Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-01 / 4-5. szám
1988. április-május Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 7. oldal HHRF— CHRR HÍRADÓ Két és fél évi börtönbüntetés Szabadkán „Több ízben hangoztatta, hogy a Vajdaságban élő magyarok hátrányos megkülönböztetésben élnek” (Részletek az újvidéki Magyar Szó 1988. febr. 12-i, 13-i, 20-i és 21-i cikkeiből) Tegnap a Szabadkai Felsőbíróság hármas büntetőtanácsa Milovan Salatic bíró elnökletével megkezdte Vicéi Károly zentai lakos, a helybeli kendergyár43 éves alkalmazottja bűnperének tárgyalását. A vádirat szerint nemzetiségi, vallási és faji gyűlöletet szított (a JSZSZK büntetőtörvényének 134. szakasza). Az 1980-tól letartóztatásáig, vagyis 1986 novemberéig terjedő időszakban saját lakásában, ismerősei lakásán és másutt több ízben hangoztatta, hogy a Vajdaságban élő magyarok hátrányos megkülönböztetésben élnek a szláv nemzetiségű lakossághoz viszonyítva, mind az iskoláztatás, mind a nyelvhasználat, a művelődés, a legmagasabb funkciók betöltése és az elhelyezkedési lehetőség terén. Emellett—a vádirat szerint — a szerbek állítólagos dominációját és a magyarság beolvadását kifogásolta Szerinte a tartományukban élő magyarok azért kerültek ilyen helyzetbe, mert a Vajdaságot elszakították Magyarországtól, és a helyzetükről szóló írásokat rendszerint nacionalistának minősítik. Vicéi Károly tagadta az ellene felhozott vádakat, s a vádiratból csak a személyazonossági adatait tartotta pontosnak. Azt állította, hogy esze ágában sem volt olyasmivel foglalkozni, amivel a vádirat terheli. Hiszen 1977-ben kétévi börtöntüntetésre ítélték a büntetőtörvény 118. szakaszába foglalt bűncselekmények miatt, s nyomós oka volt arra, hogy vigyázzon magatartására, annál inkább, mert környezetétől tudomást szerzett arról, hogy állandó megfigyelés alatt áll. Kétségbe vonta a vád tanúinak szavahihetőségét. Menyhárt Hajnalka 22 éves zentai lakost a vád tanújaként hallgatták ki. Nyolckilenc éve ismeri Vicéi Károlyt. A tárgyaláson pontról pontra cáfolta a vádiratot, jóllehet a vizsgálat alkalmával azzal megegyező nyilatkozatot adott. Elmondta, hogy az állambiztonsági szervek egyik dolgozója idézés nélkül előállította, és tollba mondta neki a Vicéit terhelő tanúvallomását, és aláíratta vele. Piszár Agnes bölcsészhallgató, a vád tanúja, elvetette az összes vádpontot Elmondta,hogy 1986júniusa óta négy ízben volt kihallgatáson Újvidéken, a belügyi, illetve az állambiztonsági szerveknél. Első ízben egyfolytában majdnem hét, majd esetenként 2-3 óra hosszáig. Döme Eszter 22 éves zentai háziaszszony ugyancsak Vicéi baráti körébe tartozott. A vád tanújaként elmondta, hogy amikor előállították, sokkos állapotba került, ugyanis mindjárt közölték vele, hogy Vicéit letartóztatták, két és fél óra múlva tollba mondták neki, amit lényegesnek tartottak. Attól félt, hogy őt is bezárják, és igyekezett minél gyorsabban leírni, amit diktáltak neki. Dancsó Katalin 33 éves adai lakos a védelem tanújaként utasította vissza az öszszes felhozott vádakat. Elmondta, hogy Vicéi panaszkodott, hogy állandóan zaklatják, telefonon provokálják, egy ilyen hívásnak ő is fültanúja volt. Fodor István zentai lakos a vád tanújaként állt a bíróság elé és teljes egészében visszavonta