Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1988-09-01 / 9-10. szám
1988. szeptember-október Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 9. oldal HHRF— CHRR HÍRADÓ Minden magyar személyes és szervezett, azonnali akciójára van most szükség! s.o.s. Fogjunk össze a végveszély óráiban! 1988. november 15-én világszerte együtt tiltakozunk Erdélyért, a romániai falvak védelmében! fjHUNGARIAN HUMAN RIGHTS^ FOUNDATION/CHRR I MAGYAR EMBERI JOGOK | ALAPÍTVÁNY | 1 a világ tizenhat milliónyi magyarsága emberi | 2 jogainak szabad gyakorlása érdekében mun- . ■ kálkodik. Rendszeres adatgyűjtő, -nyilvántar- * | tó, tájékoztató és konzultációs szolgálatot vé-1 I géz magyar és más nyelveken annak érdeké-1 • ben, hogy a tudományos, társadalmi és kor- • * mányzati szerveket és a közvéleményt a ma- J I gyár emberi jogok, elsősorban a magyar ki-1 I sebbségek nemzeti jogainak védelmére kész-1 ■ tesse a nemzetközileg elfogadott jogvédelmi i ! szerződések értelmében. Az Alapítvány ma- ! I gyarságszolgálatát önkéntes támogatói segít- I | ségével folytatja. Mint New Yorkban bejegyzett Not ■ [ For Profit Corporation, az Alapítvány [ ■ munkáját támogató adományok az • | adóalapból levonhatók. Cím: Hunga-1 I rian Human Rights Foundation, I - P.O.Box "J". Gracie Stn.. New York, . Jn.Y. 10028. Tel: (212) 289-5488. Falvak. Emberi közösségek. Évszázadok vérrel védett, verejtékkel épített, hűséggel őrzött otthonai, iskolái, templomai, temetői. A magyarság, Európa, az egyetemes emberi kultúra pótolhatatlan értékei. Ezrével lerombolásra ítélte őket a tömegpusztító zsarnoki hatalom. A megsemmisítő akciókat már elkezdték. Tiltakozz! Kezdeményezz! Cselekedj! Értesíts bennünket, hogy mi is segíthessünk! Fogjunk össze a végveszély óráiban! 1988. november 15-én, a brassói munkásfelkelés első évfordulóján világméretű megmozdulással tiltakozunk a romániai magyar és más nemzetiségű falvak védelmében, a Ceausescu-diktatúra embertelenségei ellen. Sok évtizede tartó erőszakos beolvasztási politika és nemzeti kulturális, emberi jogfosztás után most már a „végső megoldást” indította el a romániai diktatúra: falvak, közösségek ezreit — otthonait, iskoláit, templomait, temetőit—ítélte teljes lerombolásra, bulldózerekkel teszi a földdel egyenlővé az ezeréves magyar — európai és egyetemes emberi — kultúra pótolhatatlan értékeit. Az elmúlt évtizedek során világszerte tüntetések és jogvédelmi akciók tucatjai jelezték a világ magyarságának elkötelezettségét és szolidaritását az erdélyi magyarság sorsával kapcsolatban. Budapesten június 27-én az otthoni magyarság százezres tömege tüntetéssel nyilvánította ki tiltakozását az erdélyi magyarság és minden romániai kisebbség elnyomása, a falvak elpusztítása, s az évtizedek óta folytatott, az egész ország lakosságát elnyomó, jogsértő politika ellen. Ugyancsak tüntetésekkel tiltakoztak az elmúlt hónapokban tízezrek a következő városokban is: Bem, Bécs, Bonn, Buenos Aires, Caracas, Melbourne, Ottawa, Sidney, Toronto, Washington. Itt az ideje, hogy ezt a törekvést még hatékonyabbá, még összefogottabbá, összehangoltabbá tegyük. Sürgősen szükséges, hogy Tisztelt Szövetségi Gyűlés! Tisztelt Szövetségi Kormány! Felháborodással és aggodalommal töltenek el bennünket az Önök által is ismert