Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1988-06-01 / 6. szám
8. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1988. június GÖRÖMBEI ANDRÁS: Az összmagyarság iránti felelősség Tűnődés — nagy út után 3. (befejező rész) A Magyar Baráti Közösség hetének külön színfoltját jelentette az ifjúsági program. Hatvan fiatal amerikai magyar vett részt ezen: előadások, viták, beszélgetések, vetítések nevelték a fiatalokat nemzeti önismeretre. Tanácskozásaik, beszélgetéseik összefoglaló címe Magyar sorskérdések és a nyugati magyar fiatalság volt Ezen belül beszéltek a magyar történelemről, díszítőművészetről, a csángókról, az erdélyi magyar nemzetiség jogvédelmének ügyéről, a bős-nagymarosi vízlépcsőről, s A magyarság mint küldetés Nyugaton címmel világképformáló eszmecserén vettek részt. Az ifjúsági programból csupán egyetlenegyet sikerült meghallgatnom: a Hungarian Human Rights Fundation elnöke politizálni tanította a fiatalokat. Elmondta nekik, hogy az USA négyszázharmincöt szenátort körzetének mindegyikében élnek magyarok, ahol legkevesebben vannak, ott is száznál többen. Ha ezek közül mindenütt csak néhányan törődnek komolyan a magyar nemzeti jogokkal, érdekekkel, akkor már ez hatalmas erő lehet. Kiosztott lapokon tanulmányozhatták, hogy melyik szenátor miképpen szavazott a magyar nemzetiségi jogvédelem ügyében. Arra biztatta a fiatalokat, hogy írjanak a szenátoruknak, köszönjék meg, ha tájékozottnak, megértőnek bizonyult, s kérdezzék meg döntésének okát, ha elhárította a segítséget. De mindenképpen legyen véleményük, gondolkozzanak emberi kötelességükről, ismerjék meg Magyarországot, tudatosítsák, hogy magyarságuk érték, de olyan, amelyiket felelősséggel kell óvni és ápolni... Színes, sokféle értéket megnyilvánító, valóban baráti közösséggel találkozhattam a Reménység tavánál. Pedig az évről évre növekvő társaság nem a teljes közöség volt, hiszen sokan nem tudták most úgy időzíteni szabadságukat, hogy eljöhessenek. Másokat betegség tartott vissza, ismét mások éppen Magyarországra utaztak. Csak hallomásból tudhatom, milyen figyelem, érdeklődés vette körül máskor a Torontóban élő ismert magyar költőt Vaskos kötetét egyetlen éjszaka olvastam el, közel fél évszázaddal ezelőtt írt ódájának a sorait azóta is sokszor idézem: Jöhetsz reám méreggel, tőrrel, ékkel, de én itt állok az ikes igékkel. Árkon-bokron kergethetsz hét világnak: a hangutánzó szók utánam szállnak, mint sustorgó füzesbe font utak fölött alkonyaikor krúgató ludak s minden szavadban százszor látom orcád, bús Magyarország. * Ennek a roppant kultúrájú és különös sorsú költőnek egyes verseit megtanulva, strófánként „fejben” mentették ki a recski táborból szabaduló rabtársai. Róla jut eszembe, hogy a Reménység tavánál összegyűlt magyaroknak milyen fantasztikusan nagy történelmük van. Olykor szinte elképesztő, hogy mit végigéltek, mit láttak, tapasztaltak, micsoda személyes történelem taszította őket távolra a hazától. Személyes sorsuk részben meghatározza gondolkodásmódjukat. Természetes, hogy egymástól is különböznek, s éppígy természetes, hogy néhány alapdologban viszont kérlelhetetlenül megegyezik a véleményük. Történelmünk egy-egy időszakát alapvetően másként ítélik meg, mint itthoni tankönyveink. 