Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1988-06-01 / 6. szám

4. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1988. június Szabad Kezdeményezések Hálózata Mi a Hálózat? 1988. március 17-én több mint féléves elő­készítő munka után 46 magyar értelmiségi, köz­életi személyiség Felhívást bocsátott közre. Ezt írják többek között: „Országunk gazdasági és politikai válsága rohamosan mélyül. A társada­lom nem hiszi, hogy a kormányzat képes volna feltartóztatni a hanyatlást. Igazságtalannak tartja a rá nStt terheket, értelmetlennek az áldozatok vállalását... Halmozódnak az indulatok, de gyé­rül a hit, hogy hazánk fölemelkedhet a mély­pontról... ” A Felhívás kibocsátói Javasolják, hogy hozzuk létre a Szabad Kezdeményezések Háló­zatát", mert szerintük, „hogy a demokrácia erői szét ne forgácsolódjanak, rendszeres kapcsolat­ban kell állniuk egymással, össze kell hangol­niuk fellépésüket". A Felhívást májusig több mint ezerkétszáz ember írta alá, kb. egyharma­­duk kétkezi munkás vagy gazdálkodó. A Háló­zat különféle erők laza koalíciója: gazdasági re­formerek, radikális diákok (a Fiatal Demokra­ták Szövetségének alapítói), szegénypárti szo­ciológusok, környezetvédők, lokálpatrióta e­­gyesületek, 56-osok, egykori kisgazdák, a de­mokratikus ellenzék irányzatai, az erdélyi ki­sebbségvédelem szószólói vesznek részt benne. 1988. május 1-én, a budapesti Hági söröző­ben került sor a Hálózat első összejövetelére, amelyen kb. 250-en vettek részt. Az ülést Mor­­vay László, az FKgP (Független Kisgazda Párt —A szerk.) volt tagja, a Bajcsy-Zsilinszky Tár­­saság alelnöke nyitotta meg. Az előkészítő munkáról Kis János számolt be; kijelentette, hogy noha a Hálózat céljai túlmutatnak az al­kotmány előírásain, alkotmányos jogunk az al­kotmányos rend békés megváltoztatását kezde­ményezni. A Hálózat „működési vázlatát” Ta­más Gáspár Miklós mutatta be, amelyethosszas vita után el is fogadtak. A működési elvek ki­mondják: „A Hálózat az államhatalomtól füg­getlen civil társadalom megszerveződését, önál­ló politikai erővé válását szolgálja. A Hálózat keresi a demokratikus és szabadelvű konszen­zust. .. A Hálózat olyan honpolgárok együttmű­ködésének állandó kerete, akik az új—szabad és független — Magyarország megteremtésál fáradoznak. ” A Hálózat ideiglenes Tanácsát is megválasztották (végleges mandátumot csak a Hálózat támogatóinak kongresszusa adhat majd). Zárszót Vásárhelyi Miklós mondott, aki ezt a napot történelmi jelentőségűnek nevezte. A Tanács a későbbiekben (szintén ideigle­nesen) Szóvivői Testületet választott, tagjai: Mészöly Miklós fró, Horváth Mihály, a Rakpart Klub vezetője. Mécs Imremémök és Vásárhelyi Miklós közíró, az 56-os nemzedék ismert kép­viselői, Haraszti Miklós író és Kis János filozó­fus, a Beszélő szerkesztői, Ruttkay Levente evangélikus lelkész, a Bajcsy-Zsilinszky Tár­saság titkára, Solt Ottilia szociológus, a Szegé­­nyeketTámogató Alap (SzETA) egyik vezetője és Tamás Gáspár Miklós erdélyi filozófus, az eddigi demokratikus ellenzék egyik befolyásos résztvevője. A Tanács újabb hosszas viták után egy nyilatkozatot fogalmazott meg, amelynek nyilvánosságra hozatalát az MSzMP országos értekezlete elé időzítették. Magyarországon azt remélik, hogy a Háló­zat egy átfogó és a rendszerrel szemben alterna­tívát nyújtani képes demokratikus mozgalom magva lehet, amely össze tud fogni szocialista, liberális és konzervatív erőket, a parlamenti de­mokrácia és az alkotmányos jogállam híveit Cseh Béla r........................................