Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1988-06-01 / 6. szám
1988. június Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 9. oldal „ERDÉLY MŰVÉSZETÉÉRT” Alapítvány Páll Lajos: E se tánc? Semmi se Semmi se Semmi se tánc E se tánc? mégse tánc? I Homlokránc, | szoknyaránc, e se tánc? | mégse tánc? Nagyapám is járta, az apám is járta, ebbe sajdult annyi ősöm időt-táncolt lába. E se tánc? mégse tánc? Ahol én járom a táncot, medve vitte máralácot, minden láncszem szénabuglya, \ Szabadság-tű abba dugva, | e se tánc? mégse tánc? Gatyakorcán tetűvirág, fejére fordított világ, mégse tánc? e se tánc? Kedvesemnek fehér arca, I setét kendő libben rajta, hányat libben az a kendő, annyi vihar kerekendő, | e se tánc? mégse tánc? Annak jaj, akinek létét nem kerékbe, táncba törték. (A szarvassá változott fiú ' Magyar költők versei I Bartók Béláról) I Nagyszámú érdeklődő közönség előtt nyitotta meg első tárlatát az „Erdély művészetéért" Alapítvány a Hazafias Népfront VI., Népköztársaság útja 94. szám alatti helyiségeiben. Páll Lajos székely festőművész munkásságát mutatták be, a művész 50. születésnapja alkalmából. A képeket hazai magángyűjtők kölcsönözték a kiállítás időtartamára. A megnyitót Csurka István író tartotta; a Muzsikás Együttes erdélyi népdalai után Torday Ferenc és Basa Annamária a költőként is jeles festőművész verseiből adtak ízelítőt. A most szerveződő alapítvány — amelynek kurátorai: Domokos Pál Péter, Csurka István, Hajdú Demeter Dénes, Demeter Ervin és Kulcsár Edit — az Erdélyben élő magyar képzőművészek bemutatkozásának elősegítését tűzte ki célul. „Legfontosabb feladatunknak tartjuk — mondotta Demeter Ervin, az Alapítvány titkára —, hogy megismertessük a hazai művelt közvéleménnyel a mai erdélyi művészet eredményeit, ezáltal közelebb hozzuk egymáshoz a politikai határok által részekre szakadt nemzeti kultúránk különböző ágait. Napjaink erdélyi magyar művészete — talán gazdag öröksége jóvoltából — rendkívül színvonalas és nívós alkotókkal büszkélkedhet. Idehaza, sajnos, alig ismerjük munkásságukat. Pedig ők is részei nemzeti műveltség-kincsünknek. Ma még kevés a bemutatkozási lehetőség, ezt szeretnénk bővíteni. Természetesen az a szándék is ösztönzi törekvésünket, hogy ezzel a tettünkkel is közelebb hozzuk a két nép — a magyar és román — művészetét Jól tudjuk: az erdélyi művészet sajátos kölcsönhatásban él. Egyaránt táplálkozik az egyetemes magyar és a több nemzetiségű szülőföld értékes hagyományaiból. A művészet az erkölcsi értékek tiszteletére és a népek kölcsönös megbecsülésére nevel. Erre pedig szükségünk van.” Az Alapítvány ösztöndíjak adományozásával, kiállítások rendezésével, katalógusok, ismertetők megjelentetésével kívánja szolgálni ennek a nemes küldetésű művészetnek a jobb megismerését, s úgy döntött, hogy az ösztöndíjat Kájoni Jánosról, a csíksomlyói ferencesről nevezi el. (h-s) (ÚJ EMBER, 1988. ápr. 17.) / \ Szilágyi Domokos: HÉTKÖZNAPOK Születésének —1938. július 2., Nagysomkút, Szatmár m. — ötvenedik évfordulóján emlékezünk a modem magyar irodalom egyik legjelentősebb költőjére: Szilágyi Domokosra. Harmincnyolc évesen, 1976. október 27-én választotta önként a halált, Kolozsvárott Az ünnep, az ünnep halandó. Csak a hétköznap maradandó. A mívesnap, a meg-megújuló kín, a keserv, soha-el-nem-múló, élet-igéző és halálra-vált, örök életre hoz örök halált, örök halálra örök életet, az ég alatt, a rögös föld felett, folytatódás, folytatás, mind, ami napról napra megtart, és vallani késztet — hogy e kényre-kedvre talált lét — állítólag — csakis így szilárd. Az ünnep, az ünnep halandó. Csak a hétköznap maradandó. Szemhatár-tágító hétköznapok. A nappalokból jó reményt lopok, álmot az éjekből, kisded halált, halál-kisdedet, elmúlás fiát, cipelem végig az életen át, hol másokért, hol csak magam miatt. Jönnek a napok, tova is múlnak, vénül a tegnap, ifjúi a holnap, orgonák virradnak, orgonák hullnak, májusok jönnek, májusok múlnak, hajnalok lihegnek, dalok virulnak, kísértő árnyékok mankóval járnak, küldöttei hajdan-halálnak, szemhatár-tágító hétköznapok, a nappalokból jó reményt lopok, álmot az egekből, kisded halált, jövőnek vállalt reménye szállt vádiamra, hordozom, megtartó átkot, holnapok, tegnapok terhével láttok Békét a csönddel, békét ki köt? Hagyjatok hétköznapjaim között, mívesnapokon benn s odakint oldani a félszet, győzni a kínt, adjatok erőt a hétköznapokra (az ünnepekre talán még futja), mindig-váratlan halálunk előtt élnünk erőt és túlélnünk erőt, lépést tartani — lélek se rebben —, lépést tartani szerelemben, undorban, bájban, nyomorban, félszeg napokon legyőzni a félszet, teremni feledést, amely gyógyít, hazugságot, amely nem lódít, teremni, teremni, teremni erőt, hétköznapokra az ünnep előtt. (1971) ______________________________________________________ r----------------------a j PANNÓNIA BOOKS j ■ Balzac: Pajzán históriák, kve. $45.20 I 2 Géczy János: Vadnarancsok (JAK-füzetek) 10.70 2 • A Magyasztos szózata — (Bhagavad-Gítá) n.so | 1 Gandhi: önéletrajz, kve. 23.60 * | A szabadság kapujában — A Szabad Európa Rádió emlékműsora 1956-ról, fve. 14.00 | 2 A világirodalom legszebb versei, I-II., kve. 31.10 ■ I ÚJ SZOLGÁLTATÁSUNK: I 1 VIDEO KÖLCSÖNZŐ KLUB I Kérje a közel 150 kölcsönözhető film részletes listáját! Kérje díjtalan videó-katalógusunkat, antikvár könyvlistánkat és 1988-as árjegyzékünket! ■ ÚJ CÍMÜNK: LEVÉLCÍM: 2 472 Bloor St. West P.O.Box 1017, Stn. "B" , J I. emelet, Toronto Toronto, Ont. M5T 2T8 Telefon: (416) 535-3963 J Páll Lajos székely festőművész
