Nyugati Magyarság, 1989 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1989-07-01 / 7-8. szám
1989. július-augusztus Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 3. oldal VITÉZ GYÖRGY: Történelmi lecke (jó) fiúknak Nézem a képernyőn az ismerős történetet. Állig fölfegyverzett katonák, tankok, sortűz, menekülő polgárok, halottak, sebesültek. Képváltás: kikent-kifent tisztek, generálisok, elvétve néhány tepsiképű civil. Hazudnak arcátlanul, hazudnak rettegve, hazudnak, minta vízfolyás; egész világ arcába köpik veszettségük nyálát. A színhely változik — a történet maga az emberiséggel egyidős. Megmondta az a világmegváltó, akinek nevében ezúttal Pekingben öldököltek, hogy az uralkodó osztály a hatalmat szépszerével a kezéből ki nem adja. (Ez különösen vonatkozik a gyorstalpaló uralkodó osztályokra, amelyek valóban semmik és senkik voltak s egyszerre mindenné lettek.) Kedves olvasóink közül hányán adnák föl a meg nem érdemelt házat, szolgálati autót, korlátlan utazást, élet-halál fölötti teljhatalmat, s azt a kéjes érzést, melyet Caligula egykor így fejezett ki: Oderint dum metuant (Gyűlöljenek bár, csak rettegjenek tőlem). Persze minden meg, el és félre lehet magyarázni. Mint Nixon ex-elnök írta nemrégen: Kína nem Disneyland — s ő csak tudja. A nyilvános kivégzések, az egyéni élet iránti teljes közömbösség, és számos más emberellenes gesztus teljesen érthető egy egymilliárdos nemzet politikai gyakorlatában (bár kultúrájuk legjelentősebb gondolkodói egyértelműen és mindenkor a primitív barbárság s az adminisztratív brutalitás ellen foglaltak állást). Tán új turistanyelvkönyvet is kiadnak az agg hóhérok, ilyesféle hasznos kifejezések fordításával: „Hszie P'eng kiang vun”, ami esetleg azt jelenti: „Ennek a diáknak véres a feje”, de a hangsúly megváltoztatásával azt mondaná: „Ennek a diáknak nincs feje”. Hasznos frázisok még: „Tegye, kérem, ezt a lábat a műanyag-zsákba”, valamint: „Merre van a városi vesztőhely?”, s logikusan: „Mikor kezdődik a legközelebbi kivégzés?” (Meg kell adni, 56-ban honos pribékjeink diszkrétebben működtek, persze akkor még nem volt fax-masina, színes TV, videó-felvevő és annyi bátor újságíró.) De félre a nagyon is konkrét akasztófahumorral. Nem kell Ázsiába menni kegyetlenkedésért, Európa története is arra tanít, hogy király, herceg, pápa, püspök soha nem átallt gyilkoltatni, ha személyes hatalmát, befolyását és főleg javait veszélyeztetve érezte. Még a modem demokráciák történetében is, egészen a harmincas évekig, se szeri, se száma a sztrájkotokra adott rendőrsortűznek, a hadsereg bevetésének népi megmozdulások ellen. Amint ezt a 19. Június 4-én, vasárnap hajnalban magyar határőrök és polgári lakosok Nagylak térségében lövöldözést hallottak román területről. Először több egyes lövés hallatszott, utána kiabálás, majd sorozatlövések zaja, sőt jelzőrakétákat is kilőttek. A magyar határőrök látták, amint román határőrök körülvesznek három polgári ruhás férfit. A Maros egyik homokszigetén egy nő tartózkodott, egy román határőr alsóruhában, géppisztollyal a kezében bement érte és kihozta. Csütörtök délután a határnál egy századbeli cinikus német szólás is mondja: „Gegen Liberalen Helfen nur Soldaten.” /Csak katonaság segít a liberálisok (demokraták) ellenében./ Tudták ezt a 19. századi porosz, francia királyok, császárok, a cár atyuska miniszterei, és századunkban a kaporszakállú Iljics, meg a bajuszos megváltók: Adolf meg Joszif, hogy a kisebb-nagyobb arab potentátokról és az elmaradhatatlan délamerikai Göring-utánzatokról ne is beszéljünk. Vajon miért ily népszerű a hadsereg „rendfenntartó” szerepének kidomborítása? (Gondoljunk csak a sírdombokra.) A válasz egyszerű: a mószer rendkívül hatékony. Talleyrand figyelmeztetése — „a szuronyokon nem lehet ülni”—szellemes mondás, de sajnos csak féligazság. Fegyveres erőszakkal a legembertelenebb, legtoprongyosabb rendszert is szinte a végtelenségig fönn lehet tartani, mindaddig, amíg a fegyveres erők hűsége az uralkodó osztály, réteg, klikk iránt biztosított. Ez a lojalitás a tiszti és tiszthelyettesi kar gondos válogatásán, fanatikus vallásiideológiai vasfegyelem fönntartásán és a fegyveres erők személyzete kiváltságos helyzetének minden áron való megőrzésén alapul. (Kommunista országokban ezek a „kiváltságok” gyakran azt jelenük, hogy a civil lakossághoz képest a katonáknak ruhájuk, lakásuk és élelmiszerellátásuk van.) Totalitárius rendszerek nem reformálhatok, mert hiányzik belőlük