Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1-2. szám
RETURN ADDRESS: 3400 El lend ale Ave. #228 Montreal, Que. H3S 1W9 Canada NYUC/iTI Hungarians cf the West VII. évfolyam, 1-2. szám 1988. január-február A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG LAPJA Ára: Kan. $1.50, US-$1.0O MEGYERI GYÖRGY: BRASSÓ — 1987. NOV. 15. Nincs tovább! A hazugságból, a nemzetiségek alantas egymásra uszításából, a dáko-román elméletből, az öntömjénezésből, a családi bűnszövetkezetből, a kirívó szegénységből — Románia népeinek elege van. Ceausescu megkapta 22 éves fertelmes diktatúrájának egyértemű kritikáját 1987. november 15-én, amikor Brassó lakossága, mit sem törődve a várható és súlyos következményekkel, elemi erővel, hősiesen kikelt ellene. Az Associated Press hírügynökség nov. 13-i jelentése szerint tízezer ember tüntetett, a város főterén széttépték-összetaposták a gyűlölt államfő arcképeit, a tömeg megrohamozta, majd feldúlta a helyi pártszékházat, valamint a megyei tanács épületét. Az éppen ott tartózkodó korifeusokat megverték (Erdélyi Magyar Hírügynökség, nov. 21.). A zavargások 5-6 órán keresztül tartottak, a felkelők állami épületeket borítottak tűzbe (Reuter,nov.21.). Szemtanú szerint 500 gyermek haladt a tüntetés élén (AP, nov. 23.). Jellemző, hogy milyen jelszavakat harsogtak a tüntetők: — Kenyeret akarunk ! — Több fűtést akarunk! — Le Ceausescuval! A pártszékház már az első percekben riadtan telefonál Bukarestbe; ijedtükben 30 ezres tömegről beszélnek, mire a hatalom beveti a katonaságot A hadsereg a várost valóságos ostrom alá veszi (AFP, nov. 22.). Két katona (rendőr?) vesztette életét (AFP-Reuter, nov. 21-22.). Másnap reggel kezdődtek a megtorlások. A hírügynökségek 400-2000 fő letartóztatásáról beszélnek. A letartóztatottakat Bukarestbe szállították, ahol brutálisan összeverték őket. Az Erdélyi Magyar Hírügynökség legújabb jelentése szerint 60 főt jelenleg a szamosújvári börtönben tartanak fogságban. A tüntetésben főleg románok vettek részt, de sokan voltak a német nemzetiségűek is. Magyarok elenyésző számban vettek részt, viszont a letartóztatottak között számarányuk messze meghaladja a németekét (Erdélyi Magyar Hírügynökség). Az 1977. évi bányászsztrájk vérbefojtása óta ez a brassói megmozdulás az első, amely félreérthetetlenül leleplezi a rendszert. A brassói példa nyomán folytatódtak a rendszer elleni demonstrációk: december 2-án és 3-án Temesvárott több száz diák vonult fel és szolidaritását fejezte ki a brassói munkásokkal (AFP, dec. 14.). Bukarest sem maradt néma: december 3-án (vagy 4-én) benzinbe áztatott autógumikkal borították lángba a márvány Lenin-szobrot (Reuter, dec. 13.). Gyújtogatás volt a hírhedt Scinteia-házban is: december 14- 15-én éjjel megsemmisült az országos pártújság másnapi teljes száma, benne egy fontos Ceausescu-beszéddel. Az új kiadás csak 15- én, kedden délben jelent meg (AFP, dec. 16.). E sorok írásáig, eddig, ennyi történt. Egy nyugati diplomata szerint azonban „még több Brassó lesz... Az a benyomásom, hogy a nép itt örül, sőt büszke, hogy ez megtörtént Végre valaki az országban felkelt...” (idézi David Stamp, a Reuter bécsi munkatársa). A nép örülhet és teljes joggal lehet büszke. A diktátor igáját levetni, középkori sötétségből a fénybe vágtatni, a fagyos lakásokból a felkelés éltető tüzébe zuhanni — ez méltó az emberhez. A „ki mertük mondani” boldogító érzése az, ami mámorba emeli a közhangulatot. Távol álljon tőlünk, hogy örüljünk, amikor erőszakról, véres eseményekről, felforgatásról értesülünk. Meggyőződésünk, hogy normális körülmények között például a Bethlen Gábor-i békés módszerek lennének a legüdvösebbek Erdély népeinek boldogulására. De hol vannak a feltételezett normális körülmények? Ceausescu, a 20. század végének ez a szégyenfoltja, antikrisztusa, olyan körülményeket teremtett