Nyugati Magyarság, 1987 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1987-10-01 / 10-12. szám

1987. október-december Nyugati Magyarság—Hungarians of the West 5.oldal AZ OLVASÓ ÍRJA: Egy átutazó gondolatai „Fölpattant nagy halott szemeink kérdve világítják az éjünk: Mért nem voltunk jók egymáshoz, amikor éltünk." (Ady) „Ceausescu leleplezte a marxiz­mus- leninizmust. Bebizonyította, hogy rasszizmus az a javából. Ceausescu kora új megközelítést követel. Aki nem lát, az vak. A nemzeti egység—életkérdés... Ki áll a nemzeti egység útjában?" (Anonymus) Átutazóban, úgy hallom s olvasom: itt, künn, ádáz küzdelem folyik a hídépítők s a hídelzárók között. Mondhatom: kettészakadt a Nemzet. Nemcsak atomjaira, hanem ketté is. Ha nem háromra. Hiszen mi folyik itt? A Magyar Királyság s a Magyar Köztársaság vív egymással, és otthon az úgynevezett Ma­gyar Népköztársaság, a kettő között, — a ha­difogoly. Jó vicc! Sose hittem volna. Tragikus felállás ez, mert háborúban nincs kommunikáció. Háborúzik a magyar­ság, mikor békeszerződésre volna szükség: veszélyben a nemzet. Wass Albert negatív diagnózisa az emig­rációról — gondolom — helytálló, csak azt nem értem, miért nevezi Kádár-férgeknek a hídépítőket. Otthonról ezt a minősítést bar­langi tájékozatlanságnak fogom föl. Stirling György destruktív írásnak bélyegzi Bárány János provokatív — vitaindító — vázlatát, elsősorban azért, mert azt sugallja: ,Az emigráció célja a hazaiakkal való kapcsolat­­felvétel legyen.” Tollas Tibor azzal dicsek­szik, tíz éve harcot folytat Éltető professzor­ral, a kapcsolatfelvétel egyik zászlóvivőjé­vel. Megáll az eszem. Nem azzal dicsekszik, hogy megszerveztem a Magyar Világkong­resszust, magyar lobbyt szerveztem az ame­rikai, az orosz szenátusban, létrehoztam a Magyar Bankot, a „sevrakadisát”, magyar filmgyárat alapítottam, filmeket készítettem T ri anon asztalára, filmet a magyar-román ha­tárról, stb., — hanem azzal, hogy üti magyar a magyart Füzér atya Kőműves János augsburgi atyát vádolja destrukcióval, mert kiáll Paskai bíboros mellett. Már a papok is? — kiáltok föl. De mennyire a papok. Erdélyben magyar papok sírnak az ateista Kádár felé, mentse meg őket. Ezt nem látja Füzér? Azt állítja, Mindszenthy ugyanazt tenné, mint negyven évvel ezelőtt: ellenállna. Kettős tévedés és hamisítás egyszerre: a/Mindszenthy nem állt ellen. Diplomata volt, magas fokon. Koncepciós per áldozata lett, a többi antifasisztával együtt. Rajkkal, Kádárral együtt. Nagy hiba, hogy Kádár még ma sem rehabilitálta börtöntársait. Mind­szenthy nem alakított Katolikus Pártot, pedig megtehette volna. A Kisgazdapártra bízta az egység létrehozásának feladatát. És igaza volt Ha nem szakad ketté a föld — győz. b/ Mindszenthy diplomata volna ma is. Mint akkor. A kimenetel, persze, ma is két­esélyes. Akkor—kitört az iszonyat a hideg­háború. Mit hoz a jövő? Isten kezében va­gyunk. S a magunkéban. Régi mondás: ha magadon nem segítsz. Isten se segít. — így van ez? Folytassam? Az emigráció sajtója teli te­hetetlen panaszkodással. Vitaerkölcs nincs, akárcsak ott. A helyzet elszomorító. Odaha­za erről semmit se tudunk. A Szabad Európa — az egyetlen hírforrás — hallgat Szeren­csére. Odahaza mi csak azt tudjuk: a/ Hosszúra nyúlt az emigráció, elhuny­tak az emigráció héroszai, a meghurcolt