Nyugati Magyarság, 1989 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1-2. szám
1989. január-február Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 3. oldal Csendes forradalom A Nyugati Magyarság 1988. júliusaugusztusi számában „Lezárult a Kádár-korszak" címmel közölt elemzést többen is tarthatták, némi joggal, túlságosan derűlátónak. A cikk a magyarországi kommunista párt (MSzMP) májusi palotaforradalmát óriási jelentőségűnek ítélte, mely megnyithatja az utat Magyarország számára ahhoz, hogy felzárkózzék a modem, produktív társadalmak sorához. A cikkíró arra is utalt, hogy Magyarország élére hoszszú idő óta először került olyan vezetőség, amely kiérdemli a nyugati magyarság rokonszenvét és támogatását mindaddig, amíg a reformok útján halad tovább. Hét hónappal később, visszatekintve az 1988-as év második felére, a cikkírónak nincs oka ebből semmit sem visszavonni, derűlátása egyelőre igazoltnak látszik. Magyarországon rendkívül széleskörű politikai, jogi, gazdasági és társadalmi reformfolyamat megy végbe, valóságos csendes forradalom. Csendes, mert nem az elkeseredett tömegek alulról induló spontán felkeléséről van szó, mint az 1956-os Budapesten, hanem egy, apárton belüli felvilágosult reformszámy vezette törekvésről, mint az 1968-as Prágában. Forradalom, mert ez a törekvés, ha következetesen végrehajtható, alapjaiban fogja megváltoztatni a magyarországi politikai, társadalmi és gazdasági rendszert. Magyarországon 1989 januárjában szólásszabadság van, és — a közismert viccre utalva — „szólás utáni szabadság” is. Nagyfokú, bár nem teljes a sajtószabadság. Mérsékelten korlátozott az egyesülési és gyülekezési szabadság és az ország jelenlegi helyzetéhez képest jelentős a gazdasági vállalkozási szabadság. Az utazás és kivándorlás szabadsága szinte teljes. A politikai hatalom továbbra is a kommunista párt monopóliuma, de a parlament ma már kisebb kérdésekben le meri szavazni a kormány álláspontját, a parlamentben igazi viták folynak és a korábbi ál-parlamenti gyakorlat gépies, egyhangú szavazásai teljesen eltűntek. Az ország lépésről-lépésre halad a hatalommegosztás felé, egy szabad választásokon alapuló pluralista többpártrendszer felé. Az egyik legfontosabb fejlemény a független politikai és társadalmi szervezetek egész sorának létrejötte és működése. Ezekközé tartozik a főleg anépi ellenzéket tömörítő Magyar Demokrata Fórum (MDF), mely szeptember 3-án Lakitelken alakult formális szervezetté, a Fiatal Demokraták Szervezete (FIDESZ), a Szabad Kezdeményezések Hálózata, mely a korábban demokratikus ellenzék néven ismert csoportok vállalkozása. Újjáalakult a Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt. Eddig négy új szakszervezet alakult, melyek nyíltan vállalják a szolidaritást a lengyel „Szolidaritás”-sal. A felső pártvezetés májusi átszervezése továbbgyűrűzött a helyi szinten, több megyei pártszervezetben távolították el a régi vezetőket és választottak új, reformpárti vezetőséget. Érdekes jelenség, hogy helyi pártértekezletekre gyakran meghívják a Magyar Demokrata Fórum helyi képviselőjét megfigyelőként. Az MDF mintegy „első az egyenlők között” státuszt élvez az új független szervezetek közt, részben taglétszámánál fogva, mely elérte a tízezret, részben valószínűleg azért, mert vezetői közel állnak Pozsgay Imréhez, a párt fő reformeréhez. A párt rövidesen formális tárgyalásokba lép az M DF-fel, és nem túlzás e tárgyalást egy jövőbeli koalíció első tapogatódzásainak tekinteni. Grósz Károly novemberben leköszönt a miniszterelnökségről és a negyvenéves párt-közgazdász Németh Miklós vette át hivatalát. Hírek szerint Grósz a pozíciót előzőleg mind Nyers Rezsőnek, mind Pozsgay Imrének felajánlotta, de mindkettőnek olyan feltételei voltak (függeúenség), melyeket Grósz ez idő szerint nem volt hajlandó teljesíteni. Nyers a gazdaságpolitikáért felelős államminiszter lett, ez Pozsgay rangja is — afféle kiemelt miniszterelnök-helyettesi pozíció. A rendszer kulcsemberei továbbra is Grósz, Pozsgay és Nyers. A korábbi aspiráns, Berecz János, bár továbbra is komoly hatalmi pozícióban van, egyelőre vakvágányra került, annak következtében, hogy Grósz igen jól időzítette taktikai szövetségét a két fő reformerrel. A független szervezetek megalakulásával párhuzamosan független lapok, folyóiratok sora is beindult. Legfontosabbak ezek közül a november eleje óta kéthetenként 64 oldalon megjelenő HL tel, mely bár hivatalosan nem az MDF lapja, szerkesztői jelentős számban tagjai az MDF vezetőségének. A Hitel engedélyezését még az 1983-ban elhunyt Illyés Gyula kérte a kormánytól, nagy kár, hogy nem érhette meg vágya teljesülését. A hivatalos sajtó színvonala is sokat emelkedett; a Magyar Nemzet tisztes polgári napilappá nőtte ki magát, és még a Népszabadságot is el lehet újabban olvasni. A magyar kormány külpolitikája is dinamikusabbá vált. Grósz Károly sikeres látogatásokat tett az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztriában, Spanyolországban és Franciaországban. Régi szégyenfoltot törölt le a kormány azzal, hogy Izraellel újra felvette a kapcsolatot és ez a kapcsolat rövidesen a nagykövetségi rangra emelkedik. Úttörőnek számít a Koreai Köztársasággal (Dél-Korea) felvett diplomáciai kapcsolat is, elsőnek az úrn szocialista országok közül. Hosszú évek bűnős mulasztása után a kormány erőteljesen és nem kis diplomáciai ügyességgel képviseli az elnyomott erdélyi magyarság ügyét is. Bár Grósz Károlyt egy augusztus végén hirtelenjében összecsapott aradi találkozóval Ceausescu „csőbe húzta”, ez csak átmeneti taktikai hibának bizonyult, aminek jelentősége ma már csekély. A magyar diplomácia keményen dolgozik azon, hogy szövetségeseket vagy legalábbis rokonszenvezőket szerezzen a Ceausescu-rezsim elleni diplomáciai küzdelemben. Ma fokozottan érvényes, amit Csoóri Sándor mondott évekkel ezelőtt New York-ban: Magyarországot példátlan rokonszenvgyűrű övezi. Mik a jövő kilátásai? Az ez év januárjában meghozott társulási és gyülekezési törvényeket újabb jelentős törvényalkotások fogják követni. Már a társulási törvény kimondja, hogy a törvény alapján politikai pártok is alakíthatók. Apáttalakítás és -működésrészletes jogi szabályozására külön párttörvény készül. 1989-ben új alkotmányt fog a kormány a parlament elé terjeszteni az 1949-ben összetákolt sztálini alkotmány helyett, amelyet azóta ugyan módosítottak, de lényege nem változott. Az új alkotmány várhatóan utat nyit a többpártrendszernek Magyarországon. Ami a távolabbi jövőt illeti — a kristálygömb kicsit homályos. A politikai elemző nem jós, célja nem lehet jövendölés, csak a főbb mozgatóerők, tendenciák, lehetőségek feltárása. Ami a belpolitikát illeti, Magyarországon megvannak a kulturális és társadalmi feltételei egy modem, független, pluralista demokrácia kialakulásának. A politikai kultúra a 40 esztendős „barbárság kora” következtében elég alacsony, de az önszervező társadalom, az újonnan fellépő vezetők gyorsan tanulnak. Magyarországot végső soron sohasem sikerült kiszakítani a nyugati keresztény kultúrkörből, és helyét igen gyorsan újra megtalálhatja Európa teljes jogú tagjaként. A kulcsszavak ma; türelem és fegyelem. A legfontosabb a gazdaság talpraállítása és modernizálása, ami jó néhány évet fog igénybe venni. Ha a gazdasági nehézségek, életszínvonalcsökkenés hatására pl. az új szakszervezetek sorozatosan sztrájkolni kezdenek — annak elosztásáért, amit még meg sem termeltek —, az ország megrekedhet egy lengyelországihoz hasonló káoszban. A párt reformpárti vezetőségének és a magyar népnek ma közős érdeke a stabilitás fenntartása, a politikai elaprózódás, az anarchia elkerülése. Mindaddig, amíg életképes többpártrendszer létre nem jön, az egyetlen kormányképes erő a kommunista párt marad. A hatalommegosztás első fázisa nyilván egyfajta mesterséges, nem szabad választással, hanem vezetők alkujával létrehozott, kommunisták vezette koalíció lesz. Ami a külpolitikai feltételeket illeti, azok elsősorban Moszkvában keresendők. Gorbacsov minden jel szerint szabad kezet adott a magyar reformereknek, és mindaddig, amíg Gorbacsov hatalmon marad és képes saját reformprogramját folytatni, ez a kedvező széljárás megmarad. Gorbacsov legszorosabb szövetségese a szovjet Politbüróban, Alexander Jakovlev novemberben egy budapesti sajtóértekezleten jelentette ki, hogy a többpártrendszer bevezetése a magyar vezetés saját ügye, amibe nem kíván beleszólni. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy Jakovlev egyébként nem mutatott túl nagy lelkesedést a többpártrendszer gondolata iránt összefoglalva a fentieket, az első dolog, amit fel kell ismernünk, az az, hogy a magyar politikusok, beleértve most már az új alternatív szervezetek vezetőit is, ismeretlen vizeken hajóznak. Kísérletüket — a szovjet típusú politikai rendszer békés reformját pluralista demokráciába átvini — még soha senkinek nem sikerült megvalósítania. Az egyetlen komoly, hasonló kísérletet (Csehszlovákia, 1968) szovjet tankok tiporták el. Biztató, hogy az új magyar kísérlet máris messze túlhaladta az akkori Dubcek-kormány legmerészebb újításait is. Mint említettük, Magyarországon megvarrnak az átalakulás feltételei, amennyiben a magyar nép, régebbi és újabb vezetőivel továbbra is fegyelmezetten, óvatosan, de eltökélten halad a reformok útján. A magyar reformerek esélyei összehasonlíthatatlanul jobbak, mintGorbacsovéi. A kettő közötti kötelék azonban szoros. Németh Miklós miniszterelnök a napokban kijelentette, hogy a magyar reformok folytatódni fognak attól függetlenül, hogy mi történik a Szovjetunióban. Reméljük, nem lesz módunkban megtudni, hogy a Gorbacsovot elűző esetleges új Sztálinnal szemben is ilyen bátor marad-e. Ha a cikkíró megkockáztathat egy előrejelzést, elismerve annak nehézségét innen, egy másik kontinensről, a partvonaltól is messze, az a következő lenne: A magyar népnek és vezetőinek ma csak egyetlen ésszerű választása van: teljes gőzzel előre a reformok útján, a reálisan lehetséges legnagyobb sebességgel. Egy esetleges jövőbeni, kevésbé rugalmas szovjet vezetést kész tények elé kell állítani. Ha Gorbacsov irányzata végül is kudarcba fulladna, illetve mire az bekövetkezne, addigra Magyarországon meg kell valósulnia egy modem, gazdaságilag prosperáló demokráciának. Más szóval, egy olyan helyzetnek, mely abszurddá terme minden lehetőséget egy szovjet tankokkal végrehajtott resztalinizációra. Az új szovjet vezetésnek egyszerűen ne álljon ez érdekében, mert egy stabil, független, a Szovjetunióval szemben nem ellenséges, semleges Magyarország fontosabb kell legyen számára, mint egy újra leigázott gyarmat. Az efféle megfordított „finnlandizáció” lehetőségét először az amerikai politológus és Kissinger-munkatárs, Helmut Sonnenfeldt javasolta a hetvenes évek első felében. A konzervatívok akkor félreértették, félremagyarázták és hevesen támadták ezért Másfél évtizeddel később Sonnenfeldt gondolatának reális lehetőségei vannak — egyelőre Magyarországon és Lengyelországban. „Stay tuned.” —bv— Két levél magyarországi képviselőknek a BNV ügyében Tisztelt Képviselő! A Magyar öregdiák Szövetség — Bessenyei György Kör tagságának megbízásából fordulunk Önhöz a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyében. Szövetségünk harminc éve munkálkodik nyugati szigetként a magyar nyelv és kultúra ápolásán az Egyesült Államokban, New Jersey államban, New Brunswick városában. Iskolánkban huszonhat év alatt több mint ezer gyermeket tanítottunk magyar nyelvre, történelemre és kultúrára, a kettős nemzettudat kimunkálására. Szabad fórumot teremtettünk a közép-keleteurópai problémák elemzésére a Rutgers egyetemen a magyar szellemi élet legjobbjainak részvételével, határokra való tekintet nélkül. Választott hazánk társadalmi, kulturális és tudományos életében való részvételünk mellett továbbra is a magyar nemzet részének tekintjük magunkat. Ez okból is kötelességünknek érezzük a BNV ügyében álláspontunkról önt tájékoztatni és kérésünkkel Önhöz fordulni. Részleteiben is ismerjük az épülő BNV eddigi történetét és a megépítés lehetséges következményeit. Egyetértünk a Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének az építkezés leállítását indokoltnak tartó véleményével. Támogatjuk azoknak a százezreknek az erőfeszítéseit is, akik Magyarországon, Csehszlovákiában és Ausztriában tüntetésekkel, beadványokkal, aláírásokkal kifejezésre juttatták azt akívánságukat, hogy ebben az ügyben jövőjükről népszavazás útján maguk dönthessenek. Anemzet sorsát ilyen alapjában és hosszú távon érintő, és később esetleg jóvátehetetlen lépésről egy kis csoport a nemzet megkérdezése nélkül nem dönthet. Ha mégis megteszi, visszaél hatalmával. 1988 januárjában a Nyugat magyarságának számottevő része — kétszázharminckét szervezet, köztük Szövetségünk is — harmincnégy ezer aláírással levelet küldött a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához, kérve, hogy az Alkotmány 30/ld pontja értelmében tűzzenek ki népszavazást a BNV megépítésének kérdésében. Miután a Parlament 1988. október 7-én még csak meg sem tárgyalta a népszavazás kérdését, a világ magyarsága a velük szövetséges külföldi környezetvédőkkel együtt harminc nagyvárosban negyvenhét tüntetést rendezett október 30-án. A jelen helyzetben arra kérjük önt, javasolja a Parlamentben 1./ a BNV ügyének újratárgyalását, 2 J népszav ázás meghirdetését és lebonyolítását, természetesen nyűt és teljes tájékoztatás után. Reménykedve, de aggodalommal is Egyeljük a magyar demokrácia kibontakozása felé vezető lépéseket. Bízunk az ön történelmi felelősségérzetében és reméljük, hogy teljesíti kérésünket New Brunswick, 1989. január 2. Tisztelettel: Nyeste Zoltán, az M. Ö.Sz. — B.Gy.K. elnöke Tisztelt Képviselő Úr/ Asszony! A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége nevében keresem meg levelemmel, remélve, hogy ennek tartalma figyelemre és meghallgatásra talál. A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége ideális, politikai pártoktól független, a magyar bevándorlók egyesületeinek országos szervezete, és mint ilyen az egyetlen, a svéd hatóságoktól elismert magyar képviseleti szerv, székhelye Stockholm. 1988 januárjában a nyugati magyarság nyílt levélben kérte a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsát, 232 szervezet és 34.000 magánszemély aláírásával, hogy tegye népszavazás tárgyává a Bős-Nagymarosi Vízlépcső kérdésének eldöntését 1988. október 7-én a magyar Parlament az építkezés folytatása mellett szavazott anélkül, hogy a népszavazás kérdése szóba került volna. Ezért a világ magyarsága és a velük szövetséges környezetvédők világméretű tüntetést szerveztek. Október 30-án a világ 31 nagyvárosában 49 helyen tüntettek a tervezett vízlépcső ellen. A nyugati magyarság felajánlotta, hogy ha a magyar kormány népszavazást tűz ki és az az építkezések felfüggesztése mellett dönt, úgy a magyar nép kártalanítására nemzetközi gyűjtési akciót indít. A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége teljes mértékben támogatja a nyugati magyarság törekvését a Duna védelmében és kéri önt két javaslat benyújtására a magyar Parlamentben. Az első javaslat: a magyar Parlament tűzze napirendjére és tárgyalja újra a vízlépcső kérdését: október 7-én a parlamenti szavazók nem tudták, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége a vízlépcső megépítése ellen foglalt állást, továbbá, hogy a Szovjet és az Ukrán Tudományos Akadémiák is ellenzik a tervet, továbbá, hogy 600 csehszlovák tudós és szakember nem javasolja a terv kivitelét, továbbá, hogy a tervezett szennyvíztisztítókra Csehszlovákiának nincs pénze. A második javaslat: a magyar kormány tűzzön ki népszavazást, amelyet megelőzően a sajtó, a rádió és a televízió adjon lehetőséget a Magyar Tudományos Akadémiának, hogy a kérdésben pártatlan és anyagilag nem érdekelt magyar és külföldi szakemberek bevonásával tájékoztathassa a magyar népet a vízlépcső költségeit, annak következményeit, a várható problémákat és veszélyeket, valamint az alternatívákat illetően. Kérjük Önt, hogy javaslataink benyújtásakor ragaszkodjon név szerinti szavazáshoz. Nagyon reméljük, egyetért velünk és megteszi ezt a történelmijelentőségű lépést, amellyel kiérdemli a magyar nemzet háláját és a nyugati magyarság megbecsülését. Stockholm, 1989. január 12. Kiváló tisztelettel: Jakabffy Ernő, a SMOSZ elnöke Mark Palmer beszámolója Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagykövete 1989. január 27-én, Washingtonban, a Külügyminisztérium épületében beszélgetést folytatott az amerikai magyarok társadalmi, tudományos, egyházi intézményeinek mintegy 100 meghívott vezetőjével, képviselőjével. A nagykövet a jelenlegi magyarországi viszonyokról szólva kijelentette: „Egy hónap alatt több változás történik, mint régebben évek alatt.” A gazdasági helyzetet siralmasnak, azúj miniszterelnök, NémethMiklós személyét azonban biztatónak találja, de —mint mondotta —nem tanácsolná újabb nagy kölcsönök felvételét, mivel véleménye szerint azokkal ugyanaz történne, mint korábban: a 20 milliárdból 19-et elfecséreltek. A megoldás kulcsát nyugati magántőke-befektetésekben látja.
