Nyugati Magyarság, 1990 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1990-03-01 / 3-5. szám

2. oldal

Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident

1990. március-május

NHICUI

/♦4/U5YARSÁC

Hungarians cf Me west ^ licngrcis d’Occident y

Published monthly by the TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC.

5582 Gatineau Ave., #11 Montréal, P.Q. II3T 1X7, Canada Phone (514) 731-4192

Felelős kiadó-főszerkesztő:

MIKLOSSI ISTVÁN

H. főszerkesztő: NAGY KÁROLY

A szerkesztő bizottság tagjai: Éltető J. Lajos, Györgye? Klára, Hámos László, Megyeri György, Miklóssi István, Nagy Károly, Németh Magda, Püski Sándor, Roy Mária, Sass Márton, Tamási Miklós

Megrendelési dijak egy évre: Kanada: $25; USA: US-$23. egyéb országok: US$28 (lcgi)

Kéziratokat nem őrzünk meg s nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. A közölt írások nem feltétlenül képviselik a szerkesztő bizottság álláspontját. A valódi névvel aláírt cikkekén a mindenkori cikkírók Felelősék.

Híreink, cikkeink utánközölhetők lapunk nevének feltüntetésével!

HIRDETÉSI DÍJSZABÁS $10 (US-$8) per column inch Nagyvállalatok, állami szervek: $1.00 per agate line

MIKLÓSSI ISTVÁN:

BÁRÁNY JÁNOS (Las Vegas):

Magyar külpolitikai érdekek

(Cs. Pityu, a milliófejű, avagy egy tuti cionista füles)

„A cionizmus nélkülözhető. A zsidóság nem!” (John Bárány)

Csurka állítólag nem szereti a zsidókat. Tehát Magyarországon dúl az antiszemitizmus. Ilyen egyszerű ez, kérem. Otthon! Amerikából nézve már sokkal bonyolultabban egyszerű. Abból az Amerikából, amely tekintélyes mennyiségű pénzzel támogatja Izraelt, és ahol a zsidó lobby befolyása, megint csak egyszerűen szólva, erős.

Istenkém! Hát én is antiszemita lettem?! Egy embertelenül sokat szenvedett nép, nem egészen fél évszázados nemzeti múlttal, körülvéve ellenségekkel... én meg le merem írni, hogy a zsidó lobby befolyása az amerikai politikára sokkal erősebb, mint amit én kívánatosnak tartanék, amerikai szemmel? Ettől kezdve senki nem moshatja le rólam, hogy antiszemita vagyok. Itt. Ez persze, pestiesen szólva: vicc. Fordítsuk komolyra a dolgot.

Mi történik és miért Magyarországon? Tegyem hozzá, a Szovjetunióban és a többi, átalakulóban lévő közép-európai országban? Hogyan lehet az, hogy szinte varázsütésre antiszemiták a lengyelek, csehek és magyarok? Legalábbis anemzetközi sajtó szerint. Elképesztő vakvéletlen, hogy a keletnémetek antiszemitizmusa nem ilyen erős? Vagy csak nincs akkora visszhangja? Mert a — szerintem (nem túl okosan) kitalált

Üzenet haza

Évtizedek óta várt, talán sekak - keny sége, a kommunista berendezszámára már nem is várt, csak remélt kedés elleni határozott és igen

—magyar antiszemitizmusnak bizony „jó” a sajtója, különösen az USA-ban. Nem hiszem, hogy véletlenül. Ugyanis a Magyar Köztársaságnak elemi érdeke, hogy a politikai reformok megszilárdítását gazdasági fellendülés kövesse. Ehhez pedig pénz kell, ami pillanatnyilag Nyugaton található, és ahol a legtöbb van ebből a jószágból, az az Egyesült Államok. „Véletlenül” épp itt a legerősebb a zsidó lobby is. Minden épeszű magyar politikusnak tudnia kell tehát, egyáltalánnemokos, de nem is tisztességes dolog Magyarországon antiszemita tüzet szítani. Mégis szítódik. Még a New York Times-ban is. Már-már úgy néz ki, a Magyar Köztársaságban hivatalos zsidóüldözés folyik. Pedig fenét! A zsidók nem másodrendű polgárok és nem tudok olyan törvényről, amely hátrányos helyzetbe hozná őket. Ha valami nem előny, az még nem hátrány, és nincsenek is hátrányban! Tudják ezt azok is, akik ezt a léggömböt fújják. Többről van itt szó, mint az érthető okból túl érzékeny zsidóság reakciójáról.

Arról van szó, hogy ha Magyarországon ilyen erős az antiszemitizmus, akkor — teljesen normális módon — az amerikai zsidó lobby nem támogatja, vagy nem olyan mértékben, a Magyarországnak oly fontos segélyek, kölcsönök megadását. Úgyis mondhatnánk: ha a zsidóságnak nincs kellő befolyása a magyar (küljpolitikára, akkor a kölcsönök, hitelek megszerzése nehezebb. Okos választó tehát zsidóra szavaz, ha egy csöpp esze van. (Ma már tudjuk, a zsidók is, én is, a, magyar választópolgárnak nincs ennyi esze, vagy több van. Egy csöppel.)

fordulat következett be a magyar nép történelmében. Vonatkozik ez természetesen ránk iSpEEzen mindig iroiagyarság részének tekintettük magunkat. A független, népképviseleti parlament megalakulásával és a felelős kormány létrejöttével megszűnt politikai emigráns státuszunk: mostantól Nyugaton élő magyarok vagyunk.

Most, a történelmi fordulat után, talán nem időszerűtlen köszöntünket és elismerésünket kifejezni azoknak az egyéneknek és csoportoknak, akik és amelyek nagyban hozzájárultak a vértelen, csendes forradalom teljes győzelméhez. Számunkra, akik az otthoniakkal ellentétben folyamatosan és megbízhatóan tájékozódhattunk az otthoni történésekben, egy pillanatig sem kétséges, hogy a pártállam lassú, de biztos, a látványosságot nélkülöző lebontásában a legnagyobb szerepet a „nemzeti ellenzék” vállalta, amely Lakitelken alakult Magyar Demokrata Fórummá. A magyar nép az urnák előtt bizonyította, hogy méltányolja a sok évtizedes, áldozatos ellenzéki szerepet.

Nem csekély szerepet vállaltak a hatalmon belül lévő ún. „reformkommunisták” Pozsgay Imrével az élen. A történelem ugyan átlépett rajtuk, mégis bízunk abban, hogy nem kevesen vannak, akik igen pozitívnak értékelik hozzájárulásukat, kockázatvállalásukat.

Az utóbbi években jelentkezett a radikális „demokratikus ellenzék” , amely a választásokat megelőző időszakban a Szabad Demokraták Szövetségében tömörült. Tévé-Nyilvánvaló, Izrael államnak nem látványos fellépése elismerést vívott mindegy, hogy a jövendő magyar (cseh,

ki mind otthon, mint a nyugati magyarság körében. Kár, hogy a kampány idején néhány képviselője nemzetellenes kijelen lésekre ragadtatta magát, amelyeket még amerikai lapokban is visszaolvashattunk. Ezek a megnyilatkozások, az antiszemitizmus megalapozatlan vádjának csaknem az egész magyar népre kiterjesztett hangoztatása mélységesen fölháborított mindannyiunkat.

Ebben a tekintetben „kiemelkedő” szerepet játszik egy Tamás Gáspár Miklós nevű úriember, aki — számunkra igen megle pő módon — pártja révén tagja lett a magyar parlamentnek is. Bízunk abban, hogy az SzDSz vezetése már most mélyen elgondolkodik azon, hogy sürgősen visszahívja, mielőtt jóvátehetetlen károkat okoz az egész magyar népnek.

A jövőben egyébként következetesen és szervezetten fellépünk a nyugati lapokban megjelenő nyilatkozatok fogalmazói, illetve közvetítői ellen. Ennek kontinentális szervezése már folyamatban van.