a belügyi titkárságon korábban adott nyilatkozatát, amelyet — mint mondta — 1983-ban tollba mondtak neki Vicéiről. Ezek után Rácz Szabó László zentai lakost hallgatták ki a védelem tanújaként. Elutasította a Vicéi ellen felhozott vádakat, s elmondta, hogy három ízben is kihallgatták a belügyi titkárságon. Egyszer munkából jövet letartóztatási parancs és idézés nélkül bevitték Szabadkára és 12 órás, hajnalba nyúló vallatásnak vetették alá. Nem bántalmazták, de végül kénytelen volt terhelő nyilatkozatot aláírni, ezt utóbb visszavonta. E tanúvallomás után a védőügyvédek kérték, hogy olvassák fel VargaZoltánírónak, a vajdasági írószövetség elnökségéhez tavaly decemberében Vicéi letartóztatásával kapcsolatban út levelét. Felteuék a kérdést, hogy az illetékes szervek miért nem kérték Varga tanúként való kihallgatását, hiszen Vicéi állandó társaságának tagja. Az ügyészhelyettes tiltakozására a büntetőtanács elvetette a levelek felolvasását. A bizonyító eljárás befejezése után Nagy Mihály ügyészhelyettes beigazoltnak látta a vádat, s kiterjesztette azt az 1980—1986-os időszak helyett 1978-ig. Kérte, ítéljék el Vicéit, és súlyosbító körülménynek vette, hogy 1976-ban hasonló bűncselekményért kétévi szigorított börtönbüntetésre ítélték. Srdjan Popovic védőügyvéd kijelentette, meg volt győződve arról, hogy mindezek után elejtik a vádat, és mély sajnálatát fejezte ki, hogy nem így történt. S rá kell mutatnia, hogy a belügyi szervek és a vizsgálóbíró, továbbá bizonyos mértékben a büntetőtanács is túllépte hatáskörét, vagy törvényszegést követett el. Szerinte megfélemlítő módszereket alkalmaztak a vizsgálat alkalmával, amire nem volt példa 25 éves ügyvédi pályafutása során. Rámutatott, hogy ha nem mentik fel Vicéit, mindennek sokkal súlyosabb politikai következményei lehetnek, mint annak a tevékenységnek, amellyel mindenáron igyekeznek Vicéit vádolni. Szerinte a tanúvallomások a vád ellenkezőjét tanúsítják, vagy a korábbi, rendőségen kicsikart nyilatkozatokra alapozódnak. Végül hozzátette: szerb létére örömére szolgál, hogy védhette Viceit, akit okos, higgadt és toleráns embernek tart. A szabadkai felsőbíróság hármastanácsa Milan Salatic (elnök) bíró, valamint Csonka László és Dobó Eszter (esküdtek) összetételében péntek este ítéletet hirdetett Vicéi Károly 43 éves zentai lakos bűnperében. A büntetőtanács beigazoltnak találta a vádat, mely szerint Vicéi 1978-tól 1986 decemberéig nemzetiségi, vallási és faji gyűlöletet szított (a JSZSZK büntetőtörvénye 134. szakaszának első bekezdése értelmében, amiért 1-től 10 évig terjedő börtönbüntetés mondható ki), s ezért két és fél évi börtönbüntetést szabott ki. A bíróság az ítélet meghozatalakor súlyosbító körülménynek találta, hogy Vicéit 1976-ban hasonló bűncselekményért (ellenséges propaganda, a büntetőtörvény 118. szakasza) kétévi szigorított börtönbüntetésre ítélték, továbbá, hogy tevékenységét nagy szívóssággal, aránylag hosszú időn át folytatta. Enyhítő körülményként figyelembe vette, hogy kiskorú gyermek apja, és hogy aránylag rossz az egészségi állapota. A hármastanács az ítélet kimondásakor meghosszabbította Vicéi előzetes letartóztatását az ítélet jogerőre emelkedéséig. Úgy ítélte meg ugyanis, hogy fennáll a veszély, hogy Vicéi folytatja