1956. október 23-át például szabadságharcként élték meg, s úgy őrzik. A személyi kultusz, a Rákosi-rendszer éveit legtöbben kegyetlenül megszenvedték, 1956 ősze az ebből való szabadulásuk reménysége volt. E>e a Magyar Baráti Közösség nyitott szellemi sziget: semmiféle véleménytől nem zárkózik el, befogadja mindazokat, akik egyetértve vagy vitázva fontos ügynek érzik amagyarságot. Magyarországot nem hajlandók rágalmazni, minden baja fáj nekik, eredményeire, sikereire örömmel hívják föl egymás figyelmét Nem ellenségesek, hanem partnerként a nemzet részeseként ajánlkoznak közös dolgaink munkálására. Azzal sem törődnek, hogy eme készségük miau szélsőségesebb egyének és közösségek „levörösözik” őket Túlnéznek a kisszerű vitákon, veszekedéseken. Abban — úgy tapasztaltam — valamennyien megegyeznek, hogy a magyarságukat Nyugaton küldetésnek tekintik, céljuk, belső törekvésük a magyar nemzeti értékek megbecsülése, védelme, terjesztése. Ezen tűi ki-ki saját maga számol el sorsával, értékeivel, talentumaival. Nincs kötelező egyetértés, de vitáik emberi viták, s egyedül az érvek primátusát ismerik el. Szemléletük rokonszenves nyitottságában azt láttam megnyilatkozni, hogy nagy személyes történelmük, sok-sok sérülésük ellenére nem sérült emberek, mert Amerikában kipróbálóan nehéz és kemény kezdet után sikerült teljes értékű állampolgárként helytállnink, nemegyszer kiemelkedő eredményeket elérniük. Meggyőződésem, hogy az itthonitól eltérő viszonyítási rendszerük, gondolkodásuk amerikai dinamizmusa, szemléletük több kultúrára tekintő nyitottsága, gazdag nyelvtudásuk adta távlataik olyan értéke az összmagyar nemzeti eszmekincsnek, amelyikkel az eddiginél sokkal elevenebben, nyitottabban kellene élnie Magyarországnak. Egyes nézeteik, gondolataik elfogadhatatlanok? Lehetséges. De hogy eme nézetek mélyebb átvilágítása, megvitatása csak gazdagítja szellemi színvonalunkat, az vitathatatlan. Ugyanis e nézetek mögött nem heccelő, kötekedő szándék dolgozik, hanem mélyen megélt, megszenvedett emberi sorsok, tapasztalatok sokasága. Nekem végtelenül rokonszenves S ütő András drámájában Szervét Mihály, aki azáltal akar az igazsághoz jutni, hogy azokat a szerzőket olvassa, akik az ő nézeteit cáfolják, mert: „Aki a cáfolattal nem mer szembenézni: elvakul, és az elvakultságban nincs igazság.” A nyugati magyarság a maga szellemi értékeit, de különösen annak magyar vonatkozású részét az anyaországra tekintve, a hazára gondolva hozza létre. Értelmét, célját igazában csak a magyarországi befogadás vagy érvelő bírálat révén érné el. Mégis, ha itthon nem olvassuk, nem olvashatjuk Gombos Gyula, Borbándi Gyula, Faludy György és sok-sok társuk műveit, ők talán csak kedvetlenebbek, szomorúbbak lesznek, de mi mindamellé még szegényebbek is. Gombrowicz magyarul most megjelent két regényét örömmel olvasva eltűnődtem azon is, hogy vajon miért fogadjuk be mi szívesebben a más országokból Nyugatra távozott írók műveit, mint a nyugati magyarságéit? De megint elkalandoztam. Visszatérek hát a Magyar Baráti Közösséghez. Magyar hetükre az utóbbi években rendszeresen hívnak magyarországi előadókat is, akiket aztán kézről