Nyugati Magyarság, 1989 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1-2. szám

RETURN ADDRESS: 5582 Gatineau Ave., *11 Montréal, 9ué. H3T 1X7 Canada NYUGATI MAGYARSÁG Hungarians of the West - liongrcis d'Gccident VIII. évfolyam, 1-2. szám 1989. január-február A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG LAPJA Ára: Kan. $2.50, US-$2.00 Fordulat küszöbén Magyarországi és amerikai tudósok, politikusok beszélgetése rádióhídon 1988. december 16-án történelmi jelentőségű beszélgetés hangzott el a budapesti Kossuth Rá­dió „Bagoly” című műsorában, amit az Amerika Hangja Rádió is közvetített 17-én, 18-án, 19-én és 20-án. A kerekasztal-beszélgetést a két rádióállomás között létesített rádióhídon folytatta egy­mással négy magyarországi és három amerikai magyar tudós és politikus. Résztvevők: Budapestről POZSG A Y Imre (P.I.) államminiszter, ÁGH Attila (Á.A.) és GOM­BÁR Csaba (G.CS.) politológusok, LENGYEL László (L.L.) közgazdász; Washingtonból HOR­VÁTH János (H.J.) közgazdász, RADVÁNYI Miklós (R.M.), a Kongresszusi Könyvtár főmun­katársa; New York-bó! GÁTI Károly (G.K.) politológus. Műsorvezetők: Budapesten GYŐRFFY Miklós (GY.M.) és SZÉNÁSI Sándor (SZ.S.), Washingtonban BÁN Tamás (B.T.) és New York­ban THASSY Jenő (TJ.). Az alábbiakban részleteket közlünk az elhangzott beszélgetés szerkesztett szövegéből. H.J.: Országaink között a kapcsola­tok jók, javulnak, különösen a két nép között meleg a barátság, a jóakarat. A- merika emlékezik az 45-ös demokrati­kus választásokra és az eredményes kí­sérletekre. Amerika emlékszik az 56-os forradalomra, areformokra—ezekaté­­nyezők a magyar névnek jó csengést ad­nak. HaMagyarországon agazdaságiés politikai szerepek megosztódnak, ha a nép részt vesz a döntésekben, azt Ame­rika azért is szívesen látja, mert az ön­magában is jó, de azért is, mert az ennek az országnak felvilágosult önérdeke. G.K.: Mai eszközökkel és nyugati segítség nélkül gazdasági fellendülés Magyarországon nem várható. A kér­dés az, hogy hogyan lehetne politikai módon javítani a gazdasági helyzetet Az egyik kérdés: hogyan sikerül a KGST reformja — amit idén nyáron Prágában megvitattak —■, s ha nem: mi­lyen következtetéseket von le ebből Magyarország? A másik kérdés a nyu­gati kapcsolatok javítása. Véleményem szerint az egyetlen mód: növelni a Nyu­gat bizalmát a politikai rendszerben olyan módon, ami eddig még nem tör­tént meg. Ehhez, megítélésem szerint, többpártrendszer kell, új alkotmány. P.I.: Magyarországnak, egész Kö­­zép-Kelet-Európának szüksége van ar­ra a bizalomra, amely megnyitja az utat egy eddiginél eredményesebb, hatéko­nyabb gazdasági együttműködés előtt. A nyugati gazdaság, benne Európa egy­ségesedése újabb kihívás ebben a kelet- és közép-európai válságban és erre a ki­hívásra sajnos ezek az országok ma még csak egyenként tudnak válaszolni. Mö­göttünk van Gorbacsov szovjet elnök és pártfőtitkár New York-i beszéde és an­nak minden tanulsága. Látnivaló, hogy egy olyan világkép alakul ki a szovjet reform keretében, amely megfelel ne­künk is, remélhetőleg Amerikának is. Ebben a helyzetben Magyarország a bi­zalmat valóban csak akkor erősítheti meg, ha az egyetemes emberi politikai kultúra értékeit új intézményeiben meg­fogalmazni képes, mégpedig elsősor­ban egy új alkotmányban, amely a kö­zéppontba, az első