Nyugati Magyarság, 1987 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1987-10-01 / 10-12. szám

4.oldal Nyugati Magyarság—Hungarians of the West 1987.október-december FÜGGETLENSEG ES DEMOKRÁCIA IRÁNTI KÖVETELÉSÜNK MÁIG KIELÉGÍTETLEN. NEMZETI MEGÚJULÁST AKARUNK! Budapesti megemlékezések az 1956-os forradalom 31. évfordulóján BIBÓ ISTVÁN az56-os forradalom államminisztere 1987. október 23-án, délutánfélket­­tőkor kb. ötvenen gyűltek össze a Gellért téren. Onnan a Műszaki Egyetem udva­rára mentek, ahol megemlékeztek az 1956-os magyar forradalomról. Az ün­nepi beszédek ugyanazon a helyen hang­zottak el, ahonnan 31 évvel ezelőtt elin­dult a felvonulók tömege. A megemlé­­kezés2órakorkezdődött Mécs Imre be­szédével. „Demokrácia nélkül nincsen szocia­lizmus, függetlenség nélkül nem lehet demokrácia—mondotta Mécs Imre. — Ezt hirdettük ötvenhatban. Követelé­sünk a függetlenség és a demokrácia iránt máig kielégítetlen. Nehéz helyzet­ben van az ország. Nemcsak gazdasági­lag. Mélyreható változásokra van szük­ség. Kevés az élő közösség, atomizáló­dott a nép. Alapvetően demokráciára van szükség, elsősorban a közösségal­kotás és a sajtó szabadságára. 1956 élő, erőtadó hagyományunk. Éljen a függet­len, demokratikus, szabad Magyaror­szág!” Mécs Imrét Dénes János követte, aki Nagy Imre, Maiéter Pál és Gimes Miklós jeltelen sújairól beszélt. Felszólalásaután Gadó György töb­bek között a következőket mondta be­szédében: „Ahhoz, hogy válságos gazdasági és politikai helyzetünk ne vezessen orszá­gos katasztrófába, szükségünk van a va­lóságos demokrácia megteremtésére, olyan parlamentre, amely több, mint lát­szat-parlament, amely az ország ügyeit valóban intézni képes, amely a nép nevé­ben és nem egy hatalom diktandójára hozzaa törvényeit, olyan érdekvédelem­re, amely a társadalom különböző érdek­csoportjait figyelembe veszi, amely le­hetővé teszi a különböző érdekek önálló megszervezését a párt és az állam gyám­kodása és bénító tevékenysége nélkül. Valóságos szakszervezeteket akarunk, valóságos érdekvédelmi szervezeteket, valóságos parlamentet, és nem pártdik­tatúrát. Ehhez a szervezkedési szabad­sághoz pedig valóságos sajtószabadság­ra van szükség. Csak sajtószabadság és teljes szólásszabadság birtokában lehet a társadalom egészséges életét biztosító, intézményesítő szervezeteket létrehoz­ni, az ezek megteremtéséhez szükséges egyetértést megteremteni. Ne tűrjük a pártdiktatúrát, teremtsük meg saját szer­vezeteinket, bizottságainkat, lapjainkat, folyóiratainkat Vegyünk részt bátran az ezeket létrehozó vitákban, formáljuk ki saját, független erőinket, alkossuk meg a nemzeti megújulás szuverén program­ját.” Ugyanezen a napon egy magánlaká­son is tartottak megemlékezést Este há­romnegyed hétkor az egész házban ki­aludtavillany, ezértaz INCONNU cso­port egyik tagja gyertyafénynél nyitotta meg az ünnepélyt Albert CamusA ma­gyarok vére c. írásának felolvasásával. Nagy Elek, az 1956-os forradalom alatt a csepeli munkástanács vezetője kötetlen visszaemlékezés formájában beszélt 31 évvel ezelőtti élményeiről. Felelevenítette a munkástanács 16 főnyi küldöttségének tárgyalását Nagy Imré­vel a Parlamentben, majd beszélt Csepel 1956. november elejei védelméről. „Mindenkinek tudnia kell Magyaror­szágon, hogy Csepel, a munkásság fel­legvára november 11-én fél 10-kor esett el, addig tartotta magát Ez történelmi tény” — hangsúlyozta Nagy Elek. AD AM MI C HNIK, a lengyel Szolidamoszty mozgalom egyik érlemiségi veze­tője a Lesna Podkowa-i katolikus templom lelkészével 1986. november 9-én, a ma­gyar forradalom 30 éves évfordulójáról megemlékező összejövetelen. Egy fiatal krakkói történész előadást tartott 1956-ról, majd a lelkész felszentelt egy Kossuth­­címeres emléktáblát e felirattal: Philip Tibor, az INCONNU egyik vezetője beszédében elemezte az 1956- os forradalom előtti időszak és a napja­ink körülményei közötti hasonlóságokat és különbségeket Beszédét így fejezte