romániai „településszerkezet korszerűsítését” célzó tervek, melyek értelmében a Román Szocialista Köztársaság vezérének bejelentése nyomán Romániában mintegy 8.000, főleg erdélyi és bánáti falu tűnne el a föld színéről. A 2000-ig végrehajtandó terv, amenynyiben megvalósulna, az állami erőszak olyan méretű megnyilvánulásáról tenne tanúbizonyságot, amilyen csak a fasizmus és a sztálinizmus (a Szovjetunióban napjainkban nyilvánosságra kerülő) ember- és népellenes rémtetteihez lenne mérhető. A Csehszlovákia és Románia közötti jó viszonynak sok évtizedes hagyománya van. Erre hivatkozva kérjük Csehszlovákia Szövetségi Gyűlését és Szövetségi Kormányát, vesse latba tekintélyét és Romániához fűződő szoros kapcsolatait annak érdekében, hogy a román kormány mondjon le alapvető emberi jogokat sértő, népirtással azonosítható tervéről. Ez a megalomániás terv ember- és kisebbségellenessége, az emberi és polgárjogok, a kisebbségek, nemzetiségek egyéni és kollektív jogainak megsértése miatt még inkább megnyerjük ügyünknek a világ demokratikus közvéleményét, hitelesítve egyben azokat az erőfeszítéseket is, amelyeket az amerikai és európai kormányok — végre a magyar kormány is — az utóbbi időben a kisebbségek megmentése érdekében tesznek. Meggyőződésünk, hogy a romániai magyarság nemzeti tragédiája az egyetemes emberi jogok tragédiája is. A magyarságot fenyegető etnocídium az egyetemes emberi szabadságot, a felebaráti szolidaritást tagadó totális diktatúrák gyakorlata. Ezért elhatároztuk, hogy — a Hungarian Human Rights Foundation (HHRF) vállalja egy világméretű tiltakozó megmozdulás koordinálását; — felhívással fordulunk a világ minden magyarjához — egyénekhez, szervezetekhez, egyházakhoz, egyesületekhez, fórumokhoz —, hogy vegye ki részét a tiltakozások megszervezéséből; — segítünk mindenkinek, hogy tiltakozó, magyar kisebbségvédő akcióját hatásosan végezhesse. Ha valaha, akkor most, a végveszély óráiban, itt az ideje, hogy lelkiismereti kötelességünket felelősséggel teljesítsük. Minden egyén, minden egyes ember azonnali segítségére szükség van. Másoktól csak akkor várhatjuk el a segítséget, ha mi mindanynyian egyénileg is teljesítjük a kötelességünket: nem lehet egy ország kizárólagos belügye, m ivei országhatárokon túl terjedő erkölcsi és politikai destabilizáló hatása van. A mai Románia ugyanannak a politikai folyamatnak az eredményeként jött létre, amelynek Csehszlovákia is köszönheti létét. Az 1918-ban kialakult és 1945 után felújított nemzetközi politikai státus szilárdsága és perspektívája ezért többek között összefügg azzal is, hogy ebben az esetben Románia és Csehszlovákia a területükön élő nemzetiségek egyéni és kollektív jogainak biztosításával, biztonságérzetük növelésével milyen mértékben járul hozzá a térség békéjéhez. A népüldözés, a településrombolás, az egyéni és kollektív jogok megsértése, illetve megvonása nem a státus megőrzésének szükségességéről győzi meg az üldözött népeket, nemzetiségeket. Kérjük a Tisztelt Szövetségi Gyűlést és Szövetségi Kormányt, egyértelműen foglaljon állást a romániai faluromboló tervvel kapcsolatban. Hallgatása egyetértését jelentené ezzel a tervvel. A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága A kiadmány hiteléül: Duray Miklós 1. saját