Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1-2. szám

RETURN ADDRESS: 3400 El lend ale Ave. #228 Montreal, Que. H3S 1W9 Canada NYUC/iTI Hungarians cf the West VII. évfolyam, 1-2. szám 1988. január-február A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG LAPJA Ára: Kan. $1.50, US-$1.0O MEGYERI GYÖRGY: BRASSÓ — 1987. NOV. 15. Nincs tovább! A hazugságból, a nemzetiségek alantas egymásra uszításából, a dáko-román elmé­letből, az öntömjénezésből, a csa­ládi bűnszövetkezetből, a kirívó szegénységből — Románia népei­nek elege van. Ceausescu megkap­ta 22 éves fertelmes diktatúrájának egyértemű kritikáját 1987. novem­ber 15-én, amikor Brassó lakossá­ga, mit sem törődve a várható és sú­lyos következményekkel, elemi erővel, hősiesen kikelt ellene. Az Associated Press hírügynökség nov. 13-i jelentése szerint tízezer ember tüntetett, a város főterén széttépték-összetaposták a gyűlölt államfő arcképeit, a tömeg megro­hamozta, majd feldúlta a helyi párt­­székházat, valamint a megyei ta­nács épületét. Az éppen ott tartóz­kodó korifeusokat megverték (Er­délyi Magyar Hírügynökség, nov. 21.). A zavargások 5-6 órán ke­resztül tartottak, a felkelők állami épületeket borítottak tűzbe (Reu­ter,nov.21.). Szemtanú szerint 500 gyermek haladt a tüntetés élén (AP, nov. 23.). Jellemző, hogy milyen jelszavakat harsogtak a tüntetők: — Kenyeret akarunk ! — Több fűtést akarunk! — Le Ceausescu­­val! A pártszékház már az első per­cekben riadtan telefonál Bukarest­be; ijedtükben 30 ezres tömegről beszélnek, mire a hatalom beveti a katonaságot A hadsereg a várost valóságos ostrom alá veszi (AFP, nov. 22.). Két katona (rendőr?) vesztette életét (AFP-Reuter, nov. 21-22.). Másnap reggel kezdődtek a megtorlások. A hírügynökségek 400-2000 fő letartóztatásáról be­szélnek. A letartóztatottakat Buka­restbe szállították, ahol brutálisan összeverték őket. Az Erdélyi Ma­gyar Hírügynökség legújabb jelen­tése szerint 60 főt jelenleg a sza­­mosújvári börtönben tartanak fog­ságban. A tüntetésben főleg romá­nok vettek részt, de sokan voltak a német nemzetiségűek is. Magya­rok elenyésző számban vettek részt, viszont a letartóztatottak kö­zött számarányuk messze megha­ladja a németekét (Erdélyi Magyar Hírügynökség). Az 1977. évi bányászsztrájk vérbefojtása óta ez a brassói meg­mozdulás az első, amely félreért­hetetlenül leleplezi a rendszert. A brassói példa nyomán foly­tatódtak a rendszer elleni demonst­rációk: december 2-án és 3-án Te­­mesvárott több száz diák vonult fel és szolidaritását fejezte ki a brassói munkásokkal (AFP, dec. 14.). Bu­karest sem maradt néma: december 3-án (vagy 4-én) benzinbe áztatott autógumikkal borították lángba a márvány Lenin-szobrot (Reuter, dec. 13.). Gyújtogatás volt a hír­hedt Scinteia-házban is: december 14- 15-én éjjel megsemmisült az országos pártújság másnapi teljes száma, benne egy fontos Ceaus­­escu-beszéddel. Az új kiadás csak 15- én, kedden délben jelent meg (AFP, dec. 16.). E sorok írásáig, eddig, ennyi történt. Egy nyugati diplomata sze­rint azonban „még több Brassó lesz... Az a benyomásom, hogy a nép itt örül, sőt büszke, hogy ez megtörtént Végre valaki az or­szágban felkelt...” (idézi David Stamp, a Reuter bécsi munkatársa). A nép örülhet és teljes joggal le­het büszke. A diktátor igáját levet­ni, középkori sötétségből a fénybe vágtatni, a fagyos lakásokból a fel­kelés éltető tüzébe zuhanni — ez méltó az emberhez. A „ki mertük mondani” boldogító érzése az, ami mámorba emeli a közhangulatot. Távol álljon tőlünk, hogy örül­jünk, amikor erőszakról, véres ese­ményekről, felforgatásról értesü­lünk. Meggyőződésünk, hogy nor­mális körülmények között például a Bethlen Gábor-i békés módsze­rek lennének a legüdvösebbek Er­dély népeinek boldogulására. De hol vannak a feltételezett normális körülmények? Ceausescu, a 20. század végének ez a szégyenfoltja, antikrisztusa, olyan körülménye­ket teremtett