és tart fenn erőszakkal, amelyek mellett Caligula, Sztálin, Rákosi, Marcos, Duvalier csak mint gyenge kezdők jöhetnek szóba. Még a hűvös és „understatement”-jeiről híres londoni Economist is így ír december 12-18-i számában: „Megbocsáthatatlanul hosszú ideig tartott, míg a világ felismerte, milyen elviselhetetlen országgá vált Románia...” A brassói események figyelemre méltó belpolitikai és jelentős külpolitikai következményekkel jártak már eddig is. Ami a belpolitikai következményeket illeti: elhalasztották egy héttel a pártkongresszust, ami ritka jelenség és csak komoly okból következhet be. Még ennél is érdekesebb, hogy egy Silviu Brucan nevű volt diplomata, aki az ENSz-nél is képviselte Romániát és jelenleg is a párt legbelső köreihez tartozik, maga jelezte a Reuter tudósítójának, hogy nyilatkozni szándékozik. A kapcsolatteremtést a hatóságok tűzzel-vassal meg akarták hiúsítani, mégis sikerült. , A brassói zavargás jelzi, hogy immár betelt a pohár. A munkásosztály nem hajlandó többé elfogadni, hogy úgy kezeljék, mint engedelmes alattvalót” — nyilatkozta Brucan (Reuter, dec. 3.). Külpolitikai vonatkozásban elsőként azt a magyar nyilatkozatot említjük, amelyet 300 magyar közéleti személyiség írt alá és budapesti nemzetközi sajtóértekezleten hoztak nyilvánosságra 1988. január 19-én (a Nyilatkozat teljes szövege e cikk után—A szerk.). A magyar közvélemény, amely fokozott figyelemmel kíséri a romániai eseményeket, nagyszerű példáját adta szolidaritásának ezzel a nyilatkozattal. Szinte nevetséges, hogy a nemzetközi kommunizmus oly hőn áhított „internacionalizmusa” mennyire más kontextusban, milyen spontán módon és milyen jól működik. A csehszlovák Charta 77 mozgalom is az ébredő román néppel való teljes szolidaritásáról tett tanúbizonyságot, amikor felhívással fordult a világ haladó erőihez, hogy 1988. február 1-én együttérző, támogató tüntetéseket rendezzenek a külföldi román követségek előtt Reménykedünk, hogy ezek az események elindítják az annyira várt, gyökeres reformokat Romániában, amelyek minden kétséget kizáróan hozzájárulnának az egész térség békességéhez és a tragikus nemzetiségi kérdés megoldásához. Szolidaritás-nyilatkozat a román néppel Budapesten egy január 19-én megtartott nemzetközi sajtókonferencián nyilvánosságra hozták azt a levelet amelyet a magyar közélet több mint 300 képviselője intézett Románia lakosságához. Az aláírók kifejezésre juttatták szolidaritásukat a szomszédos ország jogaitól megfosztott lakosságával és felhívták a ügyeimet azokra a nemzetközi veszélyekre, amelyek a bukaresti vezetés következetes terrorjából fakadnak. A sajtóértekezleten a nyilatkozat kezdeményezői: Csoóri Sándor, Tornai József, Bodor Pál, Szabó Miklós, Mészöly Miklós, Haraszti Miklós, Dékány Attila, Kis Gy. Csaba és Ara-Kovács Attila válaszoltak az újságírók által feltett kérdésekre. Vásárhelyi Miklós ismertette azokat a körülményeket, amelyek között a nyilatkozat létrejött. Á felszólalók egyetértettek abban. Boldog Uj Evet kívánunk minden kedves Olvasónknak! Ínagy László: ki M * jjAdjon az Isten[ L Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot, ne kelljen korán az ágyra hevernem, kérdésre választ ő küldjön, hogy hitem széjjel ne dűljön, adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet — nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem. ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ M M M N N H M M N M M N M N N M N N N M X N n hogy amai rom ánpolitikaa,század botránya” és hogy nyilatkozatuk nemcsak a romániai magyarok, hanem valamennyi román állampolgár érdekében emel szót Az alábbiakban teljes terjedelemben közöljük a nyilatkozat szövegét. (Erdélyi Magyar Hírtlgynökség/HHRF) r E SZÁMUNK 1 TARTALMÁBÓL: Megyeri György: Brassó, 1987. nov. 15. (összeállítás az eseményekről) (1. old.) Sütő András: Jogok, elemi feltételek (3. old.) Gömöri György: Tanulmányok a Magyar Októberről (4. old) Ruszcsák-Kelemen Irén: Adóvilág Magyarországon (5. old.) Mózsi Ferenc: Fehér foltok berajzolása (6. old.) HHRF—CHRR HÍRADÓ (7. old.) IX. Nyugat-Kanadai Néptánc Fesztivál (8. és 9. old.) Bodor Pál és Bállá László: Igen: magyarnak lenni (10. old) Faust Dona: Az Arany János Intemátusról (10. old.) MAGYARORSZÁG — híröszszeállítás (11. old) FÓRUM — innen-onnan (12. old.) Nagy László, Horváth Elemér, Tűz Tamás, Simándi ^fagy Gáspár versei Nyilatkozat Román barátaink! Rég óhajtott reformok, változások előjeleit látjuk tájainkon, Moszkvában, Varsóban, Prágában, Berlinban. A szovjet főtitkár békejobbot nyújtott az ottani ellenzék legrangosabb vezetőjének, Lengyelországban népszavazáson szavazták le a kormány tervezetét. Kritikus hangok szólaltak meg a Német Demokratikus Köztársaság írószövetségében. Prágában az emberi jogok napján ezer ember vonult az utcára. Románia lakosságának politikai akarata megszólalt Brassó és Temesvár utcáin. Brassóban munkások, Temesváron egyetemi hallgatók, Bukarestben, Kolozsváron, Iasiban és másutt munkások és értelmiségiek állásfoglalása mutatta meg: az ország népének elege van a néma tűrésből. Változást akar! Együttérzéssel üdvözöljük a bátrakat, a tisztességeseket, a józanokat. Hevesen tiltakozunk máris megindult üldözésük ellen! Ceausescu valamikor egy hamis látszat megteremtésével alapozta meg uralmát. Húsz évvel ezelőtt elhitette a világgal, hogy szabadabb, nyitottabb, függetlenebb életet akar nemzetének. Ma már tudjuk, nem az ország függetlenségére, hanem csak saját egyeduralmának függetlenítésére, személyes hatalmának háborítatlanságára törekedett. Ma már egy egész ország sínyli meg, hogy a családi klán mennyire semmibe veszi saját nemzetét is, semmimbe veszi és gúnyt űz legelemibb érdekeiből, és szükségleteiből. Az anyagi, szellemi és erkölcsi nélkülözés olyan létfeltételeit teremtette meg, amelyek súlyos következményei több nemzedékre kihatóan veszélyeztetik az ország népét és sorsát A totális diktatúra a szabadság teljes megvonását az éhínséget és a szellemi elsivárosodást a nemzetgyűlölet felszításával akarta elfeledtetni. El akarta hitetni, hogy a román nemzet számára a kisebbségek jelentik a fő veszélyt. Brassó és Temesvár azt tanúsítja, Romániában ma talán mindenki számára világos, hogy az egyetlen igazi veszedelem Ceausescu országos csődbe taszító politikája. Reméljük, hogy Romániában románok és más nemzetiségek összefognak a közös veszedelem ellen. B ízünk benne, hogy a viszály keltésnek nem lesz többé igazi politikai esélye. Azt kívánjuk, hogy Románia népe kiharcolja azt a politikai változást, amely demokratikus viszonyokat teremt a politikai, társadalmi, gazdasági élet minden területén, beleértve a nemzetiségi ügyek kérdését. Ceausescu uralma a román nemzet számára is főiér az anyagi, szellemi és erkölcsi genocídiummal. A többségit nem teszi boldoggá a nyomorúság, ha a kisebbségi egy fokkal elnyomottabb. Bármennyire tragikusak is a román-magyar viszony feszültségei, a történelmileg kialakult együttélés értékeire kell építenünk. A romániai magyarság számos jeles képviselőjének állásfoglalását már megismerte a világ. Meggyőződésünk, hogy a romániai magyarok is igazi népszuverenitáson, a természetes, egyéni és kollektív nemzetiségi jogokon, érdekképviseleten nyugvó, tisztességes demokráciát akarnak. A kisebbségi lét a többségiekével együtt így bontakozhat ki szabadon. Mi sem kívánunk mást Romániának, csak bőséget, szabadságot, becsületes demokráciát. Ez nekünk is létérdekünk, és létérdeke az egész térségnek, egész Európának. Kérjük a román nemzet igazi fiait, ne hagyják magukat megtéveszteni! Harcukban a valóban független, szabad és korszerű országért maguk mellett tudhatják őszinte szolidaritásunkat. Budapest, 1988. január 4.