Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1988-06-01 / 6. szám
12. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1988. június FÓRUM Még néhány szó a Magyar Kollégiumról... Eredmények és tervek Az Amerikai Magyar Református Egyesület közleménye Nehezen, fájó szívvel szántam rá magam, hogy megírjam ezt a számadást. A Magyar Kollégium sorsával foglalkozó utolsó újságcikk óta két hónap telt el az új környezetbe való beilleszkedés nehézségeivel, s a várakozással, hátha mégis történik valami csoda. Ma már nem történnek csodák... Egy évvel ezelőtt, március végén találtuk az épületeket. Férjemnek nagyszerű üzleti lehetősége adódott, azonnal felvettük a kapcsolatot a városka Történelmi Emlékbizottságával, az épületeket lefoglaltuk s még áprilisban felajánlottuk a nyugati magyar emigrációnak, a Magyar Kollégium javára. Én felajánlottam időmet, tehetségemet, munkámat — önzetlenül, hazám iránti mélységes tiszteletből és magyarságszeretetből. Férjem felajánlotta, hogy követi családját egy kicsi városba, vállalva annak minden hátrányát — ami az ő munkáját nehezítette volna — egy nemes cél érdekében. Az indulás a vármái sokkal nehezebb volt. Kértem, kopogtattam, százával küldtem szét a személyes leveleket, s ezrével a hirdető füzeteket. Csak annyit kértünk: „Akihallja, adja át... ’’ Nem kértünk anyagi áldozatot, csak segítséget a hirdetésben, a tanulók felkutatásában. 36 magyar újság címét sikerült beszereznem. Majdnem mindegyik reagált, így vagy úgy. Tizenkét fórumon megjelent egy-egy cikk, akadt néhány derék szerkesztő, aki pártfogásába vett, s minden lehető alkalommal említette az Iskolát, voltak, akik nem találták az ügyet vagy engem méltónak, s voltak olyanok is, akik tudomásomra hozták, hogy ebben a költséges világban csak fontos eseményeknek adhatnak helyet az újság hasábjain. Szomorú ez, kérem, hogy ezekben a magyarságot súlyos válsággal fenyegető időkben egy önálló Magyar Kollégium alapítása nem tartozik a fontos események közé! Ölvasva leveleimet, kéréseimet, gondoltak-e arra az újságszerkesztők, hogy vajon tíz év múlva lesz-e elegendő írni, olvasni, beszélni tudó magyar ember, aki igényt tartana szolgálataikra? A megszámlálhatatlan magyar egyesület, klub, szervezet tudomást sem vett az egészről, még azok sem, akikre felnéztem, s akiket sokra becsültem... Sok-sok száz személyes levelet írtam, kaptam néhány százat magam is azoktól, akik szeretettel biztattak vagy aggódtak, vagy éppen kételkedtek. A több milliónyi nyugati magyarságból csak néhány bátor személy akadt, aki anyagi és erkölcsi támogatást ajánlott fel, s valóban szólt is az Iskola érdekében. Szomorú statisztika! S még az utolsó adat hátra van: 1988. febr. végéig 11 család érdeklődött, a mai napig még három család jelentkezett Az egyévi komoly, megfeszített munka eredményeként 14 családot mutathatok fel... Említsem azokat a menekült családokat, idősebb és fiatalabb tanárokat, akik ettől az intézménytől várták sorsuk jobbra fordulását? A mai napig is érkeznek levelek, számuk az 50 felé közeledik. Kérdezem a magyar olvasóközönséget: mi az oka a rideg elzárkózásnak? Mi az oka, hogy agyonhallgattuk ezt az oly fontos kérdést? Nem aranybányátkészültem nyitni s meggazdagodni menekült magyar társaim pénzéből... Nem az bánt a legjobban, hogy másodszor és véglegesen megszakad tanári pályafutásom: először, amikor meggondolatlanul elhagytam a hazámat, másodszor most, amikor a magyar emigráció megtagadott. Az fáj, hogy nem lesz Magyar Kollégium! Az fáj, hogy az eddig előttem harcolók s egy Magyar Iskolát oly szükségszerűnek tartó közösségek sem vették komolyan ajánlatunkat. Az fáj, hogy a magyarság most sem volt képes összefogni — mint anynyiszor már — ennek az Iskolának az érdekében! Elszalasztottuk a nagy lehetőséget, hogy a