Elérkezett az ideje annak, hogy minden erőnket latba vetve segítsünk a magyar kormánynak a múlt igen terhes örökségének felszámolásában. Hazánkat, annak kormányát — önkéntes követekként — emelt fővel vállalhatjuk, képviselhetjük a nagyvilágban. Már nem kell attól tartanunk, hogy idekinti erőfeszítéseinkből, az óhaza iránti óhatatlan érzelmi kötődésünkből illetéktelenek, azaz nem a nép által választott funkcionáriusok kovácsolnak politikai fegyvert maguknak.

Köszöntjük a magyar parlamentet, a magyar kormányt és az ellenzéket, amelytől elvárjuk, hogy lojális és konstruktív legyen — a magyar nép szebb jövője érdekében!

lengyel, stb.) külpolitika hogyan viszonyul hozzá. Nem kell ahhoz anüszemitának lenni, hogy a már-már drámaivá felfújt, egy-két magánvéleményből általánosított magyarországi rémképet visszavezessük politikai eredetre. Ez a „pozícióharc” nemcsak nálunk folyik, hanem minden közép-európai országban. Kelet-Németországban nincs rá szükség. Ők az NS zK-tól függnek, nem Washingtontól.

Abban a pillanatban, amikor az új demokratikus Magyar Köztársaság nép által v ál as ztott vezetése ki lép a nemzetközi politika színterére, akár az ENSzben, akár más fórumon, v alamilyen formában állástkell foglaljonlzraellel kapcsolatban. Eltúloznám Magyarország szerepét, ha azthinném, hogy azsidóság mindenerejét latba vetve azon munkálkodik, hogy kis hazámat megnyerje. De nem feledhetem, hogy a politikában legfeljebb hangsúlyokvannak. Lényegtelen államok pedig „alig”.

A zsidó boszorkányüldözés gyökerei nem Csurka Pistában keresendők. A kutyafülét! Abban a politikai játékban, amit — természetes módon — a zsidóság vív szerte a világban önmaga érdekeiért. Aztmindenesetre látni kell, hogy a Magyar Köztársaság érdekei nem feltétlen esnek egybe Izrael nemzeti érdekeivel, sőt, azt kell mondjam, hogy egy elvi alapon politizáló, semleges Magyarország alighaszavazhatlzraelmellett — mondjuk — a Gaza-övezet kapcsán. Még akkor sem, ha az Egyesült Államok amúgy szűkén folydogáló segélyei elapadnának. De nem fognak elapadni és meggyőződésem, hogy ha az amerikai zsidó lobby jóvoltából könynyebben is folyhatnának, a politikai ár „nem érné meg”. Egy, anemzeti érdekeket érvényesítő külpolitika természetesen nem hagyhatja figyelmen kívül a nemze tközi pénzpiacon azEgyesültÁllamokban és bárhol máshol meglévő zsidó befolyás mértékét. De a pénzpiac nem korlátozódik amerikai vagy nyugat-európai bankokra. Japán, Dél-Korea, az arab világ bankjai is léteznek és a piac szempontjából pl. a fizetőképes arab államok, elképzelhető, hogy fontosabbak, mint Izrael. Nagy hiba lenne a fentiekből oly an következtetést lev onni, hogy Izrael nem számít, pláne azt,

hogy itt valami Izrael- és zsidóellenes Magyarországot kell létrehozni. A zsidóság hajlamos túldimenzionálni a legkisebb kritikát is.