fejezetbe teszi az em­beri jogok ügyét és garanciáit, egy olyan alkotmányban, amely megnyitja az utat egy autonóm és önrendelkezésre képes állampolgár előtt, hogy ő maga is szervezője, letéteményese legyen egy újfajta politikai kibontakozásnak. Le­het ez többpártrendszer, lehet bármiféle módon megfogalmazható pluralizmus, egy a lényeg: a kiinduló pont az emberi jogok és azok garanciája legyen, egy jogállam képe, amely lehetővé teszi az előbb említett politikai konzekvenciá­kat is. A bizalmat, a stabilitást, a tőkebe­ruházást egy ilyen alkotmány támaszt­hatja alá. De hozzá kell tennem: az ön­­rendelkezéshez nem elégséges egy al­kotmány, ahhoz a gazdasági viszonyok­ban a tulajdon átgondolása és a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok újragondo­lása is szükséges. Azt nem kívánhatja senki, hogy egy vezető szerepet és kor­mányzati felelősséget vállaló párt maga adja meg a receptjét egy esetleges több­pártrendszer felé haladó ilyenfajta szer­veződésnek. De mint állampolgár és a magyar kormány tagja, akinek a felelős­ségébe az is beletartozik, hogy az állam­polgárok elégedettek legyenek és jóvá­hagyásukkal legitimálják ezt a rend­szert, nem zárhatom ki ezt a fejlődési formát sem, sőt, előbb-utóbb elkerülhe­tetlennek tartom. Nekem az a vélemé­nyem, hogy Magyarország, ha egy ki­­egyezéses, konszenzus felé, közmeg­egyezés felé haladó úton megy, ezt vá­lasztja, akkor ennek az egyességnek a végén a többpártrendszer lesz a politi­kai kifejezési forma. L.L.: Magyarország gazdasági helyzetében döntő, hogy mi lesz a KGST-vel. Három lehetőség van. Az első, és elvileg ez volna a legjobb, hogy a KGST-ben elhatározott reform vi­szonylag gyorsan, a belátható közeljö­vőben sikereket hoz a piacosodás irá­nyában. Azonban tudni kell, és itt jön a másik két lehetőség, hogy a KGST-re­­form sikere az országok tervgazdaságá­nak is függvénye. Még a Szovjetunió­ban, ahol szintén meghirdették ezt a re­formot, sem jutottak el odáig, hogy a rendszerüket, modelljüket ténylegesen átfordítsák valamilyen piacgazdasági irányba, sőt, annak az útjára is nagyon lassan lépnek. A Szovjetunió súlyos problémája, hogy a nagyhatalmat ösz­­szetartani képes adminisztratív-gazda­sági rendszer túlélte magát, de a piac­­gazdálkodás eszközrendszerét ebben a nagyhatalmi szerkezetben nem tudja al­kalmazni. A nemzetiségi ügyekben lát­juk, hogy micsoda egyenlőtlenség van az országon belül. Ez a KGST egészére is áll: egyenlőtlen gazdasági helyzetű országok —= egyenlőtlen, ellentétes ér­dekekkel. Ezért föltételezhető, hogy a KGST reformja—bármennyire is kívá­natos — lassúbb lesz, mint amennyire a magyar gazdaságnak szüksége van. A KGST jelenlegi formájában inkább hát­rányokat hoz, mint előnyöket, tehát egy másik lehetőség számunkra: megkez­deni a kapcsolatok átállítását a KGST-n belül olyan országokkal, amelyek már elindultak a piacosodás útján. Itt nagy bajok vannak, mert a kis országok egy­más közti kapcsolatainak Közép-Euró­­pában természeteseknek kellene lenni­ük; az évszázad egyik legnagyobb prob­lémája, hogy sosem tudott összejönni a Duna-medencében ilyen típusú gazda­sági kapcsolat. A harmadik lehetőség: az egyéni út. A KGST-forgalmat vala­milyen értelemben csökkentjük, meg­próbáljuk a nem-piaci kapcsolatot — ha nem is elzárni — szűrni, hogy a KGST ne okozza gazdasági