tevékenységét, lévén, hogy már elítélték hasonló váddal, s hogy az új bűncselekményt aránylag hosszú ideig végezte. Koncz István és Srdjan Popovic védőügyvédek nem jelentettek be fellebbezést, Nagy Mihály ügyészhelyettes sem. Vicéi Károly bejelentette, hogy fellebbez az ítélet ellen, ügyvédjeitől függetlenül is. nal szabadlábra helyezik Vicéi Károlyt ’ — írta Duray. A Magyar Szó márc. 2-i száma közölte, hogy a Vajdaság Legfelsőbb Bírósága elfogadta a védőügyvédek panaszát, felülvizsgálta a szabadkai Felsőbíróság végzését és Vicéi Károlyt febr. 25-én szabadlábra helyezte. A HUNGARIAN HUMAN RIGHTS FOUNDATION/CHRR— MAGYAR EMBERI JOGOK ALAPÍTVÁNY a világ tizenhat milliónyi magyarsága emberi jogainak szabad gyakorlása érdekében munkálkodik. Rendszeres adatgyűjtő, nyilvántartó, tájékoztató és konzultációs szolgálatot végez magyar és más nyelveken annak érdekében, hogy tudományos, társadalmi éskormányzati szerveket és a közvéleményt a magyar emberi jogok, elsősorban a magyar kisebbségek nemzeti jogainak védelmére késztesse a nemzetközileg elfogadott jogvédelmi szerződések értelmében. Az Alapítvány magyarságszolgálatát önkéntes támogatói segítségével folytatja. Mint New Yorkban bejegyzett .Not For Profit Corporation", az Alapítvány munkáját támogató adományok az adóalapból levonhatók. Cím: Hungarian Human Rights Foundation, P.O.Box MJ", Gracie Stn., New York, N.Y. 10023. I^U.S.A. Tel.: (212) 289-5488. j Duray Miklós Pozsonyban tájékoztatta Whitehead USA külügyminiszter-helyettest Szerkesztői megjegyzés: Pozsonyban a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága és személyesen Duray Miklós, Budapesten 14 magyar értelmiségi nyújtott be tiltakozásokat a jugoszláv követségnek, illetve az államelnöknek Vicéi pere ellen. „A magyar kisebbség problémáit Jugoszláviában is csak a párbeszéd és a törvényes kisebbségvédelmi intézkedések oldhatják meg. Reméljük, hogy azonDuray Miklós 1988. február 6-án Pozsonyban a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága képviseletében részt vett az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszter-helyettese, John Whitehead által adott fogadáson, amelyen jelen volt az USA prágai nagykövete, az USA külügyminiszter-helyettesének kísérete, továbbá Szlovákia kulturális életének több hivatalos képviselője, valamint néhány szlovákiai máskéntgondolkodó. Duray Miklós tájékoztatta Whitehead külügyminiszter-helyettest és kísérete néhány tagját a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetéről. Felhívta figyelmüket két fontos kérdésre: a magyar iskolák folyamatos elsorvasztására, ugyanis évente átlagosan tíz magyar iskolát zárat be a hivatalos hatalom, valamint a magyar kisebbségnek anyanemzetétől és anyaországától való kulturális és humanitárius elszigetelésére, mivel évente csak kétszer szabad egyénileg utazni Magyarországra. Ez alól nem jelent kivételt a családlátogatás sem. A kulturális elszigetelés további módját jelentik a magyar kultúra magyarországi képviselőinek csehszlovákiai fellépését korlátozó rendelkezések és az írott magyar kultúra behozatalának akadályozása Cseszlovákiában. Duray hangsúlyozta, hogy ugyan egyértelmű gazdasági megkülönböztető rendelkezéseket nem foganatosítanak a magyar kisebbség ellen, de Szlovákiában a magyar