Nyugati Magyarság, 1989 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1989-11-01 / 11-12. szám
6. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1989. november-december Nyilatkozat 1989. augusztus 26-án került sor Prágában a Magyar-Csehszlovák Együttműködési Bizottság első összejövetelére, amelyen a Magyar Demokrata Fórum és a Demokratikus Kezdeményezés (Democratická Iniciatíva) képviselői vettek részt. A Bizottság olyan időszakban kezdi el tevékenységét, amikor a csehszlovák-magyar kapcsolatok gyorsan romlanak. Ennek az az oka, hogy Magyarországnak és Csehszlovákiának eltérő a viszonya a Kelet- és Közép-Európában zajló folyamatokhoz, különösen pedig a demokráciához, a politikai és gazdasági pluralizmushoz. Mindez fokozott erőfeszítésre ösztönzi a két ország demokratikus erőit, hogy a helyzet megváltoztatásáért munkálkodjanak és megjavulhassanak a magyar-csehszlovák kapcsolatok. Véleményünk szerint a magyar-csehszlovák barátság legfontosabb tényezői közé számít a két ország demokratikus erőinek az együttműködése. Az együttműködés alapvető feltétele, hogy mind a két ország kormánya betartsa a helsinki megállapodásokat és a bécsi záródokumentumok rendelkezéseit. Szabadon kell tehát bocsátani a politikai foglyokat, a két magyar állampolgárt, akiket jelenleg Csehszlovákiában börtönben tartanak fogva. A magyar-csehszlovák kapcsolatok javítása érdekében felajánljuk további független csoportoknak is a bizottságunk munkájában való részvételt, és ana is törekszünk, hogy hivatalos szervezetek képviselőiből is szerezzünk tagokat. 1989. október 28-án, Csehszlovákia állami ünnepe alkalmából Prágában megrendezzük a Csehszlovák-Magyar Együttműködési Bizottság ülését, melyet a csehszlovák-magyar megbékélés és együttműködés kérdéseinek fogunk szentelni. A Csehszlovák-Magyar Együttműködési Bizottság tagjai egymás lehető legjobb kölcsönös tájékoztatására fognak törekedni, s ezzel lehetővé tenni népeink valóságos érdekeinek megismerését s azoknak az ideiglenes nézeteltéréseknek az áthidalását, amelyek a magyar és csehszlovák kormány eltérő szemléletéből következnek. A Demokratikus Kezdeményezések nevében: Emauel Mandler, Karel Stindl, Bohumil Dolezal. A Magyar Demokrata Fórum nevében: Bíró Zoltán, Joó Rudolf, Kiss Gy. Csaba. Prága-Budapest, 1989. augusztus 28. ^ Még kapható NAGY KÁROLY „ Szigetmagyarság és szolidaritás” c. könyve CSOÓRI SÁNDOR előszavával MEGRENDELHETŐ: $10 (plusz $1 postaköltség) beküldése ellenében a CORVIN Kiadó (Nyugati Magyarság) címén V._______________J Két lépés vissza valóban egy lépést jelent előre? Nyílt levél a Magyar Demokrata Fórum és a Demokratická Iniciatíva által megalakított Magyar-Csehszlovák Együttműködési Bizottsághoz Kedves Közép-európai Honfitársaim! Amikor olvasni kezdtem első közös nyilatkozatotokat, amelyet ez év augusztus 28-án adtatok ki, örömömben csaknem felkiáltottam: végre egy értelmes kezdeményezés indult útnak a két ország felelősen gondolkodó csoportjai között. Hiszen akkor uralkodna valóbannormális állapot Közép- Európában, ha az ott élő nemzetek minden szinten párbeszédet folytatnának. De mire végére értem a szövegnek, elmúlt kezdeti kellemes felindultságom. Az oka pedig ugyanaz volt, mint az örömömé: a nyilatkozat. A szöveg ugyanis olyan benyomást tett rám, mintha a tárgyaló partnerek nem gondolták volna át szándékaikat. Nem akarok szövegelemzéshez kezdeni, ezért nyilatkozatotoknak csak néhány részére hívom fel a figyelmeteket, amelyek — szerintem—nem méltók sem a függetlenül gondolkodókhoz vagy cselekvőkhöz, sem politikusi ambícióitokhoz. 