magyar kultúra és tudomány jövendő fellegvárát felépítsük egy olyan közösségben, ahol tárt karokkal várták a jó amerikaiak a magyarokat! Paul McElroy: Csendes gondolatoké, könyvébőlidézek: „AzötKulcs... A Durham katedrálisban ma is őrzik az öreg, megvasalt tölgyfaládát, amiben a templom értékeit tartották. Az öt nehéz zár öt kulcsa öt templomi elöljáró gondjaira bízatott, ók, öten együtt, közös megegyezéssel nyithatták fel a fedelet... öt kulcs szükséges ma is, hogy felnyithassuk az igazi értékek ládáját: Szeretet, Türelem, Együttműködés, Nemes cél és Jó szándék...” Az Arany János Kollégium kulcskarikája hiányos. Két kulcsa van meg: a Nemes cél és a Jó szándék. Hová lett a Szeretet, a Türelem, az Együttműködés? Aki megtalálja ezeket az elfelejtett, rozsdás kulcsokat, kérem, hívja Faust Donáti Igaz, ezzel már elkéstünk. Férjem, az amerikai, meglepődve és igen értetlenül vette tudomásul, hogy ajánlatát a magyarság visszautasította. ó, a mindennapi gyors cselekvés embere nem érti és nem is értheti, hogy a magyarok még a Magyar Iskolánál sokkal súlyosabb kérdésekben is az „ej, ráérünk arra még” elvet követik évszázadok óta. Az iskolaépületeket visszaadtuk a Történelmi Emlékbizottságnak, amit majd megpróbálnak újra eladni, vagy letarolják, köveit széthordják. Talán nyoma sem marad az egykori kulturális fellegvárnak így pusztulnak el ma értékek és nemzetek!... Nem akarom, hogy az eddig befektetett munkám, fáradságom, anyagi áldozatunk nyomtalanul eltűnjön. Felajánlom a magyar emigrációnak, hogy összegyűjtöm a Magyarországon, a kisebbségi területeken, az emigrációban bárhol eddig megjelent magyartanítással foglalkozó könyveket, jegyzeteket. Tavaly őszszel a clevelandi Magyar Kongresszuson a magyartanárok munkacsoportja elhatározta, hogy összegyűjti a fellelhető anyagot és kiad egy magyartanítási kézikönyvet útmutatóul azoknak, akik önfeláldozóan, saját erejükből foglalkoznak a nyugati magyar ifjúsággal. Ókét szeretném segíteni nemes munkájukban. Kérek mindenkit, akinek van ilyen könyv, jegyzet, tanulmány a birtokában, adják meg nekem a legfontosabb adatokat, amelyek segítségével a munkákat beszerezhetem. Akinek van egy-egy fölösleges példánya és szívesen felajánlja a magyartanítás szakmai könyvtára javára, kérem, küldje el címemre! Ezzel az utolsó kéréssel búcsúzom. Köszönöm a kedves olvasók türelmét, együttérzését, a biztató és megértő leveleket. Köszönöm azoknak a szülőknek és tanulóknak, akik az első perctől a mai napig jelentkeztek, hogy bíztak bennem. Szívből sajnálom, hogy nem lesz Magyar Kollégium! Tisztelettel: Faust Hona 2240 Armistead Rd. Tallahassee, Fia. 32312, U.S.A. Tel.: (904) 385-7807 Az AMRE az április 18-át követő héten tartotta tavaszi igazgatósági gyűlését székházában, a washingtoni Kossuth Házban. Az ország tizenhárom államából és Kanadából érkező igazgatók találkozója mindig döntő fontossággal bír az Egyesület kormányzásában. Szilárd alap A fótisztviselők és tanácsadók jelentéséből kitűnt, hogy a múlt év eredményekben gazdag esztendő volt Új, versenyképes kötvényeink forgalomba hozása az utolsó húsz évben soha nem tapasztalt anyagi gyarapodáshoz vezetett. Ez az eredmény azért is figyelemre méltó, mert a helyi osztályok vezetői, hűséges munkatársaink az Egyesület féltve őrzött hagyományaihoz híven, önkéntesen, az Egyesület célkitűzései iránti szeretetből végzik munkájukat. Magyarságszolgálatunk Vagyonunk növekedésével arányosan évtizedek óta gyakorolt magyarságszolgálatunk szélesbedett észak-amerikai, magyarországiegyházi és világviszonylatban. Tervek A jövőre vonatkozó tervek között első helyen említendő a ligonieri Bethlen Otthon Ohio államra tervezett, az összmagyarság támogatását élvező szárnyának felépítése. A gondosan A Pittsburghi Magyarság április 29-i száma közölte