Nyugati Magyarság, 1987 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1987-10-01 / 10-12. szám
1987. október-decenjber Nyugati Magyarság—'Hungarians of the West 7. oldal HHRF—CHRR HÍRADÓ A munkát, a harcot folytatni: lelkiismereti kötelességünk! ✓ Uj lehetőség a HTOT BORNEMISZA ALAP fejlesztésére 1987. október 23-án Kedves Barátunk! Bizonyára értesült már arról, hogy sok éves munkánk gyümölcse beérett és ezen a nyáron óriási sikert hozott Az amerikai kongresszus mindkét háza megszavazta Románia vámkedvezményének (Most-Favored Nation status) 6 hónapos felfüggesztését—azemberi jogok súlyos és sorozatos megsértése miatt. A kongresszus e elöntésében a magyarság elnyomásának ténye igen jelentős szerepet játszott. A kongresszusi eljárás még nem zárult le, annak eredményéről hamarosan részletes beszámolót küldünk ki. Ezúttal további munkánk anyag» alapjainak megteremtése ügyében fordulunk Önhöz. Amint azt már februárban jelentettük, erre a közelmúltban nagyszerű lehetőség nyílott az erdélyi származású, jelenleg Svájcban élő Thyssen-Bornemisza báró nagylelkűsége folytán, aki félmillió dollárt ajánlott fel az Alapítvány javára azzal a feltétellel, hogy két éven belül más adakozók együttesen ugyanennyit összeadnak. Vállalta, hogy félmillió dollár erejéig minden ezer dollárt meghaladó adományt megdupláz. Ez tehát egy úgynevezett „challenge grant”. Az ily módon létrehozott alaptőke (endowmentfund) kamatai biztosíthatják azt, hogy az eddig sikerrel végzett kisebbségvédelmi munkát a jövőben is folytathassuk, az eddiginél még eredményesebben. A gyűjtés megindult és Thyssen-Bornemisza báró múlt decemberi felajánlása óta $37,355.00 adomány gyűlt össze. Ebből ő máris megduplázott 25,225.00 dollárt. Beleszámítva minden HHRF- nek korábban adományozott nagyobb összeget, jelenleg $90,080.00 az alaptő\ YiM JI l I Ni i SZŐCS GÉZA új könyve: l ««Az | uniformis látogatása” I I I HHRF, N.Y., 1987,200 old. I I I Versek, műfordítások, szemelvények a magyarságot támadó írásokból, magyar kisebbségvédelmi dokumentumok. Ára:US-$15.00 Megrendelhető: a HHRF (fentijeimén kénk egyenlege. Ezt az összeget a Paine Webber, Inc. tőzsdeügynökségnek nyújtottuk át, ahol szakszerű és biztonságos befektetés útján már kamatozik. A $90,080.00 nem kis eredmény, de az egymillió dolláros végcél láthatóan igen messze van. Az idő sürget: már csak 18 hónap áll rendelkezésünkre a hátralévő összeg előteremtéséhez. Örömmel vettük ezért az Amerikai Magyar Református Egyesület nemeslelkűajánlatát egy életbiztosítással összekötött hagyatéki adományozási módszer kidolgozására. E megoldás alapja az, hogy egy újabb nagyvonalúgesztussal Thyssen-Bornemisza báróelfogadjaa Református Egyesületnél a Hungarian Human Rights Foundation ja vára kötött életbiztosítások értékét mintolyanadományokat, melyekető most azonos összeggel megdupláz. Száz darab 5 ezer dollár névértékű kötvény eladása tehát önmagában is előteremtené a matchine fund félmillió dolláros összegét Ez a módszer lehetővé teszi, hogy azok is adakozzanak, akik nem tudnának az egyszeri Beke György a magyarul megszólaló tényirodalom egyik legjelesebb — a romániai kollégák közül kétségkívül a legnagyobb jelentőségű s hatású szerzője. Ritka bravúr higgadt írói riportköteteit (ha egyáltalán illik ezekre e műfaji meghatározás) határon túl és innen szétkapkodják, holott egyfajta