be: „Értelmetlen és felelőtlen dolog vol­na ma bárkit is arra buzdítani, hogy fogja meg a nemlétező fegyverét, gyártson Molotov-koktélt, és azután menjünk a Rádióhoz, vagy hogy Fel Budára, sza­badítsuk ki Táncsicsod ’. De nem tartom értelmetlennek, sem felelőtlennek esz­méink hangoztatását bár tudom, hogy: amíg az ország lakossága eltűri, hogy megfosszák a jogaitól, amíg érdekeinek védelme érdekében nem igyekszik mind a legális, mind a jelenleg nem legális le­hetőségekkel élni, amíg a kooperációs stratégia helyett a dezertálást választja, amíg öntudatlan álmában csak pülog ott­hona falai között és a tehetetlenség biz­tos tudatában aggódva gondol az egyre kilátástalanabb jövőre, addig az 1956-os forradalom máig is időszerű követelései és az emberhez méltó élet is csak az ál­mok birodalmába fognak tartozni. Idézzük fel magunkban a forradalom pesti srácainak szellemét, akik alegvaló­­színűtlenebb módon hinni tudtak a lehe­tetlennek látszóban és be is bizonyítot­ták, hogy a látszat nem mindig a való, hogy lehetséges a csoda. Higgyük el, hogy az álomból egyszer valóság lesz! Ébredjünk fel!” Philip Tibor beszéde után többen is felszólaltak, így Dénes János, Fónay Jenő, Halda Ali z,Kr assó György (te­lefonon Londonból), Mécs Imre.Rácz SándorésSolt Ottilia. Rácz Sándor feltetteakérdést: „Mi a feladata ma a magyar ifjúságnak?” Ma­ga így válaszolta meg kérdését: „Az, hogy tovább küzdjön. Meg kell teremte­ni a magyar demokráciát!” (Budapesti tudósítónktól) „AZ ELESETTEK ÉS MEGGYILKOLTAK EMLÉKÉRE A MAGYAR FORRADALOM 30. ÉVFORDULÓJÁN” A forradalmat egy hatvan képből álló fotókiállítás dokumentálta, amely két hétig volt nyitva. Krakkóban és Varsóban is voltak megemlékező misék, előadást* és ki­állítások. 1987. április 25-én a varsói egyetemen tudományos szemináriumot tartot­tak az 1956-os magyar forradalomról. Még mindig hazudnak... Az ötéves terv során az ipari össztermelés 1955-ben majdnem három­szorosa lett az 1938. évi termelésnek, túlsúlyba jutott a nehézipar. Ugyan­akkor a gazdaságfejlesztés és társadalmi demokrácia területén a személyi kultusz súlyos torzulásokat eredményezett. Ez lehetővé tette a külső és bel­ső ellenség támadását és átmeneti sikereit a népi demokratikus államhata­lom ellen. Az 1956. évi ellenforradalmi kísérletet a magyar dolgozó töme­gek az újjálalakult párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány vezetésével, a szovjet hadsereg katonai segítsé­gével visszaverték. 1956. okt. 23-án tüntetés iobbantki, mely estéreellenforradalmi fölkelés­be torkollott Az MDP Politikai Bizottsága és az új kormány elnöke, Nagy Imre, a szovjet csapatokat hívták segítségül—a Varsói Szer­ződés értelmében —, de a Központi Vezetőség nem tudott úrrá lenni az eseményeken, az ellenforradalami csoportok, imperialista segít­séggel a fehérterror eszközeihez nyúltak (megkezdődött a kommu­nisták legyilkolása). A munkáshatalom megmentése érdekében 1956. nov. 4-én Kádár János elnökletével megalakultaForradalmiMun­­kás-Paraszt Kormány, amely segítségül hívta a szovjet csapatokat, és elnyomta az ellenforradalmi fölkelést Az újjászervezett párt—Ma­gyar Szocialista Munkás Párt — ideiglenes Központi Bizottsága 1956. dec. 2-5. közötti ülésénelemezteazeUenforradalomokait(l.Ráko­­si és csoportjának hibái; 2. Nagy Imre és csoportjának árulása; 3. a belső ellenforradalmi erők, a volt uralkodó osztályok restaurációra törekvő szerepe; 4. a nemzetközi imperializmus, élén az US A-val) és meghatározta a soron lévő feladatokat (gazdasági és politikai kon­szolidáció; a népi hatalom erősítése talaján). A fenti történelemhamisításokat tartalmazó egyik legújabb budapesti könyvadatai: Magyar történelmi kronológia, az őstörténettől 1970-ig, Tankönyvkiadó, 1987,587 oldal. Készült az 1984. évi ötödik, átdolgo­zott kiadás alapján. Egyetemi Nyomda. A kézirat nyomdába érkezett: 1986. július. Megjelent: 1987. február. Példányszám: 35.000.

Next

/
Thumbnails
Contents