Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1988-06-01 / 6. szám
1988. június Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 7. oldal HHRF— CHRR HÍRADÓ Román falufelszámolási program — Ősi magyar települések „kiradírozása” — Romániában az ezredfordulóig átfogó településszerkezet-átalakítási programot hajtanak végre, s ennek során a falvak felét felszámolnák, és több mint 500 úgynevezett agrár-ipari központot hoznak létre — jelentette be az RKP Politikai Végrehajtó Bizottsága április 29-i ülésén Nicolae Ceausescu államfő, az RKP főtitkára. A három szakaszban megvalósítandó településrendezéssel a mai 13 ezer romániai faluból mintegy 7 ezret templomostul, temetőstül, teljes egészében felszámolnának, helyükön szántóföldi gazdálkodást kell folytatni. A rendezés részletes programját egy újonnan szervezett bizottság dolgozza majd ki, élén Constantin Dascalescuval, a kormány elnökével. A tervek szerint minden megyében több mezőgazdasági-ipari központot alakítanak ki, ahol blokkházakba költöztetik a megszűnő falvak lakóit. Romániában egyébként még 1976-ban törvényerejű rendelettel szabályozták a városokban való letelepedés feltételeit is. Ekkor 14 nagy várost—Arad, Brassó, Braila, Bukarest, Craiova, Galati, Kolozsvár, Constanza, Iasi, Pitesti, Ploiesti, Szeben, Temesvár, Marosvásárhely — jelöltek ki az ország területén. A rendelkezés szerint e városokba csak azok telepedhetnek le, akiket hivatalból oda áthelyeztek, vagy végzettségük miatt a nagyváros valamely gazdasági egységébe, intézményébe munkára beosztottak. Attelepülésre jogosultak még a szüleikhez költöző fiatalok és a gyermekeikhez költöző szülők, valamint tartalékállományba helyezésüktől egy éven belül a tisztek és altisztek. (Heti Világgazdaság, Bp., 1988. máj. 14.) r a HUNGARIAN HUMAN RIGHTS^ I FOUNDATION/CHRR — MAGYAR I I EMBERI JOGOK ALAPÍTVÁNY a vi- | ■ lág tizenhat milliónyi magyarsága em- i . béri jogainak szabad gyakorlása érdeké- _ ben munkálkodik. Rendszeres adatgyűj- ' tő, nyilvántartó, tájékoztató és konzullá- I ciós szolgálatot végez magyar és más | | nyelveken annak érdekében, hogy tudó- | mányos, társadalmi és kormányzati szer- . I veket és a közvéleményt a magyar embe- ■ [ ri jogok, elsősorban a magyar kisebbsé- | | gek nemzeti jogainak védelmére kész- | ■ tesse a nemzetközileg elfogadott jogvé* ■ delmi szerződések értelméből. Az Ala-I pítvány magyarságszolgálatát önkéntes ■ támogatói segítségével folytatja. | Mint New Yorkban, bejegyzett »Not | For Profit Corporation”, az Alapít- | vány munkáját támogató adomá- I nyok az adóalapból levonhatók. Cím; I Hungarian Human Rights I I Foundation, P.O.Box "J”, Gra- | j cie Stn., New York, N.Y. 10028, ^U.SA.Tel.: (212) 289-5488. AZ ERDÉLYI MAGYARSÁG HELYZETE Külföldi sajtótudósítók tájékoztatása Magyarországon A budapesti külügyminisztérium J J idegen nyelvekre lefordított magyar- J ■ országi újságcikkeket adott át a külföl- ■ I di sajtó tudósítóinak a Romániában I I élő magyarság elleni akciókról—je- I | lenti a New York Times május 29-i | | számában Henry Kamm, a lap állandó | I budapesti tudósítója. Az elmúlt hetekben a Magyar De- ■ ■ mokrata Fórum kísérőlevéllel küldte ■ I el nyugati országok kormányszervei- . J nek és jelentős személyiségeinek azt a J ■ világnyelvekre lefordított, 40 oldalas ■ ■ összefoglalót, amelyet Joó Rudolf a I I Fórum március 6-i ülésén ismertetett I I és amely kivonatosan tartalmazza egy, | | a Fórum felkérésére összeállított hely- | | zetjelentés legfontosabb adatait a io- | ■ mániái magyarság jelenlegi helyzeté- i ■ ről. „Cultural genocide or ethnocide ■ • has been taking place in Rumania to . J some time now, the primary target of ! J which has been the more than two mil- J • lion Hungarian minority members”— ■ I szögezi le a Summary Report on the ■ I Situation of the Hungarian Minority I I in Rumania című jelentés bevezetője. | A kísérő levél a címzettek szimpá- | I tiáját és aktív támogatását kéri a lété- | ■ ben is súlyosan veszélyeztetett romá- i ■ niai magyarság érdekében. A Demok- ■ ■ rata Fórum nevében aláírta: Bíró Zol- ■ . tán, Csengey Dénes, Csoóri Sándor, J | Csurka István, Fekete Gyula, Für La- J • jós, Joó Rudolf, Lezsák Sándor és Kiss • I Gy. Csaba. V______________________J Erdélyi Fesztivál Montreál, 1988. április 