kisebbség körében a legrosszabbaka szociális viszonyok, legalacsonyabb a nők foglalkoztatottsága, amely a létező gazdasági feltételek mellett súlyossá teszi a családok gazdasági helyzetét, legroszszabbak a foglalkoztatási lehetőségek, amelyek elvándorlásra kényszerítik a magyar lakosságot, legrosszabb az energiaellátottság, a kisebbség által lakott területen a legalacsonyabb az állami beruházások szintje. Duray kifejtette, hogy szerinte helyes az amerikai külpolitikának az a meggyőződése, hogy az Egyesült Államok a keletközép-európai országokhoz való viszonyát az emberi jogok biztosításától teszi függővé. Jelenleg ez az egyedüli biztosítéka a polgárjogok és az emberi jogok némi tiszteletben tartásának ezekben az országokban. Kifogásolta azonban, hogy az emberi jogok biztosításának mértékét elsősorban az országból való kivándorlás engedélyezése szerint ítélik meg. Ennek csupán az egyik szempontnak kellene lennie. A szülőföldjén maradó lakosság életének emberi jogi kürülményei legalább olyan fontosak. Rámutatott továbbá, hogy Csehszlovákiában nincs szó az új nacionalizmus feléledéséről, itt ugyanis az állam politikája is folyamatosan nacionalista volt Ma inkább a nacionalizmus agresszív jelei mutatkoznak, főleg Szlovákiában. Erre utalnak az 1987-ben történt magyarellenes terrorakciók Pozsonyban és környékén. Ezeket a megnyilvánulásokat a hivatalos hatalom nem igyekszik megakadályozni és nem leplezi le a tetteseit Végül azzal kapcsolatban, hogy John Whitehead aznap délután találkozott Szlovákia kormányának elnökével, aki tájékoztatta őt Szlovákia történelmi múltjáról, Duray felhívta az amerikai külügyminiszter-helyettes figyelmét, hogy a második világháború végétől szerves része a csehszlovák belpolitikának az a hamis történelmi hipotézis, mely szerint az országban egy tömegben élő magyar kisebbség idegen, betolakodó elem, amelytől vissza kell foglalnia a szlovák nemzetnek az általa „elbitorolt” területet. Ez az elképzelés érvényesül az állam nemzetiségi politikájában is. A beszélgetés végén Duray átnyújtotta az amerikai külügyminiszter-helyettes kíséretének a Jogvédő Bizottság négy nemzetközi vonatkozású dokumentumát (az 1987-22,1987-24,1988-1,1988-2 sz. dokumentumokat). (A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága, 1988. febr. 8.) Hungarológiai központ Ungváron (MTI) Hungarológiai központ alakul az ungvári egyetemen Pjotr Lizanyec ismert nyelvészprofesszor, az egyetem magyar tanszéke vezetőjének irányításával. A terület kulturális hírei közé tartozik még, hogy a kárpátaljai magyar tannyelvű iskolákban a magyar nyelv és irodalom óraszámát az eddigi két-három óráról három-négy órára emelik. (Magyar Nemzet, 1988. jan. 29.) ^ Következő számunkban fényké-^ pekkel illusztrált beszámolót közlünk a Montreálban, április 17-én több tánccsoport részvételével megrendezett ERDÉLYI FESZTTVÁL- ról. A Dreisziger Kálmán által szervezett és — Deák Ferenc S J. támogatásával —rendezett előadás jövedelmét a Thyssen-Bomemisza Alapítvány javába és a Magyarországon tartózkodó erdélyi menekültek megsegítésére ajánlották fel. A kb. 800- 850 fős (magyar és nem-magyar) nézőközönség előtt Hámos László rö^vid angol nyelvű beszédet mondott.^ magym? ä©lk<5>Mfc slur&ft 1b© a ©g@ítaíl®\yáSk taftaíl©sm
