Nyugati Magyarság, 1989 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1989-07-01 / 7-8. szám
10. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1989. július-augusztus PAPP LÁSZLÓ: Az őrült romániai rombolásról The Raising of Romania's Past; Dinu C. Giurescu. International Preservation Report. World Monuments Fund and U.S. Committee, International Council on Monuments and Sites, 1989. Sok szó esett már a romániai falu- és városrombolásról, de ez az első tudományos alapossággal megírt, hiteles és részletes riport a már eddig véghezvitt épületbontásokról, amely most Dinu C. Giurescu tollából napvilágot látott. A 62 éves művészettörténész mint kutató és előadó működött a román külügyminisztérium egyik intézetében, majd 1956-tól 1964-ig a bukaresti Szépművészeti Múzeum kurátora volt. A Román Nemzeti Értékek Központi Bizottsága tagjaként számos cikkben és felszólalásban adott hangot tiltakozásának a történelmi értékek és a népi építészet emlékeinek lerombolása ellen, amely 1980 óta a hivatalos állami politika álláspontjává vált. Giurescu 1988. április 12-én feleségével és egyik leányával Amerikában kért menedékjogot és azóta lázasan dolgozott a magával hozott, ill. külföldre kijuttatott anyag feldolgozásán. Ennek a munkának lett az eredménye a World Monument Fund Kress Alapítvány támogatásával most megjelent könyv. A könyv bevezetője utal a 7. ICOMOS (International Council on Monuments and Sites) 1984-es drezdai deklarációjára, amely többekícözött kimondja, hogy „az emberi civilizáció tanújaként az épületek és települések hozzájárulnak VARNUS XAVÉR: az egyének és közösségek történelmi tudatának és kulturális azonosságérzeténckkialalkulásához. Ezért ezek jelentős részét képezik a világ hagyományainak és értékeinek". A bevezetés hangsúlyozza azt is, hogy a nemzeteknek és embercsoportoknak a kultúrájukhoz való joguk olyan alapvető emberi jog, amely nem lehet alku tárgya. Kiemeli az író, hogy a városközpontok és falvak történelmi építészetének lerombolása történelmétől és öntudatától fosztja meg nemcsak a magyar, német és szerb kisebbségeket, hanem végső soron az egész román nemzetet A könyv sok képpel és a hozzájuk tartozó leírással mutatja be a romániai városok és falvak hagyományos építészetét és annak kialakítását a történelem folyamán. Az erdélyi helységeknél (sajnos sok súlyos sajtóhibával) megjelöl magyar és német neveket is és utal azok történelmi szerepére. Bukarest központjának szétdúlását részletesen is ismertetve, a könyv rátér 37 nagyobb város történelmi magjának átépítésére. E- zek között szerepel Zilah, Csíkszereda, Dés, Déva, Gyulafehérvár, Fogaras, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy és Székelyudvarhely. Giurescu szerint ezek városképének átépítése, ill. szétdúlása egyre erősebb ütemben halad, de épületről épületre, így a nemzetközi felháborodás és figyelem kijátszásával. Emellett Brassó, Szeben, Kolozsvár, Segesvár, Sebes, Temesvár, Nagyvárad és Arad szintén elvesztett már számos történelmi értékű épületet. Bár az eredei román városfejlesztési tervek általában tiszteletben tartották a történelmi emlékeket, az 1977-es földrengés alkalmat adott a kormánynak arra, hogy a megőrzés és helyreállítás helyett a lebontás és új, „korszerű” panelházak építésének politikáját válassza. Az 1977. november 25-i 442-es számú rendelet feloszlatta a Nemzeti Értékek Bizottságát és leállította az általa ellenőrzött helyreállítási munkákat Ekkor indult meg az a szisztematikus átépítési politika, amely