kézre adva végigvisznek a nyugati magyarság kisebb szigetein. így utaztam Lake Hope után Clevelandbe, Adába, Chicagóba, Torontóba, Montreálba, Miamiba, Fort Lauderdale-be, Washingtonba, Hartfordba, New Yorkba, New Brunswickbe s több kisebb helyre. Kínálkoznék, hogy beszámoljak a lenyűgöző látványokról: a clevelandi egyetem négymillió kötetes szabadpolcos könyvtáráról, olimpiai igényű tornatermeiről vagy uszodájáról, melynek azért van üvegből az alja, hogy alulról is figyelhessék az edzők az úszók mozgását... Máris elakadok, mért számba vehetetlen az amerikai látvány, a chicagói monumentalitás, a Niagara, a floridai nyár... az amerikai magyar szobrok, templomok, házak, intézmények s Amerika szédítő gazdagsága... és nyomornegyedei.. . Mindennél mégis mélyebb élményem maradt a magyar szellem, magyar kultúra kiterjedése. Az, hogy a Magyar Baráti Közösség hetén megismert emberek önzeüen vendégszeretetükkel mindenütt családtagként fogadtak, személyes jó emlékem maradt De az, hogy könyvtárszobáik egyik felében úgy érezhettem magam, mint saját otthonomban, mert ismerős könyvek százai vettek körül utam minden egyes állomásán, az már azzal a gondolattal is új aspektusból foglalkoztatott, hogy rettenetes szétszórtságunk óriási jelenlét is a világban, hiszen mindenütt van nyitott könyvünk. Tapasztalhattam, hogy ezek az emberek nemcsak önmagukért, de magyarságukért is helytállnak a világban, s tapasztaltam, hogy a Szózat igéit lokális vonatkozásaitól kényszerű eloldottságban is lehet komolyan venni. Az ő munkájuk révén talán Magyarországról is igazabb képet alkot a világ. Húsz-harminc, ötven, száz, helytől, lehetőségtől függően mikor mennyi ember jött össze egy-egy előadásra, beszélgetésre. Olykor 2-3 órás autózással érkeztek, s éjfél felé indultak visza. Mindenütt magyar szigetek, kisebb-nagyobb szellemi központok, körök, társaságok. Érdeklődnek, tájékozódnak, vitáznak, bírálnak. Ápolják az összetartozásuk, az összetartozásunk tudatát. Egy-egy városban már nem a Magyar Baráti Közösség szervezeteiben működnek, vagy nemcsak abban, hanem a legkülönfélébb magyar csoportosulásokban. Jól tudván, hogy ezek kiegészítik egymást. A Magyar Baráti Közösség csak egyike az amerikai diaszpóra szervezeteinek. Nagyon sok egyéb társaság, közösség működik, különösen eleven magyar kulturális erőt jelentenek a magyar egyházak és a cserkészmozgalom. Utam során elsősorban a Magyar Baráti Közösség életébe, munkájába pillanthattam, illetve tagjai révén kerültem kapcsolatba egyéb közösségekkel. Nagyon kicsiny töredékét láttam annak, ami az amerikai magyarság. De az a meggyőződés formálódott meg bennem, hogy ha az egész csak annyi lenne, amennyit én láttam, akkor is veszteségeink erőforrásként is működnek. És még inkább működnének vagy működni fognak, ha sikerülne vagy sikerülni fog egy magasabb szellemi-erkölcsi minőségű Magyarországot teremtenünk itthon. (ALFÖLD, 1988. január) ^Nyugati magyar fiatalok lapja a"^ AIOIOUK Támogassuk, hogy megmaradhasson! Az alábbiakban közöljük ennek a színvonalas, demokratikus és nemzeti szellemű nyugati magyar ifjúsági lapnak az előfizetőket toborzó, támogatást kérő levelét. Egyre nagyobb gondunk: lehet-e jövője a nyugati