Nyugati Magyarság, 1989 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1989-11-01 / 11-12. szám

1989. november-december Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 9. oldal VITÉZ GYÖRGY: A „rohadt rendszer” Nem sokkal a „sajnálatos októberi események” előtt egy barátom nagynénikéje földúlva rontott be férjéhez: „Pista, nagy baj van! Képzeld, elrepült a kanári!” Fölnézett a nagybácsi, s fojtott haraggal suttogta: „Ennek is az a rohadt rendszer az oka.” Abban az időben, és a „sajnálatos események” után még hosszú évekig közszájon forgó kifejezés volt a „rohadt rendszer”, minden probléma, csa­pás, sikertelenség oka, okozója, világmagyarázat, perverzül megnyugtató fogalom, hogy övé a fele­lősség a sok megaláztatásért, bűnös hanyagságért, meg a balesetekért és véletlenekért is, hisz, mint tudjuk, a szocializmusban nincsenek véletlenek. Ezért ez a rohadt rendszer mintvalamiféle korrupt káplán föloldozott vétkeink alól — mi több, visz­­szaállította számunkra a szeplőtelenség bűnbe­esés előtti állapotát, a lelki szüzességet, melyet a hatalom meg-megerőszakolt ugyan, de a lelkiis­meret megmaradt patyolatfehémek, mint a da­­masztabrosz a Gundel különtermében. Volt vala­mi végleges és megmásíthatatlan abban a rohadt rendszerben, mint egy bizánci ikonban, melyen a festő gikszereit vagy az apostol pőre fenekét recés aranylemez borítja. A rohadt rendszerben eleinte sót vagy gyufát nem lehetett kapni, zokniért kellett sorbaállni —s a kenyeret disznajával etette a kulák. Kolorádó­­bogarat marokkal szóró CIA-ügynököt lepleztek le a dűlőn, s a határban virított a gumipitypang. A csepeli grófok ellenforradalma után valamivel ja­vult a helyzet; már vízumot, kiutazást, színes tele­víziót is lehetett kapni, s ha pénzt nem is igen adott a rohadt rendszer, fusizni, csórni, bajusz alatt mor­mogni már lehetett s a sóhajok magyar tengerén valahogy elkajakozott a polgárok többsége. És akkor jött október huszonharmadika. Ezer­­kilencszáznyolcvankilenc október huszonharma­dika. Az országgyűlés elnöke (a Magyar Köztár­saság ideiglenes elnöke — A szerk.) ország-világ előtt kijelenti (vagy bejelenti) arról a híres parla­menti erkélyről, hogy nincs többé rohadt rendszer. Megszűnt. Eloszlott, mint a buborék. Híre-hamva sincs, kuksol a történelem szemétdombján; lidérc­nyomás szüreti lakoma után. Elmúlt. Fél-múlt. De mi itt maradtunk: számtalan rohadt rendszer örökösei, áldozatai vagy — fonák módon — ha­szonélvezői. És hirtelen rádöbbenünk: e naptól kezdve kit fogunk kárhoztatni, kire fogunk ujjal mutogatni, kinek fogjuk betudni mindazt, ami rossz, aljas, fölháborító és megmozdíthatatlan (mint a mesebeli malomkő, melyet nem tudott ar­rébb gördíteni a molnárlegény)? Indiában, Afrika számos országában még ma is a gyarmatosítókat szidják olyasmiért, amiért Oxfordban nevelke­dett, de honi származású csirkefogó vezéreiket ké­ne dobszó mellett, nyilvánosan elnáspángolni. Ha jól emlékszünk, a rohadt rendszer az őt megelőző rohadt rendszert csepülte vég nélkül („bezzeg az átkosban”) és így visszafelé, ad infinitum, mindig az előd a ludas. -De ha a múltért mások, a jelenért és a jövőért mégiscsak mi vagyunk felelősek. S ha ez a mondat közhely, emlékezzünk a szó meghatározására: a közhely túl gyakran ismételt igazság. Most kez­dünk rádöbbenni: nem a terror, a packázó hivatal, a relatív és abszolút elnyomorítás volt a rohadt rendszer fő vétke. A politikai, gazdasági, ember­társaink iránti személyi felelősségünk gyakorlásá­ban akadályozott