Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1988-11-01 / 11-12. szám

1988. november-december

Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident

5. oldal

CSOÓRI SÁNDOR:

Egy elcsitíthatatlan magyar

— Elhangzott 1988. november 5-én, Nagy György hódmezővásárhelyi díszsírhelyének felavatásán —

Csoóri Sándor emlékbeszédét mondja Nagy György hódmezővásárhelyi díszsírhelyének felavatásán, 1988. november 5-én

Három nappal ezelőtt ezt a hódmezővásárhelyi temetőt is, mint a világ legtöbb temetőjét, megszállták az élők. Az őszirózsák szelíd invázióját indították el a sírok felé, hogy halottaikat, hacsak töredéknyi időre is, de visszahódítsák maguknak.

Most, három nappal az őszirózsás invázió után, a köztársasági Nagy György síremléke körül állva, minket is hasonló ösztön bujtogat: vissza kell hódítanunk egy valamikori élőt a haláltól, egy valamikori lobbanó személyiséget az idő és a márványkoporsó közönyétől. Nagy György: történelemből kizuhant politikus, vissza kell hódítanunk őt magunknak és a magyar történelemnek.

Eltökéltségünket számos ok indokolhatja, de talán elég, ha most csak a legfontosabbat mondom. Vannak életerős népek, melyeket válságos, cudar korszakaikon biológiai tartalékaik lendítenek át. A magyarság fogyó nép. Sajnos minket mostani bajunkból nem a biológia lendülete, hanem egyedül a tudaté ránthat ki s menthet át a jövőbe.

Ehhez pedig nekünk a holtak tudatára, érzékenységére is szükségünk van. A holtak jellemére. Különösképpen az olyanokéra, akik, mint Nagy György, merghajszolt, csóvás, dörömbölő emberei voltak a magyar múltnak.

De ki is volt valójában Nagy György? Ahogy az emlékezetkihagyásos utalásokból érzékelem: a történészeink számára csupán egy eb-ura-fakósan politizáló ügyvéd volt: színes, vakmerő egyéniség; egy lángokból előlépő férfi, aki 1906-tól 1918 végéig a magyar történelem sorsfordító eseményeinek közelében küzdött, némelykor a főszereplők forró leheletében, de mivel sose kapott a sorstól igazi cselekvési alkalmat, gyulladásos történelmi helyzeteink lelappadásával az ő szerepe is összezsugorodott. Vagyis: majdnem-hősből mellék-alak lett.

Túlságosan mai szemléletűnek, azaz túlságosan felületesnek tartom ezt az értelmezést. Régebbi korokban egy-egy politikust nem föltétlenül a gyakorlat és a siker igazolt, hanem a szándék. Nem a beteljesülés, hanem a küzdelem.

A becsület azt kívánja tőlünk, hogy Nagy György életművét mi se a befejezetlensége és a kudarcai alapján minősítsük, hanem a vállalkozásaira figyelve. Aszerint, a már-már torzulásig fajuló erkölcsi erőfeszítés szerint, mely fölött sem az időnek, sem a felejtésnek nincs hatalma.

A fiatal erdélyi ügyvéd és újságíró politikája 1906-ban indul. A Függetlenségi Párt mandátumával ekkor jut be aparlamentbe, acsíkszentmártoni kerület képviselőjeként.

Ez az az idő, amikor Kossuth Ferenc, Kossuth Lajos fia, épp az apja által megfogalmazott egzisztenciáról elfelejtkezve megköti a maga külön kis kiegyezését Ferenc Józseffel. A monarchia feje jóváhagyja, hogy az „ifjú Kossuth” a Függetlenségi Párt elnökeként részt vehessen az új koalíciós kormányban, ellenszolgáltatásként csupán arra kéri őt, hogy mondjon le pártja legfontosabb követeléseiről. Egyebek közt a magyar vezényleti nyelvről, az önálló vámterületről és a Fejérvárykormány nyílt kárhoztatásáról.