romlásunkat. H-L: Visszatérve az eredeti kérdés­re: a jelenlegi, az elmúlt évtizedek gaz­dasági, politikai, kulturális intézményei visszafogják a magyar alkotóképessé­get. Nemcsak arról van szó, hogy adas­sák meg a választás joga, a pluralizmus az embereknek, hanem arról is, hogy ha az emberek részt vesznek a döntések meghozatalában a politikai, a gazdasági szférában, akkor a magyar milliók sok­kal többet produkálnak. R.M.: Pozsgay Imre miniszter úr­nak az emberi jogok alkotmányos ga­ranciájáról szóló nyilatkozatát csak üd­vözölni tudom. Én viszont úgy érzem, hogy a mondott szó és a gyakorlat kö­zött Magyarországon eléggé nagy sza­kadék tátong. Példák: November 7-én a Vörösmarthy téren a FIDESZ-gyüleke­­zés ellen eléggé brutálisan beavatkozott a rendőrség, Kiss Tamás kórházba ke­rült; november 15-én, a romániai ma­gyarok érdekében szervezett tüntetést a rendőrség megint meglehetősen erős kézzel verte szét, Bémusz János kórház­ba került, Comeliu Parvu román állam­polgár résztvevőt, a Romania Libera tagját is megverte a rendőrség, majd 24 órán belül kiutasították az országból. Ez nekem azt mutatja, hogy a rendőrség kézbentartása, kontrollálása a politikai vezetés részéről jelenleg problematikus és ez felveti a kérdést, hogy milyen lesz a rendőrség szerepe a jövő politikai ki­bontakozásban? P.I.: Itt bizonytalanság is van. A bi­zonytalanság amiatt is létezik, mert le­gitimációs deficit van az országban. Mi tagadás, láttam én gumibotozó rendőrö­ket Párizsban is, láttam híreket a Kent State egyetemi atrocitásokról is. A kér­dés mindig az, hogy a nép jóváhagyja-e a rendőrségi tevékenységet, legálisnak, legitimnek tekinti-e, vagy sem. És mi­vel éppen hogy ez a politikai gyakorla­tunk és az ehhez szükséges intézménye­ink hiányoztak, itt létezik egyfajta defi­cit. Nyilvánvalóan a világ nyilvánossá­ga is, meg a hazai nyilvánosság is za­varban van ezek előtt a jelenségek előtt. Éppen arról beszélünk, hogy egy jogál­­(Folytatás a 2. oldalon) Szolidaritásunkat küldjük a Magyar Demokrata Fórum I. kongresszusának! 1989. március 11-12. 1 Első kongresszusán köszöntjük a MAGYAR DEMOKRATA FÓRU­MOT mint a jelenlegi magyarországi társadalom demokratikus önszervező­désének egyik legjelentősebb mozgalmát! Földrajzilag távolról, de lélekben együtt reménykedünk és aggódunk mindazokkal, akik ma Magyarországon a függetlenség, a demokrácia, az emberi jogok, a szabadság, a történelmi igazságokra alapozott nemzettudat, a gazdasági fejlődés megvalósításán fáradoznak. Úgy látjuk, hogy fordulat küszöbén vajúdik az ország. A szó egyre szabadabb, a politikai élet elindult a reform útján, az 1956-os forradalom igazságainaknyilvánoselismeréseel­­kezdődött, de a hatalmi szerkezet még változatlan és néha erőszakosan jog­­korlátozó, a parlament még nem a népakarat képviseleti testületéként mű­ködik, a gazdasági helyzet válságos, a szociális problémák súlyosbodnak, a romániai magyar kisebbséget végveszély fenyegeti és a csehszlovákiai ma­gyarság is egyre szorongatottabb helyzetben küzd megmaradásáért. Nyugati országokban élünk, ugyanakkor a magyar nemzet része is va­gyunk. Reményeink és aggodalmaink e kettős vállalásból fakadnak. Nyuga­ti magyar közösségeinkben az összmagyarság felemelkedéséért is felelőssé­get vállaló küldetés tudatát erősítjük, külföldi fórumokon is ismertetjük