az ötéves tervek keretében majdnem a teljes lakosság áttelepítését tervezi 2000-ig. Fokozatosan elfojtották a városi és falusi építészet értékeinek megőrzése érdekében emelt hangokat és 1984- ben végérvényesen megindult előbb Bukarest, majd a vidéki városok központjainak lerombolása. A könyv értékét a számos fénykép, adat és kiegészítő magyarázat mellett az adja, hogy mindvégig megőrzi higgadt, tudományos hangvételét. így az amerikai szakemberek, de a nagyközönség számára is érthetően és meggyőzően mutatja be annak az őrült hatalmi politikának a működését, amelyik oly hatásosan törekszik a kisebbségek és az egész nép történelmi tudatának szétrombolására. Mindenki, aki az erdélyi városok, épületek és ugyanakkor Erdély sorsa iránt érdeklődik, megrendelheti a könyvet a National Trust for Historical Preservation címén: 1785 Massachusetts Ave, N.W., Washington D.C. 20036. Némely irodalmi gondolatok Karsai Gábor ürügyén Afeletti örömömet szeretném megosztani a kedves olvasóval, hogy jószerencsém megismertetett egy kivételes és emelkedett szellemű fiatalemberrel, Karsai Gáborral. Eddigi életének egyetlen jelentős eseményét — hogy a budapesti Európa Könyvkiadó megjelentette első műfordítását, Borges Három Júdás-változatát — csak az fogja teljes mivoltában értékelni, aki ismeri az argentin író elvont stílusát. A műfordítás konzsenialitást kívánó munkáját egyre inkább valami■ \ M e g j e le n t Borbándi Gyula „Ötszáz mérföld” című kötete, amely kilenc esszét és két naplót tartalmaz A 240 oldalas könyv ára 24.- német márka (plusz portóköltség). Megrendelhető az Új Látóhatár szerkesztősége (c/ó Ungarisches Institut, Postfach 440301, 8 München 40) vagy a szerző címén: Oberföhringerstr. 12/a, 8 München 80, W-Germany V______________ féle sznob lenézettség veszi körül, így nem tanácsos annak túlságosan mélyen belehallgatóznia a publikumba, aki meg akarja őrizni bátorságát a további munkához. Ma, amikor slampos eleganciával a diplomás sarlatán is úgy fogalmazza — idegen szavak fúrtonfúrt közbeszúrásával — tartalom nélküli mondandóját, hogy az magyar szavakra való lefordítás után egy üzemi faliújságon nem állná meg a helyét, és amikor az agylágyulás akadémiai szinten is mármár kívánatos dolog, kivételesnek tartom tehát, hogy egy húszéves fiatalember ragyogtassa fel a tudás és a szellem fényét, amely a má idők korszellemének megfelelően inkább a véka alatt rejlik. Hogy valamely művészetben mi dicsérendő s mi korholandó, ezt eldönteni nehezebb, mint hinnők; hogy mármost az irodalom és műfordítás megítélésében valamiféle normánk legyen, vállalkozom az itt következő dedukcióra, s elöljáróban csak azt jegyzem meg, hogy mondandómból egy s más minden művészetre áll. Figyelembe kell vennünk mindjárt ama legfőbb célt is, melyből — ha szabad így mondanunk — az értelem végleges kielégülése fakadhat, s ez is a rendje: hogy a művelt szellem így bámulatot és elragadtatást érezhessen; létrehozója csupán zseni lehet, aki egyéb követelményeknek is eleget tett. E legfőbb cél pedig aligha lehet más, mint a művészetek, az irodalom és a technika nélkülözhetetlen mozgatórugója, az emberi képzelőerő lehetőség szerintlegjobban kimunkált szintje, amely talán legbecsesebb ajándéka az isteneknek, hiszen tehetsége kizárólag fejleszthető, ám nem megszerezhető. Az emberi élet — úgy tűnik — kevéssé rendeltetett csak a boldogságra; kizárólag bizonyos alkotások és képek segítségével, csak emlékeink szerencsés kiválasztásával gyűjthetjük egybe a Föld szétszórt örömeit, és