anti­fasiszták. Életjelt sem adhattak. Nem volt híd. A belső emigráció héroszai is eltávoztak. Kétségbeesetten távoztak, dolguk végezet­len. Nem kaptak támogatást kintről. Hiány­zott a nyugati magyarság „zsenialitása”. Ár­ván maradt a nemzet. b/ Mi a teendő? — kérdezi a nép, az elit Mit tehet az ifjúság? Mi vár az ifjúságra? Mi az összmagyarság érdeke — ma? A romániai magyarság veszélyben s amerre nézünk — mindenütt veszély. Főkérdés: kivel fog össze az emigráció s immáron a Mindszenthy-kultusz politikai frakciója — e végveszélyben? Hol az a híres szövetségi politika? c/ Mi — odahaza — úgy látjuk, az első fény az éjszakában az írók bátorsága. És azt tudjuk, e bátorság támasza az Anyanyelvi Konferencia pionírjai, az 11T-OTT-osok kö­re, a papok köre, a meghívók köre, a finan­szírozók köre, az irodalmi társaságok köre. A Híd. — Első fény az éjszakában. Aprómunka, de alap a további munkához. Illyés lobogója alatt. Otthon. S itt. Ez a lobogó az egység egyetlen realitása. Ma. Ha a nemzet Adyra, majd Szabó Dezsőre hallgat — anno dacumál s időben, a 20. szá­zadi magyarság megmenekül a Kálváriától. Hallgassunk Illyésre és dinamikus utódaira! Mit látok én? Ha a magyarországi Kom­munista Párt szült egy Nagy Imrét—egyszer, miért ne szülhetne másodszor is? Nem revo­­lúcióban, hanem evolúcióban. Elég volt a for­­radalom-ellenfoTTadalom dialektikájából. Hallgassunk Széchenyire: kevesen vagyunk! Ha van (mert lett) szuverén írószövetség — a maga behatároltságával ugyan —, miért nem mentek az írók elé, a Hídon? Ha varrnak magyar iskolák, egyetemek, fiatal ambíciók — s ezek otthon vannak —, mivel magyaráz­ható az izoláció? Ha van újjászülető Nép­front, ki akadályozza a kapcsolatfelvételt? És a főmondat: ha van Magyarok Világszövet­sége — Budapest központtal, miért nincs Magyar Világkongresszus valahol, amerikai központtal, a Zsidó Világkongresszus mintá­jára? Hol a tárgyalóképes és tárgyalásra kész Magyar Világkongresszus? M it érnek a részkonferenciák? Cleveland­­ben például s a Reménység Tavánál — kü­­lön-külön, vita nélkül? Ne újságírók vitázza­nak, hanem képviselők tanácskozzanak. Par­lament kell. Tárgyalóképes. Aki tárgyal Ká­dárral is, Ceausescuval is. Külügyminiszter kell. Tudni kell, ki szolgálja a magyar érdeke­ket Hol az esély? — Egy újságíró a vajúdó hegyek gyermeke. Tehát fény kell. Adjatok vigasztaló tu­dást. És föl a hídra, valamennyien. Fiatalok töltik meg az országot Azokkal találkoztok, ha elindultok. Aki az Anyanyelvi Konferenciát támadja, az nem tudja, hol él, az azt a pislákoló fényt akarja kioltani, amelyik hosszú idő után első fény volt az éjszakában—otthon, s az első tá­masz. E fény nélkül nem volna ma szuverén írószövetség, karakterisztikus Népfront, ele­ven Tudományos Akadémia, Kossuth Klub, s nem ébred fel a lenini lelkiismeret a kisebb­ségi magyarság sorsa iránt És nem változna a Párt. Pedig változik. Az olasz Párt szuperdeista, nem ateista. Otthon közkeletű megállapítás: Ha a magyar Párt ateista marad, nem kap támogatást, és egye­dül képtelen teljesíteni feladatát: a/nem tudja megoldani a magyar sorskér­déseket, hisz egy ateista kormány nem szó­lalhat fel a magyar templomok védelmében, hovatovább a magyar iskolák védelmében— ateista közegben láttuk, mi történt negyven éven át, amikor a templomok lerombolására