Nyugati Magyarság, 1989 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1-2. szám
4. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1989. január-február DEMSZKY GÁBOR: fr Pártpuccs szovjet jóváhagyással Schöpflin György, Tőkés Rudolf, Völgyes Iván tanulmánya az 1988 májusi pártkonferencia hátteréről Nyílt levél az MSzMP tagjaihoz Májusban léptek először — 1956 nyara óta — kommunisták az ország nyilvánossága elé azzal a felelősségteljes elhatározással, hogy akár régi vezetőiktől is megválva, hozzájáruljanak az ország megújításához. Az MSZMP főtitkárának a budapesti pártaktíván elmondott beszéde kétséget támasztott a folytatást illetően. A válság nem állítható meg a különböző független törekvések megbélyegzésével, anemzeti összefogás összeegyeztethetetlen a társadalmi mozgalmak diszkriminálásával. A nemzet kerékasztalánál mindenkinek helye van, aki céljaiért alkotmányos eszközökkel küzd. Ezzel a felfogással ellenkezik, ha az ország népét és a párttagságot az ellenforradalom és a fehérterror rémképével ijesztgetik, és hangulatot keltenek az alternatív szerveződésekkel szemben. Magyarország népe nagykorú. Alkalmas arra, hogy saját sorsáról döntsön. Képes politikai akaratát önálló intézményekbe szervezni. Ezért az MSZMP azon tagjaihoz fordulunk, akik velünk együtt komolyan vették a nemzeti közmegegyezést: ne fogadják el a független törekvések ellenségessé minősítését, viszonozzák az ország lakosságának türelmét, védjék meg májusban kinyilvánított megújulási szándékukat. Budapest, 1988. december 4. Bajcsy-Zsilinszky Endre Társaság, Fiatal Demokraták Szövetsége, Klubtanács, Magyar Demokrata Fórum, Szabad Kezdeményezések Hálózata, Szabad Demokraták Szövetsége, Szárszói Front, TDDSZ Országos Választmánya Megállítható-e a népfogyatkozás? Válaszol dr. FÜR LAJOS történész A görög szállóige szerint: .Minerva baglya az éj leszálltával kezdi meg röptét”. A tények tárgyilagos feltárásához idő, a tudományos értékeléshez pedig bizonyos disztancia kell. Érvényes ez a mondás a párttörténetírásra is. Nem véletlen, hogy a fontosabb fordulópontok hiteles feldolgozására Kelet-Európábán gyakran évtizedekig kell várni. M inerva tudós baglyának röptét itt védőhálók akadályozzák. A zárt ülések és zárolt levéltári dokumentumok nehezítik a párt vezető köreiben folyó frakcióharcok, előzetes megegyezések és manipulációk bemutatását. A párttörténet kutatói kiszivárogtatott dokumentumokra, személyes kapcsolatokon keresztül szerzett információkra és gyakran saját leleményességükre vannak utalva, és persze nem mindig jelölhetik meg információk forrását. Erre a feladatra vállalkozott három magyar származású, Nyugaton élő politológus. Schöpflin György, Tőkés Rudolf és Völgyes Iván aProblems of Communism szeptember-októberi számának hasábjain „ Vezetőség-váltás és válság Magyarországon" c. terjedelmes tanulmányban ismertetik a májusi pártkonferencia előkészületeit és az őrségváltás menetrendjét. „Rendezői a május 21-én megnyitott konferenciát ügyesen előkészített játéknak szánták, amelynek a lefolyása drámai, a vitái stimulálóak, happy endet hoz a főszereplők számára és ugyanakkor kielégíti a szélesebb közönség igényeit is”— írja a szerző-hármas. Részletesen ismertetik ezt az előzetesen lefektetett forgatókönyvet, rámutatnak az időközbeni módosulások okaira és a végső kimenetel puccsszerűségére. A tanulmányt olvasva élesebb megvilágításba kerülnek a magyarországi hivatalos és főképpen a szamizdat sajtó által már közzétett részletek. A Hírmondó a konferencia előkészületeit, a kizárások következményeit és az állásfoglalás-tervezet vitáit mutatta be, a Beszélő 24. számának vezércikkében pedig a szavazógépek feltételezett működéséről olvashattunk. A gerontokrata Kádárklikk bukásáról ezt írta a Beszélő: „Hiába lett volna minden manipuláció, ha az öregeket a küldöttek 30-40%-a magától nem húzza ki a listáról. Spontán érzelmekre vall a kibuktatottak szavazatainak erős szórása is... De okvetlenül szükség volt arra is, hogy az általános hangulatnak besegítsen egy (vagy több) szavazógép. Ez hozhatta meg a hiányzó 20-25% ellenszavazatot, és csakis ez magyarázza, hogy a nagy szórás ellenére valamennyi jelölt ■közül épp az az öt nem