munkahelyünkön, hatáskörünkben találjuk meg mindannyian a tájékoztatás, a szolidaritásra való mozgósítás lehetőségeit és módjait; 2. kezdeményezzünk tiltakozó, magyar kisebbségvédelmi akciókat, keressünk kapcsolatot azokkal, akik ezt a munkát már folytatják, és törekedjünk összehangolt akciókra; 3. tájékoztassuk a HHRF-et lépéseinkről, kérjünk tájékoztató dokumentum-anyagot, címeket, összeköttetést, mások akcióiról híreket, egyéb segítséget; — a tiltakozó akciók célkitűzéseiről értesítsük kormányainkat és kérjük őket, hogy kövessenek el mindent a romániai embertelenségek megszüntetése érdekében; — a tiltakozások szervezői tegyenek kísérletet az illetékes román képviseleteknek szóló petíciók átnyújtására; — kérjük a világ valamennyi tudományos, kulturális, politikai, társadalmi szervezetének, egyházának támogatását: nyilvánít-Tisztelt Miniszterelnök Úr! Közel kétmillióan élünk, magyarok, az Egyesült Államokban. Gondolom, nem én vagyok az első, aki megfogalmazza önnek a bennünket talán legmélyebben érintő, a leginkább felháborító és minket olyannyira közös nevezőre hozó kérdést: a két és fél milliós erdélyi magyarság jelenlegi élethalálharcát a kegyetlen román elnyomással szemben. Mielőtt föltenném az ezzel kapcsolatos három igen rövid kérdésemet, fontosnak tartom leszögezni, hogy mi itt az erdélyi magyarság megmentéséért a magyar kormánytól függetlenül cselekszünk; e hozzáállással figyeljük azt, amit a magyar kormány tesz — vagy nem tesz, s amit a múltra vonatkozóan hangsúlyozottan nem tett — ebben az ügyben. Szerepünk e vonatkozásban abból az egyszerű tényből fakad, hogy amerikai állampolgárok vagyunk. Ez minden módot és lehetőséget megad, hogy hallassuk hangunkat megválasztott képviselőink felé (akik a mi szavazatainktól is függenek). Erőnk is van mindehhez, hiszen a hivatalos amerikai népszámlálási statisztika is azt igazolja, hogy az ország összes, azaz 435 kongresszusi v álasztói körzete közül — Alaszkától Floridáig — nincs egyetlenegy sem, ahol ne élne legalább száz magyar. De van olyan körzet is, ahol a magyarság száma eléri az 50 ezret, vagy olyan állam, ahol negyedmilliónyian tudunk befolyást gyakorolni képviselőink és szenátoraink döntéseire. Fontosnak éreztem előrebocsátani ezeket a statisztikai adatokat, amikor megjegyzem, hogy megítélésünk szerint a magyar kormány álláspontjában örvendetes változások tapasztalhatók az utóbbi időben. Következetesen és nem kis diplomáciai ügyességgel képviseli ezt az ügyet, s ez bizonyos fokú elégtétellel tölt el bennünket. Nem szeretjük azonban azt olvasni a magyar sajtóban és hivatalos személyek nyilatkozataiban, hogy a magyar kormánynak, júncs szüksége közvetítőkre”, .nincs szüksége harmadik személyek beavatkozására” ebben az ügyben. Ha mi korábban a magyar kormány engedélyére vagy hozzájárulására vártunk volna mindahhoz, amit az erdélyi magyarság érdekében tettünk, valószínűleg máig sem történt volna semmi. Kétségtelen például, hogy Románia vámkedvezményének felfüggesztésére — nem kis részben épp a magyar kisebbség elnyomása miatt — egyáltalán nem került volna sor. Nem a vita lehetőségét keresem, de sanak szolidaritást tiltakozásunkkal az egyetemes emberi jogok védelmében; — kérjük a román demokratikus erőket, hogy csatlakozzanak tiltakozásunkhoz; — kérjük