A fiatal és rajongó Nagy Györgyötporig sújtja Kossuth Ferencék árulása: a kiegyezést újraszentesítő alkujuk. S első képviselőházi felszólalásában épp azokért a nemzeti és társadalmi célokért emel szót, amelyeket pártja vezetői — a poltikai realizmus nevében — elárultak. Sőt vádbeszédét rögtön egy kihívó javaslattal toldja meg: általános és titkos választójogot követel, amely akkortájt is nyomasztó létszükséglete volt a nemzetnek.

Képviselői szereplésével egy kezelhetetlen, „borzalmas szellemű”, ifjú politikus jelenik meg a porondon. Egy elcsitíthatatlan magyar, akit messziről érkező sugalmak találnak szíven: megkeseredett kurucok daca és petőfis szilajság.

Nagy György ezekkel a korba nem illő érzelmeivel kilóg a parlamenti csoportképből. Körülötte is ott forog, ott nyüzsög a „serleges Magyarország”, koccinthatna hát ő is a boldog békeidőkre, az épülő ecetgyárakra, az épülő Budapestre, a

r-------------------\

Minden korosztálybeli | egyedülállónak segítünk, | | ha magyar társat, házastársat, | I partnert szeretne találni. |

I A feltételekről, lehetőségekről I érdeklődni lehet:

I I

j „EGYÜTT” j

| Országos Társkereső Iroda, | 1052 Budapest,

I Petőfi S.u. 10., III./11. I

V*_____________J

díszmagyarba öltözött zsidó bárókra, a negyvennyolcas huszárcsákókban táncoló orfeumi nőkre, de ahogy Ady Endre szeme a magyar ugart is látja s Hunnia úri trágyadombját, Nagy György szeme is új látomásokat keres: a hatvanhetes kiegyezésből kibontakozó, független Magyarországét.

A maga idejében legtöbben kényszerű, történelmi alkuként fogadták el a Kiegyezést. De később szépen, fokozatosan berendezkedtek ebben a bársonnyal kibélelt kényszerhelyzetben.

Nagy György egész idegrendszerével a konok ellenzőkkel tartott. Egyetlen pillanatig sem hitt az osztrákok és a magyarok megfontoláson nyugvó házasságában. Hangosan hirdette, hogy a kiegyezés — rövid távon és hosszú távon is — bukás. Tudta, hogy a kétfelé sugárzó Status quo, mely a Habsburgoknak a birodalmat őrizte meg, a magyaroknak pedig a Szent István-i államot, épp a hamis egyesség miatt fog előbb-utóbb széthullani. Mondhatnám, hogy peturi szívdobbanásokkal tudta. Azt persze, hogy a végzetes viszony Trianonnal végződik, ő sem sejthette, és más sem.

Nagy Györgyöt a kiegyezést elutasító szenvedélye sodorta bele vad királyellenességbe s a köztársasági gondolat fölélesztésébe. A képviselőházat végül is ezért kellett elhagynia.

A politika közvetlen erőteréből kiszoruló Nagy György még elszántabb harcot indít a köztársasági államforma megteremtéséért. Szokták az efféle csökönyösségre mondani, hogy őrültség vagy utópia. A régi Vásárhely, arégiMakó s arégi Arad lakói bizonyíthatnák, hogy semmivel sem volt kevésbé az, mint például a monarchia jövőjében aggálytalanul reménykedni.

E közbevetésnek itt nemcsak érzelmi, de történeti szerepe is van. Ugyanis a képviselőségből kiesett ügyvéd Sepsiszentgyörgyről ide, Hódmezővásárhelyre költözik át, ahol előbb a Magyar Köztársaság című folyóiratát indítja el, majd pedig pártot alapít: az Országos Köztársasági Pártot.

