Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-01 / 4-5. szám
4. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1988. április-május A MAGYAR DEMOKRATA FÓRUM A MAGYAR KISEBBSÉGEKÉRT (Folytatás az 1. oldalról) tatták az állásfoglalások. Ezután Joó Rudolf politológus, a Magyarságtudományi Kutató Csoport munkatársa jelentést olvasott fel a romániai magyarság jelenlegi helyzetéről, amelyet az MDF felkérésére egy héttagú kutatócsoport készített. „Románia egyszerre autokrata és etnokrata állam, ahol kulturális népirtás folyik” — hangsúlyozta az előadó. Ezt követően Csoóri Sándor, Duray Miklós, Szépfalusi István, Szőcs Géza és Comel Rosca előadásai hangzottak el. „Nekünk csak egy lehetőségünk maradt; revízió — békében” — mondotta Csoóri Sándor, majd így folytatta: „Első lépésként ez mindenképpen erkölcsi revíziót jelent Erkölcsi revíziót a kisebbségek ügyében. Javasolnunk kell, hogy a világ hatalmi erői, kormányai vizsgáljanak fölül minden olyan nemzetközi megállapodást, amelyből kimaradt a kisebbségek joga. A létüket s fönnmaradásukat egyedül biztosító közösségi jog alkotmány erejű törvénye.” Duray Miklós a csehszlovákiai magyar kisebbséget egyre tragikusabban sújtó állami és társadalmi erőszak alapos ismertetését így fejezte be: „Reméljük, hogy Szűrös Mátyás nyilatkozata nemcsak a menekülők, hanem a szülőföldjükön maradók védelmét is jelenteni fogja.” A második ülésszakot Lezsák Sándor vezette. Előadásokat tartott és hozzászólt Csurka István, Tamás Gáspár Miklós, Rónai András — a Teleki Pál Intézet volt igazgatója —, Fekete Gyula, Balogh Júlia, Fűt Lajos, Czine Mihály, Király Zoltán szegedi országgyűlési képviselő, Szabad György és Márkus László, aki többek között ezt is mondotta: „Köszönet illeti azokat a Nyugaton élő magyarokat, akik az erdélyi magyar kisebbség sorsára felhívták a nyugati sajtó figyelmét.” A harmadik ülésszakon, Csurka István elnöklésével, a következők szóltak: Hámos László, Kocsis István, Vígh Károly és Szilágyi Sándor, aki a romániai magyar menekültek megsegítésére alakult bizottság nevében kért segítséget a jelenlévőktől. Nagy tapssal méltányolták a tanácskozás résztvevői Hámos Lászlónak ezt a megjegyzését: „Meggyőződésünk, hogy a magyar kormány újabbkori hajlandósága, próbálkozása, hogy — mint például a bécsi Helsinki-utókonferencián — szóvá tegye a magyar kisebbségek ügyét, ismertesse sorsát és helyzetét: pusztába kiáltott szó maradt volna, a nyugati diplomaták nem is tudták volna, meg se értették volna, hogy miről van szó, hogy ha előtte éveken át nem dolgozunk mi, nyugati magyarok azon, hogy ismertessük ezt a kérdést” Az egész napos tanácskozás tartalmát és szellemét is jól jellemzik Bíró Zoltán irodalomtörténész megnyitó előadásának szavai: „Üzenjük az erdélyi magyarságnak, hogy nem feledkezünk meg róluk egy percre sem, s ha sorsukban nem is osztozhatunk, megteszünk annyit amennyit emberileg megtehetünk. A román népnek üzenjük, hogy a magyarságunk nem veszélyezteti, ha valami veszélyezteti mégis, az éppen saját kormányzatának a politikája, amely ha a más nyelven beszélő népet megalázza, megalázza azzal saját népét is. A testvéri kézfogás csak az emberség, az igazság és a kölcsönésség jegyében történhet meg, és csak az önnön sorsával rendelkező erdélyi magyarsággal együtt. Európa népeinek és kormányainak észre kell venniük, hogy nemcsak