Nyugati Magyarság, 1989 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1989-07-01 / 7-8. szám
4. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1989. július-augusztus A kegyelet napja A világ figyelmétől övezve, az egyetemes magyarság gyásznapja volt június 16-a. A földgolyón mindenütt félárbócra engedték a magyar nagykövetségek homlokzatára kitűzött nemzeti zászlót. S gondolatban a nemzet mártírjainak megkésett végső tiszteletadására lélekben hazatért a nagyvilágban olyannyira szétszóródott magyarság apraja-nagyja. Nagy Imre miniszterelnök, Losonczy Géza államminiszter. Maiéter Pál honvédelmi miniszter, valamint Gimes Miklós újságíró és dr. Szilágyi József — aki a miniszterelnök titkári posztját töltötte be a forradalom napjaiban — szenvedéseinek színhelyén, ott, ahol titkos, aljas és törvénysértő perüket megrendezték, ott, ahonnan az utolsó este kivégzésük színhelyére vitték el őket, s ott, ahol nemrégiben a kihantolást követően az igazságügyi orvosszakértői vizsgálatokat is elvégezték tetemük azonosítására, péntek hajnalban a Fő utca és a Gyorskocsi utcai oldalon hatalmas fekete zászlót lengetett a hajnali szél. Még javában aludt a város, amikor napfelkelte után nem sokkal, fekete kocsikból álló, hosszú konvoj gördült ki a Fővárosi Temetkezési Intézet Mező Imre úti kapuján. A mártírok csontjai utolsó útjuk első állomására—félúton a Fő utcai börtön, valamint agyűjtőfogházbeli kivégzésük, s a rákoskeresztúri Újköztemető immáron szimbólummá vált 301-es parcellája között — pont abban az időpontban érkeztek meg, amidőn harminegy évvel ezelőtt, éppen az ítéletvégrehajtó elé kísérték hármójukat. Fél hatra már a ravatalokra helyezték az egyszerű, barna, aranybetűs feliratú koporsókat, az ünnepi alkalomra méltóságteljesen fekete-fehérbe öltöztetett Műcsarnok lépcsőjén, párhuzamosan egymás mellé, s középen, legfelülre tették a sorstársaikat, az 1956-os forradalom valamennyi ismert és ismeretlen, néven nevezhető vagy névtelen, elfelejtett vagy emlékeinkben őrzött, lelkileg köztünk élő, de életét a hazáért feláldozó magyar polgárt jelképező üres koporsót, oldalán a felirattal: Mártírjaink, 1956. A kegyelet lerovására érkezők szeme elé táruló, megrendítő hatású látvány kigondolója és megtervezője ifjabb Rajk László volt — Bachmann Gábor közreműködésével —, akinek személye és neve óhatatlanul párhuzamokat ébreszt mindenkiben, a „soha többé" jegyében lezajlott 1956. okt. 6-i emlékezetes végső tiszteletadással. * A gyászszertartás pontosan 9 órakor kezdődött el. Először a főváros, az ország, valamint a világ minden részéből érkezett emberek tömegei rótták le tiszteletüket akoporsók előtt, elhelyezve a kegyelet, a megemlékezés koszorúit és virágait. 10 órakor Sinkovits Imre Kossuthdíjas színművész lépett a ravatalozó előtt felállított mikrofonhoz, hogy felolvassa a hozzátartozók, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága, a Politikai Foglyok Szövetsége, valamint más ellenzéki és alternatív szervezetek nyilatkozatát. A magyar nemzethez szóló felhívás hangsúlyozza, hogy 1989. június 16-a a nemzeti gyász és megemlékezés napja, amelyen Nagy Imrén és mártírtársain kívül kegyelettel adózik az ország mindazok emléke előtt, akik 1956-ban életüket áldozták: a harcokban elesettek, a statáriális eljárás áldozatai, a halálra ítéltek és kivégzettek előtt. Utal arra, hogy a Budapesten és vidéken a temetők elhanyagolt részein és árkaiban jeltelenül elhantoltak hozzátartozói több mint három évtizeden át hiába követelték a sírok megjelölését, a hamvak kiadását, emberhez méltó eltemetésük lehetővé tételét. Most a rendszer mély válsága és részleges átalakulása, valamennyi ellenzéki erő nyomatékos követelése és a nemzetközi nyomás hatására a hatóságok elvégezték az öt kivégzett vezető holttestének exhumálását és azonosítását, nyilvánosságra hozták a többi kivégzett névsorát, s ígéretet tettek arra, hogy a közeljövőben hozzátartozóik őket is azonosíthatják, méltóan eltemethetik. Az üzenet rögzíti, hogy harangzúgás adja hírül ország- és világszerte a gyászszertartás kezdetét. Felhív arra, hogy álljon meg ekkor minden városban és faluban a közlekedés, szólaljanak meg az autódudák, a gyárak kürtjei, s ki-ki ott, ahol van, némán emlékezzen a mártírokra. Utal arra is, hogy a temetés során elhangzik a kivégzettek névsora, s egy-egy égő fáklya kioltása jelképezi a többnyire fiatalon kioltott életeket. Egyben arra szólít mindenkit: tartsa tiszteletben a hozzátartozók kérését, és a temetés zártkörű rendjét: a következő napon módja lesz egyegy szál virágot vagy mécsest elhelyezni a síroknál. Az üzenet felhívja az ország lakosságát: tartson nemzeti gyászt e napion, adja meg a végtisztességet 1956 minden mártírjának, tartózkodjon minden, a nap szelleméhez méltatlan politikai tüntetéstől, utcai demonstrációtól és konfliktustól. Szól arról, hogy fekete és nemzetiszínű zászlók jelzik az országos gyászt, egy tragikus korszak temetésének napját, valamint a nemzet képiességét egy új korszak megnyitására. A felravatalozott kopiorsók mellett a mártírok egykori vádlott-társai, valamint hozzátartozói váltották egymást a díszőrségben. Ott tisztelegtek gyerekeik, unokáik, dédunokáik is. Örömmel fedeztük föl köztük a külföldről ez alkalomból hazatért Losonczy Annamáriát (aki alig két hete adott életet Losonczy Géza unokájának), valamint ifjabb Gimes Miklóst és ifjabb Maiéter Pált; ők mindketten harminchárom év múltán először járnak az óhazában. A mártírok emléke előtt tisztelgők „Jól megmondta a magáét” Nem kétséges, hogy a magyar nép érettségből, fegyemezettségből, kulturáltságból — immár nem először—jelesre vizsgázott a nagyvilág színe előtt. A szervezés, a lebonyolítás, a rendfenntartás szinte kifogástalan volt. Az elhangzott búcsúbeszédek — egy kivételével — bölcsességről, higgadtságról, a kegyeleti aktushoz méltó visszafogottságról tanúskodtak. Távol álljon tőlünk, hogy Orbán Viktor—aki a FIDESZ-t képviselve a magyar ifjúság (?) nevében szólott — beszédének igazságtartalmát vitassuk. Az igazságnak azonban, mint tudjuk, igen kevés köze van a reálpolitikához. Ezt egy olyan szervezetnek, amely politikai szerepre készül, tudnia kellene, vagy sürgősen meg kellene tanulnia. Magyarországnak a jelenlegi helyzetében semmiképpen nem válik hasznára a szovjetellenes hangulatkeltés, sem tömeg előtt elhangzó beszéd, sem pedig a szovjet követség előtti tüntetés formájában. Még megtörténhet, hogy szükségünk lesz annak támogatására, akire most ujjal mutogatunk... Jó lesz odafigyelni: ha az ország sorsa politikai dilettánsokra lesz bízva, azért az egész nemzetnek fizetnie kell — keserűen! —miklóssi— Újköztemető, 301-es parcellajúnius 16. (Fotó: Nagy Piroska) niszterelnök-helyettes koszorúzott. Ezt követően — a protokolláris koszorúzás ideje alatt —Nagy Imre koporsójánál Szűrös Mátyás, Németh Miklós, Pozsgay Imre és Medgyessy Péter váltotta a díszőrséget, míg az ismeretlen forradalmár koporsója mellett a koszorúzó országgyűlési képviselők tisztelegtek díszőrségben. A megemlékezések folytatásaként a magyarországi egyházak és felekezetek képviselői hajtottak fejet a ravatalnál. A Magyar Katolikus Egyház nevében Paskai László bíboros, prímás-érsek, a Magyarországi Református Egyház nevében Kocsis Elemér püspök, a Magyarországi Ref. Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, a Magyarországi Evan-gélikus Egyház nevében Nagy Gyula püspök-elnök, a Magyarországi Unitárius Egyház nevében Huszti János püspök, a Magyar Ortodox Adminisztratúra nevében Berki Feriz esperes adminisztrátor, a Magyarországi Izraelita Hitfelekezet nevében Schöner Alfréd főrabbi helyezte el az emlékezés és a kegyelet koszorúit. Ezután a hazai diplomáciai testületek képviselői koszorúztak. A koszorúzókon kívül a gyászszertartáson részt vettek—Albánia, Kína, a Koreai NDK és Romániakivételével — aszocialista országok Budapesten akkreditált diplomáciai képviséleteinek vezetői, illetve tagjai is. Elhelyezte koszorúját (többek között) a Politikai Foglyok Szövetsége nevében Kosa Katalin, Szőnyi Tibor és Fónay Jenő, a magyarországi és amerikai Recski Szövetség képviseletében Kéry Kálmán, Faludy György ésZimanyi Tibor, azegykori munkástanácsok nevében Abod László és Dénes János. A Magyar Tudományos Akadémia képviseletében Berer,,. l. Iván, a Magyar Írók Szövetsége nevében Cseres Tibor és Nagy Gáspát Történelmi Igazságtétel Bizottsága nevében Lőcsei Pál, Rácz Sándor, Széli Jenő, Kosáry Domokos, Litván György és Erdélyi Tibor koszorúzott. Néhány