amiről az író persze nem tehet —, hogy az utolsó év folyamán hihetetlenül felgyorsultak a hazai események, elavulttá szürkítve a kö­tet nem egy tárcáját. Az olvasó szinte felujjong, ha olyasmit talál, amivel nem ért egyet, amivel vitába kell szállnia (ez adja az olvasás „fűszerét”!). Számomrailyen például a népszaporulat kérdése, egy pár megállapítás a modem művé­szetről, de leginkább a Horthy-kor­­szak értékelése, melyet „diktatúrá­nak” nevez, annak ellenére, hogy maga sorakoztatja fel az ezt kizáró érveket! Nekem — s ez nem meglepő — az „ örök témák" mondták és adták a legtöbbet, ezek állnak hozzám a leg­közelebb. Szívesen látnék a jövőben pusztán ezekből egy kötetnyi válo­gatást! Ettől függetlenül sok minden mást is megjelöltem magamnak, ami na­gyon tetszett, például: A szül ők vétke, Magyarország és ideológia, Szeretjük Erdélyt, Himnuszunk rekviem, Kö­zép-európai remények, Az első Euró­pa, hogy csak egy pár példát sora­koztassak föl. A könyv mindenesetre kellemes, hasznos, elgondolkoztató olvas­mány: beszélgetés egy széles látókö­rű, művelt és kivételesenhiggadt em­berrel, aki sohasem akarja ráerősza­kolni nézeteit hallgatóira-olvasóira, hanem — mintegy — mottóul fogal­mazza meg az alábbi igazságot: ,fícm az a fontos, hogy egy véle­ményen legyünk ideológiai kérdé­sekben, hanem hogy a különböző vé­leményen levők egyaránt lássák a lé­nyeget”. Állásfoglalás — Amerikai Magyar Tanárok Egyesülete — Az Amerikai Magyar Tanárok Egyesülete 15. évi konferenciáján (Montclair State College, New Jer­sey, 1990. április 26-28.) a következő állásfoglalást hozta nyilvánosságra a magyar kisebbségek ügyében — az Indiana Egyetemen 1990. április 1-3. között rendezett konferencia résztvevőinek felhívásához csatlakozva: „Mint a magyar kultúra, társadalom és történelem ta­nulmányozói, szakértői és tanárai, felemeljük tiltakozó szavunkat Erdély magyar lakosságának megfélemlítése, bántalmazása ellen! Amerika külpolitikája és közvéleménye erőteljesen kell, hogy támogassa Kelet-Közép-Európa népeinek de­mokráciaépítő erőfeszítéseit. Határozottnak kell lennünk ugyanakkor a támogatás feltételeit illetően is. Az egyik feltétel az kell legyen, hogy ezeknek az országoknak a kormányai nemcsak bizonyítottan végetvetnek akisebb­­ségeik elleni bármilyen diszkriminációnak, hanem a TANÚK —KORUKRÓL 4. Nyeste Zoltán: RECSK Emberek az embertelenségben MAGYAR ÖREGDIÁK SZÖVETSÉG BESSENYEI GYÖRGY KÖR 1982 fr í Nyeste Zoltánnak a hírhedt kényszermunka­táborról szóló tanúbeszámolója, több magyar­­országi szamizdat újrakiadás után, most nyil­vános újrakiadásban is megjelent Budapesten gyakorlatban is megvalósított programokat intézménye­sítenek a kisebbségeik emberi jogai érvényesítőnek támo­gatására. Az előítéletek megszüntetéséhez hosszú távú programok szükségesek. A kisebbségellenes tényleges diszkriminációnak azonban azonnal meg kell szűnnie! A magyarellenesség — csakúgy, mint az antiszemi­tizmus és a fajüldözés — előítéletes attitűd és jogfosztó diszkriminálás. Mintegy négymillió magyar él nemzeti kisebbségként Romániában, Csehszlovákiában, a Szov­jetunióban és Jugoszláviában. Beleegyezésük nélkül csatolták őket az első és a második világháború után ezekhez az országokhoz. Azóta is-—más nemzeti kisebb­ségekkel együtt — változó és különféle mértékű és jelle­gű diszkrimináció súj tj a őket. Egyetemeiket, főiskoláikat kisajátították, iskoláik nagy részét és számos templomu­kat bezárták, megfosztották őket könyvkiadóiktól, szín­házaiktól, újságjaiktól, rádió- és TV-programjaiktól, megtiltották magyar nevük és nyelvük nyilvános hasz­nálatát. Ezreket deportáltak, százakat bebörtönöztek, megkínoztak, kivégeztek. Románia karácsonyi forradalmát Tőkés László ma­gyar református lelkész hősies jogvédő ellenállása rob­bantotta ki, akit Temesvár magyar és román lakossága együtt támogatott. Tőkés László püspök éppen Bush el­nöknél volt látogatáson, amikor riasztó hírek érkeztek Romániából: pogrom mértékű magyarellenes támadá­sokról, amelyeknek négy halálos áldozata és több száz sebesültje lett. Sütő Andrást, az egyik legnagyobb élő magyar írót is megtámadták, súlyos sérüléseket szenve­dett; jelenleg egy bostoni kórházban kezelik és még min­dig nem biztos, hogy sikerül megmenteni bal szeme látó­képességét. Most, amikor ezek az országok végre megszabadítják magukat — remélhetőleg — utolsó diktátoraiktól, meg kell szabadítsák magukat e diktátorok kisebbségellenes politikájától és gyakorlatátától is!” Megjelent Borbándi Gyula „Ötszáz mérföld” című kötete, amely kilenc esszét és két naplót tartalmaz A 240 oldalas könyv ára 24.