Nyugati Magyarság, 1990 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1990-03-01 / 3-5. szám
1990. március-április Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 9. oldal Népfőiskolák Magyarországon 1944 előtt és Kádár után Meghívást kaptam 1989 tavaszán Sárospatakra, a július elején tartandó népfőiskolái találkozóra. Az immár hagyományos, évente ismétlődő találkozó szervezője Újszászi Kálmán, segítsége Hörcsik Richárd. Felkértek, mondjam el, miként kapcsolódott apám, Németh László, a II. világháborút megelőző népfőiskolái mozgalomhoz. A meghívást örömmel elfogadtam. Elmondtam, apámhogyan támogatta az első népfőiskolák kialakulását, az eszme és a program kibontakozását. A negyvenes évek elején saját családi házunkat is felajánlotta népfőiskolának, s csak azért nem vették igénybe, mert túl kicsinek bizonyult erre a célra. Amikor Sárospatakra leutaztam, azt hittem, kizárólag visszaemlékezésről, a múlt felelevenítéséről lesz szó. A találkozó első napja valóban ennek jegyében zajlott. A második napon azonban nyilvánvalóvá vált, hogy egy új, életképes népfőiskolái mozgalom van kibontakozóban Magyarországon. Az első előadó, Tóth János, a megújuló törekvések egyik központi szervezője a közelmúlt népfőiskolái mozgalmának történetét ismertette. Elmondta, hogy legalább tizenöt helyen alakult már népfőiskola, különféle keretek közt, a helyi lehetőségeket kihasználva. Ezután mintegy tíz hozzászóló (már működő népfőiskolák vezetői) ismertette, hogy saját városában, falujában miként indította el a mozgalmat, s milyen eredményre jutott. A konferencia ezen szakaszára visszatérek még. A találkozón külföldi meghívottak is voltak, Skandináviából. Ezekben az országokban a népfőiskolái mozgalom rendkívül erős, életképes és fontos. A svéd, finn és dán vendégek előadták, hogyan is működik náluk ez az intézmény. Nem szükséges külön hangsúlyoznom, milyen örömmel töltött el, hogy ez a mozgalom ismét beindult. A konferencia végére az is világossá vált, hogy a magyar társadalmi szerkezet átalakulásával az új népfőiskolák is más keretet, tartalmat kapnak, minta30-as,40-esévek népfőiskolái. Akkor ugyanis a magyar népnek több mint 50%-a falvakban, tanyán lakott és mezőgazdaságból élt. Mára ez a szám erősen lecsökkent (a statisztikák nem teljesen megbízhatóak), de a parasztság aligha tesz ki többet a lakosság 10%-ánál. Az „eredeti” népfőiskolái mozgalom kizárólag a parasztság legjobbjainak felemelését célozta. Azoknak igyekezett hiánypótló, sűrített képzést adni, akik társadalmi és anyagi korlátok miatt nem kerülhettek középiskolába. A tanfolyamok célja, egy humán keret mellett, mezőgazdasági ismeretek elsajátítása volt, valamint a fiatalok faluszervező szerepre való előkészítése. —Ez a mozgalom nagyon szép eredményeket ért el, amíg csak a II. világháború eseményeinek felgyorsulása derékba nem törte. NÉMETH MAGDA (Toronto): A Rákosi-korszakban, majd később a Kádár-rendszer végéig nem lehetett szó a népfőiskolák újraindításáról, sőt mint „nacionalista, soviniszta mozgalom” feketelistán szerepelt. A politikai nyomás csökkenésével azonban — bizonyítva a nagyfokú igényt és szükséget—a mozgalom spontán módon, alulról szerveződve azonnal éledni kezdett. Mi is lehet a szerepe a népfőiskolái mozgalomnak az új helyzetben? Érzésem szerint többrétű és sok más szempontból más kell legyen, mint a korábbi mozgalom volt, bizonyos fokig hasonló a skandináv népfőiskolákhoz. Ma az értelmes fiatalok többsége, városban és vidéken egyaránt, középiskolát végez, de az oktatás eredményével már baj van. — Németh László fogalmazásában a nevelés, oktatás célja, hogy „...az ember megértse helyét (a világban N. M.) s létét szép és hasznos szereppé tudja alakítani”. Sajnos az iskolák ezt a feladatot nagyon rosszul, vagy egyáltalán nem vállal tákfel. Történelmünk meghamisítása, hagyományaink, a nemzeti tudat és érzés elfojtása, társadalmi feladataink elhallgatása, félművelt, feladatokra rosszul felkészült fiatalokat küldött ki az életbe. Az új népfőiskolái mozgalom elsősorban ennek a hiánynak pótlását vállalta fel. A Soproni Népfőiskola szervezőjének és vezetőjének kiváló cikke (Rónai Judit írását következő számunkban közöljük — A szerk.) kifejti részletesen a mai népfőiskolák célját, legfontosabb feladatát. A sárospataki konferencia második napján a már működő népfőiskolák vezetői szólaltak fel. Természetesen működik egy népfőiskola Sárospatakon, de ezen felül számos városban, kisvárosban, faluban is és értesüléseim szerint 1989 júliusa óta számuk jelentősen gyarapodott. Alkalmam volt két szervezettel közelebbről megismerkedni. Az egyik Ádándon, Siófoktól néhány kilométerre délre, 2-3 éve működik, egy önfeláldozó tanár házaspár szervezésében. Hetente, kéthetente az esti órákra hívnak meg előadót, s az előadást éjszakába nyúló beszélgetés követi. A másik, a Németh László Népfőiskola, két évvel ezelőtt Sopronban, az Óvónőképző épületében létesült, Rónai Judit tanárnő