mélyolvasatra, tanulva-olvasásra, lelkiismeretvizsgálatra kényszerítenek. Beke György történelmivé tudta tenni, a históriába tudta beemelni a jelképet is, ráébresztette széles olvasótáborát mindarra, amit közösségek általában csak utólag, jó sokára, ha egyáltalán megfogalmaznak. Éppen azt fordította le magának feladattá, amitől mások elcsüggednek, lebénulnak. Felismerte, kiválasztotta és magasba emelte terheit. S nem mutatványként; belső parancsra végzett kemény munka ez. Főként az elmúlt két évüzedben fordult mélyebbre a tolla. Ez a vérmes, jó humorú, hajthatatlan és a pedantériáig pontos író közben csupa türelem, lovagiasság, nyíltság és szeretet. Eszével-szívével tudja, hogy szennyen és szenvedésen, tragédiákon és mérgezettségeken túl: még sincs más megoldás, mint a magyar-román egymást értés. Ha ez nincsen, ha ez nem lesz, akkor semmilyen megoldás nincsen. Ha az egymásra találás csak merő ábránd, jóhiszemű utópia — akkor a megmaradás is az. Beke György, akinek egész eddigi életművét a történelmi tisztánlátás és népének forró, tárgyilagos szeretete emelte e küldetés rangjára, akinek könyveit a megmaradás ezer dolláron felüli összeggel hozzájárulni az Alaphoz. Ugyanis a húsz éven át fizetendő 5,000 dolláros kötvény átlagos évi díja (45 éves életkorú egyén számára) mindössze $125.85. Mivelakötvény díja a HHRF munkáját támogató adomány, ezért az az adóalapból levonható. Természetesen ezen a speciális programon kívül továbbra is szükségünk van közvetlen adományaira. Minden 1,000 dolláros vagy annál nagyobb hozzájárulást alaptőkénkhez adunk, de az alaptőke összegyűjtésén felül is állandóan szükségünk van a rendszeres működésünket biztosító jelentős mindennapi költségek fedezésére. A HHRF tizenegy évi kitartó és hozzáértő munkája, nyugati magyar szervezetek, egyházak és egyének felelős küzdelme végre e nyáron történelmi sikert hozott. Erdély magyarjai azonban még mindig elnyomásban élnek és a magyarság legjobbjainak jogai sehol sincsenek biztonságban Közép-Kelet-Európában. A munkát,a harcot folytatni — lelkiismereti kötelességünk. Az Ön részvételére és támogatására is életbevágó szükségük van veszélyeztetett magyar testvéreinknek. Számítunk segítségére! Magyar baráti üdvözlettel: Hámos László a Hungarian Human Rights Foundation — Committee for Human Rights in Rumania elnöke szolgálása is tette maradandókká — talán mindannyiunknál többet tett az értelmes, a közösségi méltóságtudatból fakadó kölcsönösségért. Mai és klasszikus román szerzők egész sorát adta a kezünkbe magyarul, ötvenhat íróval készített interjúit a magyar-román kapcsolatokról mindkét nyelven megjelentette (Tolmács nélkül, 1972); ragaszkodása minden kudarc ellenére, amegértéshezés ajó szándékú közeledéshez nemcsak elvont elv, avagy az életösztön ideológiája, hanem politikai erkölcsének fő tétele is. ... Búvópatakok című könyve Cserhalom-fejezetében képzelt beszélgetését úja le Szent Lászlóval. Ebben áll: „— Nagy király, te csak a par ács és a hatalom fegyverét ismerted (...) Kilenc évszázad tanulsága az is, hogy nem annyira a királyi szó, parancs, állami törvény őrizhet meg egységben összetartozókat (...) Utódaid számára maga a nyelv, a szó lett a parancs, a törvény, a lélek, a kultúra otthona. A nyelv és a kultúra, a lélek hatalma a miénk. Általa vállaljuk át vagy tagadjuk meg az elődöket, a történelmet A nyelv lett (...) védelmezőnk...” Ez