Nyugati Magyarság, 1990 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1990-03-01 / 3-5. szám
1990. március-április Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 3. oldal ARMED FORCES DR. HORVÁTH JÁNOS, a Butler Egyetem professzora igen jó esélyekkel indul republikánus jelöltként a kongresszusi képviselőségért Indiana 10-es körzetében. Sikere mindannyiunk sikere lenne! Minden amerikai állampolgár és zöld kártyával rendelkező személy küldhet támogatást a kampány költségeinek fedezésére a következő címre: ..HOOSIERS FOR HORVATH”. 12 North Delaware St, Indianapolis, IN 46204. — (Horváth János professzor volt a meghívója a Butler Egyetemen díszdoktorrá avatott Göncz Árpádnak, a Magyar Köztársaság ideiglenes államfőjének.) — TÁMOGASSUK! Az MDF országépítő elgondolásait az 1989. októberi II. Országos Gyűlésen elfogadott és decemberben megjelentetett 160 oldalas programja foglalja össze. Ennek alapján állítjuk, hogy az M D F a magyar újjászületés pártja. Szilárdan a magyar hagyományokban gyökerezik, az előző nemzedékek tapasztalataira épít. Példaképünk Berzsenyi klasszikus erkölcsisége, Kölcsey hazaszeretete, Széchenyi gyakorlatiassága, Petőfi gyújtó lendülete, Kossuth fáradhatatlansága, Deák megfontolt bölcsessége, Teleki Pál önfeláldozása, Bajcsy-Zsilinszky hősiessége, Németh László nemzetnevelő elhivatottsága, Bibó István politikai gondolkodása, az 1945—47-es és az 1956-os demokrata politikusok felelősségteljes és szélsőségektől elhatárolódó magatartása. Mint demokratikus nemzeti középpárt, elvetjük a kollektivista és világmegváltó ideológiákat, „a cél szentesíti az eszközt” gyakorlatát, a felelőtlen radikalizmust, a demagógiát, az önhitt és agresszív politikai viselkedést. Nem rombolni, hanem építeni akarunk, közösen mindenmás mérsékeltés józan irányzattal. Hívei vagyunk a kompromiszszumoknak, de elvetünk minden elvföladó alkut. Dogmák és elvont doktrínák helyett a józan ész vezérli gondolkodásunkat, a magyar valóság szükségleteiből és lehetőségeiből kiindulva akarunk cselekedni. Eszményünk az emberi szabadságjogok legteljesebb tiszteletben tartása, az alkotmányos jogállam, a politikai demokrácia, apluralizmus, a tolerancia. Mi nem megtért marxisták vagyunk, mi nem mostanában, de nem is csak egy-két évtizede kerültünk szembe a kommunista diktatúrával. Mi azoknak a pártja és törekvéseik folytatói vagyunk, akik 1945 és 1948 között küzdöttek az egypárti diktatúra létrehozása ellen, akik az 1956-os forradalomban megpróbáltak annak véget vetni, akiket ezért bebörtönöztek, üldöztek, s annak a nagy tömegnek, mely a Kádár-korszak alatt mindvégig annak csöndes, belső ellenzékét alkották. Nekünk nem kell hangos kommunista - ellenességgel feledtetnünk múltunkat. Ugyanakkor mi azt is tudjuk, hogy a 800 ezer párttag nagy része nem volt igazi kommunista, nem követett el bűnöket, ezért nem követeljük fejüket, készek vagyunk megfelelő helyet adni számukra is az országépítés munkájában. Mi igazságot akarunk szolgáltatni a meghurcoltaknak, de nem a bosszú, hanem a jog szellemében, ugyanakkor nem feledkezve meg a megbocsátás keresztényi kötelességéről. Tudjuk, hogy a nemzetnek mindenki tehetségére, tudására szüksége van, ezért csak az érdemteleneket akarjuk eltávolítani, csak a meg nem szolgált, politikai érdemekért adott nyugdíjakat akarjuk lecsökkenteni. Mi nem a népet akarjuk leváltani, hanem az őt megnyomorító rendszert megváltoztatni. Tudjuk, hogy ezzel az emberek is meg fognak változni, hogy a korruptság, a cinizmus és az önzés alól elő fog jönni a tehetség, a tisztesség és hazafiasság. Mi nem csak a gazdaságot, mi a társadalmat is meg akarjuk javítani, ezért tekintjük magunkat egyszerre politikai pártnak és országos mozgalomnak. Vetélytársaink jelentős részével, elsősorban a Kisgazdapárt, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Néppárt híveivel, együtt indultunk el 1987 szeptemberében Lakitelken. Meggyőződésünk, hogy a jövőben útjaink még találkozni fognak. Ma is becsüljük azoknak az eszmei és politikai bátorságát, akik kommunista családi hátterük ellenére, saját marxista, némely esetben maoista és trockista meggyőződésüket elvetve, MSzMP-tagságuktól megfosztva vagy azt csak a közelmúltban feladva, az 1970-es években fokozatosan elfogadták a liberális demokrácia elveit. Sokan közülük ma a Szabad Demokraták Szövetségének prominens tagjai. Nagy volt annak a