17. Rendezte: DREISZIGER Kálmán és DEÁK Ferenc S.J. a HHRF Bornemisza Alap és a magyarországi erdélyi menekültek javára Tény: az Erdélyi Fesztivál minden szempontból sikert aratott. Nagy és lelkes közönség előtt sok fital szereplő valóban élvezetes, művészi igényeket is kielégítő előadást produkált. A program óriási munkáról és példamutató összefogásról tanúskodott Nem utolsósorban említendő, hogy örvendetes anyagi siker is koronázta a rendezvényt. A Fesztivál és az azt megelőző munka terve a Multikulturális Minisztériumnak is annyira tetszett, hogy anyagi támogatást adott hozzá, de főleg a montreáli magyar közösség lelkes pártfogása miatt történt meg az, hogy a rendezők nemcsak kiadásaikat tudták fedezni — és ez egy ilyen nagyszabású és igényes produkciónál nem kis dolog! —, hanem a Hungarian Human Rights Foundation (New York) Bornemisza Alapjának támogatására és a Magyarországon lévő erdélyi menekültek megsegítésére is közel 3.000 dollárt tudtak juttatni. A Fesztivál fontosságának kiértékeléséhez egy Kodály Zoltántól származó idézet szükséges: „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának. ” A Fesztivál nem csupán megemlékezés volt az erdélyi magyarokról. Ha csak ennyi lett volna, akkor szomorú, sovány ünnep lett volna. Ami vígságot, életerőt adott neki, az éppen az a kultúrát visszahódító munka volt, amit a szereplők már jó hat hónappal a Fesztivál előtt elkezdtek. Fontos tudni, hogy a táncosok összesen több mint háromezer órát töltöttek azzal, hogy megtanulják a programban lévő erdélyi táncokat, dalokat, tehát az erdélyi falusi közösségek művészetét. Hogy ezt milyen sikerrel csinálták, azt a közönség biztosan érezte. Számomra kimagasló élményt nyújtottak a New York-i „Életfa” zenekar fiataljai, akik magabiztosan, eredeti erővel közvetítették Szék gyönyörű tánczenéjét; az öt legény, aki improvizatív szinten táncolta a híres Kalotaszegi legényes-t; valamint a népes ottawai Tulipán Együttes táncosai, akik nemcsak szépen táncoltak, de szinte egy székely közösséget tudtak a színpadra varázsolni. Ezek mögött a sikerek mögött óriási munka rejlik. De mire jó ez? Hiszen sokkal kevesebb erőfeszítéssel és kisebb felkészültséggel is lehet szerepelni. Van is úgy, hogy egy közösség vagy egy közösségi csoport megelégszik azzal, hogy a néptánc alapos megismerése helyett csak színpadi tündöklést, egyfajta népviseleti vagy operettmagyaros divatbemutatót tart. Mi tehát a különbség e között a színpadiaskodás és az igazi, közösségi hagyományokat hűen tükröző, sokkal keményebb, alaposabb felkészültséget kívánó népitánc között? Az, hogy a jelképes irány legfeljebb csak jelképes kapcsolatot tud teremteni a táncos amerikai fiatal és a tánc forrása, a falusi közösség között Az a táncos például, aki az igazi mezőségi tánc helyett csak egy elvont, stilizált, tehát jelképes mezőségi koreográfiát tanul be, az hiába csöppenne bele Vajdakamaráson, Búzán, Visán vagy Bonchidán egy lakodalomba, nem tudna beleolvadni a táncba, hiányos tudása, csak jelképes kapcsolata révén kénytelen lenne kívülálló maradni. De valószínűleg nem is igényelné a részvételt és nem is keresné fel az ősi közösséget. Aki viszont anyanyelvi szinten tanulja meg a táncokat, annak adva van a lehetőség. Élő példa erre Kovács István (a fent említett Kalotaszegi legényes egyik szereplője). István, ez a kanadai születésű fiú, tizenéves korában járt családjával Széken és — a székiek nem kis meglepetésére — beállt a táncba és végigtáncolta a helybeliekkel a táncrendet Az ő és szülei számára már a tánc adta meg a motivációt az erdélyi kapcsolatok keresésére. És ez itt a lényeg. A Fesztiválon látott táncok és hallott zene nem öncélú munka képét mutatják, hanem a magyar népi kultúrának céltudatos hódítását És a veszélyeztetett erdélyi falvak népével való élő kapcsolatok keresését Dreisziger Kálmán A fényképekért köszönetilnket fejezzük Id a Székelyföldről pár hőnapja Kanadába került Pusztai Sándornak; szeretettel köszöntjük és sok sikert kívánunk neki! Felső kép: Csukly Erzsébet és Dreisziger Kálmán műsorvezetők, akik a programot gördülékenyen, szellemesen, három nyelven vezették le. Alsó kép: A Fesztivál után rendezett Táncház a „MagyarokNagyasszonya” Egyházközség templomának társadalmi termében (a kép baloldalán: a New York-i „Életfa” zenekar).