Dél-Afrikában vagy Latin-Amerikában, nemcsak a Közel- vagy Távol-Keleten szenvednek népekés népcsoportok az .apartheidétől, a nyelvi, a kulturális, a vallási, az etnikai türelmetlenségtől, hanem itt, Európa szívéhez közel a kulturális genocídium sújt és a teljes genocídium fenyeget egy európai népcsoportot. Üzenjük Európának, hogy ez nemcsak magyar ügy, és ha így folyik tovább, egyre inkább nemcsak ügye, de talán szégyene is lehet Európának.” A tanácskozás végeztével a kiküldött bizottság nevében Fekete Gyula elfogadásra terjesztette be a tanácskozás eddigi tartalmát és szándékait rögzítő Nyilatkozatot és ajánlásokat azzal, hogy a március 21-én ugyanitt folytami tervezett megbeszéléssel bezárólag még elfogad javaslatokat a Fórum. Az ideiglenes Nyilatkozat szövegét ellenszavazat nélkül, 12 tartózkodással fogadták el a Jurta Színházban jelenlévő tanácskozók. Csurka István bejelentette, hogy az elfogadott Nyilatkozatot és ajánlásokat, valamint a Joó Rudolf által ismertetett és szerkesztett Jelentés a romániai magyar kisebbség helyzetéről című, mintegy 130 oldalas összefoglalót a Magyar Demokrata Fórum elküldi a Minisztertanácsnak, a Hazafias Népfrontnak, a Magyar Hírlapnak és a Magyar Nemzetnek. Külön levél kíséretében angol nyelven fogják elküldeni a bécsi Helsinki-utótalálkozó küldötteinek azzal a kéréssel, hogy ők juttassák el azt kormányaikhoz. Elküldik továbbá az Európa Parlamentnek is, valamint a Vatikánnak, a Református Világszövetségnek és a Zsidó V ilágszövetségnek. (Az 5. oldalon közöljük a Magyar Demokrata Fórum március 6-i Nyilatkozatának és ajánlásainak teljes szövegét, az 5. és 6. oldalon pedig részleteket közlünk Pomogáts Béla és Csurka István felszólalásaiból is.) * Március 21-én a Fórum folytatta magyar kisebbségügyi tanácskozását a Jurta Színházban, mintegy 600 résztvevővel. Délután 2 és este fél 9 között két ülésszak során 32-en szólaltak föl. Az első ülésszakot Bíró Zoltán vezette, az elnökség tagjai voltak: Csengey Dénes, Esterházy Péter, Göncz Árpád és Nagy Gáspár. A második ülésszakon Fekete Gyula elnökölt, az elnökség tagjai voltak: Csoóri Sándor, Kósa Ferenc, Lezsák Sándor és Rácz Sándor. Ezen az összejövetelen a fő téma a Magyarországra — elsősorban Erdélyből — menekültek helyzete, megsegítése volt Előadásokat tartottak vagy hozzászóltak többek közt: Albert Gábor, Ara-Kovács Attila, Bárki Éva, Bodor Pál, Fazekas András, Jablonczy László, Mécs Imre, Nagy László, Székely Ágoston, Tamás Gáspár Miklós, Vásárhelyi Judit és Zétényi Zsolt, valamint az ülésszakok elnökségi tagjai közül is többen. A Parlament március közepén 300 millió forintos segélyalapot szavazott meg a mintegy 15 000 menekült megsegítésére. Egyre több önkéntes segélyző szervezet, csoportosulás alakul országszerte a menekültek támogatására. A társadalmi támogatás szervezésével az Országgyűlés a Magyar Vöröskeresztet bízta meg, amely el is kezdte a gyűjtési és információs szolgálatot. Az MSzMP április 8-án Bihari Mihály politológust, Bíró Zoltán irodalomtörténészt, Király Zoltán országgyűlési képviselőt és Lengyel László közgazdászt fegyelmi eljárás után kizárta a pártból, egyebek mellett a Magyar Demokrata Fórum munkájában való részvételük miatt. A március 21-i tanácskozáson — mint a 6-ikin is — az MDF előfizetést előjegyző íveket körözött a Fórum még mindig nem engedélyezett, de megjelenés előtt álló folyóiratára: a Hitel-xe.