kapta meg a bejutáshoz szükséges 50%-ot, aki nem önként távozott a Politikai Bizottságból. A teljes igazságot talán soha /------------------------------------------------\ Pályázati FELHÍVÁS A BETHLEN GÁBOR ALAPÍTVÁNY pályázatot hirdet történelmi tanulmányra, melynek tárgya: „Nagy György (1879—1923) harca a független magyar köztársaságért”. A 60-100 gépelt oldal terjedelmű pályamunkák beküldési határideje: 1989. augusztus 31. A bírálóbizottság tagjai: Benda Kálmán, Csoóri Sándor, Pölöskei Ferenc. Pályadíjak: I. díj: 40 000 Ft; II. díj: 20 000 Ft A pályázaton csak 40 évnél fiatalabb történészek vehetnek részt! A díjnyertesek kihirdetésére 1989. november 5-én, Nagy György születésének 110. évfordulóján kerül sor. Bethlen Gábor Alapítvány Budapest, Pf. 247,1536 nem fogjuk megtudni a szavazás hátteréről”—írta lemondóan a Beszélő vezércikkének szerzője. Schöpflin, Völgyes és Tőkés igazolj a a Beszélő szavazógép-feltételezését. A pártapparátus jólinformált tagjaival készített interjúk alapján azt írják, hogy Kádár János megnyitó beszédének dogmatikus hangvétele és az idős pártfőtitkár autokratikus közbeavatkozásai felháborították a küldötteket. Ezt a légkört használta ki a Grósz-csoport, amikor amájus 21-ről 22-re virradó éjszakán képviselői telefonon vagy személyesen felkeresték valamennyi küldöttet és ama kérték őket, hogy húzzák ki Lázár György, Gáspár Sándor, Németh Károly és Óvári Miklós, valamint valószínűleg Havasi Ferenc nevét a KB tagjelöltjeit felsoroló listáról. (Ezt olvasva arra gondoltam, hogy Grósz emberei nem sokat aludhattak azon az éjszakán. 988 küldött felkeresése fáradságos időtöltés. Ha egyáltalán így történt, ha az a spontán elégedetlenség, amiről a Beszélő ír, sokuknál nem tette meg enélkül is a magáét.) De miben állt és hogyan alakult ki az eredeti kompromisszumos elképzelés? A szerzők ezen a téren tartogatják a legtöbb újdonságot. Az előkészületek már februárban kezdődtek. Schöpflin György, Tőkés Rudolf és Völgyes Iván jólinformált káderekre hivatkozva azt írják, hogy február végén A. Gromiko Gorbacsov nehézségeiről informálta Kádár Jánost, és arról értesült tőle, hogy Kádár 1990-ig, a XIV. pártkongresszusig kívánja betölteni a pártfőtitkári tisztet. A Grósz-csoport az első győzelmét a március 23-24-i KB-ülésen érte el, amikor is nem Kádár Jánost választották a konferenciát előkészíteni hivatott ún. „operatív bizottság” élére. (A feladatot megosztva: Lukács Jánost a küldöttek választásának szervezésével, Bereczet pedig az állásfoglalás-tervezet kidolgozásával bízta meg a KB.) Az április végén Magyarországra látogató Nyikolaj Rizskov miniszterelnököt arról tájékoztatta Grósz, hogy Kádár János elveszítette a párt támogatását és a konferencián új főtitkárt választanak. Május 10-én a KB elvetette Kádár javaslatát, mely szerint a Központi Bizottság tagjainak csupán egyharmadát választanák újra. Egyes osztrák hírfonások szerint ezen az ülésen a KB fiatalabb tagjai közül többen Kádár János lemondását követelték. (Neue Krone-Zeitung, 1988. május 13.) Május 17-én Pozsgay Imre arról informálta közeli barátait, hogy Németh Miklóst, Nyers Rezsőt, Tatai Ilonát és őt magát be fogják választani a Politikai Bizottságba. Másnap Nyers Rezső megerősítette a hírt és hozzátette, hogy lehetséges, hogy őt kérik fel a miniszterelnöki szék elfoglalására. A három szerző szerint ekkor járult hozzá a szovjet Politbüró Grósz főtitkári kinevezéséhez. Május 19-én Kádár benyújtotta a lemondását, amit a Politikai Bizottság el is fogadott. Az ekkor kikristályosodó kompromisszumos megoldás lényege a következő volt: a. / Grósz Károlyt nevezik ki főtitkárrá és Kádár számára létrehozzák a pártelnöki funkciót. b. / Kádár emberei közül Gáspár Sándor, Németh Károly, Óvári Miklós és Havasi Ferenc a PB tagjai maradnak. Pozsgay, Nyers, Tatai, Németh lesznek az újonnan beválasztott tagok. c. / Ismét elővették a május 10-én elvetett koncepciót, mely szerint csak 37 új KB-tagot választanak. Tudjuk, hogy ez az egyezség teljesen szétolvadt a konferencia második napjára. A szerzők puccsszerűnek nevezik a Berecz—Grósz-csoport teljes győzelmét, az egyezség felborulását pedig egyetlen, az előbbiekben már ismertetett okkal, Kádár