jelentősége, hogy ez a tábor idővel azt is belátta, hogy a magyar kisebbségek melletti kiállás nem elvetendő nacionalizmus. De már kezdettől fogva nem tudtuk azt elfogadni, hogy a szamizdatokat készítők egyedül magukat nevezték ki „demokratikus ellenzék”-nek, szembeállítva csoportjukat a rendszer megváltoztatásáért nemcsak kényszerből, de józanságból is csöndesebben harcoló népi vagy polgári származású írókkal és más értelmiségiekkel, akik jelentős része sohasem hitt a szocialista-kommunista utópiában, vagy már az 1956-os forradalom leleplezte előtte a bolsevizmus hazugságát. A mai szabad demokraták nem egy vezetője sokat megőrzött kommunista múltjából és mentalitásából. Ezt az utóbbi hónapokban követett magatartásuk vitathatatlanul igazolja. Az SzDSz-néí egyre jobban érvényesült a „pártfegyelem”, a belső centralizmus. Ezt gondosan összehangolt nyilatkozataik és fegyelmezetten végrehajtott politikai fordulataikjelzik a legjobban. (Gondoljunk csak a köztársasági elnök közvetlen megválasztásával kapcsolatos álláspontjuk változásaira, vagy az egy évvel ezelőtt még hangosan hirdetett „spontán privatizáció” ügyes elejtésére.) Visszatetszést keltő szerénytelenséggel hirdetik magukat az igazság és a tehetség („a szürkeállomány”) egyedüli birtokosainak, közben előszeretettel sajátítják ki maguknak mások jelszavait, szimbólumait, sőt dalait („Szabad élet, szabad madár”) is. Maguknak igénylik a szabadságszeretet előjogát („Van, aki szabadon szereti”) és ellenfeleiket kommunistabarátsággal vádolják („Aki ellenünk van, az velük van”). Miután pártkongresszusuk az ősszel elvetette a nemzetiszínű fecske pártjelvényt, mégis ezzel álltak a közönség elé — belső tájékoztatásuk szerint csak taktikából, „kampánycéllal”, ami jelzi, hogy a nemzeti célokkal még ma is milyen nehezen tudnak azonosulni. Taktikából ugyanakkor meglehetősen elvtelenül váltogatják a szövetségeseket, illetve bírálatuk célpontjait: míg az MDF-et teljesen alaptalanul és méltatlanul nacionalizmussal és antiszemitizmussal vádolják, mások esetében igen engedékeny mércét alkalmaznak. Az MDF-fel az egyik héten még együtt mutatkozni sem akarnak, a következő héten pedig koalíciós partnerként emlegetik. A nyilvánosságot, a szereplést nálunk mindenesetre szokatlan intenzitással, nyugodtan mondhatjuk, agreszszivitással keresik, szimpatizánsaik és hirdetéseik révén vitathatatlanul tele velük a sajtó, sőt az utca is. E stílus mellett a legnagyobb hibájuk a dogmatizmus, a doktrinerség és az együttműködésre, a kompromisszumra való képtelenség. Ez élesen megmutatkozott már a nyári kerékasztal-tárgyalásokon,mostpedig a március 15-i ünnepségeket előkészítő megbeszéléseken, ahol háromszor mondták föl a már megkötött megállapodást. Mi azonban tisztában vagyunk azzal is, hogy az SzDSz tagságának és támogatóinak nagy része mentes ezektől a hibáktól, sőt, talán már maga is kezdi It’s also the Reserve érezni ezek terhét. Mi velük szívesen együttműködnénk, csak a radikálisokkal, az inkorrekt módszereket alkalmazókkal állunk szemben. A fiatal demokratákat megalakulásuk pillanatától támogattuk, harcostársnak tekintettük. Sajnáljuk, hogy közülük többen — elsősorban a politikai taktika kérdéseiben — idővel velünk szemben az SzDSz-hez közellálló álláspontot alakítottak ki.Mi azonban becsüljük a FIDESZ-tagság felkészültségét, lendületét, eltökéltségét, sreméljük, hogy közülük még sok kiváló politikus és gondolkodó fog kiemelkedni, akik hozzánk hasonló célokért fognak munkálkodni, osztva azt a hitet, amit nevünk is hirdet. A Magyar Demokrata Fórum azokkal tud együttműködni, akik osztják a régi elvet :„Suaviter in modo, fortiter in re!” Szabadon fordítva: visszafogottan a hangnemben, erőteljesen az ügyekben. Meggyőződésünk, hogy ha a magyar társadalom kellő többségben mellénk áll és fölépítjük IVIagyarországon a Demokráciát, Felelősséggel, akkor A MAGYAR NÉV MEGINT SZÉP LESZ! Join the Reserve Become a part-time member of Captain Johnson’s team... While pursuing your full-time civilian career, take on the challenge of learning a part-time trade in either the Militia, Naval, Air or Communication Reserve. Earn extra and benefit from varied employment and travel opportunities with the Canadian Forces Reserve. Join us now! For more information, visit your nearest recruiting centre or call collect - we’re in the Yellow PagesTMunder “Recruiting”. Az MDF és riválisai
