Nyugati Magyarság, 1990 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1990-03-01 / 3-5. szám
4. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1990. március-május Választás és hatalomátvétel (Folytatás az 1. oldalról) tette, aminek alapján a Magyar Demokrata Fórum kapta a legtöbb szavazatot, mintegy 4%-kal megelőzve a Szabad Demokraták Szövetségét. A második forduló azután, az egyéni versenyek döntője, ezt a kis előnyt elsöprő győzelemmé változtatta a Magyar Demokrata Fórum javára. Mi okozta ezt a lényeges eltérést a két forduló eredménye között? Jogosnak látszik az a feltevés, hogy a Fórum általában sokkal alkalmasabb, népszerűbb, rokonszenvesebb jelölteket indított az egyéni körzetekben. Jellemző a következő öszszehasonlítás. 176 parlamenti ülés sorsa dől el egyéni körzetekben, és 210 ülés kerül kiosztásra a pártlistás szavazatok alapján. E mellett az arány mellett élesen szembeötlik az a tény, hogy a Fórum 114 mandátumot szerzett az egyéni körzetekben, és mindössze 50-et a listás szavazás alapján. A Fórum az egyetlen párt, amelyik több mandátumot szerzett az egyéni körzetekben, mint a listákon, méghozzá kétszer annyit. A megfelelő arány a Szabad Demokratáknál 35-37 volt, míg például a FIDESZ-nél 1-20 (!). Mire következtethetünk ebből? Arra, hogy például a Szabad Demokraták intelligens taktikája, (nem okvetlenül rossz értelemben vett) opportunizmusa, demagóg radikalizmusa általános szinten sokaknak imponált. Mikor azonban a szavazó az „image” mögött az élő személyeket kereste, sok helyen kisstílű agitáto- i rokartafált egy bizalmat gerjesztő, ! megnyugtató jelölt helyett. Még jobban kiütközött ez a kontraszt a FIDESZ esetében. Az „image” egy ked.v.55,. elragadó, bátor, parittyás kis lur^Ók&yiffiikezete, akik vízzel töltött ^papírzacskókat ejtegetnek a volt pártállamkorifeusainakfejére. Kinek lenne szíve nem a Pál utcai fiúkra szavazni? Mikor azonban a szavazó az egyéni vezetőt, urambocsá', az államférfit kereste a FIDESZ-jelöltek között, akkor többnyire nagyszájú, kis zsebdemagógokat talált, akik aztán egy kivétellel sorra megbuktak. A leglátványosabb bukás azonban Tamás Gáspár Miklóst, az SzDS z agitprop szakértőjét érte; egy januári soron kívüli választáson választották meg az egyik budapesti körzetképviselőjévé. Az általános választás során Tamás megdöntötte a politikai bukás rövidtávú világcsúcsát, mivel választói három hónapon belül kipenderítették. Ebben valószínűleg szerepet játszott az a botrányos cikk, amit Tamás a választások idején közölt a Beszélőben, az SzDSz-hez közel álló folyóiratban. Nem volna érdemes sokat foglalkozni ezzel a förmedvénynyel, ha nem tükröződne benne az az SzDSz-ben igen elterjedt mentalitás, amit a szavazók végső soron elutasítottak, mikor az SzDSz főbb ellenfelét tüntették ki bizalmukkal. Tamás „ Új reformkor vagy új Horthy-korszak?” c. cikke a sanda gyanúsítgatások, ki nem mondott, de sugallt sötét asszociációk mesterműve. Van benne minden: csendőr, Gombos, Auschwitz, Recsk — természetesen egyik sem közvetlenül kapcsolva a Demokrata Fórumhoz, oh, nem! Ezt a konklúziót, ezt a kapcsolást vonja csak le az olvasó, Tamás túl finom ahhoz, hogy ezt megtegye, őcsakül irodájában és gumikesztyűs kézzel dobálja a trágyát a ventillátorba. Valami csak találni