szervezésében. Hallgatói értelmes fiatalok: tanár- és óvónőképzősök, egyetemisták vagy dolgozók, akik tájékozódni, fejlődni kívánnak. Fontos szempont a népfőiskolái hallgatók válogatásánál, hogy a jelentkező „vidéki” legyen, és falujába, városkájába később majd visszatérjen a tanfolyamon hallottakat terjeszteni. Évente mintegy 60 hallgatót képes jelenleg a népfőiskola fogadni, de többszörös a túljelentkezés. Ma a fiatalok jelentős csoportjában megvan az igény műveltségük, látószögük növelésére. Hely és anyagi alap hiányában sajnos jelenleg a népfőiskola nem fogadhat ennél több hallgatót. Maga a soproni Óvónőképző felmérhetetlenül nagy segítséget nyújt az oktatási feltételek megteremtésében. De a helyzet adott, a lehetőségek kori átozottak. Csak pél - daként említem: a hallgatók földön, saját hálózsákjukban alszanak a tanfolyam ideje alatt. Előadások természetesen csak olyankor folyhatnak, mikor az Óvónőképzőben szünet van. Rónai Judit önfeláldozó, s ugyanakkor leleményes módon teremti meg a népfőiskola feltételeit. Kiváló szervező. Emberi kapcsolatokat kiválóan alakít ki és ápol. A népfőiskola anyagi alapját adományokból, alapítványokból, az Óvónőképző alkalmazottai és soproni üzletemberek ,Felajánlásaiból” hozza össze. Mindez mellékes lenne, ha maga a program nem lenne kiváló. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy az. Jelenleg a következő időrendi felállásban dolgozik: A tanfolyam kezdete november: 10 napos bentlakásos kurzus —februárban háromnapos bentlakásos „hosszú hétvége” — Húsvét táján egy hét (ilyenkor kirándulásokon is részt vesznek) — még egy hosszú hétvége a tavasz folyamán—nyáron 10 napos tábor a Balatonnál. Részt vettem 1989. novemberi programjukon és az 1990. február 23-25-i hétvégén. Az utóbbi témája — rendkívül aktuálisan — „Középeurópaiságunk”volt. Azelőadóknévsora bármely szervezetnek becsületére válhatna: Mészöly Miklós író, Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész, Litván György és Szarka László történész, Pungor Ernő vegyészprofeszszor, akadémikus, Vekerdi László tudománytörténész, orvos, Derne T amás szociológus és Püski Sándor könyvkiadó. A színvonalas előadásokat fontos kérdések követték a fiatalság köréből, amikre az előadók válaszoltak. A hallgatóknak alkalmuk nyílt kirándulásra is, az esti órákban pedig népi táncok és dalok tanulására, gyakorlására. A hétvége során az előadók és meghívottak köréből megalakult a Soproni Népfőiskola Tanácsadó Testületé. Határozat született egy Alapítvány létesítésére, hogy a népfőiskola bővítésének anyagi feltételei létrejöhessenek. Az Alapítvány bejegyzése jelenleg folyamatban van. Addig is, míg ez megvalósul, támogatás eljuttatható Soproni Óvónőképző Intézet Németh László Népfőiskola, Rónai Judit részére, Sopron 9400, Ferenczi J. u. 5. címre. A Soproni Népfőiskola nemcsak számban, szakterület szerint is szeremé működését kiterjeszteni. Célja a későbbiekben, hogy szakmai vonalon is foglalkozzon a fiatalsággal; ebben természetesen fontos helyet foglal majd el a mezőgazdaság korszerű átalakítására való felkészülés. Utoljára, de nem utolsósorban említem, hogy a Németh László Népfőiskola felvállalta a fiatalok erkölcsi megerősítésének feladatát, s azt, hogy mindenben minőséget keressenek és minőséget nyújtsanak. Talán semmire sincs olyan nagy szükség ma Magyarországon, mint éppen erre. Rendkívül fontos, hogy ez a mozgalom minél gyorsabban, minél szélesebb körben terjedjen és jó irányba befolyásolja a jelenlegi hallatlan átalakulást Magyarországon. 1990 is the 25th Anniversary of our Canadian Hag. Let’s celebrate the flag and who we are as Canadians: We’re a people dedicated to the principles of justice and equality. A people who have built a bilingual and multicultural society /O/CC that draws strength from t/O-' the rich and colourful diversity of our nation. A people with a deep sense of caring and compassion for our fellow Canadians. Let’s fly our flag even more proudly this year 1QQO as we remind ourselves tA/" of the values and the LE — symbols that unite us drapeau canadien as Canadians. THE CANADIAN FLAG w 1*1 Multiculturalism and Multiculturalisme et Citizenship Canada Citoyenneté Canada l+l Department of the Secretary Secrétariat d'État o' State of Canada du Canada Canada PANNÓNIA BOOKS Churchill emlékiratai, l-il. kve. $49.90 Dr. Berki Mihály: Hadsereg vezetés nélkül — 1956 tve. $19.90 Rózsa Péter: Ha túlélted, halgass! (A magyar Gulagról) fve. $15.20 Latinovits Zoltán: Verset mondok kve. $ 5.30 Sütő András: Levelek a fehér toronyból (kazetta) $11.98 Nagy Bandó András: Nyílt kártyákkal (kazetta) $11.98 Boltunk kínálata: a KAPU, a HITEL, a MAGYAR NEMZET, a 168 ÓRA, a REFORM, a TALLÓZÓ, a HETI VILÁGGAZDASÁG legfrissebb számai, és még sok más magazin, újság, rejtvénylap! Kérje legújabb lemez-, kazetta- és könyvkatalógusunkat! CÍMÜNK: LEVÉLCÍM: 472 Bloor St. W. P.O.Box 1017, Stn. B I. emelet, Toronto Toronto, Ont. M5T 2T8 Telefon: (416) 535-3963