és tart fenn erőszak­kal, amelyek mellett Caligula, Sztálin, Rákosi, Marcos, Duvalier csak mint gyenge kezdők jöhetnek szóba. Még a hűvös és „understate­­ment”-jeiről híres londoni Econo­mist is így ír december 12-18-i szá­mában: „Megbocsáthatatlanul hosszú ideig tartott, míg a világ felismerte, milyen elviselhetetlen országgá vált Románia...” A brassói események figye­lemre méltó belpolitikai és jelentős külpolitikai következményekkel jártak már eddig is. Ami a belpoli­tikai következményeket illeti: elha­lasztották egy héttel a pártkong­resszust, ami ritka jelenség és csak komoly okból következhet be. Még ennél is érdekesebb, hogy egy Sil­­viu Brucan nevű volt diplomata, aki az ENSz-nél is képviselte Ro­mániát és jelenleg is a párt legbelső köreihez tartozik, maga jelezte a Reuter tudósítójának, hogy nyilat­kozni szándékozik. A kapcsolatte­remtést a hatóságok tűzzel-vassal meg akarták hiúsítani, mégis sike­rült. , A brassói zavargás jelzi, hogy immár betelt a pohár. A munkás­­osztály nem hajlandó többé elfo­gadni, hogy úgy kezeljék, mint en­gedelmes alattvalót” — nyilatkoz­ta Brucan (Reuter, dec. 3.). Külpolitikai vonatkozásban el­sőként azt a magyar nyilatkozatot említjük, amelyet 300 magyar köz­életi személyiség írt alá és buda­pesti nemzetközi sajtóértekezleten hoztak nyilvánosságra 1988. janu­ár 19-én (a Nyilatkozat teljes szö­vege e cikk után—A szerk.). A ma­gyar közvélemény, amely fokozott figyelemmel kíséri a romániai ese­ményeket, nagyszerű példáját adta szolidaritásának ezzel a nyilatko­zattal. Szinte nevetséges, hogy a nemzetközi kommunizmus oly hőn áhított „internacionalizmusa” mennyire más kontextusban, mi­lyen spontán módon és milyen jól működik. A csehszlovák Charta 77 moz­galom is az ébredő román néppel való teljes szolidaritásáról tett ta­núbizonyságot, amikor felhívással fordult a világ haladó erőihez, hogy 1988. február 1-én együttérző, tá­mogató tüntetéseket rendezzenek a külföldi román követségek előtt Reménykedünk, hogy ezek az események elindítják az annyira várt, gyökeres reformokat Románi­ában, amelyek minden kétséget ki­záróan hozzájárulnának az egész térség békességéhez és a tragikus nemzetiségi kérdés megoldásához. Szolidaritás-nyilatkozat a román néppel Budapesten egy január 19-én megtartott nemzetközi sajtókonfe­rencián nyilvánosságra hozták azt a levelet amelyet a magyar közélet több mint 300 képviselője intézett Románia lakosságához. Az aláírók kifejezésre juttatták szolidaritásu­kat a szomszédos ország jogaitól megfosztott lakosságával és felhív­ták a ügyeimet azokra a nemzetközi veszélyekre, amelyek a bukaresti vezetés következetes terrorjából fa­kadnak. A sajtóértekezleten a nyilatko­zat kezdeményezői: Csoóri Sándor, Tornai József, Bodor Pál, Szabó Miklós, Mészöly Miklós, Haraszti Miklós, Dékány Attila, Kis Gy. Csaba és Ara-Kovács Attila vála­szoltak az újságírók által feltett kér­désekre. Vásárhelyi Miklós ismer­tette azokat a körülményeket, ame­lyek között a nyilatkozat létrejött. Á felszólalók egyetértettek abban. Boldog Uj Evet kívánunk minden kedves Olvasónknak! Ínagy László: ki M * jjAdjon az Isten[ L Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot, ne kelljen korán az ágyra hevernem, kérdésre választ ő küldjön, hogy hitem széjjel ne dűljön, adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet — nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem. ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ M M M N N H M M N M M N M N N M N N N M X N n hogy amai rom ánpolitikaa,század botránya” és hogy nyilatkozatuk nemcsak a romániai magyarok, ha­nem valamennyi román állampol­gár érdekében emel szót Az alábbiakban teljes terjede­lemben közöljük a nyilatkozat szö­vegét. (Erdélyi Magyar Hírtlgynökség/HHRF) r E SZÁMUNK 1 TARTALMÁBÓL: Megyeri György: Brassó, 1987. nov. 15. (összeállítás az esemé­nyekről) (1. old.) Sütő András: Jogok, elemi felté­telek (3. old.) Gömöri György: Tanulmányok a Magyar Októberről (4. old) Ruszcsák-Kelemen Irén: Adóvi­lág Magyarországon (5. old.) Mózsi Ferenc: Fehér foltok be­rajzolása (6. old.) HHRF—CHRR HÍRADÓ (7. old.) IX. Nyugat-Kanadai Néptánc Fesztivál (8. és 9. old.) Bodor Pál és Bállá László: Igen: magyarnak lenni (10. old) Faust Dona: Az Arany János In­­temátusról (10. old.) MAGYARORSZÁG — hírösz­­szeállítás (11. old) FÓRUM — innen-onnan (12. old.) Nagy László, Horváth Elemér, Tűz Tamás, Simándi ^fagy Gáspár versei Nyilatkozat Román barátaink! Rég óhajtott reformok, változások előjeleit látjuk tájainkon, Moszkvában, Varsóban, Prágában, Berlinban. A szovjet főtit­kár békejobbot nyújtott az ottani ellenzék legrangosabb vezetőjének, Len­gyelországban népszavazáson szavazták le a kormány tervezetét. Kritikus hangok szólaltak meg a Német Demokratikus Köztársaság írószövetsé­gében. Prágában az emberi jogok napján ezer ember vonult az utcára. Ro­mánia lakosságának politikai akarata megszólalt Brassó és Temesvár utcá­in. Brassóban munkások, Temesváron egyetemi hallgatók, Bukarestben, Kolozsváron, Iasiban és másutt munkások és értelmiségiek állásfoglalása mutatta meg: az ország népének elege van a néma tűrésből. Változást akar! Együttérzéssel üdvözöljük a bátrakat, a tisztességeseket, a józanokat. Hevesen tiltakozunk máris megindult üldözésük ellen! Ceausescu valamikor egy hamis látszat megteremtésével alapozta meg uralmát. Húsz évvel ezelőtt elhitette a világgal, hogy szabadabb, nyitot­tabb, függetlenebb életet akar nemzetének. Ma már tudjuk, nem az ország függetlenségére, hanem csak saját egyeduralmának függetlenítésére, sze­mélyes hatalmának háborítatlanságára törekedett. Ma már egy egész or­szág sínyli meg, hogy a családi klán mennyire semmibe veszi saját nemze­tét is, semmimbe veszi és gúnyt űz legelemibb érdekeiből, és szükség­leteiből. Az anyagi, szellemi és erkölcsi nélkülözés olyan létfeltételeit teremtette meg, amelyek súlyos következményei több nemzedékre kiha­­tóan veszélyeztetik az ország népét és sorsát A totális diktatúra a szabad­ság teljes megvonását az éhínséget és a szellemi elsivárosodást a nemzet­gyűlölet felszításával akarta elfeledtetni. El akarta hitetni, hogy a román nemzet számára a kisebbségek jelentik a fő veszélyt. Brassó és Temesvár azt tanúsítja, Romániában ma talán mindenki számára világos, hogy az egyetlen igazi veszedelem Ceausescu országos csődbe taszító politikája. Reméljük, hogy Romániában románok és más nemzetiségek összefog­nak a közös veszedelem ellen. B ízünk benne, hogy a viszály keltésnek nem lesz többé igazi politikai esélye. Azt kívánjuk, hogy Románia népe ki­harcolja azt a politikai változást, amely demokratikus viszonyokat teremt a politikai, társadalmi, gazdasági élet minden területén, beleértve a nemze­tiségi ügyek kérdését. Ceausescu uralma a román nemzet számára is főiér az anyagi, szellemi és erkölcsi genocídiummal. A többségit nem teszi boldoggá a nyomorú­ság, ha a kisebbségi egy fokkal elnyomottabb. Bármennyire tragikusak is a román-magyar viszony feszültségei, a történelmileg kialakult együttélés értékeire kell építenünk. A romániai magyarság számos jeles képvise­lőjének állásfoglalását már megismerte a világ. Meggyőződésünk, hogy a romániai magyarok is igazi népszuverenitáson, a természetes, egyéni és kollektív nemzetiségi jogokon, érdekképviseleten nyugvó, tisztességes demokráciát akarnak. A kisebbségi lét a többségiekével együtt így bon­takozhat ki szabadon. Mi sem kívánunk mást Romániának, csak bőséget, szabadságot, becsü­letes demokráciát. Ez nekünk is létérdekünk, és létérdeke az egész térség­nek, egész Európának. Kérjük a román nemzet igazi fiait, ne hagyják ma­gukat megtéveszteni! Harcukban a valóban független, szabad és korszerű országért maguk mellett tudhatják őszinte szolidaritásunkat. Budapest, 1988. január 4.

Next

/
Thumbnails
Contents