a magyarországi magyarságot, hogy ajún. 27-i megmozduláshoz méltó formában támogassa ezt a nemzetközi akciót; — szolidaritásunkról biztosítjuk Románia minden elnyomott állampolgárát, különösen azokat, akik—embertársaik és emberi méltóságuk védelmében — felemelik szavukat a zsarnokság ellen. Kérünk mindenkit, hogy akcióiról értesítse a koordináló HHRF New York-i központját. A HHRF több nyelven biztosít tájékoztatást: dokumentumokat, tanulmányokat, nemzetközi és magyar híreket, sajtószemlét bocsát az érdeklődők rendelkezésére, segít a kapcsolatok közvetítésében magyar és nemzetközi szervezetekhez, egyénekhez, kormányszervekhez, egyéni törvényhozókhoz, és vállalja a különböző akciók nyilvántartását, dokumentumainak közreadását le kívánom szögezni, hogy a közel kétmilliónyi amerikai magyarság a saját kezdeményezéséből, a saját lelki ismeretére hallgatva, és főleg a saját iogán lépett fel és lép fel ma is ebben a kérdésben. Nem kér és nem vár erre engedélyt senkitől. Mi nem sietnénk a harmadik felek esetleges segítségét elmulasztani e téren. Amint arra Csoóri Sándor is fölhívta a figyelmet nem is oly rég, épp ittNew York-ban: Magyarországot ma rendkívüli rokonszenv övezi csaknem az egész világon; Magyarország — amely annyit szenvedett és vesztett az évek során a vüágpolitika kedvezőtlen fordulatai miatt—miért ne lehetne ma nyertese a jelenlegi kedvező nemzetközi helyzetnek? Azt is meg kell egyben jegyeznünk, hogy a magyar kormány döntései nemcsak segítem, de adott esetben ártani is tudnak. Nem kis részben épp azáltal, hogy felelős kormánykörök olyan színben tüntetik fel a magyar-román viszonyt, mintha csak gyermekded cívódásokról lenne szó, ezáltal mintegy bagatellizálva e tragikus helyzetet. Már csak azért sem helytálló e megfogalmazás, mert olyan egyetemes európai értékek elpusztításáról, lerombolásáról van szó, ami mélységében és távlataiban messze túlhaladja a múlandó kormányzatokat Ehhez kapcsolódik első kérdésem: miként látja ön, Miniszterelnök Úr, e probléma jövőjét alakulását? Ha igaz az, amit a sajtójelentésekben olvasni, hogy nem kívánja igénybe venni a többoldalú nemzetközi politika eszközeit milyen hatásos eszköz marad még a kétoldalú kapcsolatok terén? Második kérdésem: amiként mi több mint egy évtizeden keresztül lépéseket tettünk az egyik nagyhatalom álláspontját befolyásolandó ebben az ügyben, próbálta-e a magyar kormány is érvényre juttatni a sajátos magyar érdekeket a másik nagyhatalommal folytatott tárgyalásai során? És ha igen, milyen sikerrel? Végül: Budapesten olyan nyugtalanító hírek terjedtek el, miszerint a magyar kormány felelős képviselői amerikai látogatásuk során szorgalmazni próbálnák a romániai vámkedvezmény visszaállítását. Mennyi igazságtartalma van ennek? Igen hálás lennék, ha mindhárom kérdésemre, ha röviden is, de minél konkrétabban választ adna, minthogy mai találkozásunkat jelentős fordulópontnak tekintem az amerikai-magyar kapcsolatok alakulásában. Köszönöm. A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága Csehszlovákia Szövetségi Gyűlésének és Kormányának a romániai faluromboló tervek ügyében Pozsony, 1988. augusztus 10. Hámos László felszólalása Grósz Károly amerikai magyarokkal való találkozóján New York-ban, 1988. július 24-én