fog. A cikk utolsó két mondatát érdemes itt reprodukálni: „Mucsa és félelem — vagy szabad demokrata többség. Nincs harmadik út.” Nos, ez az ostoba magyar nép ezek szerint nagy fölénnyel Mucsát és a félelmet választotta. Azmáraburleszk világába tartozik, hogy Tamás e cikkében még Antall Józsefnek, az MDF elnökének édesapját is megpróbálja tőle elvitatni, mondván, nem tudja, Antalinak milyen gyakran jut eszébe az édesapja, a magyar nemzet hőse, de ő, mármint Tamás, sűrűn gondol rá. íme a szalámi-taktika non plus ultrája: azSzDSzelőbb leszalámiztaPozsgay Imrét az MDF-ről, aztán kitagadtatta vele az egész volt reformkommunista garnitúrát, most pedig már a papán a sor. Épp jókor jött ez a választás, különben Tamás ma már valószínűleg Antall József pizsamájában aludna. Ne aggódjon a kedves olvasó, Tamás természetesen a parlament tagja, és még hallunk majd felőle. Megbukott a saját körzetében, bevitorlázott a pártlistán, kiszorítva ezzel egy arra valószínűleg érdemesebb kollégáját. A karrierjüket átmenteni igyekvő volt pártkorifeusokat otthon ejtőernyősöknek hívják. Ha van humorérzéke az új honvédelmi miniszternek, Für Lajosnak, kinevezi Tamás népbiztost az ejtőernyősök tábornokának. A fenti élcelődés nem volt öncélú, remélhetőleg segíti az olvasót megérteni, miért is döntött úgy a magyar nép, ahogy döntött. Ilyen és hasonló választási tónus sok személyes keserűséget eredményezett és így szinte kizárt volt, hogy a két vezető párt alkothasson egy „nagykoalíciót’’, amit sokan sürgettek. Az MDF (42%) ehelyett a Független Kisgazdapárttal (11%) és a Kereszténydemokrata Néppárttal (5%) alkot koalíciós kormányt. Az ellenzékben a Szabad Demokratákat (24%), aFIDESZ-t(5%), a Magyar Szocialista Pártot (9%) és a független képviselők csoportját találjuk. Az új parlament, Magyarország hosszú idő után első szabad törvényhozása május 2-án ült össze. Az ország új politikai vezetőinek első aktusa egy alku volt, amelyben az egyik tét sajnos a köztársasági elnök pozíciója volt. Miután az MDF az elmúlt ősszel elvi harcot folytatott azért, hogy a magyar nép közvetlenül választhassa meg elnökét, most egy bonyolult ügylet keretében hozzájárult ahhoz, hogy az SzDSz egyik vezetője, Göncz Árpád kapja meg ezt a pozíciót annak fejében, hogy az SzDSz hozzájárul különféle törvény- és alkotmánymódosításokhoz, melyek erősítik a kormány kormányzóképességét. Göncz Árpád, az írószövetség elnöke köztiszteletben álló, tiszta múltú, egyenes és kiváló ember, akinek az MDF-en belül is számos barátja és tisztelője van, és aki minden bizonnyal egy közvetlen szavazáson is megválasztható lenne. Kicsit rossz ízt kelt, hogy ezt a magas pozíciót ilyenféle lóvásári alku folytán nyerte el. Göncz Árpád épp a napokban tett egy rövid látogatást az Egyesült Államokban, ahol Bush elnök és a kongresszus vezetői is fogadták. Kitűnő benyomást keltett, a magyar nép büszke lehet rá. Az elmúlt héten Antall József, a győztespártelnöke, akit Göncz elnök megbízott a kormányalakítással, közzétette új kormánya névsorát. Az új kormány bemutatása következő cikkünkre kell maradjon, de annyi elmondható, hogy Antall József irányító elve nem az ideológia vagy a politika volt, hanem a kompetencia. Szakértő kormány lesz ez a javából, tagjai kiváló szakemberek, akiknek feladata