esküdött föl a sztálinista bosszúállók csapata. b/ nem tudja japáni színvonalra emelni a magyar gazdaságot. A Párt változik. Nemzet veszi körül. Új csapat születik. Magyarok dolgoznak ott is. Az egész magyar ifjúság beterelve az ate­ista Kommunista Ifjúsági Szövetség vásár­csarnokába. Munkáspárt égisze alatt kom­munista ifjúsági intézmény. Az egyetlen. Történelmi ellentmondás. Hiba. Az ifjúság, ha bent is van, megtagadta ezt az intézményt A feszítő erők szétverték. — Ezt az ifjúságot nem akarjátok támogatni, mert .kommunis­ta”? Az ész megáll. Azt mondja a Mindszen­thy-kultusz politikai frakciója: „Nem állunk szóba ezzel az ifjúsággal. Nem hozzuk össze velük gyermekeinket, mert ateisták és kom­munistát.” —Mi ez, ha nem a magyar emig­ráció módszeres öngyilkossága, és manipulá­ció? A nemzet őrangyala vagyok, közben én ölöm meg a nemzetet A nemzet otthon él, és kint. Igaza van Csoórinak. Eljött az ébredés ideje. Itt a tükör, nézzetek bele. Változzatok, mert az otthon is változik! A hídon találko­zunk. És miért ne? Családom, unokáim itt élnek Nyugaton. Hogy ne építsek hidat számukra — a találkozásra? Elképzelhetetlen. Én épí­tem a hidat ott ti építsétek itt. Mindenki vé­gezze el feladatát. Mi az emigráció feladata? Csoóri azt mondta: mindenki őrizze és építse magában anemzetet. Hát ez bizony kevés. Én azt mon­dom, ha a magyar emigráció nem képes — a Zsidó Világkongresszus mintájára(!) — megszervezni a Magyar Világkongresszust s az nem ad fórumot tárgyalóképes vezetőknek — és marad ez az egymást csepülő hisztéria —, akkor az emigráció ahhoz képest amit te­hetne, semmit se tesz. Egyébként olvasom, hogy a Mindszen­thy-kultusz teológiai szárnya harcol a Vati­kánnal Mindszenthy szentté avatásáért. Ez más kérdés. Egyetlen akadály a Vatikán. Mindszenthy szent volt és mártír. Külön szobrot érdemel. De politikai szerepe ma már éppoly anakronizmus, mint Tisza Istváné, pedig Tisza is szent volt. Azt hirdette, amit Zrínyi: fegyvert, fegyvert, különben elvész a magyar. Kicsavarták kezéből a fegyvert s rá is léptünk akeresztútra. Lám, lám, ha Tisza és Ady összefog — és közös nevezőn cselek­szik —, megelőzhettünk volna minden bal­esetet. Ha a Párt új csapata hallgat az írószövet­ségre s elismeri szuverenitását hosszú távon, talán kimenekülünk a rókalyukból. Arany Ferenc (Budapest) BÁRÁNY JANOS: ami az összes az idő folyton önmagára csobban kevés így folytatódik sokban milyen zárt ami szabadon van. más indulat kell! fontolt, arányos tiszta törvényig boncolt az ÉSZ elég kockázat — ahol a Többség: kevesek sokasága. nincs gyönyörű seb! új szép kell! — ami az összes. érezni az ELEMZŐ EMBERT. requiem szép torzó a szándék, őszből vert hidak a hóra. a legszürkébb tűz — mintha egy hasáb szélből a kezed kifolyna. hűvösödik. hervad a hideg? a halál kis fekete torta, ahogy meggyújtod rajta a szíved. (Bárány János készülő új kötetéből) I N EW f MPORTERS 1 ROM „ ...................... .......... «»»»<"'" A H UNGARY ~~ VAILABLE S OON 1 N S.A.Q. O UTLETS IMPORTÉ 6.0 c •#k­­.M R'dMTM Vin Rouge *PL TOÍ> MLR LÓI ^ Produced and bottled by/Produit et embouteillé par Hungarovin Product of Hungary-Produit de Hongrie Export Monimpex Budapest t ieö '750 ml 11,5% alc./vol. CODE #204743 Represented by

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents