Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1-2. szám
■ I 2. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1988. január február £ NYUSAn MAGYARSÁG ingarlans of the west Published monthly by the TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC 3400 Ellendale Ave. #228 Montreal, P.Q., Canada H3S 1W9 Phone (514) 731-4192 Felelős kiadó-főszerkesztő: MKLÓSSI ISTVÁN H. főszerkesztő: NAGY KÁROLY A szerkesztő bizottság tagjai: Éltető J. Lajos, Györgyey Klára, Hámos László, Miklóssi István, Nagy Károly, Püski Sándor, Sass Márton, Tamási Miklós Előfizetési díjak egy évre: Kanada: $20; USA: US-S17, egyéb országok: US-S25 (légiposta) Kéziratokat nem őrzilnk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. Az újságban megjelent írások nem feltétlenül képviselik a szerkesztő bizottság álláispontját. A valódi névvel aláírt cikkekért a mindenkori cikkírók felelősek. Híreink, cikkeink utánközölhetők ^ lapunk nevének feltüntetésével! NYILATKOZAT Emlékeztetni szeretném az itt egybegyűlteket, a magyar állam jelenlevő képviselőit is, arra, hogy Magyarország hajdan, a 2. világháború után, nagy erőfeszítések árán vállalta a görög menekültek ezreit, gyerekeket, árvákat is, akiket saját vagy szüleik politikai állásfoglalása miatt üldöztek hazájukban. Ez olyan időben volt még, amikor Magyarországnak igazán nem volt miből segítséget nyújtania az idemenekülőknek, hisz Magyarország maga is segítségre szorult volna. Menedékjogot azonban a későbbiekben is nyújtott az ország sokaknak, s példás dolog, hogy a magyar alkotmány a politikai menedékjog megadását az azt indokolt esetekben kérőknek garantálja. Ma viszont, amikor magyarok és nemmagyarok, vüágszerte ismert és elítélt politikai üldöztetés következményeként ezrével hagyják el a szomszédos Romániát, Magyarország vezető pártja, a magyar állam, a magyar társadalom — egyedi, sub rosa elintézett esetektől eltekintve — elzárkózik ezeknek a politikai menekülteknek a megsegítésétől, sőt, tudtommal, még abban is gátolja ezek zömét, hogy máshol keressenek menedéket. Jóllehet mindnyájan tudjuk, hogy az erdélyi kisebbség kérdése sokrétű, komplikált kérdés, válasz nélkül marad, miért nem lehet a Romániából érkezőket legalább abban az elbírálásban s fogadtatásban részesíteni, mint ami a nem-szocialista világból politikai okokból ide menekülő és rövidebb vagy tartósabb letelepülést kérő külföldieknek alkotmányos alapokon kijár. Mivel ebben a kérdésben a magyar vezetőség sem cselekedni, sem nyilatkozni nem akar, vagy nem mer, nehéz elhárítani róla azt az itthon, de külföldön is egyre gyakrabban hallható vádat, hogy — a nagyon szép Erdély története kiadása dacára — a vezetőség ez ügyben impotens, harcképtelen, s hogy ezt nem képes a nyilvánosság előtt bevallani; ennél rosszabbra hadd ne is merjünk gondolni. Ami ma Romániában történik, az már nemcsak magyar ügy: űtalános emberi ügy is. A magyar vezetőség ritka alkalmat mulaszt el, ha ebben a helyzetben, amikor a magyar érdek egybeesik általános humanista érdekekkel, nem mer nyíltan fellépni, s erejéhez mérten pozitívan cselekedni. Éltető J. Lajos a Magyarok Világszövetsége Elnökségének tagja (Elhangzott az Anyanyelvi Konferencia védnökségi ülésén, Sárospatakon, 1987. aug. 12-én.) A MAGYAR KÖZVÉLEMÉNY NYOMÁSÁNAK EREDMÉNYE? HATÁRCZCTT ÁLLÁSPCNT: „A határainkon kívül élő magyar nemzetiség a magyar nemzet része” Az 1988. jan. 26-i magyarországi lapok részletesen ismertették Szűrös Mátyás a Rádiónapló jan. 25-i adásában a hallgatóknak a nemzetközi helyzet alakulásával és a magyar külpolitika törekvéseivel kapcsolatos kérdéseire adott válaszát A romániai magyar kisebbség helyzetét érintő kérdéscsoportról kijelentette: „Ez kényes és bonyolult kérdés. Mi bajt keverni nem akarunk, inkább segítő szándékkal szólunk róla. Az elmúl t három esztendőre visszatekintve egyértelművé válik a következtetés: korlátozott eszközeinket is figyelembe véve, a magyar politika elhatározott törekvése volt és maradt, hogy a határainkon túli magyarok sorsáért elvszerűen, következetesen föllépjen. Egyértelműen le kell szögeznünk, hogy a határainkon kívül élő magyar nemzetiség, főleg a Kárpát-medencében élő magyarság a magyar nemzet részét képezi. Ezért joggal elvárják, hogy Magyarország minden körülmények között felelősséget érezzen értük is, kellő határozottsággal szóvá tegye hátrányos megkülönböztetésüket, s nemzetközi kapcsolatai alakításában tekintettel legyen rájuk, érvényesítse az ő érdekeiket is. E törekvést fejezik ki a nemzetiségek jogainak szavatolásáért tett kezdeményezéseink a különböző nemzetközi fórumokon. Ez a szándék valósul meg a Jugoszláviával, a Csehszlovákiával, a Szovjetunióval és az Ausztriával kialakított nemzetiségi együttműködésben is. Románia esetében is tudatosítani akarjuk szándékaink tisztességes voltát—folytatta a KB titkára, majd nagy írónk. Sütő András gondolatát idézte: egy nemzetiség fejlődése, fennmaradása csak akkor van biztosítva, ha egyéni, állampolgári jogokon túlmenően kollektív jogai is vannak... Ha létrehozhatja saját művelődési szervezeteit és azokat saját nemzeti kultúrájával tölti ki. Ugyanúgy, mint a nemzet, amelynek államkeretében él a szóban forgó nemzetiség. Ha iskolai hálózat az óvodától az egyetemig anyanyelvén biztosított Ha anyanyelvének — nemzeti nyelvének — használata a magánéleten túl a közéletben is lehetséges, szóban és írásban egyaránt Ha államilag történik gondoskodás arról, hogy alkotmányosan meghirdetett jogokat helyi szubjektív értelmezések el ne ferdítsenek. Ha biztosítva van a nemzetiség normális kapcsolata saját nemzetével, annak művelődési és tudományos életével. Ha valóban híd szerepet tölthet be saját államának nemzete és ama nemzet között, amelyhez etnikailag tartozik. Az anyanemzet számára elemi követelmény, hogy e felsorolt jogok és feltételek megteremtéséért kétoldalú csatornákon — a magyarság egészének bevonásával — a leghatározottabban fellépjen. Bármilyen alaptalan vádaskodások fogalmazódjanak meg, egyebek között a belügyekbe való beavatkozásról, barátaink és partnereink egyaránt tudják, hogy hazánk tiszteletben tartja a nemzetközi dokumentumokban is rögzített realitásokat. Szocialista elveink és nyíltságunk okán szívós következetességgel kell tevékenykednünk azért, hogy a magyarság részét képező magyar nemzetiségűek egyenrangúan vehessenek részt annak az országnak a felvirágoztatásában, amelynek állampolgárai. A román politika ebben ma még igazán nem kíván partner lenni, ezt tapasztaljuk. Hogy ez másként legyen, s a magyar-román viszonyban is előre tudjunk lépni, nem kívánjuk semmilyen, a kétoldalú kapcsolatokon kívül eső tényező .közbenjárását’ igénybe venni. Igénybe vesszük azonban mindazon politikai, gazdasági, kulturális, tájékoztatási lehetőségeinket, amelyek kizárólagosan a Magyar Népköztársaság szuverenitása alá tartoznak.” A menekültekre vonatkozó kérdésre válaszolva Szűrös Mátyás elmondta, hogy „a politikai okokból menekültek helyzetét rendező általános érvényű magyar jogszabály nincs. Eddig elégségesnek tűnt, hogy a belügyminiszter egyedileg bírálja el a kérvényt. Az utóbbi időben zömmel magyar nemzetiségű külföldi állampolgárok növekvő mértékben kérik hatóságaink engedélyét, hogy ideiglenes jelleggel törvényesen nálunk maradhassanak. Eljárásuk természetes, hiszen a magyarságukban sértett emberek ugyan ki máshoz fordulhatnának, mint a Magyar Népköztársasághoz. Magyarország pedig erkölcsi, politikai és emberi jogi értelemben felelősséget érez és visel a határain túl élő magyarokért. Humanista, szocialista elveink, valamint a határainkon kívül élő magyar nemzetiséggel kapcsolatos állásfoglalásaink hitele olyan megoldás kialakítását teszi szükségessé, amely megfelel érdekeinknek, megnyugtató az érintettek számára, és melyet szuverén módon tudunk érvényesíteni. Ez nem vonatkozik azonban a hazájukat megélhetési okok miatt elhagyni szándékozókra, és a Magyarországra illegálisan érkezőkre. Az ilyen esetekben változatlanul tartanunk kell magunkat a kétoldalú megállapodásokban rögzített kötelezettségeinkhez és bizonyos nemzetközi normákhoz. Állami szerveink az utóbbi időben e szellemben intenzíven dolgoznak a megfelelő jogi és egyéb feltételek kialakításán, de addig az ideiglenesen hazánkban tartózkodókkal szemben nem kívánunk hatóságilag fellépni.” A KB titkára cáfolta azokat a híreket, hogy 200-nál több romániai magyart kitoloncoltak volna. „Hazánk érdekei azonban azt diktálják — fűzte hozzá —, hogy a magyar nemzetiség, beleértve annak értelmiségét, a velük együtt élő más nemzetek fiaival ősei földjén maradjon, ne települjön át, és főként ne szóródjék szét a világban. Feladatuk az lehet, hogy az anyanemzet és más népek határozott támogatását maguk mögött tudva, erősítsék magyarságuk tudatát szűkebb közösségükben, ha kell, felemeljék szavukat a jogsértések ellen, hogy a magyar nemzetiség önmaga lehessen.” Tízezerre emelkedhet a magyar munkanélküliek száma December 15-én Miskolcon, 28-án Ózdon alakítottak a SzOT (Szakszervezetek Országos Tanácsa) engedélyével „Munkanélküliek Szakszervezeti Csoportjá”-t. Az új szervezetek anyagi és munkaközvetítési támogatást nyújtanak, tagsági díjuk havi 3 Forint. Medgyessy Péter korábbi pénzügyminiszter decemberi parlamenti beszéde szerint Magyarország munkanélkülijeinek száma a közeljövőben 10.000-re emelkedhet (Január 12. — AP hírügynökség) A bányászok kérdeznek... „A Mecseki Szénbányák dolgozói” aláírással levelet kapott Berecz János, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, amelyben több kérdésre kérnek választ. (Részletek kommentár nélkül) —Ahetedikötéves terv az infláció visszaszorítását tűzte ki céljául, ezzel szemben az áremelkedések egyre nőnek! Hogyan oldják fel ezt az ellentmondást? — Az infláció és az életszínvonal nem függ össze. Az infláció persze nem kellemes, de lehet mellette jól élni. Úgy tűnik, egyelőre nem tudjuk kiküszöbölni. Mindenesetre korlátok között tartjuk. — A munkában megfáradt öregeket miért tekinti a párt ellenségnek, miért devalválják a nyugdíjakat, több millió embert nyomorba döntve? Nem szégyelli magát a vezetés? — Kétségtelen, hogy a nyugdíjak reálértéke csökkent, ez azonban nem a párt döntéseivel volt és van összefüggésben! Sokkal inkább abból fakad, hogy alacsony a gazdasági munkánk hatékonysága, azaz nem állítottuk elő azokat a javakat, amelyekből az eddigieknél többet tudnánk a nyugdíjasoknak juttatni. — Költségvetési hiányra panaszkodunk, közben indokolatlanul nagy párt- és államapparátust tartanak fenn a dolgozók életszínvonalának terhére! Semmi szükség «munkásőrségre és a túlméretezett hadseregre, mely nem termel, csak fogyaszt. Miért nem rendeznek nemzetközi ellenőrzés mellett népszavazást, hogy megtudják a nép valódi véleményét a pénzpocsékolásról? — Ahhoz nem kell népszavazást rendezni, hogy tudjuk: a pénzpocsékolás hiba. Az a felismerés sem új, hogy a szükségesnél valószínűleg nagyobb a párt- és államapparátus. Az úgynevezett „nem termelő területek” mindegyikén — a párt határozata nyomán! —folyik az átszervezés, ésszerűsítés. A pártapparátusban is. —Miért szegényednek el sorra a szocialista országok, miközben az el nem kötelezett Ausztria és Finnország egyre gazdagabb lesz? — A szocialista országok többsége elmaradott gazdaságot örökölt, s az új rendszer valóban gyorsító hatással volt ezeknek az országoknak a gazdasági fejlődésére. Ez a gyorsító hatás az utóbbi esztendőkben lefékeződött, ami részben annak tudható be, hogy a szocializmussal kapcsolatos felfogásunk túlzottan merev volt, nem aknázta ki, nem mozgósította eléggé a rendelkezésre álló emberi és anyagi erőfonásokat. — Ha a párt és a kormány olyan biztos, hogy élvezi a nép bizalmát, miért nem rendeznek nemzetközi ellenőrzés mellett szabad választásokat? — A mi választási rendszerünk egyike a legdemokratikusabbaknak. Bárki fölkerülhet a jelölőlistára, akit a jelölőgyűléseken résztvevők több mint fele erre alkalmasnak tart, s a gyűlések bármely résztvevője tehet ilyen javaslatot. Szabad egy olyan pártra, amely egy ilyen választási rendszert pártfogol, azt mondani, hogy tart az emberek ítéletétől? (Dunántúli Napló, 1987. szept 12.) Boldog Új Évet kívánunk a Nyugati Magyarság olvasóinak! ÖSEF LA BRASSERIE .1