Beke György írói hitvallása; egyszerre summája és terve munkásságának. „Változó tájakon és törvényeken felül is az erőtlen szó az erősségünk” — írja. — „Soha nem támadásra, mindig csak védelemre.” Ha ifjúsági regényt írnék, őt, ezt a besenyő-székelyt tenném meg várvédő hadnagynak. Talán kapitánynak. (ÉLET ÉS IRODALOM, 1987. júl. 31.) A nyelv lett védelmezőnk BEKE GYÖRG Y, a hatvanéves kolozsvári író köszöntésére az alábbiakban részletet közlünk Bodor Pál cikkéből: I A HUNGARIAN HUMAN RIGHTS^ I FOUNDATION/CHRR — MAGYAR I EMBERI JOGOK ALAPÍTVÁNY a vi| lág tizenhat milliónyi magyarsága em- béri jogainak szabad gyakorlása érdeké- I ben munkálkodik. Rendszeres adatgyűj- I tő, nyilvántartó, tájékoztató és konzultá| ciós szolgálatot végez magyar és más nyelveken annak érdekében, hogy tudományos, társadalmi és kormányzati szerveket és a közvéleményt a magyar emberi jogok, elsősorban a magyar kisebbségek nemzeti jogainak védelmére késztesse a nemzetközileg elfogadott jogvédelmi szerződések értelmében. Az Alapítvány magyarságszolgálatát önkéntes támogatói segítségével folytatja. Mint New Yorkban bejegyzett „Not For Profit Corporation”, az Alapítvány munkáját támogató adományok az adóalapból levonhatók. Cím: Hungarian Human Rights Foundation, P.O.Box " J", Grade Stn., New York, N.Y. 10028, U.S. A.Tel.: (212) 289-5488. ^ TARI ISTVÁN (Szlovénia): ' Mese Sitála király a róla elnevezett utcán, átvág a róla elnevezetttéren majd megáll önnön lo vasszobra előtt szépenfodrozza a bronzot a szél a kiadós esők patinájával ezmár túlzás—gondolja szeméta ló hátsóján felejtve—a végsőideje előléptetem a dicső múlttólelcsigázott népet igazán megérdemli szépenfodrozza a bronzszél a kiadós esők patinájával mellesleg a mai körülményekhezképest kimondottan nehéz királynaklenni nagy divatja van a felforgató tevékenységnek nyúl a király a talapzaton gőzölgő lócitromért V (MURATÁJ, 1987. jún. 19.) J BÁLLÁ D. KÁROLY: (Ungvár) Tanítsanak történelmet a kárpátaljai mayxariskolákban! (részlet) ,A nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságának elvi leszögezése mellett konkrét gyakorlati intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy minden szovjet állampolgár megtarthassa anyanyelvét, és elmélyíthesse nemzeti önismeretét Magyar tannyelvű iskoláinkban az ukrán nyelv és a magyar történelem oktatásának, ületve egy időszaki magyar irodalmi kiadványnak a hiánya — azt hiszem, sokunkat foglalkoztató és valós probléma. Megoldásán munkálkodniuk kell az illetékeseknek. Még akkor is, ha közben hasonló fajsúlyú gondok kerülnek felszínre (például az, hogy magyar iskoláinkban a magyar nyelv és irodalom oktatására sokkal kisebb óraszám esik, mint az ukrán és orosz iskolákban a megfelelő tantárgyakra), még akkor is, ha közben anyagi vagy más természetű nehézségeket kell megoldani. Minderre azonban égető szükség van annak érdekében, hogy a kárpátontúli magyarság anyanyelvének és nemzeti önismeretének tudatos, büszke birtokosaként vehessen részt abban a gigantikus folyamatban, amelyet az átépítés és a nyíltság fémjelez, amelynek megvalósítása lehetetlen népeink legszorosabb összefogása nélkül. Ebben az összefogásban azonban ki-ki csak önmagátnyújtva, legszebb, leggazdagabb arcát felmutatva, az egymás iránti tisztelet legmesszebbmenő érvényesülése közepette vehet részt.” (KÁRPÁTI IGAZ SZÓ, 1987. júl.18.)