Dr. Simonfay Ferenc „A gyanúsítás is mérgez és rombol” című cikkét, amelyben megjegyzéseket fűz dr. Budai Pálnak az Amerikai Magyar Értesítő szerkesztőségéhez intézett leveléhez. Ennek a levélnek a főleg ellenem irányuló vádaskodása valójában felújított változata Stirling György ugyancsak az Értesítőben közölt három korábbi támadásának. A rokonság nem véletlen: ügyészi felszólításra mind a lap szerkesztője, mind Stirling beismerte, hogy a levélíróként szerepeltetett Dr. Budai nem más, mint maga Stirling György. Ez az alacsony színvonalú újságírói húzás tükre mind a tudatosan közreműködő lap, mind a cikkíró etikájának, s egyben márkázza a cikkben foglalt vádak hitelét is. A zéró-hitel feleslegessé teszi az ellenük való védekezést, de szeretném felhasználni ezt az irodalmi légkörünket szennyező esetet, hogy a Budai-levélben felhozott vádak egyikét tárgyilagos megvilágításba helyezzem, annál is inkább, mivel az az egész magyarság érdekeit érinti. Dr. Budai, azaz Stirling György többek közt azt írja, hogy én az emigráció és a hazai rendszer közötti együttműködés kiépítésének szándékával hoztam létre a Magyar Életért Mozgalmat, de éppúgy felsültem vele, mint a Budavári Érmekkel; egyikkel sem váltam sem otthon, sem idekint „posszibilissé”. Nos, lássuk a Mozgalommal kapcsolatos tényeket: A Magyar Életért Mozgalom New Jerseyben indult el amagy ar népesedés végzetes csökkenése elleni küzdelem céljából. Központi eszméje olyan társadalmi viszonyok kialakulásának elősegítése, amelyek megszüntetik a népes - ségcsökkenés okait. Egyik kezdeti akciója volt az abortusz és a gyermektelenség erkölcsi és nemzeti elítélését propagáló bélyegsorozat kiadása. Ennek visszhangja késztette a Mozgalom vezetőit egy, az egész magyar társadalmat bekapcsoló tervezet kidolgozására, amelynek első lépése egyetemes pályázatkiírás volt a népesedési kérdésről. Ezt követte a tudósok és társadalmi szakértők számára kiút pályázat. Az elért eredményekről a Mozgalom vezetői megfelelő időben tájékoztatják a külföldi magyarságot. A Magyar Jövőért Mozgalom Kaliforniában született meg, a magyarság jó hírnevét szolgálni kívánó célkitűzéssel. 1985-ben kapcsolódott a Magyar Életért Mozgalomhoz annak korábban megszerzett Charter-e alapján. A kétágú mozgalom szövetségét a Nyugati Magyarság 1986. májusi számában közölt cikk hozta nyilvánosságra Horváth Lajos és Hites Kristóf elnökök névjegyzésével. Az alaptalan gyanúsítgatások és lelkiismeretlen vádaskodások arra késztették a Mozgalom vezetőit, hogy nemzetszolgálatukat a sajtó nyilvánosságától visszahúzódva végezzék, elkötelezett, áldozatos személyek körére támaszkodva. így alakult meg Kaliforniában a „Százas Klub”, amelynek tagjai — amerikai viszonylatban nem nagypénzű személyek—havi 100 dollár befizetésével teremtik meg az akciók kivitelezéséhez szükséges anyagi alapot. Most első ízben adunk a magyar emigrációnak beszámolót ennek a kis áldozatos csoportnak eddig elért eredményeiről. Amerikai és kanadai könyvtárakban és egyetemeken több száz példányban elhelyeztük Illyés Elemérnek Erdélyről és Wojatsek Káelkészített, nagy horderejű tervet jóváhagyás végett a szeptemberben tartandó konvenció a tárgysorozatára tűzte. A múlt év végén újraindult kanadai munkánk. Az egyházak és egyesületek támogatása, új szervezők jelentkezése és munkába állítása lehetővé tette a régvárt újrakezdést. A tagság gyarapodása kanadai magyarságszolgálatunk fellendülését jelenti. Az Ohio-ban és New Jersey-ben lévő irodáinkon keresztül megkezdett menekültügyi szolgálatot fokozott mértékben folytatjuk és a Magyarországra érkező erdélyi menekültek támogatására kiszélesítjük. Az egyházi keretekben végzett és a Magyar Cserkészszövetség által folytatott ifjúsági munkát a jövőben is készségesen támogatjuk. Csatlakozunk minden együttes megmozduláshoz, melynek célja az elszakított területeken kisebbségi sorsban élő magyarok emberi jogainak biztosítása. Az 1988. évre kitűzött feladataink között első helyen áll az új tagok szerzése. Ehhez kérjük Amerika és Kanada összmagyarsága, egyházak, társadalmi szervek és a magyar sajtó támogatását, melyet kilenc évtizedes magyarságszolgálatán keresztül kiérdemelt a nevében és célkitűzésében egyedülálló testvérsegítő intézmény. Bertalan Imre az AMRE elnöke rolynak az első Csehszlovákiáról írt angol nyelvű könyvét. Anyagilag segítettük a „The Hungarian Quarterly” megjelenését. Amikor ez nyolc szám kiadása után, főleg a magyar emigráció érdektelensége miatt, beszüntette megjelenését, a Mozgalom tette lehetővé a helyébe lépő, szélesebb nemzetiségi közreműködésre alapozott „Central European Forum” elindulását. A Budavári Emlékérmek tervét az ismert sajtószövetkezés rágalmai, uszításai ellenére is megvalósuláshoz segítettük és célja elérésében folyamatosan támogatjuk. Nemzetközi hírnévre emelkedéséről egyidejűleg adunk jelentést az emigrációs sajtónak. Erkölcsi és anyagi támogatást adtunk a hazai Bethlen Gábor Alapítványnak és a Széchenyi Kaszinónak. A budapesti Közművelődési Információs Intézet számára megvettük az American Portrait Film Társaságtól az abortuszról az anyaméhben végzett megrázó fényképfelvételekkel készített filmet és annak másolási jogát. Száz példányt vásároltunk Ceausescu titkos rendőrfőnökének, a disszidált Pacepa „Red Horizon” c. könyvéből. A példányokat képviselőkhöz, szenátorokhoz, a Külügyi Hivatal embereihez és egyetemi tanárokhoz jutattuk el. 1000 dollárral járultunk hozzá a Hungarian Human Rights Foundation Bornemisza Alapjához. 1000 dollárral segítettük Borsody István és társai nagyjelentőségű könyvének, „The Hungarians — a Divided Nation” megjelenését a nemzetközi tekintélyű Yale Center for International and Area Studies gondozásában. Végül közreműködünk egy nemzetközi konferencia rendezésében, amelynek fővédnöke az innsbrucki egyetem Mitteleuropa nevű intézménye és a bécsi Colloquium néven ismert történelmi társaság, amely évi szimpóziumát idén meghívásunkra a kaliforniai Portola Valley-ben (június 18-19.) rendezi. A kilenc nemzetközi hírnevű előadó között szerepel dr. Hanák Péter és dr. Császár Ede. Mindezt nem védekezésből, sem pedig hivalkodásból közöljük, csupán annak bizonyságául, hogy élünk és zaj nélkül dolgozunk, nem politikai „posszibilitás” szerzéséért, legkevésbé a hazai rendszer kegyeiért, hanem a magyar életért és jövőért. Az amerikai magyar újságúószellem megszégyenítésének e szomorú példáját arra szeretnénk felhasználni, hogy eljuttassuk hangunkat azokhoz, akik megcsömörlöttek az amerikai magyarság politikai és szellemi hasadtságától, a felelőtlenül mételyezők és rombolók garázdálkodásától, kezdik elveszíteni hitüket a magyar életben és jövőben. Van világos és tiszta út a magyar érdekek szolgálatára! Ezt az utat próbálj a köv etni a M agyar Életért és JövőértMozgalom. Hívjuk a jómódú magyarokat — szép számban akadnak ilyenek emigrációnkban —, akikben még él a nemzethez tartozás vágya és annak jövőjéért való felelősség tudata, csatlakozzanak a „Százas Klub”-hoz. Címünk: Rev. Christopher Hites, 302 Portola Rd., Portola Valley, CA 94025 és Louis Horváth, 12 Augusta Ct., Holiday City W., Toms River, NJ 08757, USA. Hites Kristóf MEGRENDELŐ SZELVÉNY Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni és kivágva — csekket mellékelve—címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG 5582 Gatineau Ave., #11, Montreal, P.g. H3T 1X7, Canada NÉV: CÍM: Megrendelési díjak egy évre: Kanada: $24; USA: US-$20; egyéb országok: US-$28 (TÁMOGATÁST KÖSZÖNETTEL VESZÜNK!) Létezik-e és mit tesz a S Magyar Eletért és Jövőért Mozgalom? L#,i k