^ ! SAJTÓSZABADSÁGOT! \ A Magyar Demokrata Fórum má­jus 15-én ismét tanácskozást tartott Budapesten, a Jurta Színházban. Az egész napos előadás- és hozzá­szólássorozat témája ezúttal a ma­gyarországi nyilvánosság, sajtósza­badság jelenlegi helyzete, jövője volt. Előadást tartott többek közt CSEN­­GEY Dénes, CSURKA István, DÉ­NES János, FEKETE Gyula, GADÓ György, TAMÁS GÁSPÁR Miklós. A tanácskozás állásfoglalását tar talmazó Nyilatkozatot lapunk követ kező számában közöljük. r ^ A Hálózat ideiglenes Tanácsának nyilatkozata 1988 májusában L. J Magyarország politizáló közvélemé­nye egyre hangosabban követeli a demok­ráciát. A magyar demokraták — akár szo­cialisták, akár nem—egyetértenek abban, hogy a hazának alkotmányos jogállamra, parlamenti kormányzásra, többpárt-rend­­szerre, erős jog- és érdekvédelemre, nem­zeti szuverenitásra, vegyes tulajdonú piac­­gazdaságra van szüksége. De vajon vezet-e út errefelé, szűk ös­vény akár? 1. A helyzet Számtalan helyi csoport, országos moz­galom fogott neki, hogy a számára belátha­tó terepen gyakorolja szabadságjogait. Ám ezt nem a törvények oltalma teszi lehetővé, nem is a párt önkorlátozási készsége, ha­nem csak az, hogy a hatalom meggyöngült. A párt vezetőinek, apparátusainak szemlátomást nincsenek már érveik a de­mokrácia és a piacgazdaság ellen. A füg­getlen társadalmi kezdeményezésekre a vezetés őrizetbevételekkel, politikai nyo­mással, erőtlen fenyegetőzéssel vagy za­vart hallgatással válaszol. Értetlenül áll szemben a párttagság soraiban észlelhető nyugtalansággal és erjedéssel is. A hatalom elbizonytalanodása azonban nem elegendő ahhoz, hogy a társadalmi nyomás célt érjen. Ezért könnyen keletke­zik olyan látszat, mintha a bomlás és ha­nyatlás megfordíthatatlan lenne. Ne higy­­gyünk neki! Az állami szocializmus vál­sága új kezdet lehet; és van belőle kiút: Ám a fölemelkedéshez politikai fordu­latra van szükség. 2. A politikai fordulat feltételei A demokratikus mozgalmak rövid- és középtávú politikai követelései immár ki­érlelődtek: — új alkotmányt kell adni a köztársa­ságnak, amely szavatolja a polgárok sze­mélyi és politikai jogait; —az Országgyűlésnek vissza kell nyer­nie törvényhozó hatalmát; diszkrimináció­tól mentes választójogi törvény alapján új parlamentet kell választani; — véget kell verni a tömegtájékoztatás adminisztratív irányításának, biztosítani kell a sajtószabadságot; — az egyesülés és gyülekezés jogának magában kell foglalnia az együttes politi­kai akaratnyilvánítás szabadságát; az egy­házak autonómiáját átfogó új törvénnyel kell szavatolni; —biztosítani kell a független szakszer­vezetek alapításának jogát és a sztrájkjo­got; — a párt nem állhat a törvények fölött; hatalmát már most úgy kell törvényileg korlátozni, hogy összeférjen a sorra vett polgárjogokkal. De rokonszenves törvények becikke­lyezésével nem érhetjük be. Ápapíron elis­mert jogok csak akkor érnek valamit, ha jelentős társadalmi erők állnak mögöttük — és ha a pártvezetés kész megegyezni ezekkel az erőkkel. Bár nem adja egyelőre jelét egyezkedési készségének, kimond­hatjuk: ha a megegyezéstől elzárkózik, nem lehet úrrá az ország politikai, társadal­mi és gazdasági válságán. Az 1981 utáni lengyelországi reformkísérletek sorozatos kudarca intő példa lehet számára: hová ve­zet, ha nincs kivel megegyezni a kibonta­kozás költségei felől. 