János megnyitó beszédének dogmatikus retorikájával magyarázzák. Attól tartok, hogy néhány, egyelőre még ismeretlen logikai láncszem nehezíti itt a pontos megértést és az ominózus Kádár-beszéd is inkább következménye, mintsem oka volt a kompromisszum felborulásának. A jótékony éj, mely megkönnyíti Minerva baglyának röptét, nem szállt még le ezeken a mezőkön. Schöpflin György, Tőkés Rudolf és Völgyes Iván figyelemreméltó megjegyzéssel zárják a konferencia bemutatását. Május 22-én az esti órákban Grószék az új KB- és PB-névsort jóváhagyásra küldték Moszkvába. .Némiképp meglepő módon azúj PB-felállásra vonatkozó szovjet beleegyezést a TASSZ erről szóló közleményének közrebocsátásával egyidejűleg hozták a magyar vezetők tudomására. Május 22-én, este 8 órakor történt ez, tíz perccel azelőtt, hogy a Magyar Televízió megkezdhette az MSzMP-ben történt tisztújításról szóló élő-adásának közvetítését.” A szovjet jóváhagyás szükségességét bizonyította és nyomatékosította is egyben ez a tízperces hazai késedelem. Nem elég nemzettudatról vitatkozni, ahhoz testben-lélekben egészséges nemzet is kell. Ahogyan a demokrácia a démosz nélkül semmi. Márpedig népünk rohamosan fogy. A születések száma 1985 óta nem biztosítja a fennmaradást. Mindez a Magyar Demokrata Fórum legutóbbi (október 1-i) tanácskozásán hangzott el, amelyet az évtizedek óta tartó demográfiai zuhanás okairól, várható következményeiről tartottak Szegeden. A zárszót dr. Für Lajos történész mondta. Tőle kérdeztük: — Történetiségében nézve a népfogyatkozást, indokolt-e a vészharangokkongatása? —Hazánk ezeregyszáz éves történelmének során egyetlen olyan mértékű népességcsökkenés volt, ami a korunkban végbemenőhöz fogható, mégpedig a török időkben. Az akkor 3 millió 200 ezerre tehető magyarság a török megszállás 150 éve alatt 2 millióra fogyatkozott. A nemzet biológiai törzsét érte a pusztulás, amit kiheverni a későbbi korokban sem tudott. —Az a demográfiai mélypont vérzivataros századokra esett Most viszont béke van. Mégis, Fekete Gyula szavaival, évente egy Mezőtúr „eltűnik” a térképről. — Köztudomású, hogy harminc éve megbomlott a magyar társadalom demográfiai egyensúlya. Ott tartunk, hogy 1981—1985 között 73 ezerrel csökkent anépesség. Mégsem történik semmi a folyamat megállításáért. Sőt, arra, aki szót emelt e tétlenség miatt, még a közelmúltban is rányomták a nacionalizmus bélyegét. — Hova vezethet a tétlenség? —Ha marad a riasztó tendencia, akkor 2000-ig hatszázezerrel, 2040-ig három és fél millióval csökken az országhatárainkon belüli népesség és félő, hogy a jövő század közepe táján a határainkon túl élő magyarság lélekszáma is legalább hárommillióval kevesebb lesz a mostaninál. A Kárpát-medencében ma mintegy 13 millió magyar él. Történelmi tapasztalat, hogy ha egy nép felére csökken, bekövetkezik a tragédia: széthull, szétesik, szigetei maradnak csupán. Lényegében lelép a történelem színteréről. — Van-e kiút? — Enyhíteni kell e gyermeknevelés súlyos anyagi terhein. Egyelőre ott tartunk, hogy az adóprés is a többgyermekes családokat nyomja leginkább. Visszakell adni az anyaság rangját, becsületét, de nem szólamokkal, hanem például a túlméretezett — Európában egyedülálló mértékű — női foglalkoztatás visszafogásával. Nem halogatható, hogy az ország hatalmi szervei valóra váltsák a több mint két és fél évtizede megígért komplex népességpolitikát, melynek alapvető elvévé kell válnia, hogy a családok közvetlenül kapják meg a gyermekek felnevelésének költségeit. S ki kell vezetni a nemzetet a céltalanságból. Gyors siker itt nem ígérkezik, a mai helyes döntések húsz-harminc év múlva, egy új, megfelelő létszámú generáció felnövekvésével hozhatnak hasznot. Történelmi felelősségünk, hogy ne késlekedjünk. Csakis jövőben bizakodó nemzedékektől várható, hogy megállítsák végre a népesség fogyását. (Gazsó L. Ferenc — Képes 7) Nagy sikerrel zárult 1989. január 29-én BOROS GÁBOR „Kulturális etnocídium Romániában” c. fotókiállítása az Université de Montréal „Lionel-Groulx” termében. A kiállítást — nem kis meglepetésre! — megtekintette Dr. Bányász Rezső, a Magyar Népköztársaság ottawai nagykövete is. Képünk: Barcarozsnyó vára (Brassó mellett, 14. század)