a békés politikai átmenetek mechanizmusa, dinamikája és intézményei. Ilyen körülmények közt a reformkísérleteket vagy csírájukban fojtják el, vagy ha valamely interregnum állapotában ezek a törekvések egy bizonyos ponüg érnek—forradalmivá válnak (a mennyiségi változások minőségi változásba mennek át) —, az állam erőszakszervei ellenforradalmi módon közbelépnek s a reformmozgalmat letiporják, azt durva kivetítéssel fasisztának, ellenforradalminak, stb. nevezve. Mindez természetesen nem teszi a diktatúrákat örökéletűvé. Minden rendszer megdönthető — külső beavatkozással vagy a zsarnokság belső ellentmondásainak és elkerülhetetlen korrupciójának kihasználásával. De a forradalmak sikere végső fokon egy tényezőtől függ: sikerül-e a hadsereg lojalitását a reformok vagy forradalmi változások oldalára állítani. A történelem azt tanítja, hogy ez csak akkor következik be, ha az uralkodó rend annyira korrupttá és tehetetlenné vált, hogy nem képes magyar halász látta, hogy gyermekhullát sodor lefelé a Maros. Odaterelte a kis holttestet egy homokszigethez, és a bokrokhoz zsinegelte, utána kért segítséget. A gyermek testén lőtt sebek nem voltak, viszont találtak rajta ütéstől, vagy ütődéstől származó fejsérülést. A román hatóságok a vasárnap hajnali lövöldözésre azt a magyarázatot adták, hogy az illetékes szervek gyakorlatoztak a térségben; csónakon utazó terroristák elfogását gyakorolták... többé a saját létét védelmező testület kiváltságos életszínvonalát s pszichológiai biztonságérzetét sem szavatolni. A parancsnokaik ellen forduló katonák vagy a reformisták, forradalmárok oldalára álló parancsnokok nélkül valódi belső kezdeményezésű politikai-gazdasági változás totalitáriánus országokban nem lehetséges. A közelmúlteseményei napnál világosabban mutatták meg, hogy például Kínában ki és mi mögött áll a hadsereg. Kína azonban szerencsére nagyon messze esik Magyarhontól, s gondolom, a történtek után senki sem fog az utcán „közös magyar-japán (vagy -kínai) határért” kajabálni még viccből sem. Sajnos van egy másik, jóval közelebbi ország, mellyel van közös határunk s ehhez hozzáadhatjuk az Elbától keletre elterülő Wunderlandot. E két országban, úgy tűnik, a fegyveres erők az uralmon lévő klikk leghűségesebb szolgái maradtak. Nem csoda hát, hogy mindkét szörny-állam vezérei pimaszul csörtetik kardjukat s egyre kevésbé burkolt módon fenyegetik fegyveres beavatkozással szomszéd országaik reformtörekvéseit. Kávéházi bölcseink váltig hangoztatják, hogy „az oroszok ilyesmit nem engednek meg”. Úgy látszik, ezek a helyzetelemzők nem olvasnak újságot, nem néznek TV-híreket. Mert ha ezt tennék, nyilvánvalóvá válnék számukra, hogy az oroszok maguk sem tudják e pillanatban, mit, kinek, hogyan és mikor engedjenek meg. Úgy tűnik, saját nemzeti kisebbségeik se kémek tőlük reformvagy zavargás-engedélyt. Még bizarrabbnak tűnik az a hiedelem, hogy ha minden kötél szakad, akkor a szovjet csapatok „megvédik a magyar reformállamot”. A múlt eseményei arra tanítanak, hogy amikor minden kötél szakad, akkor ahogy esik, úgy puffan. Nagyobb annak a valószínűsége, hogy a szovjet csapatok egyszerűen hazamennek. (Minden „ázsiai” sztoicizmusuk ellenére nyüván észrevették a hon oroszellenes hangulatát, s félnótásaink szovjetellenes tüntetései aligha lelkesítik Ivánt, hogy a vengerszkiket adott esetben bárkitől is megvédelmezze. Mint minden állatkerti őr tudja, nem értelemszerű dolog a beteg oroszlán farkát ráncigálni, majd azt remélni, hogy a fenevad ordítása a heccelő ellenségeit lenne hivatva elrémíteni.) Mielőtt tovább haladnának az egyre radikálisabb reformok útján, a magyar állam vezetői nem tarthatják magától értetődőnek a fegyveres erők hűségét és harckészségét. Életbevágóan szükséges, hogy erről személyes tapasztalat alapján győződjenek meg. Az adott helyzetben a szovjet erőknek legföljebb semlegességét lehet biztosítottnak tekinteni. Háborúról természetesen nincs szó; egyetlen kelet-európai ország hadseregének sincs elég tartaléka egy formális háború megvívására. Egy éjszakai páncélos-ejtőernyős villámakcióval koordinált puccskísérlet azonban nem lehetetlen és technikailag kivihető. Egy minden lehetőségre felkészült, a nemzethez hű hadsereg jelenléte, akciókészsége jelentősen csökkentené a mini-führerek kalandozó kedvét. Most kell kitalálni, merrefelé mutat a fegyverek csöve. A Parlament előtt esetleg ismét késő lesz. Gyermekhulla a Marosban ÁLLÁSFOGLALÁS a nyugati és a magyarországi magyarok