3. Van lehetőség gazdasági fordulatra A gazdasági válság alapvető okai a po­­liükában keresendők; a stabilizálás és föl­lendülés is politikai föltételektől függ. A vezetés úgy próbálja kiegyensúlyoz­ni a piacot, hogy csökkenti a lakosság fo­gyasztását. Közben erőtlen kísérleteket tesz a közkiadások visszafogására is. A szorító intézkedések hatástalansága azon­ban fölveti a kérdést: kinek a terhére kell a keresletet tovább csökkenteni? Az életszínvonal további durva lefara­gása méltánytalan volna, és kérdés, hogy egyáltalán kivihető-e. Az egyetlen lehető­ség: sokkal határozattabban kell hozzá­nyúlni a költségvetési kiadásokhoz. Nyilvános vita alapján, lényegesen meg kell kurtítani az államigazgatásra és a fegy­veres testületekre fordított összegeket, to­vábbá a párt, a KISz, a SzOT támogatását, a veszteséges vállalatok költségvetési se­gélyezését. Le kell mondani a részvételt a Bős-Nagymarosi Vízlépcső és a jamburgi gázvezeték építésében. Csak így remélhe­tünk akkora költségvetési többletet, amely elegendő mozgásteret biztosít a szabad piaci gazdálkodás számára. Ám ha a közkiadások visszafogása nem párosul gyökeres reformokkal, a megtaka­rítások semmivé lesznek. A különféle tu­lajdonformák egyenjogúságára és versen­gésére van szükség, meg szabad tőkeáram­lásra, az árak és a bérek adminisztratív megmerevítésének fölszámolására. Az ipari és mezőgazdasági üzemek szabadon választhassák meg, milyen tulajdonformá­ban kívánnak működni. A szövetkezetek bocsáthassák áruba vagy adhassák bérbe földjeiket és termelőeszközeiket A kilépő szövetkezeti tagok kaphassák vissza bevitt tulajdonukat. Mindez csak akkor válhat valóra, ha hozzányúlnak olyan szervezeti és gazdasá­gi érdekekhez, amelyeket az apparátusok nagy része ma nem óhajt föláldozni; s ha nyilvános vita derítheti ki: milyen célokért hajlandó a nemzet—ha muszáj—akár ál­dozatokat is vállalni. A gazdasági megúju­láshoz tehát demokrácia kell. Elengedhe­tetlen az is, hogy a válságtól leginkább súj­tott rétegek létföltételei emberhez méltók legyenek. 4. Az életkörülmények és a munkavállalók jogai Ma a lakosság ötödének elemi megélhe­tése forog veszélyben. Szembe kell néz­nünk a fenyegetéssel, hogy a szegények végképp leszakadnak a társadalom egészé­ről, begubóznak a nyomor kultúrájába. A nemzet szociális kettészakadását a cigány kérdés is súlyosbíthatja. A tisztes megélhetés garantálása, az egészségvédelem és az oktatás szétzüllesz­­tésének megakadályozása nem az állam túlhatalmának további növelését kívánja meg. A jelenlegi alamizsna-rendszerből a szociálpolitikának a nép ellenőrzése alatt álló, társadalmi önvédelmi rendszerré kell átalakulnia. Szükség van a munkavállalók érdekeit védő, független szakszervezetek­re, fegyvertárukban a sztrájkkal. Garantál­ni kell a létminimum szintjét elérő munka­­nélküli segély folyósítását. Az életkörülmények romlását a környe­zeti ártalmak is fokozzák. Magyarorszá­gon hovatovább nincs tiszta víz és tiszta levegő, tönkremegy a táj, égig bűzlik a ma­gunk termelte és az importált hulladék. Nem megoldott a radioaktív szemét eltaka­rítása. Mindez tovább rontja a magyarság amúgy is gyönge egészségét. Higgadt és elmélyült társadalmi vitára van szükség a modem környezetvédelem megteremtésé­hez, a települések és a természet pusztulá­sának megakadályozásához. 