ma­gyar népünk múltját és jelenét, segítséget mozgósító szót emelünk védelmé­re, jövője jobbításán munkálkodunk. Együttműködést ajánlunk fel mindenkinek, aki magyar népünk, nemze­tünk közakarattal kinyilvánított érdekeiért cselekszik, és aki felismeri és el­fogadja külföldi adottságaink és vállalásunk jelentőségét. Szolidaritásunkat küldjük a Magyar Demokrata Fórum kongresszusának! A Nyugati Magyarság Szerkesztőség^^ 1956-ban népfelkelés volt! Rövidesen újratemetik Nagy Imrét és társait! Pozsgay Imre államminiszter, mint az MSzMP KB Történelmi Újraérté­kelő Bizottságának vezetője, 1989. ja­nuár 28-án, a Kossuth Rádióban el­hangzott interjú során 1956-ról szól­va kijelentette: „Helytelen ellenfor­radalomnak minősíteni az eseménye­ket. A Történelmi Albizottság meg­ítélése szerint, ami 1956-ban történt, az a nemzetet megalázó oligarchikus rendszer elleni népfelkelés volt.” Két nappal korábban, jan. 26-án, Marosán György kormányszóvivő bejelentette, hogy a kormány kegye­leti intézkedésként jóváhagyta Nagy Imre és kivégzett társainak eltemeté­sét. Az érintettek hozzátartozóival való megegyezés alapján a kivégzet­teket a Kozma utcai temető 301-es parcellájában temetik végleges nyug­helyükre, ott, ahol jelenleg is el van­nak hántolva. Az újratemetés előre­láthatólag március végén várható. Pozsgay Imre jan. 28-i interjújá­ban megjegyezte, hogy az újrateme­tés humanitárius eljárás, és „mint olyan nem jelent rehabilitálást — er­re vonatkozólag nem bocsátkozha­tunk jóslásokba”. A Történelmi Igazságtétel Bizott­sága a Magyar Nemzet jan. 27-1 szá­mában nyilatkozatot adott közre, kö­vetelve az összes kivégzett ügyének felülvizsgálását. Szavak és valóság 1989. jan. 15-én a bécsi Helsinki­­utókonferencián a NATO és a Varsói Egyezmény 23 országa 12 más euró­pai állammal együtt formálisan elfo­gadta az emberi jogok egyezményét. Románia még aznap közhírré tette hírügynökségén keresztül, hogy Bu­karest nem tesz fogadalmat a vallás­­szabadságra és a kivándorlási jogra vonatkozó kötelezettségek ügyében. Csehszlovákiában a bécsi aláírást követő órákban a rendőrség szétvert egy békés prágai tüntetést, többeket súlyosan megsebesítve, 91 embert le­tartóztatva. A kb. 1000 főnyi prágai tüntető Jan Palach-ról akart megem­lékezni, aki 20 évvel ezelőtt önmaga felgyújtásával tiltakozott a „prágai tavasz”-t kíméletlenül elfojtó, szov­­jet-vezette katonai invázió ellen. A himnuszt éneklő, „Szabadságot!” jel­szót kiabáló tüntetőkre vízágyúkkal, rendőrkutyákkal, könnygázzal, gu­mibottal támadt rá a rendőrség. A prágai hírügynökség szerint „a tö­meg provokált”. A tüntetések és a rendőri atrocitások több napon át folytak. (Jan Palach-ról Budapesten is megemlékeztek. Jan. 22-én a FI­DESZ képviselői—miután a rendőr­ség megakadályozta őket abban, hogy a csehszlovák követségnek me­morandumot adjanak át — koszorút helyeztek el a Hősök terén.) Ugyancsak jan. 15-én Lipcsében a keletnémet rendőrség megtámadott egy több száz főnyi békés tüntető cso­portot, 80 embert letartóztattak. A német tüntetők szólásszabadságot és gyülekezési szabadságot követeltek. A bécsi utókonferenciának az em­beri jogok biztosítását kodifikáló zá­ródokumentumát aláírta az Egyesült Államok, Kanada és a Szovjetunió, valamint Albánia kivételével az ösz­­szes európai ország. I

Next

/
Thumbnails
Contents