- német márka (plusz portóköltség). Megrendelhető az Új Látóhatár szerkesztősége (c/o Ungarisches Institut, Postfach 440301, 8 München 40) vagy a szerző címén: Oberíöhringerstr. 12/a, 8 München 80 ^ J GÁL ZOLTÁN (Montreál): 1987. február 22. — szatmárnémetinél erdélyből illegálisan át­léptem a határt, ausztriába szerettem volna eljutni, magyarország határőrei „lefüleltek” (mátészalka, majd csenger) és kiszolgáltat­tak a román hatóságoknak, tiltott határátlépésért, idegen pénzegység (forint) csempészéséért (270.-) egy év szabadságvesztésre ítéltek, mely büntetést a szatmári, majd nagybányai börtönökben töltöttem ki 1987. november 1-ig. másfél hónap múlva, ezúttal jugoszlávia felé, újra próbálkoztam, sikeresen, hét hónap menekülttábor letöltése után kanadába érkeztem, azóta montreálban élek családommal, most már, kisfiámat a kanadai hatóságok segítségével hozathattam haza, új hazámba, 1989 augusztusában érkezett. BÖRTÖNÉLMÉNYEK az indulás az aszalódásba belekeményedtünk. így hát ott a határ, az védi a ha­tártalant. vissza vissza-átdobtak, érthető(?), és még én kellett — úgymond huma­nistaként — megértsem, nem kockáztathatja, hogy bármikor sza­badon utazhat, a vizsgálat a székely ügyész, feleségem jóindulatáért soronkívüli látogatást rendelt volna el. a felső tízezer a felső tízezer mind potenciális bűnöző, mármint a hozzánk viszo­nyítottak, a föld színén slattyogók. többje van, mint nekünk a besúgónak, cigarettából, kenyérből, vigasztalásul(?) börtönbün­tetésből, a bűnök 1938-ban kiadták, utána párszor bővítették, hozzáidomult a rend­­(szer)hez. VIGYÁZZ, az állam biztonságát veszélyeztető bűncse­lekményt követsz el, ha lopni kényszerülsz azt, amit nem adtak: szabadságot... az ordító négy méter mély, betonnal bélelt, vasútisín-rács véd bennünket, hosszában és keresztben, tizenkét lépés, hét lépés, nem havazott ránk. a rácson tető volt. az átszálló előtt az átszállásig — neked — csak egy üres teret és időt adok, két hét, három? az átszálló pénteken nem erőltettük meg magunkat, nem is szálltunk át. átszál­lítottak. innen innen már kockákban láttam, amit láttam. # így. eddig így sem. a felolvasó nekem patkánykurva, amikor láttam, mindig ez a torzkép volt előt­tem. állandóan előttem volt. a felolvasás kihallgatott csendben, a kisfiam, egy véletlenül bejutott levelező­lapra napot rajzolt, kívül csend volt. belül üvöltöttem, a felolvasott cikkek „1940—1945 között, az a baszott horthysta álhadsereg tízezres tö­megekben gyilkolta a békés román népet, most az ideje, hogy meg­fizessünk érte. mármint a megmaradónak.” a szünet öt perc. kint az udvaron, na, azért falak között, kell ennél több? a felolvasás második része előtt vért kenytek egymásból magukra, miért? azért a belterületen lehaj­tott tíz esztendőért? még mindig azt hiszed, tudod, mi miért törté­nik ott? a bilincs szorítod, szorít, nem vitás, ő(k) az erősebb(ek). a per sok, sokféle, sokkolt, hozzádtak kafkát. ha(!) tudták volna. az úton az út visszafelé, zárt teherautóban, képekkel volt tömve: terem, síró asszony-gyerek-szülő, talár-hang, fellebbezés-ív, és még mindig kafka. belső-munkálatok két rács nyílik, számlálás, jutalom-munka, számlálás, tégla, fapa­pucs, számlálás, kondér, számlálás, két rács zárul, létszám teljes, a játszmák furcsa helyeken válnak mestereivé a sakk-nak. cigarettáért, ke­nyérért, a másik kenyeréért, a takarítás-ellenőr rab senki sem kérdi, jó- vagy rosszindulattal húzza végig újját — port keresve — a legeldugottabb helyeken, a piac ételed, szennyesed, ágyneműd, egy batyuban, pucéran jég-beton folyosón, tátsd ki a szád, hadd lássák az eldugott zsilett-pengét. utána belédrúgnak, igazuk van, mozdulni mertél, érzed a hatalmat? havonként beálltunk hetvenen, öt tusoló alá. a bolhák, tetvek, és börtönőrök biztonságban voltak. otthoni csomag öt kiló. a következőig egy hónappal kevesebb az itt töltendő nem idő, csak idő. vasárnap drótkerítést javítottunk, becsületesen elzártuk magunkat a külvi­lágtól. ezenkívül még vigyáztak ránk. a sziréna falra ragasztott parancs ordított: ahogy felbúg, hasra, ágy alá, moz­­dulatl anul, majd felrugdosnak, ha vége. időnként — röhögve — ki­próbálták rajtunk.

Next

/
Thumbnails
Contents