kapcsolatairól A magyarországi demokratikus reformfolyamatok részeként kívánatos a Nyugaton élő magyarokkal való kapcsolatok reformja is. Július 10-12. között a Magyarok Világszövetsége közgyűlése, augusztus 6-10. között az Anyanyelvi Konferencia tárgyal e kapcsolattartó szervezetek jövőjéről. Lényegbeli változások szükségesek ahhoz, hogy a jelenleg egy párt uralta kormány autokratikus és gyámkodó működési módszerei helyett — amelyek következtében gyakran rólunk nélkülünk döntöttek vagy igyekeztek dönteni —demokratikus módszerek érvényesülhessenek ezekben a kapcsolattartó intézményekben is. E változásokra az igényt a nyugati magyarok részéről már sokan és sokszor bejelentettük, kinyilvánítottuk az utóbbi évtizedek folyamán. A szükséges reformfolyamat néhány alapvető elvi és gyakorlati kiinduló pontját tartalmazó állasfoglalásunkhoz kérjük a külföldi — és a magyarországi független —egyesületek, szervezetek, egyházak, egyének támogatását Mivelhogy nyugati országokban élő magyarok és magyar származásúak százezrei vallják magukat a magyar nemzet részének és közülük számosán jelentős tudományos, kulturális, művészi, politikai, jogvédelmi és gazdasági értékekkel gyarapítják az összmagyarságot, ezért 1. magyarországi tudományos, kulturális, szervezeti, egyesületi, egyházi, egyéni és kormányzati szinteken támogatni kell a magyarországi és a nyugati országokban élő magyarok szabad és természetes kapcsolatait; 2. a magyarországi kormányzatnak hatálytalanítania kell minden olyan intézkedést, amely vízummegtagadásokkal, határ- és postai cenzúrával és egyéb korlátozásokkal akadályozza nyugati és magyarországi magyarok kapcsolatait; 3. alkotmányba kell foglalni a magyarok kettős állampolgársága jogait és felelősségeit; 4. a nyugati országokban élő magyarokat jelenleg intézményesen támogató magyarországi szervezeteket — mint pl. az Anyanyelvi Konferenciát és a Magyarok Világszövetségét — nyugati magyar testületekkel közösen kidolgozandó alapelvek és gyakorlati tervek alapján támogatott, de független, demokratikus tagszervezetekké keli alakítani. Olyan autonóm nemzetközi testületekké, amelyeket kizárólag a saját közgyűléseik által kiválasztott és azoknak felelős vezetők irányítanak, és amelyek kizárólag a 16 milliós magyar nemzet szabad közakarattal kifejezett érdekei érvényesítéséért munkálkodnak. Bállá Bálint, Bárczay Gyula, Bertalan Imre, Bodnár Gábor, Borbándi Gyula, Fekete Pál, Györgyey Klára, Harsányi And-, "' rás, Horváth János, Jakabffy Ernő, Kormon József, Kovács Andor, Ludányi András, Miklóssi István, Mózsi Ferenc, Nagy Károly, Nyeste Zoltán, Pásztor Péter, Somogyi Csilla, Várdy Ágnes, Várdy Béla, Végvári Vazul TO RUSSIA WITH LOVE More than 500 churches in Soviet Union returned to Christian use Demand for Bibles in the millions Gorbachev’s policy of glasnost has suddenly opened doors for Bible Societies around the world. In an historic move, the government has issued permits allowing for the mass import of Bibles into the Soviet Union and Eastern Europe. It is estimated that there are more than 100 million Christians in the USSR and less than 6 million Bibles. Sadly, there is a tremendous shortage of Bibles because their import has been severely restricted since World War II. Many Christians have literally had to tear their precious Bibles apart or handwrite a few verses and chapters in order to share God’s Word with family and friends. The Canadian Bible Society urgently needs your financial help to put Bibles into the hands of awaiting Christians. Your gift will be used to provide Bibles in the following languages: Russian, Estonian, Latvian, Ukrainian, Polish, German, Czech, Slovak, Hungarian, Romanian, Slovenian, Croatian, Serbian, Macedonian, Georgian and Armenian. Please help today! Your gift is tax deductible. Charitable Organization Registration #0021501-47. Please help today so that Christians in this part of the world will soon be able to receive their-very own Bible! I would like to make a gift in the amount of $ ________________ Please charge my gift to: D □ Signature:________________________________________________ Card No.:_____________________Expiry Date:_________________ Name:_ Address: L City:________________________Prov.:__________________ Postal Code:__________________________________________ Please make cheques payable to Canadian Bible Society. Detach and mail to: Canadian Bible Society, lOCarnforth Road, Toronto, Ontario M4A2S4 (416)757-4171. 1.11.