lesz Magyarország visszavezetése egy egyesült, szabad, virágzó Európába. Isten áldása kísérje munkájukat! —bv— Köszöntjük az Antall-kormány minisztereit! Belügyminiszter: HORVÁTH Balázs (MDF) Földművelésügyi miniszter: NAGY Ferenc József (Kisgazda) Honvédelmi miniszter: FÜR Lajos (MDF) Igazságügyi miniszter BALSAI István (MDF) Ipari és kereskedelmi miniszter: BŐD Péter Ákos (MDF) Környezetvédelmi miniszter: KERESZTES K. Sándor (MDF) Közlekedési és hírközlési miniszter: SIKLÓS Csaba (MDF) Külügyminiszter: JESZENSZKY Géza (MDF) Munkaügyi miniszter: GYÖRIVÁNYI Sándor (Kisg.) Művelődési és közoktatási miniszter: ANDRÁSFALVY Bertalan (MDF) Nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere: KÁDÁR Béla (Független) Népjóléti miniszter: SURJÁN László (KDNP) Pénzügyminiszter: RABÁR Ferenc (Független) Tárca nélküli miniszterek: GERBOVITS Jenő (Kisg.), KISS Gyula (Kisg.), MÁDL Ferenc (Független) Antall József és Jeszenszky Géza február 3-án a Rutgers egyetemen (New Jersey) tartott előadást a Magyar Öregdiák Szövetség — Bessenyei György Kör rendezésében. (Fodor P. András felvétele) PETŐFI SÁNDOR: A Nemzetgyűléshez Ott álltok a teremnek küszöbén, Melyből a nemzet sorsa jön ki majd, Megadjatok, ne lépjetek be még, Hallgassátok ki intő szózatom... Egy ember szól, de milliók nevében! Az a hon, melyet őseink szereztek Verítékökkel s szívok vérivel, Az a hon többé nincs meg, csak neve Bolyong közöttünk, mint a temetőbül Éjféli órán visszajött kísértet... Az a hon többé nincs meg, falait Elmorzsolák a múlt kor férgei, S az új vihar szétfújta födelét, S lakói most az ég alatt tanyáznak, Mint a vadállat és mint a madár. Mit őseink egy ezredév előtt Tevének, azt kell tenni most tinektek: Bármily erővel, bármily áldozattal, Bár mind egy szálig elvesztek belé, Hazát kell nektek is teremteni! Egy új hazát, mely szebb a réginél És tartósabb is, kell alkotnotok, Egy új hazát, ahol ne légyenek Kiváltságok kevély nagy tornyai, Sötét barlangok, denevértanyák, Egy új hazát, hol minden szögletig Eljusson a nap s tiszta levegő, Hogy minden ember lásson s ép legyen. Nem modom én: a régi épületnek Dobjátok félre mindenik kövét, De nézzetek meg minden darabot, mit Alapnak vesztek, s amely porhatag már, Vessétek azt el kérlelhetlenűl, Bármily szent emlék van csatolva hozzá, Mert jaj a háznak, mely alapba ’ gyönge, Mert fáradástok akkor hasztalan lesz, Egy perc jöhet, s az épület ledől, S rossz gazda, aki mindig újra épít, S ma vagy holnap, de végre tönkre jut. Számot vetett-e mindenik magával, Minő dologra szánta el magát? Nagy a dicsőség, melyet mindegyik Szerezhet itten, de tudjátok-e, Csak nagy munkáért jár ez a dicsőség! Akit nem égő honfiérzelem És tiszta szándék vezetett ide, Kit a hiúság, vagy silány önérdek Csábít e helyre, az szentségtelen Lábbal ne lépjen e szentelt küszöbre, Mert hogyha egyszer átlép és kijő majd, Átok s gyalázat lesz kísérete, Mellyel haza s később a sírba megy. Ti, kik szivébül bálványistenek Ki nem szoríták az igaz nagy Istent, Kiknek szivében a honszeretet Mint szentegyházi oltárlámpa ég, Eredjetek be és munkáljatok, Legyen munkátok oly nagy, oly szerencsés, Hogy bámultában, majd ha látni fogják, Megálljon rajta a világ szeme, A bennlakókat vallja boldogoknak És istenítse, akik építették! i -J