A lap megindításakor Ady Endrétől kap biztató s támogató sorokat. Eztírjaneki aköltő: „Gyönyörűségem telik a Te bátorságodban. Bátor vagy s tarts ki, légy magyar, kultúrás és székely... ”

Lehet, hogy a köztársasági mozgolódás peremekre szorult, de még onnan is gondot okozott a trónörökösnek, Ferenc Ferdinándnak s magának Tisza Istvánnak is. Valójában aKöztársasági Párt

a királyságra és a monarchiára emelt tőr volt. Fenyegető üzenet. Egy lehetséges merénylet bejelentése. Komolyan kellett tehát venni. A trónörökös átiratára Tisza nemcsak törvényt szavaztat meg az országgyűlésben a királyság intézményének védelmére, de magát a Köztársasági Pártot is föloszlatja.

Másodszor szalad ki hát a föld Nagy György lába alól. S az egy év múlva kitörő háborúval pedig végképp kiszalad. A jóslatok beteljesülése csak a silány lelkeket elégítheti ki — Nagy György inkább az elveszettséget érzi. Igaz ugyan, hogy 1918 őszén, az őszirózsás forradalom napjaiban, még egyszer fölparázslik minden: a tüntető tömegek Nagy György eszméjét érzik egyedüli életképes eszmének. 1918. november 16-án ki is kiáltják a magyar népköztársaságot.

Ahhoz azonban, hogy százados előzmények után egy merőben új életforma jöhessen létre, igazi erő kell. Szellemi, lelki, anyagi erő. Tetejében még katonai erő is. A háborúban kivérzett Magyarországnak mindegyik hiányzik. Fonák hasonlattal szólva: aNagy György megálmodta köztársaság jóformán csak pünkösdi királyság maradhatott.

Világok omlása közben Nagy György bukását sehogy se tekinthetjük személyes bukásnak. De személyes tragédiának igen. Talán a történészek tétovasága és közönye ezzel a mozzanattal magyarázható: őket nem az egyéni sorstragédiák érdeklik, hanem a közösségeké. A történészekkel ellentétben én mégis azt gondolom, hogy Nagy György hányatott s gúnyolódásoktól is cserzett életének komoly történelmi súlya van.

Röviden így foglalhatnám össze. Az eseménytörténelmet, amellyel a történelemtudomány foglalkozik, ő csak színezni, gyúrni, alakítani tudta, megváltoztatni nem. De több évszázados lelki függetlenségi harcaink történelmének kiiktathatatlan alakja. Amolyan Bajcsy-Zsilinszky előd. Azé a Bajcsy-Zsilinszkyé, aki egyedül lő rá — nemcsak szimbolikusan, de valóságosan is a magyarság nevében a németekre — vagy a parlamentben november 4-én is bentmaradó Bibó István elődje, aki a fegyveres katonák jelenlétében is kiáltványt fogalmaz. S mindazoké, akik lelki függetlenségünk megteremtését ma is a nemzet legfontosabb feladatának tekintik.

BETHLEN GÁBOR ALAPÍTVÁNY 1988. ÉVI DÍJAK

A Bethlen Gábor Alapítványt a magyarság élő lelkiismerete, szolidaritása hozta létre; a trianoni, majd a párizsi békeszerződésekkel szétszabdalt nemzet sorsa iránti felelősség. 1979 karácsonyától 1980 húsvétjáig 65 magyar közéleti ember aláírásával kezdeményezett. Alapítványunkat öt évig tartó huzavona, gyanakvások és tilalmak közepette, korlátok közé szorítva engedélyezték. Nem nyilvános rendelkezések alapján a hazai tömegkommunikáció — néhány elszánt újságírót és folyóiratot kivéve — nem adott, nem adhatott tájékoztatást róla, az állami intézmények és társadalmi szervek nem támogatták, nem támogathatták.

A határainkon túl élő magyarság sorsa égbekiáltóan mutatja, hogy késésben vagyunk, s a kényszerűen elvesztegetett idő pótolhatatlan veszteségeket okozott mindnyájunknak.