Izrael fontosságát — magyar érdekek szempontjából — demokratikus társadalmi berendezkedése és nem utolsósorban a Magyarországon élő zsidóság viszonylag magas számaránya jelenti. Amagyar-izraeli jókapcsolat tehát igenis fontos és nemcsak azért, mert több zsidó él nálunk, mint arab. (Bár, ki tudja? A Váci utca felől nézve az arab túlsúly elég szembetűnő.) Hanem, mert pl. Romániában a magyar nemzetiség számaránya magas. Magyarul: elvikérdés, hogy egy Magyarországon élő kisebbség ápolhassa kapcsolatait az anyaországgal, aminek feltétele a jó államközi viszony. Éppen ezért fontos elvi kérdés az is—és izraeli kapcsolatainkra befolyással kell legyen —, hogy a zsidó állam hogyan viszonyul saját nemzetiségéhez. (Az meg egyenesen hajmeresztő lenne, hogy Magyarország jóváhagyjon bármilyen területszerző politikát. A világ azthinné, meghülyültünk!) Vékony penge ez, épp elég nehéz egyensúly ózni rajta, mesterségesen gerjesztett antiszemitizmus nélkül is. Különben is, Amerikában is élnek olyanok, akik nem szeretik a zsidókat. Nem is kevesen. Okai nem utolsósorban abban keresendők, hogy a zsidók itt is túlhangsúlyozzák zsidóságukat. Ennek ugyan történelmi okai vannak, de az egyszerű embert a történelem nem érdekli. Ugyanakkor azt állítani, hogy az USA-ban antíszemitizmus van, enyhén szólva — pofátlanság lenne.

A tőke, amit az amerikai zsidó lobby , Jcibulizhat”, nem is olyan hosszú távon aláásná a magyar semlegességi törekvéseket és elvenné az alapot a magyar nemzeti kisebbségek jogait követelő külpolitikától. A fentiekből következik az is, hogy a zsidóság jogait éppúgy érvényesíteni kell, mint minden nemzetiségét. Az átalakulás „pillanatában” fejét felütő antiszemitizmustviszontvalakik fenntartják. Nincs olyan párt maotthon, amelyiknek ez érdeke lenne, ismerve az amerikai zsidó lobby befolyását. Ha valakinek érdeke (volt?) antiszemita hecckampányt szervezni, hadd mondjam ki nyíltan, az a néhány zsidó politikus, aki így szerette volna eladni önmagát, fölértékelve a nemzetközi pénzpiachoz fűződő jó kapcsolatait. A világ ismer ennél nagyobb—ízléstelen szóhasználattal élve: „rafináltabb” — ellentmondást is: hogy Amerikánál maradjak, pl. Pearl Harbort. (Ezzel apéldával, gondolom, Szász István és Erőss László is egyetért. Talán még azzal is, hogy ha valaki nem hangsúlyozná örökké, hogy ő zsidó, az emberek többségének eszébe sem jutna.)

A magyar demokrácia nem a zsidóság ellen születik. Érte is! Összmagyar érdekekkel viszont ellentétes, hogy primitív politikai trükkel gerjesztett antiszemitizmust varrjanak a magyarság nyakába, olyankor, amikor az ország már-már lehetetlen gazdasági helyzetéből nyugati segítség nélkül képtelen kimászni. Amikor a hatalom megszerzéséről van szó, Magyarországon mindig minden fontosabb, mint a nemzeti érdek. Ebben sajnos a miénk, hogy úgy mondjam, magyar nemzetiségűeké az elsőség. De azért engedtessék meg, hogy a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Lengyelországban és otthon gyanúsan egyszerre megjelenő antiszemitizmus rémképét oda soroljam, ahova való: a politikai taktikai harchoz. Olyan taktikai harchoz, amely se nem zseniális, se nem új, de méltatlan a zsidósághoz. És könnyen visszaüthet. (Ha még nem ütött vissza a választáson!) Akik ezt kifundálták, nemcsak saját érdekeiket veszélyeztetik. Sem New YorkTimes-beli nyilatkozatok, sem más hasonló, a nem létező magyar antiszemitizmust középpontba állító okoskodások nem használnak az országnak. Magyarország nem az USA. Ahhoz, hogy a zsidóság pozíciói magyarhonban hasonlóak legyenek, nem lehet az antiszemitizmus rémmeséjével eljutni. De máshol sem! Amennyiben az USA-hitelek feltétele ezen az úton .nehezedik”, olyan mértékben kell a magyar külpolitikának nyitnia Japán, Dél-Korea és az arab világ felé. Nem nehéz megjósolni, hogy ugyanígy tesz majd más ország is, ha a politikai ár ugyanaz lesz, mint a mi esetünkben lenne. (Tény viszont, hogy egy erősebb japán gazdasági befolyás veszélyeztetheti az ország Európához való közeledését.)