1. /, A Bizottság olyan időszakban kezdi el tevékenységét, amikor a csehszlovák-magyar kapcsolatok gyorsan romlanak.” — szögezitek le. Nem egészen értem, hogy mire gondoltatok. Azt ugyan évek óta tapasztalom (a saját bőrömön is), hogy Csehszlovákiában ahivatalos hatalom egyre ridegebben és ellenségesebben, a társadalom pedig egyre irigyebben, illetve a problémák láttán egyre kárörvendőbben szemléli a magyarországi gazdasági és politikai liberalizálódást. Ezt Magyarországon sem hivatalosan, sem a társadalom részéről nem viszonozták hasonló érzelmekkel. Tehát nem a kapcsolatok romlanak, hanem a magyarországi fejlemények „csehszlovák” megítélésében van baj. Nem tudom, hogy mihez méritek a, .kapcsolatok romlását”: a Brezsnyev szemöldökének árnyékában megélt hátborzongató neosztalinista korszakhoz vagy a hazug tartalmú proletár internacionalizmus hamis elvtársias légköréhez. Tapasztalatom és tudomásom szerint az elmúlt hetvenegy évben—amióta Csehszlovákia létezik— a két ország között soha sem volt jó és őszinte viszony, csak rossz vagy rosszabb. Csupán a második világháború után, a magyarországi koalíciós korszakban lelkendezett húsvéti nyusziként néhány naív magyar politikus, azt gondolván, hogy egy új fejezet kezdődhet a két ország között, mert „legyőztük a reakciót” (melyet éppen Csehszlovákia szövetségesei ültettek Magyarország nyakába). 2. / Éppen ezért az is eléggé érthetetlen számomra, hogy a kapcsolatok romlásának okát csupán a két országnak a Kelet- és Közép-Európában zajló folyamatokhoz való eltérő viszonyában látjátok. Hacsak az lenne a baj, hogy a prágai Hradzsinban székelő neosztálinisták hidegülnek el a politikai pluralizmus felé haladó Magyarországtól, ezt még egy ideig kibírnánk. Az ő hatalmukat úgyis kikezdi az idő vagy a nemzetközi fegyverkereskedelemből származó csökkenő nyereség miatt keletkező gazdasági válság, ha már más erők nem is akarnák őket székükben megingatni. Ha valóban csupán az lenne a baj, amit mondtok, nem kellene túlságosan félnetek a nemzetek közötti kapcsolatok romlásától. A nagyobb baj— szerintem — az, hogy Csehszlovákiában évtizedek óta csehszlovák (cseh), illetve az utóbbi években szlovák nacionalista vezetés uralkodik — 1948 óta a szovjet típusú kommunizmus totalitárius eszközeivel. Tönkretéve ezzel az emberek millióinak életét, valamint a cseh és a szlovák politikai kultúrát is. Ha ti mégis úgy gondoljátok, hogy csupán a jelenlegi politikai folyamatok eltérő megítélése okozza a két ország közötti viszony GORBACHEV says: The nationalities policy is ‘‘the most fundamental vital issue of our society.” The Danube region is a case in point. THE HUNGARIANS THE HUNGARIANS: A DIVIDED NATION focuses on Hungarian minorities living under the rule of Hungary's neighbors. “It is a clear and comprehensive treatment of both historical and current aspects of a serious question.” —Foreign Affairs, New York A DIVIDED NATION YALE CENTER FOR INTERNATIONAL AND AREA STUDIES Yale Russian and East European Publications EÁmÁ kr Distributors: Paper, S12.00—Piislti, 251 E. 82nd St.. New York, NY 10028. (212) 879-8893. Cloth S28.0Ö—Slavic«, Stephen Boreody P.O. Box 14388, Columbus, OH 43214. (614) 268-4002. áldatlan állapotát, akkor írjátok le világosan a jelenlegi folyamat összetevőit és legégetőbb tételeit (pl. a Bős-Nagymaros-i Vízlépcső építése, a magyarkisebbség elnyomása, a térség totalitárius államainak szervezkedése Magyarország ellen, stb.). Ha kevésbé ködösen fogalmaznátok meg a helyzetet, a feladatokat vagy cselekvési szándékaitokat, méltóbb lenne hozzátok. Feltéve, ha független gondolkodóknak és cselekvőknek tartj átok magatokat. 3.1 Azzal lelkesen egyetértek, hogy a helyzet javulását elősegítheti az országok demokratikus erőienk a kapcsolata. De ne felejtsük el, hogy éppen a második világháború utáni 3-4 évben, amikor mind Magyarországon, mind Csehszlovákiában állítólag demokrácia volt, a két ország közötti viszony éppen az abszolút zérón borzongott. Erre nektek — mai demokratáknak — emlékeznetek illik. Sőt, nem ártana, ha attól a szörnyű „nemzeti demokratikus” korszaktól, amelyben emberek millióit tették hontalanná és űzött vaddá Csehszlovákiában, pusztán a származásuk miatt — mint elrettentő példától elhatárolnátok magatokat. A demokrácia fogalmát nem szabad lejáratni. 4. / A nyilatkozatban magyar-csehszlovák barátságról írtok. Nem elég világos számomra, hogy mit értetek ezen. Nem tudom, hogy a megfogalmazás pongyola-e, vagy tisztázatlan a szavak jelentése. Ugyanis Magyarország és Csehszlovákia között kialalkulhat baráti kapcsolat, de magyarcsehszlovák barátság nem lehetséges. Ugyanis nincs csehszlovák nemzet. Akkor sincs, ha ezt annak idején Masaryk és Benes kiötlötte, akkor sincs, ha még mindig ezt tanítják pl. Amerikában a George Washington Egyetemen, és akkor sincs, ha néhány „csehszlovák” nacionalista vagy konzervatív marxista erről szónokol, vagy ha néhány idealista ezt gondolja. Van azonban cseh nemzet, van szlovák és van magyar nemzet. Tehát tisztáznotok kellene, hogy Prágában a következő alkalommal kiknek a barátságára ürítitek a söröskorsókat. 5. / A két ország demokratáinak képviseletében a két ország demokratikus erőinek összefogását hangsúlyozzátok a nyilatkozatban. Fellapoztam az 1988. október 15-én keltezett .Mindenki számára demokráciát” (Demokracii pro vsechny) c. független csehszlovákiai menifesztumot, amelyet a legismertebb cseh és szlovák polgárjogi harcosok írtak alá. Gondoltam, a ti közös nyilatkozatotok „csehszlovák” aláírói nevét is közöttük találom. De nem leltem, ók — úgy látszik — másként képzelik el a .mindenki demokráciáját”. Ez persze legalapvetőbb emberi joguk. 6. / A következő találkozót is Prágában fogjátok tartani, 1989. október 28-án. Ez a nap—mint írjátok is — Csehszlovákia állami ünnepe. Feltételezem, tudjátok, hogy Csehszlovákiában ezen a napon három évfordulót ünnepelnek. Az egyik 1968. október 28-a, az államszövetségről szóló alkotmánytörvény aláírásának napja. Ha ezért rendezitek ezen a napon az összejövetelt, akkor Pozsonyban illenék találkoznotok, mert ez elsősorban a szlovák nemzet ünnepe. A másik évforduló az államosítás napját idézi. Emiatt azonban ezt a napot gyásznappá kellene nyilvánítani, hiszen azóta csaknem mindenki számára kiderült, hogy ez a totalitárius beavatkozás vitte csődbe a középeurópai országok gazdaságát. A harmadik évforduló Csehszlovákia megalakulásának ünnepe. Ez kezdettől—azaz 1918-tól — fogva állami ünnep. Tehát éppen ettől a naptól számítódik a Csehszlovákia által bekebelezett több mint egymillió magyar és az azóta is ott élő, de számban alaposan megfogyatkozott magyarság folyamatos és mérhetetlen szenvedése, jogfosztott vagy jogtalan kisebbségi sora. Ezzel a nappal kapcsolatos mindaz, amit egy szóval etnocídiumnak neveheztünk. Ettől a naptól folyik hol durvábban, hol alattomosabban szellemi, lelki és fizikai felszámolásunk —függetlenül attól, hogy Csehszlovákiának milyen a politikai rendszere. Emiatt ez a nap aligha alkalmas egy „csehszlovák-magyar” megbékélés kezdetére. Hacsak mindkét oldalon nem tűzitek ki célul a magyar kisebbség elnyomásának megszüntetését és helyzetének demokratikus rendezését az önrendelkezés elvének szellemében. Ez ugyanis alapvető feltétele az óhajtott megbékélésnek. 7. / A nyilatkozatban megemlítitek, hogy szabadon kell bocsájtani a Prágában fogva tartott két magyar állampolgárt (ami azóta megtörtént), akiket augusztus 21-én tartóztattak le a Szt. Vencel téri tüntetésen. Ez fontos megállapítás a nyilatkozatban, akárcsak a politikai foglyok szabadon bocsájtásának általános követelése is. De 1989. augusztus 28-án (és azóta is) a két magyar állampolgár fogságán kívül volt más említésre méltó, megítélésem szerint sokkal súlyosabb jogsérelem is Csehszlovákiában. Például az öt pozsonyi ellenzéki: Kusy, Camogursky, Ponická, Selecky és Manák igazságtalan bebörtönzése. Hogyan óhajthattok őszinte és tartós megbékélést, ha nem követelitek azoknak a szlovákoknak a szabadon bocsájtását, akik nonkonformista magatartásukkal alapvetően befolyásolhatják a jövőbeni kapcsolatainkat. Nemcsak erkölcsi kötelességtek lett volna szabadlábra helyezésük követelése, hanem politikai megfontolásból is ezt kellett volna tenni. Már csak azért is, mert „csehszlovák-magyar” megbékélés csak úgy lehetséges, ha megbékül egymással a cseh, a szlovák és a magyar nemzet. A megbékéléshez vezető egyik út pl. a szolidaritás. Mindannyiunknak mélyen be kellene vésni a tudatunkba, hogy az országok közötti békességnek alapfeltétele a nemzetek közötti megbékélés.Tehát elsősorban azon kellene fáradozni, hogy a cseh, a szlovák és a magyar nemzet éljen békében és egyetértésben egymással. Ha ez elérhető, az országok közötti barátság magától értetődő lesz—ha a békességóhajtók akaratának megfelelő kormány kerül az élükre. 8. /Tulajdonképpen nem is értem, hogy miért fogalmaztátok meg ezt a közös nyilatkozatot. Leszögezitek benne: „az együtműködés alapvető feltétele, hogy mindkét ország kormánya betartsa a helsinki megállapodásokat és a bécsi záródokumentumok zárórendelkezéseit”. Ez ugyan valóban fontos lenne, de a ti független csoportjaitok között ez miért feltétele az együttműködésnek. A csehszlovák hivatalos hatalom nem tartjabe ezeknek a nemzetközi dokumentumoknak az alapelveit — ezt tudhatjátok a CHARTA '77 eddig kiadott írásaiból. A közös nyilatkozatotok szerint ez a tény máris véget vethet együttműködéseteknek. Persze nem értem, hogy ebben a vonatkozásban mi köze a független csoportjaitok közötti kapcsolathoz a hivatalos hatalom politizálásának. Vagy mégsem vagytok függetlenek? 9. / Úgy látszik, a „csehszlovák-magyar” közös nyilatkozatokat végzetszerűen kísérti egy érthetetlen szépséghiba: a két fél által közzétett szövegek közötti eltérés. Akárcsak a Kádár-Husak vagy a Grósz-Strougal közötti „hivatalos baráti” találkozókról kiadott kommünikék, a ti közös szövegetek sorsa is ez lett. Több eltérés van a két szöveg között, de csak kettőt említek: A nyilatkozat magyar nyelvű változatát—melyet a Bécsi Napló szeptember-októberi számában olvastam — aláírta Kiss Gy. Csaba is. A „csehszlovák” közzétételből — melyet a Szabad Európa Rádió angol nyelvű hírszolgálatából ismertem meg — hiányzik a neve. A másik különbség csupán az, hogy a csehszlovák közzététel szerint a nyilatkozat a magyar változat második bekezdésénél kezdődik. 10. / Kedves közép-európai honfitársaim, nem hiszem, hogy erre a nyilatkozatra érvényes lehetne Ludvik Svoboda hadseregtábomoknak és a Csehszlovák Köztársaság volt elnökének híressé vált mondása, melyre utaltam levelem címében. Nem érzem úgy, hogy ez a nyilatkozat egy lépéssel előbbre visz bennünket a tisztább jövő felé, annak ellenére, hogy legkevesebb két lépéssel elmaradt a magukat függeüennek tekintő csoportok lehetőségeitől. Bárcsak tévesek lennének benyomásaim és a további tárgyalásaitok ettől sokkal átgondoltabban és alkotóbb szellemben folytatódnának. Ehhez szívesen hozzájárulnék. Csupán ennyit akartam elmondani e közös nyilatkozatról. Tettem ezt pedig azért, mert azt nem a vonyarcv ashegy i dinnyecsősz és a nejdedáli, Jiajník” tette közzé, hanem a két ország jövőbeli állami vezetésében maguknak előkelő helyet igénylő személyek. Üdvözlettel: D u r a y Miklós 1989. október 13-án. Duray Miklós