---------------------------------------------^ JURTA SZÍNHÁZ FELHÍVÁSA (részletek) Felhívjuk a Nyugaton, a szabad világban élő magyarokat: mentsék meg a végveszélybe került budapesti Jurta Színházat! A kommunista hatalom halálra ítélte a Jurta Színházat, mert az 1987 szeptemberében Lakitelken, sátorban megalakult MAGYAR DEMOKRATA FÓRUMot a színház vezetősége befogadta és az — minden fenyegetés ellenére — 1988. jan. 30-án és márc. 6-án méltó környezetben, Magyarország legújabb színházában végezhette felelősségteljes, nemzetmentő, történelmi jelentőségű munkáját A JURTA SZÍNHÁZ az egész keleti tömb eddigi első és egyetlen magánszínháza, kisszövetkezeti formában működő jogi személy, amelyet rendeletekkel, utasításokkal nem lehet irányítani. Nincs pártszervezete, nincs szakszervezete. A színházat 14 hónap alatt önerőből, egyetlen forint állami támogatás nélkül építette fel a Népligetben a Romhányi László vezette színházi közösség. Miközben a hazai kulturális vezetés a nemzeti összefogás álarca mögé bújva meghirdette a Nemzeti Színház építésének szent ügyét, az otthoniakból erőszakkal kipréselte a forint-milliókat, a nyugati magyarokból pedig kiénekelte a dollár-kötegeket, azalatt épült csendben, támogatás nélkül, súlyos pénzügyi akadályoztatásokkal a népligeti JURTA SZÍNHÁZ. Az Nemzeti Színházra való gyűjtéssel a hazai hatalom becsapta a közvéleményt és a szabad világban élő magyarokat is. Látszatintézkedések ugyan történtek, de leállították a színház építését és bejelentették: új helyszín és új tervek készítésével majd 1990 után folytatódik a munka. Ugyanakkor elkezdték a Hungaroring FORMA-1 autópálya építését... A JURTA SZÍNHAZAT jelenleg adminisztratív eszközökkel támadják: a magyar bankok nem adnak a színháznak bankhitelt, állami vizsgálatot rendeltek el a működése, tevékenysége ellen, végrehajtók jelentek meg a színházban, szanálási eljárást indítottak ellene. Felhívjuk a szabad világban élő magyarokat: adományokkal támogassák a JURTA SZÍNHÁZAT! Kérjük mindazokat, akik a budapesti új Nemzeti Színház építéséhez anyagilag hozzájárultak, hogy befizetett adományaikata jelenleg nem épülő Nemzeti Színház helyett utaltassák át a népligeti JURTA SZINHAZnak. A Magyar Nemzeti Bank nem tagadhatja meg ezt a kívánságot! A JURTA SZÍNHÁZ színházmentő anyagi támogatása a Magyar Nemzeti Bankon keresztül történik. A forintösszegű támogatás egyszámlaszáma pedig: BB-208-69977-7014. Postacím: 1399 Budapest, Pf. 629. A Jurta Színház tulajdonosa a Magyar Színkör Kisszövetkezet. A Jurta Színház ma Magyarországon a nemzeti ébredés, a nemzeti ellenállás központja. Élethalál-küzdelméből nem szabad vesztesen kikerülnie. A JURTA SZÍNHÁZ megmentéséhez a hazai magyarság áldozatvállalását is kérjük. Adomány utalható a Magyar Színkör Kisszövetkezet egyszámlaszámlájára (BB-208-69977- 7014), postautalványon keresztül (postacím: 1399 Budapest, Pf. 629) vagy személyesen a Jurta Színház házipénztárába. Vállalatok, intézmények támogatásának formája, hogy a szórólapok hátsó oldalán reklámot jelentetnek meg. A reklám megjelentetése postacímen keresztül vagy személyesen történheL A JURTA SZÍNHÁZ telefonja: 138-638. Köszönettel a nemzet nevében azoknak, akik a Jurta Színház meg. mentésén fáradoznak. 1988. márc. 15-én, délután, a Kossuth téren (N.P. felvétele)