meg; erkölcsileg lustított, tett hányavetivé, nemtörődömmé. Sok esztendővel ezelőtt „szabadító magyar ta­nítóért” fohászkodott Ady. Ma is szükség volna ilyen tanítóra—ha a felelősségvállalást úgy lehet­ne tanítani (alapfokon), mint a betűvetést, s mint a számítógép programtervezését—felsőfokon. De a res publica egy emberre eső felelősségeinek el­fogadását (fölvállalását) inkább az autóvezetés el­sajátításának analógiájával jellemezhetnénk. Ele­inte fél és ideges az ember, meg-megtorpan, tán még a verejték is kiveri, forgatja veszettül a kor­mánykereket s oly hirtelen lép a fékre, hogy át­­bucskáznék a szélvédőn, ha nem lenne gondosan beszíjazva Aztán egyre könnyebben megy a ve­zetés, egy idő után automatikussá válik, s az ember észre sem veszi, mint ért a város egyik végéről a másik végére. E folyamat sikere azonban az idő és gyakorlat függvénye. S fölmerül a kérdés: ha más kárán nem, a sajátunkén tanulunk-e végre, mikor szabaddá vált az iskola s a tanítók szájáról lekerült a lakat? Míg ezt írom, szavazóumákhoz járul a magyar nép — nem sunyítva és parancsot követve, ahogy József Attila látta anno 1936, hanem hosszú ideje először valóban szabadon, hogy politikáról dönt­sön. Hosszú ideje első ízben szól bele abba, m ilyen szabályok szerint kormányozzák; maga választja rendjét, rendszerét Vagyis érvényesül a közmon­dás: ki mint veti ágyát... Hölgyeim és uraim, szavazók, polgártársak! Az ágynemű rendelkezésre áll: csíkos párnahuzat, levendulaszínű (és -szagú) lepedő, tollaspáma, dunyha, rugós vagy vízzel töltött matrac, pehely­paplan vagy lópokróc. Suum cuique: s ha mégsem jönne jól megérdemelt álom szemünkre, vagy ne­tán lidércnyomás riasztana föl szendergésünkből, ne okoljuk a svédbútor-ágyat, s ne higgyük, hogy pizsamánk Nessus-ing. A problémák megoldha­tók, s az álmatlan éjszakákat sem Rákosi elvtárs élenjáró módszereivel kell orvosolni. Ha másért nem, ezért előnyös, ha nincs rohadt rendszer. Mert nem az a rendszer a legrohadtabb, amelyik kor­rupt, tehetetlen, elnyomó és polgárait lépten-nyo­­mon szembeköpi. Hanem az, amelyik tökéletes társadalmat és földi mennyországot ígér. A szabad társadalom tökéletlen társadalom; hemzseghetnek benne a hibák és sok lehet benne a boldogtalan ember. De él, fejlődik, változik s egyré-másra kijavítja hibáit. Egyszerre, egyfor­mán mindenkit nem lehet azonban boldogítani. Kókler az, aki ilyesmit ígér s potenciálisan hóhér, ha hatalomra kerül. Most, hogy van ki és mi közt választani, eszünkbe kell jusson: nemcsak a nob­lesse, de a liberté is oblige. Nem hagyhatunk gyer­mekeinkre egy másik rohadt rendszert.------------------------------------------------------------------------------­­\ Olcsó, gyors könyvkiadás Entreprise CORVIN (Montreal), Inc. (a Nyugati Magyarság címén) V_______________________ ....;_________________________J PANNÓNIA BOOKS KARÁCSONYI AJÁNLATUNK: Faludy György: Pokolbéli víg napjaim Csontváry Kosztka Tivadar (album) Konrád György: Agenda, 1. Kerti mulatság Huszár Tibor Bibó István fve. $29.50 kve. $56.60 fve. $17.10 fve. $24.50 Minden kedves vásárlónknak nagyon boldog ünnepeket kívánunk! CÍMÜNK: 472 Bloor St. W. I. emelet, Toronto Telefon: (416) 535-3963 LEVÉLCÍM: P.O.Box 1017, Stn. B Toronto, Ont. M5T 2T8 ^Magyar Sörkülönl ‘Karácsonyra, Szilveszterre és minden alkalomra Szekszárdi Vörös, Egri Bikavér, Chardonnay, stb. Importálja: Scfteníey Canada, Inc. Product of Hungary Produit de Hongne HUNGAROVIN * *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents