Nyugati Magyarság, 1989 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1989-07-01 / 7-8. szám

12. oldal

Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident

1989. július-augusztus

Emigrációs demokrácia

Kiáltó Szó

,J.J. vagyok, Magyarországról írok Önöknek. Egy olyan problémám van, amelyen Önök talán tudnának segíteni.

1962-ben születtem Romániában, magyar vagyok. Ahogy nőttem, úgy nőtt az ellenszenv irántunk, magyarok iránt. 15 éves korom óta PCP-s vagyok. Ez egy olyan betegség, amely az ízületeket támadja meg, néhány év alatt a kezem, lábam teljes bénulásával jár, miközben a legfontosabb szervek, szív, vese, máj, szem fokozatosan tönkremennek. Szerencsésnek mondhatom magam, 11 évi betegség után sem vagyok még tolókocsiban, aránylag el tudom látni magam, annak ellenére, hogy jobb csuklóm már nem mozog és könyököm is kötött. Néhanem tudok járni, öltözni, enni, túl nagyok a fájdalmak, ízületeim feldagadnak, égnek és én csak annyit tehetek, hogy megtörnöm magam gyulladáscsökkentőkkel. (...)

Otthon sokat voltam kórházban, azóta rokonlátogatási címen Magyarországra is kaptam útlevelet, itt is kezeltek többször. Az év elején (még otthon voltam) annyira gyakoriak lettek a rosszullétek és olyan erősséggel törtek rám, hogy azt hittem, most már rövidesen bekövetkezik a törvényszerű bénulás. Tehetetlen voltam mindezzel szemben, fájdalomcsillapító ott nem létezik, ami használhatott volna, a gyulladással járó fájdalmak nagyon elkeserítettek. Nem túl sok reményem volt arra, hogy valaha is megszabadulhatnék fájdalmaimtól és nem akartam 26 évesen tolókocsiba kerülni. Az itteni orvosok tehetetlenek ezzel a betegséggel szemben és lassan én is elkezdtem leszámolni magammal.

Megtudtam azonban, hogy Japánban Jamaucsi professzor gyógyítja ezt a betegséget. Eddig a világon csak neki sikerült. Romániából külföldi kezelésre kijutni lehetetlenség.

Június végén indultam el Magyarországra, pont rosszul voltam, majdnem magatehetetlen, barátom a hátán cipelt, kezében a hátizsákom és úgy tett fel a vonatra. Budapesten barátnőm várt, ő szedett le és vitt haza mint egy magatehetetlen bábut. Azóta kórházban voltam, pillanatnyilag segítettek rajtam. Elintéztem időközben a Magyarországon való maradáshoz szükséges formaságokat és így lettem egy a több ezer romániai menekült között.

Ezzel elkezdődött a harc, az én harcom az életben maradásomért. Egyre kevesebb esélyem van a kijutásra. Elméletileg elmehetnék Japánba, de a kezeléshez szükséges összeget nekem kell előteremtenem. Számomra ez megoldhatatlan feladat A havi kezelés ára 3.150 dollár, az én állapotomban elég lenne 4-5 hónap, ami akárhogyan is számolva kb. 17.000 dollár. (...)

Egy magyar lány vagyok, aki küzd a további létéért. Nem akarok senkit meghatni, de segítségre van szükségem. Otthagytam mindent és feltettem mindent egy kockára, hogy innen, egy emberközpontúbb országból, ahonnan legalább jogom van megpróbálni, éljek az egyetlen lehetőséggel és harcoljak az életemért.

Ezért fordulok most Önökhöz. Bízom az Önök segítségében. Gondoljanak arra, hogy ez nekem mindent jelentene. Kérem, az otthon maradt családom miatt ne közöljék nevemet.”

Véletlenül került hozzánk J.J. levele. Vagy talán nem is véletlenül.

Az ember idegenkedik az olyan problémáktól, amelyek megoldásához nem tartja elég nagynak és erősnek magát. Meg azután mindenki pénzt kér — rendszerint jól megérdemelt és fontos célokra. Én pedig különösen ügyetlennek bizonyultam hasonló pénzügyi vállalkozásokban. A fenti, kivételesen megnyugtató és racionális magyarázatok mellett azonban egy hang a fülemben azt mondja, hogy nem sétálhatsz el vállat rándítva, meg sem kísérelve segíteni azon, aki hozzád fordul és segítségedet kéri itt és most, mert,,... amenynyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg”. (...)

A múlt évben tanúja voltam annak, hogyan adakozott a torontói lengyel közösség egy fiatalember rákoperációjára, akit édesanyja egy utolsó kétségbeesett erőfeszítéssel kihozatott ide. Több mint $20.000 gyűlt össze. (...)

Az ifjúság megingathatatlan bizalmát hallom Anna Frank szavaiból, amikor rejtekhelyéről a halálba viszik: „És én mindvégig hiszek az emberek jóságában.” A körülmények mások, a közös vonás azonban az, hogy mindkettő fiatal és az életükről van szó. J.J. most ugyanennek a bizalomnak a hangján szól hozzánk. J.J. esetében azonban tehetünk valamit.

Kedves Barátaim! J.J.-nek jó esélyei vannak az életben maradásra, az egészségesebb életre, ha időben segítünk. Hát rajtunk áll. Adományaitokat minél

előbb küldjétek az alábbi címre:

Support J.J, Fund 113 Vaniska Ave, Toronto, Ont. M8Y 1R5, Ph.: 1-416-255-5921

Minden adakozót számon tartok és az összegyűjtött összeggel mind az adakozóknak, mind J.J.-nek elszámolok.

Kaslik L. Ibolya

A Független Magyar Hírszolgálat (Falls Church, Virginia) 1989. jún. 15- i száma érdekes hírrel lepte meg olv ásóit. Eszerint — idézem — „a szabadföldi magyarság legutóbbi, 1988. novemberi világtalálkozóján döntés született a magyar emigráció világképviseletének felállításáról. Dr. Nádas János, a képviselet elnöke a napokban küldte szét a végleges nevén Szabad Magyar Világtanács (Free Hungarian World Council) tagjainaknévsorát”. Ezek után ahíradás még 30 nevet sorol fel.

Stirling Györgyöt, az FMH szerkesztő-kiadóját köszönet illeti azért, hogy olvasóit erről a fontosnak tűnő fejleményről tudósítja. Egyidejűleg azonban erős hiányérzetet is kelt, mert cikkéből semmit sem tudunk meg a tanács létrejöttének körülményeiről. Hogy „döntés született”, ez önmagában szépen hangzik. De kik döntöttek, és milyen alapon? Kik azok, akiknek erre akár közvetlen, akár közvetett felhatalmazása volt? Volt-e mandátumuk ezen döntés megszületésére, s ha volt, kiktől és miképpen kapták azt? Mert ezen fordul meg, hogy az elgondolt világtanácsnak lesz-e tekintélye, és lesz-e szavahihetősége ahhoz, hogy a magyar emigráció, ha nem is összesége, de legalább többsége nevében léphessen fel.

Kétségtelen, hogy a Világtanács tagjaként feltüntetett 31 személy között többen is jelentős szervezetek vezetői. Mások kiváló szellemi tekintélyként ismertek. A tudósítás záró mondata szerint: „tizenhármán képviselik az Egyesült Államok magyarságát, tizenegyen az európaiakat, hárman a kanadai magyarokat, míg két tag Dél-Amerikát, illetve egy tag Ausztráliát képviseli”. Meglepő, hogy a 31 tag között egyetlen nő sem szerepel.

Nyilvánvalóan az Egyesült Államok magyar szervezeteire tartozik, hogy tisztázzák azok mandátumát, akik a Világtanács tagjai között mint az ő képviseletük szerepelnek. Ugyanígy Európa, Ausztrália vagy Dél-Amerika dolga, hogy a maga képviselete felől döntsön. Csak találgatni lehetne azt, hogy Argentína és Nyugat-Kanada rendkívül értékes, tevékeny magyarságaörömmel vagy méltatlankodva veszi-e tudomásul azt, hogy „képviselet” nélkül maradt.

Magam, mint kanadai „suszter” főképpen a magam kaptafája mellett szeretnék maradni. Mint kanadai vetem fel

Rákóczi Szövetség

1989. március 20-án a Rajk László Szakkollégiumban megalakult a Rákóczi Szövetség.

A Szövetség alakuló közgyűlésén vezetőséget választottunk, Alapítvány létesítéséről szavaztunk és Alapszabályt fogadtunk el.

Három döntő mozzanat tette lehetővé zászlóbontásunkat. Mindenekelőtt azok a nagyerejű poliükai és társadalmi változások segítették, amelyek egy szabad és demokratikus Magyarország lehetőségeit hordozzák.

Egy hiányérzet hozott össze bennünket. Egy hiányérzet, amit több mint negyven esztendő megalkuvóan szemérmes, hamis politikája szült, szinte sorsára hagyva a nemzettestről leszakított magyarságot, érte sem jó szót, sem könnyet nem ejtett.

r

i

i

i

i

i

MEGRENDELŐ SZELVÉNY

Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni és kivágva — csekket mellékelve — címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG

5582 Gatineau, #11, Montreal, P.Q. H3T 1X7, Canada

| NÉV:

I

| CÍM: I I I I I

L

Megrendelési díjak egy évre:

Kanada: $24; USA: $20; egyéb országok: US-$28 (TÁMOGATÁST KÖSZÖNETTEL VESZÜNK!)

a bizalmi kérdést a Világtanácsban számunkra kijelölt három képviselő személyével kapcsolatban. Az nem vitás, hogy mindhárman, úgy Dabas Rezső, mint Nagy György és Vörösváry István kanadai lakosok. De vajon elég-e ennyi mandátumuk igazolásához?

Vitathatatlan, hogy közöttük Nagy György köztiszteletnek örvend. Feledhetetlen érdemei vannak mint a Kanadai Magyarok Szövetsége és aTorontói Magyar Kultúrközpont elnökének. Korábbi Magyar Világkongresszusok érdemes szervezője volt. Azóta sajnos a magyar közéletből csaknem teljesen visszavonult. Remunerációért, Vörösváry lapjának úr cikkeket.

Vörösváry István alig képviselhet több kanadai magyart, mint az általa szerkesztett lap olvasóközönségét. Annyi bizonyos, hogy nem képviseli sem a torontói Magyar Életnek, sem a Menorának, sem az Űj Tükörnek, sem a Montreáli és Nyugati Magyarságnak, sem pedig a vancouveri Tárogatónak az olvasótáborát. Nehéz lenne azt is elképzelni, hogy vajon reá bízná-e képviseletét a nagymúltú torontói Magyar Helikon Társaság, a Rákóczi Alapítvány, a Magyar Alap és Magyar Intézet, vagy a calgary-i Széchenyi Társaság, a Montreáli Magyar Bizottság, az országszerte működő Magyar Mérnökök Egyesülete, hogy csak néhányat említsek a sok meg sem kérdezett kanadai magyar szervezet közül. És mit szólnak vajon az Ifi-OTT kanadai tagjai, hívei?

Hogy Dabas Rezső kit is képviselhetne, azt valószínűleg ő maga is csak igen nehezen tudná megmondani.

Montreálban kiközösítette önmagát minden szervezetből, ahová csak alábát betette. Időnként mint a Nyugat-Magyarországi Felszabadító Bizottság szószólójaszerepel. Ezen tevékenysége kifinomult diplomáciai érzékre vall. Leckézteti azt az Ausztriát, amely 1945-ben és 1956-ban magyar menekültek százezreinek nyitott kaput, ma újabban érkezett erdélyi menekültek ezreinek ad otthont és kenyeret, amelynek jóindulatára a bős-nagymarosi vállalkozás felszámolása ügyében szükségünk van, és amely a Nyugat felé irányuló új magyar útkeresésnek egyik fontos támasza. Egyidejűleg pedig hitelét veszi annak a magyar diplomáciai irányzatnak, amely a népek önrendelkezési jogának szeretne a Duna-medencében érvényt szerezni. A nyugati magyar-osztrák határ ügyében nemzetközileg elismert népszavazás döntött, amelynek érvényességét azóta is minden magyar kormányzat ugyancsak elismerte. Felelősség tudatával bíró magyar ezt a békés egyensúlyi helyzetet meg nem bolygathatja.

Jogosult lehet még némiképpen az a kérdés, hogy az említett három személy világtanácsi mandátumát a Kanadai Magyarok Szövetsége igazolhatja-e? Ezzel kapcsolatban persze előbb tisztázni kellene azt, hogy a KMSz mai öszszetételében csakugyan a kanadai magyarság csúcsszervének tekinthető-e? Amiben egyre több kanadai magyar kételkedik. Itt lenne az ideje, hogy ezen a téren is javulás következzék be.

Mattyasovszky Zsolnay Miklós, egy kanadai magyar

Valami készül...

i

j

A harmadik mozzanat talán személyesebb, a visszahúzó érzések mozgatták. Jelenlegi tagságunk nyolcvan százalékának szülőföldje ez a táj.

Nem vagyunk párt, nem szándékozunk a politikai harc első vonalába kerülni, de azt bevallottan vállaljuk, hogy egyfajta figyelőszolgálatot látunk el.

Ez a gondolat Alapszabályunkban így szól: „Az egyesület célja, hogy folyamatosan tájékoztassa a honi közvéleményt a csehszlovákiai magyarság életének eseményeiről, s ébren tartsa a közérdeklődést az odaáti magyarság sorsa iránt.”

Hozzátesszük, hogy amikor szeretetünk és figyelmünk a csehszlovákiai magyarokra tekint, ugyanolyan tapintattal és érdeklődéssel fordulunk a Felvidéken velük együtt élő szlovák nép társadalmi és emberi problémái felé is. Az együtt kiküzdött boldogulás szép ajándék lenne a már letűnt generációk emlékének, az együttélő jelenkornak és talán lelkesítené az ezután jövőket is.

Teljes szívvel fogunk munkálkodni acsehszlovákiai magyar kultúra feltárásán és bemutatásán, ami kitörölhetetlen nyomot hagyott a múltban és jelentős értékeket teremt ma is, a közel 700.000 ott élő magyar fáradozásaiból és tehetségéből.

Ezúton üdvözlünk minden hozzánk csatlakozót, határon innen és túl, köszöntünk minden együttérzőt, és külön is tisztelgünk minden olyan szervezet előtt, amelyiknek programjában és szándékában is jutott együttérző gondolat a csehszlovákiai magyarság iránt.

Dr. Dobossy László elnök Folyószámlánk: Rákóczi Szövetség 11919-7 OTP V. kér. fiók, 218-98055

Nyolc évv vei ezelőtt indult el a gondolat Calgary-ból, hogy egy idegen érdekektől mentes magyar lexikont kellene kiadni. Egy olyan munkát, amiben a tárgyilagos hűséggel bemutatott magyar múlt és jelen mellett helyet kapna az elszakított területek magyarsága, valamint a szétszórtságban élő magyarság múltja és jelene is.

Az eltelt idő alatt megindult és azóta folyamatosan áramlik a lassan kallódásra ítélt adatok halmaza a négy földrészről Calgary felé. Ez a lexikon Encyclopaedia Hungarica néven, négy vaskos kötetben fog megjelenni, hozzávetőleg 3500 oldalon. A szöveg közötti illusztrációt fekete-fehér kivitelű művészi rajzok, térképvázlatok, műszaki rajzok, illetve fényképek jelentik több mint 1000 kisebb-nagyobb képben. A negyedik kötet színes műmelléklettel egészül ki.

Az alábbiakban idézünk az előszóból:

„... amikor egy régész a kezébe vesz egy régi-régi cseréptálat, ami a föld védő rejtekéből összetörve kerül elő, akkor azt féltő gonddal teszi. Óvatosan tisztogatva illesztgeti össze a megtalált darabokat és keresi a még hiányzókat. A mi magyar múltunk olyan, mint egy darabokra töredezett hatalmas cseréptál. Annak egyes részeit mi is féltő gonddal vesszük kezünkbe, megtisztogatva a rájuk rakódott idegen dolgoktól, majd összerakosgatjuk úgy, hogy egy gyönyörű mozaik-kép tárul elénk. Ennek a mozaik-képnek vannak ragyogó, de vannak sötét részletei is. Hiányzanak még azonban egyes részek; a mozaikkép nem teljes, de így is történelmi értékű és bízunk abban, hogy a hiányzó részek majd előkerülnek.

A szerkesztés munkája olyan, mint az avartűz. Fellobban csendben egy helyen, azután terjed minden irányba. Elhamvad a rothadó avar, a felgyülemlett szemét, friss levegőt adva a régi gyökereknek. Egyesek megijednek: jaj, aszép csipkebokor! Az avartűz halad, azt megállítani bajos — egymás után lobbantva fel a továbbélni-akarás régi vágyát: megmentem a tiszta múltat és azon nevelni a szebb jövőt.

Az Encyclopaedia Hungarica-nak már megjelenése előtt híre ment. Kinyújtottuk kezünket a nagyvilágba és megragadták azt a szétszórtságban élő magyarok legkiválóbbjai. Sajnos több helyen már elkéstünk: kinyújtott kezünk a semmibe markolt, már nem volt, aki megragadja azt. Nyolc év alatt a munka összeállt, de közben sok jó munkatárs végleg búcsúzott, akik már nem láthatják meg értékes munkájuk eredményét.

A tisztító avartűz hatása alatt az Encyclopaedia Hungarica négy kötetében valósághű adatok sorakoznak — mentesen minden rárakódott idegen rétegtől — a csipkebokor pedig újra kihajt...”

Az Encyclopaedia Hungarica köteteinek kiadására Calgary-ban Lexikon Alapítvány létesült, aminek munkásságát Kanada kormánya támogatja. Az első kiadás magyar nyelvű lesz. A második angol nyelvű díszkiadás, amelynek kötetei odakerülnek majd a világ legfontosabb intézményeinek könyvtáraiba, mindenhová, ahol fontos, hogy a mi hamisítatlan történelmünket megismerjék.

A négy földrészen ezideig több mint 300 felkért és megbízott személy vesz részt az adatgyűjtés és szerkesztés munkájában. Legtöbben munkájukat már befejezték, van azonban még egy-két terület vagy téma, ahonnét szívesen vennénk adatokat. A szerkesztés munkája kompúterrel történik, az 1. kötet kéziratának összeállítása megkezdődött. De ma még nem késő. Ezért a Szerkesztőség kér mindenkit, akinek birtokában az Encyclopaedia Hungarica szá mára fontos és hiteles magyar vonatkozású anyag van—lépjen érintkezésbe a Szerkesztő Bizottsággal.

Encyclopaedia Hungarica 151 Midbend Place S.E. Calgary, Alberta, Canada T2X 2J8 Főszerkesztő: Bagossy László

Alapítvány

a magyar kultúra fejlesztésére külföldön

Bibó István halálának 10. évfordulóján, május 11 -én a Genfi Egyetem Európai Intézetében Alapítványunk megemlékezést tartott. Bibó Istvánt Luka László, az Alapítvány intézőbizottságának elnöke méltatta, majd Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész, a Magyar Demokrata Fórum választmányi tagja tartottelőadást„A nemzeti öntudatalakulása” címmel.

A jelenlévők egyik csoportja megalakította a Magyar Demokrata Fórum Baráti Körét azzal a célzattal, hogy a Fórumot segítse a demokratikus kibontakozás elősegítésében.

Kovács Andor Jatzkó Pál