5. Új magyar külpolitika Az alkotmányos jogállam megteremté­se és a gazdasági reform föltételezi szövet­ségi kapcsolataink újragondolását. Ma­gyarország két döntő érdeke — a nemzeti függetlenség és a határokon túli magyar ki­sebbségek védelme — az eddiginél na­gyobb mozgásteret igényel. Addig is, amíg a katonai tömbök megszűnnek, törekedni kell a Varsói Szerződés országainak e­­gyenjogúságára. Szorgalmazni kell, hogy a KGST-t a piac integrálja, s hogy szűnjék meg a világgazdaságtól való elszigetelődé­se. Kezdeményezni kell a határok nyitottá válását minden irányban. A katonai kiadások lefaragása is szük­ségessé teszi, hogy Magyarország kezde­ményező szerepet játsszék az enyhülés­ben. Törekedni kell rá, hogy a hagyomá­nyos fegyverzetek kétoldalú korlátozásá­nak folyamatában a szovjet csapatok el­hagyják hazánkat, s hogy a magyar had­sereg költekezését a szükséges minimumra csökkentsük. Magyarországnak a teljes magyar nem­zet érdekében is a kelet-európai demokra­tikus átalakulás kezdeményezői között kell lennie. A magyar államnak világosan meg kell határoznia, milyen kötelezettségeket vállal a határainkon kívül rekedt magyar népességcsoportokkal szemben, és mit kö­vetel számukra az utódállamoktól. A nem­zet kisebbségeknek mint közösségeknek kell kollektív jogokat igényelni, s ezen be­lül a szabad nyelvhasználat, a teljes körű nemzetiségi oktatás, az autonóm érdek­­képviselet, a Magyarországhoz fűződő kapcsolatok ápolásának a jogát. Igényjogosultságunkat gyöngítheti, ha a hazai nem magyar kisebbségek jogos pa­naszait nem orvosoljuk, elsorvasztott in­tézményeiket nem támasztjuk föl. Jogi és politikai eszközökkel el kell érni a nagy lélekszámú hazai cigányság egyenjogúsá­gát, közösségi autonómiáját, szociális föl­­emelkedését. Meggyőződésünk, hogy csak ezzel lehet élét venni az etnikai fe­szültségeknek. A magyar demokraták szembeszállnak a fajgyűlölet és a diszkri­mináció hangjaival. 6. A magyar demokráciáén Felhívunk mindenkit, aki egyetért ve­lünk, aláírásával támogassa a Hálózat cél­jait Kérjük mintegy ezer támogatónkat, akik márciusban kibocsátott alapító Felhí­vásunkat már aláírták: vitassák meg és is­mertessék barátaikkal a jelen nyilatkoza­tot Kérjük őket, keressék a kapcsolatot a Hálózat ideiglenes Tanácsával—mi is ke­resni fogjuk a kapcsolatot velük. Cselekedjünk. Vannak országgyűlési képviselőink. Kéijük számon rajtuk, mit tesznek az új magyar alkotmányért, a de­mokratikus egyesülési és gyülekezési tör­vényért, a sajtótörvény demokratikus szel­lemű módosításáért. Vannak szakszerve­zeti megbízottaink. Kérjük számon rajtuk, mit tesznek az érdekeinkért. Szorgalmaz­zuk a szakszervezet demokratikus átalakí­tását Támogassuk a párttagokat a párt bel­ső demokratizálásáért indított mozgal­mukban. Hozzuk létre saját nyilvánossá­gunkat: köreinket, sajtótermékeinket Tá­jékoztassuk a közvéleményt a hatóságok beavatkozási kísérleteiről; kölcsönös szo­lidaritással védjük egymást. Tudjuk, nemcsak a hatalom birtokosai féltik a rendet és a nyugalmat a vajúdó de­mokráciától. Mi azonban azt mondjuk: nem a demokrácia fenyeget káosszal, ha­nem a mostani állapot Cselekedjünk, és ta­pasztalni fogjuk, hogy a terebélyesedő sza­badság nem zűrzavar, hanem szabályozott együttműködés, rendezett vita és megfon­tolt haladás. Rendőri zaklatás Demszky Gábor ellen Május 8-án, vasárnap reggel fék­kor a rendőrség házkutatást tartott Demszky Gábor szociológus, az AB kiadó vezetője, a Hírmondó főszerkesztője lakásán. Lefoglal­ták és elvitték offset-gépét és az 1988/1-es Hírmondó 1500példá­nyát. Demszky Gábor és felesége ellen szabálysértési eljárást indí­tottak.

Next

/
Thumbnails
Contents