külföldi, nem magyar szervezet képviselői után koszorúztak a Független Kisgazdapárt, a Magyar Néppárt, az egykori Nemzeti Parasztpárt és Petőfi Párt, a Veres Péter Társaság, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Márton Áron Társaság, a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Független Magyar Demokrata Párt, a független magyar szakszervezetek, az egykori Márciusi Front és az Új Márciusi Front, valamint aMagyar Újságírók Országos Szövetségének tagjai. A Magyar Nemzet képviseletében Pethő Tibor, Csatár Imre és Kurcz Béla koszorúzott. Koszorút helyeztek el Nagy Imre és mártírtársai, valamint az ismeretlen forradalmár koporsójánál számos külföldön működő magyar szervezet, alapítvány, folyóirat nevében, több hazai intézmény, emberi jogi szervezet képviselői. * Pontban 12 óra 30 perckor harangzúgás adta hfrül az ország népének a gyászszertartás kezdetét. Országszerte a városokban és a falvakban leállt a közlekedés, megszólaltak az autódudák, a gyárak, hajók kürtjei. A kegyeletadók egyperces néma gyásszal emlékeztek a mártúokra. A H imnusz után—magnószalagról — Nagy Imre 1956. október 30-án elhangzott szavai töltötték be a teret: „Magyar Testvéreim! Hazafiak! Hazánk hű polgárai! őrizzétek meg a forradalom vívmányait, minden erével biztosítsátok a rendet, állítsátok uelyre a bizalmat. Ne folyjék testvírvér hazánkban!” Ezután a következők mondtak búcsúbeszédet: Vásárhelyi Miklós, Rácz Sándor, Mécs Imre, Zlmányi Tibor, Király Béla, Orbán Viktor. A Hősök terén ezzel befejeződött a megemlékezés. Az ötórás gyászszertartáson mintegy 250 ezer ember rótta le kegyeletét a magyar nép búcsúzott mártírjaitól. A tiszteletadás végeztével felcsendült Erkel Ferenc Ünnepi nyitánya. A koporsókat és velük együtt a mérhetetlen mennyiségű koszorút, virágot autókra rakták, s a menet elindult a rákoskeresztúri Újköztemető felé. • Néhány perccel múlt délután három óra, amikor a gyászmenet a temetőbe érkezett A megtorlások áldozatainak végső nyughelyére — a sírkert kibővített 301-es parcellájába — már csak a hozzátartozók, az egykori sorstársak szűk köre kísérhette el a mártírokat. A temetés előtti utolsó tiszteletadás során Darvas Iván és Mensáros László egyenként sorolta fel az áldozatok nevét. Az áldozatok életének kioltásáról egy-egy fáklya lánjának kioltásával emlékeztek meg a szertartás résztvevői. Az egyházi szertartást kérő hozzátartozók kívánságára a katolikus, az evangélikus, a református egyház, a szabadegyházak és az izraelita felekezet papjai szentelték meg a súokat anapokban felállított kopjafák tövében. A súok mellett a következők mondtak búcsúbeszédet: Molnár Miklós, Gyenes Antal, Méray Tibor, Kopácsi Sándor, Lőcsei Pál, Forgács Ferenc és Fónay Jenő. A szertartás befejezéseként a Szózat hangjaira egyidejűleg engedték le a koporsókat a súgödrökbe. Ezzel fejeződött be a méltóságteljes, fegyelmezett K;k is kegyeleti ünnepség. . */' állítás a Magyar Nemei júi" ; számából, Kurcz Béla, Zay László és az MTI tudósítása alapján.) hosszú sorban két órán át vonultak el, néma főhajtással a ravatal előtt, virággal borítva a lépcsősorokat. Elhozták csokraikat Budapest, a vidéki városok, falvak lakosai, társadalmi szervezetek, intézmények, vállalatok dolgozói, a külhonban élő magyarság képviselői. A koszorúk között voltak a Hazafias Népfront vezetői, s „Székelyföld” feliratú tábla alatt gyülekezve lerótták kegyeletüket a ravatalnál a hazánkban menedéket talált romániai magyarság küldöttei is. * Tizenegy óra után néhány perccel kezdődöttmeg a protokolláris koszorúzás. Elsőként Nagy Imre szülővárosa, Kaposvár polgárai nevében Baracskainé Horváth Mária, Hódos Győző, Mihalics Veronika, Papp János helyezték el a kegyelet koszorúit a ravatalnál. Az Országgyűlés nevében Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, valamint Szentágothai János, Benjámin Judit, Fodor István, Pásztohy András, Pálfi Dénes képviselők és Mary György, az Országgyűlés elnöki titkárságának vezetője rótták le kegyeletüket a koporsók előtt. A kormány nevében Németh Miklós miniszterelnök, Pozsgay Imre államminiszter és Medgyessy Péter miHősök tere, június 16. — Decsy János, Kazetta Ignác, Lipták Béla díszőrségben Nagy Imre koporsójánál (Fotó: Nagy Piroska)