sohasem a filozófia erejével, hanem kizárólag a szórakozások messze hatékonyabb eszköze révén enyhíthetünk a földi élettől oly annyira elválaszthatatlan szenvedések súlyán. Sok szó esett már a képzelőerő veszedelmeiről, és fölösleges lenne e tárgyban a tehetségtelen középszer, avagy a szigorú értelem véleményére adni. Az emberek szüntelenül érdeklődni akarnak, és akiben él a tehetség, hogy érdeklődésre indítson bennünket, az még kevésbé akar lemondani ennek gyakorlásáról. A szükség és bizonyos igazságok csekély száma sohasem elégítheü ki teljesen a szellemet és az érzelmeket, és bár kétségtelenül bizonyos dicsőséget élvez az, aki efféléket felfedez, a valóságos érdem KÁNYÁDI SÁNDOR (Kolozsvár): Krónikás ének Illyés Qyulánaki odaátra ég már a szekértábor is remény sincs fölmentő seregre a föld is ég futja-e még csonkán-bonkán elkeseredve egy utolsó lesz-ami-leszre csak hős ne légy mértebben a hősieden korban hősnek lenni nem érdemes és nem szabad de meg se add magad van aki már kötélre vár csüggedni is erőtlen ég már a szekértábor is istenem hová vetődtem van aki sír van aki szül van aki hallgat van aki jajgat a zsoldosok az elmaradt hópénzért kiabálnak a tisztjeik az átállás esélyeit latolgatják suttyomban szorosra húzzák a hevedert s a tönkrevert védők közt kilovagolnak van aki sír van aki hallgat akik elmentek közülünk nem voltak közülünk valók mert ha közülünk valók lettek volna nem mentek volna el szétosztják az úr testét utolsó kenyerünket mindenki hallgat ég már a szekértábor is ég már a szekértábor is a föld is ég füstje a kék egekbe tova ködük potomság a többit megírja ha megírja más zizegni kezd zizegni kezd a hajdani a majdani kukoricás i ---J összetétel. A művészetek és az irodalmi művek birodalma ezért, akár a képzelőerő birodalma, igen kimunkált, s a szenvedélyek nemhogy útjukat állnák, ám éppenséggel a legnagyobb szolgálatot teszik nekik. Szükségképpen a filozófia az a láthatatlan parancs, amely hatásuknak irányt szab, ám ha idő előtt mutatkoznék, szétrombolná a varázst. Bizonyára mindenki nagy együttérzéssel fogja figyelni Karsai Gábor előrehaladását saját munkálataiban; felette szerencsés eszméi vannak, melyek, ha egyszer hangot kaptak, fokról-fokra behatolnak a tudatunkba. Ám tartok tőle, hogy ha véglegesen saját útjára lép, előbb sokan hevesen ellentmondanak majd neki, pár év múlva pedig kimásolják, és az ő neve nélkül citálják gondolatait De a cél szentesíti az eszközt: az a cél, amely kizárólag a kiválóságnak adja meg a tömegízlés fejlesztésének jogát a középszerűség szürke korlátoltságával szemben. mégis az illuzionistáké, akik a művészeteken és az irodalmon keresztül — mégha be is csapnak, de — megindítják a képzeletünket. Mert ha mértani pontossággal próbáljuk tárgyalni az emberi szenvedélyeket, természetünkön veszünk erőszakot. E Földön csak kezdetek vannak, és meghúzatlanok az igazi határok. A boldogság pedig messze lebeg, és a legkevésbé sem bírja el a vizsgálódást, hiszen ez utóbbi éppenséggel megsemmisíti: ahogy a könnyű párákból kavarodó tüneményes ködképek eltűnnek az elől, aki keresztülmegy rajtuk. Ám mindezektől függetlenül a művészetek és az, irodalom érdeme nem kizárólag az, hogy élvezet forrásául szolgálnak, de erkölcsiségünkre is nagy hatást tesznek, megindítván szívünket, s talán az ilyen tehetség a leghatalmasabb felvilágosítónk és útmutatónk. Jól megkülönböztethető erő az emberben csak az ész és képzelet ereje; e kettőn kívül mind a többi, még az érzés is csak függvény vagy