A Bethlen Gábor Alapítvány működése néhány áldozatkész ember lelkes munkájának, és néhány ezer magyar adományozónak — határainkon innen és túl—köszönhető, akik fölismerték, hogy egészséges nemzeti létünk, kultúránk formálása elsősorban közösségi, snem pusztán kormányzati feladat, amely mostoha körülmények közepette több áldozatot kíván. Közérdekű kötelezettség-vállalásunkkal azokat az egyéni és közös vállalkozásokat ösztönözzük és támogatjuk, amelyek az egyetemes magyar művelődést, nemzetünk létérdekeit, közösségeinek gyarapodását, s e térség népeinek megbékélését, humánus együttélését szolgálják. Az Alapítvány Kuratóriuma és Titkársága a jelenlegi lehetőségei között főként díjakkal, rövidebb időtávú ösztöndíjakkal: az Alapítvány törekvéseivel rokon kezdeményezések, vállalkozások felkarolásával, elismerésével; nyilvános rendezvények, találkozók szervezésével; írásokkal, beszédekkel, gyűjtésekkel, eseti támogatásokkal szorgalmazza céljainak megvalósítását, fejti ki eszmei-erkölcsi hatását. A négymilliós alapítványi tőke szerény kamatait meghatványozza a pártoló-támogatók sokaságának tevékenysége, pénzben fel nem mérhető segítsége, munkája.

Immár hagyomány, hogy Halottak Napján, alapító tagunk, Illyés Gyula születésnapján, ünnepélyesen adjuk át a Bethlen-Díjakat, amelyet 1986-ban Domokos Pál Péter tudós-tanárnak, 1987-ben Zbigniew Herbert lengyel költőnek. Király Károly erdélyi nemzetiségpolitikusnak. Szabó T. Attila erdélyi nyelvészprofesszornak adományozott a Kuratórium.

A Bethlen-Díjat 1988-ban Bohumil Hrabal cseh írónak, Duray Miklós geológusnak, csehszlovákiai magyar nemzetiségpolitikusnak, Janics Kálmán orvosnak, a csehszlovákiai magyarság újkortörténészének és Újszászy Kálmán népfőiskolái tanárnak, a sárospataki református gyűjteményny. igazgatójának adta át a Kuratórium elnöke, Márton János.

Ebben az esztendőben a Kuratórium Erdély sokat szenvedett, szentéletű püspökéről elnevezett Márton Áron Emlékérmet létesített, amellyel a határtalan humanizmust, az emberi, erkölcsi szolidaritást, felelősséget, példamutató helytállást szeretnénk elismerni, bátorítani. Tekintettel a mérhetetlen szenvedést okozó romániai állapotokra, azon személyek, szervezetek és közösségek közül választottuk a kitüntetetteket, akik cselekvőén munkálkodtak az erdélyi magyarság és a humanizmus védelmében; felléptek a falurombolás ellen, segítették a romániai menekülteket. Kolozsvári Szervátiusz Tibor nagyszerű alkotásával fejezzük ki köszönetünket.

1988-ban a Kuratórium az alábbi szervezetek, közösségek és személyek részére adományozta a Márton Áron Emlékérmet:

1. Erdélyi Világszövetség; 2. Hungarian Human Rights Foundation (USA); 3. Egy erdélyi közösség (Kriterion könyvkiadó!); 4. Zsére község lakói (Csehszlovákia); 5. Dr. Éva Maria Berki (Ausztria, Bécs); 6. Henryk Jankowski atya (Gdansk, Lengyelország); 7. Dr. Kiss Ferenc tanár, irodalomtörténész; 8. Szent Anna Római Katolikus Plébánia és hívei (Debrecen); 9. Rákosszentmihályi Református Gyülekezet; 10. Hősök tere, 1988. VI. 27-i tüntetés szervezői.

A Márton Áron Emlékérmet Kosa Ferenc és Domokos Pál Péter adta át.

Budapest, 1988. október 31.

v_____________________/