Erős az amerikai zsidó lobby. Nem is kaptunk az US A-tól „semmit”. Meggyőződésem azonban, hogy más választási végeredmény sem javított volna sokat ezen a helyzeten. Annyit semmiképp sem, ami .megérte volna”. Amerika fütyül Magyarországra. Nem azért persze, mert antiszemitizmus van. Magyarország kívül esik az amerikai érdekeken. Kész! Ennyi! Ezen alapvetően ■ semmiféle lobby nem tud segíteni. Hagyjuk hát az antiszemita mesét. Magyarországon pont annyian antiszemiták, amennyien bármilyen más országban azok. De csakúgy, mint bármelyik más ország, köztük az Egyesült Államok, Magyarország is egyenlő jogokat biztosít törvényileg mindenkinek. Senki nem üldözi otthon a zsidókat. Ne üldözzék magukat ők semtMcg politikai furfangból sem. És hagyjuk már abba azt a gyakorlatot, hogy havalaki alegkisebb kritikával illeti Izraelt, vagy uram bocsá’, egy zsidó személyt, az rögtön antiszemita, náci vagy maga a Hitler. A magyar külpolitikában magyar érdekek kell érvényesüljenek, beleértve ebbe amagyar zsidóság érdekeit is. Ez pedig semmiképp sem azonosítható azzal, hogy egy Magyarországon magánvéleményként elejtett, esetleges ,,zsidóe//enes”megnyilatkozást általánosítunk és szétkürtöljük a világsajtóban.

Magyar érdekek elsőrendűen nem fűződnek Izraelhez, amár felsoroltakon kívül. Külpolitikailag Magyarország legfontosabb érdekei a szovjet-magyar, jugoszláv-magy ar és az osztrák-magyar kapcsolatokban testesülnek meg; másodsorban Japán, Dél-Kelet-Ázsia és az arab terrorizmust nem támogató országok s csak ezután következik az az Egyesült Államok, amely egy ilyen nehéz helyzetben lévő országgal szemben kivárásos taktikát alkalmaz, akármilyen lobbyzás eredményeként. Sajnálatos, hogy tévesen értelmezett hazai politikai csatározásokkövetkezményeként a zsidóság képviselői, legalábbis egyes képviselői Magyarországot vagy egyes pártokat antiszemitizmussal vádolják, nemcsak a nemzetközi sajtóban (amihez némi köze a zsidóságnak is van!), hanem elsősorban az USA-ban.

M agyarország külkapcsolataiban Izrael helye természetesen nem utolsó. De nem is első! S ha nem az, még távolról sem jelenti, hogy Magyarország vagy valamelyik pártja antiszemita. Ahogy Izrael sem magyarellenes csak azért, mert külkapcsolataiban az Egyesült Államok a meghatározó és nem Magyarország. Ilyen elfuserált módon — amagyar jövő szempontjából —nélkülözhetetlennek feltüntetni a zsidóságot, amatőrizmusra vall. Amita választások igazolnak. (Hacsak nem lyukadunk ki oda, hogy az ország mintegy negyven százaléka zsidóellenes, ami azértkicsit túlzás...) Amagyar zsidóság éppúgy nélkülözhetetlen a m agy ar újjászületés folyamatában, ahogy minden nemzetiség és minden egyes ember.

Nincs választási kultúránk. Ez igaz. Apolitikaazegyetlen sport, ahol nincsenek játékszabályok. Ez is igaz. Mégis, legalább a látszatra oda kellene figyelni. És nemcsak a zsidóság egyes — túl okos — képviselőinek! A magyar honatyáknak is, akik a népesség arányaihoz képest többen vannak, mint a lényegesen gazdagabb USA-ban élő kollégáik. Nehogy az átlagkeresethez viszonyított arányok is magasabbak legyenek, mint itt. Amihez a zsidó lobbynak—sem itt, sem ott — semmi köze. Elismerem.