magyar munkálkodásnak? Lesznek-e olyan magyar fiatalok, akik tudják és akarják is majd folytatni Nyugaton az összmagyarság érdekében jelenleg komoly értékeket teremtő programokat? Lehetnek. Ha segítjük kezdeményezéseiket. Előfizetéssel, anyagi segítséggel támogassuk az ITTOTT ifjúsági számait, a Cserkészszövetség ifjait, és előfizetéssel, baráü körükbe való belépéssel tegyük lehetővé a MOTOLLA fiataljainak is, hogy megmaradhassanak! Hogy felkészülhessenek ama bizonyos stafétabot átvételére, és hogy az összmagyarság 20-30 év múlva is számíthasson majd — még mindig — a nyugati magyarságra! Kedves Barátunk! Két évvel ezelőtt azzal a célkitűzéssel született meg a MOTOLLA, hogy egy önálló fórum keretében összefogja a szórvány-, a kisebbségi és a magyarországi fiatalokat. Az eddigi hét számot ausztriai, svédországi, németországi és észak-amerikai egyetemisták szerkesztették. „Szeretnénk felhívnia magyar fiatalok figyelmét szerte a világon, hogy fordítsanak több időt a magyar nyelv, irodalom és történelem tanulására, elsajátítására és ápolására. ’’Ezzel a célkitűzéssel hoztuk létre két évvel ezelőtt lapunkat. Ma már egy kis nemzetközi csoport alakult belőle: az alapító kiadók, Krizsán Árpád (22 éves), Steinbach Tamás (23 éves), mindketten Nyugaton születtek. Bécsben, illetve Münchenben szerkesztik a lapot. Csatlakozott Keresztesi György Stockholmban és Kovács Beáta Washingtonban. A hatodik szám óta K. Lengyel Zsolt és Szász Judith A. szerkesztik Münchenben a Körvonalak című kulturális mellékletet Sok fiatal és nem fiatal van segítségünkre világszerte a szerkesztés, a korrektúra, a tördelés, a terjesztés, stb. munkájában. Örülünk annak, hogy magyarok vagyunk. így még inkább fontosak a magyarsághoz kapcsolódó kérdések. Magyarnak lenni olyan érték, amely bővíti látókörünket. Tárna választásunkban ezt a plusz értéket szeretnénk kiemelni. Mint nyugati egyetemisták nem zárkózunk el olyan témáktól sem, amelyek nem érintik magyarságunkat, de társadalmi és kulturális téren foglalkoztatnak minket. Anyagi alap híján munkánkat kénytelenek vagyunk megszüntetni: az egyetemisták áldozatkész, önkéntes munkája már nem elegendő. Komoly anyagi támogatásra van szükségünk! Távlati megoldásként egy baráti kört szeretnénk létrehozni, mely évről évre biztosítja a MOTOLLA folytonos megjelenését. 120 olyan támogatóra van szükségünk, aki évi 100 DM-val járul hozzá a baráti kör alapjához. Ennek a baráti körnek a védnökségét egy hattagú kuratórium vállalja, aminek szervezése már folyamatban van. Ahhoz, hogy pillanatnyi nehézségeinket áthidaljuk és a MOTOLLA következő száma megjelenhessen, előzetes adományokat kérünk. Szüksége van a magyar ifjúságnak egy szabad fórumra! 500 előfizetőnk bizonyítja ennek a fórumnak a fontosságát, szükségességét. Sürgős támogatását, megértését kérjük. Köszönettel, szíves köszöntéssel Krizsán Árpád és Steinbach Tamás felelős kiadók Előfizetés egy évre (4 szám): DM 20.- (diákoknak: DM 12.-) Bankszámláink: Steinbach T. No. 442289-803, Postgiroamt München, BLZ 700 100 80. MOTOLLA, Steiermärkische Sparkasse Graz, No. 4000-601 536, BLZ 20 815. Címünk: MOTOLLA, Steinbach T., Kunreuthstrasse ^^J2, D-8000 München 60, W-Germany.
