Nyugati Magyarság, 1987 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1987-07-01 / 7-8. szám
10. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1987. július-augusztus KÖPECZI BÉLA: AZ „ERDÉLY TÖRTÉNETÉ”-RŐL (Részletek az „ERDÉLY TÖRTÉNETE” című, 1986-ban megjelent háromkötetes mű főszerkesztőjének, Köpeczi Béla történésznek, művelődési miniszternek, a Magyar Rádióban 1987 februárjában elhangzott beszélgetés-szövegéből. — Kritika, 1987. május.) (...) Leghatározottabb szándékunk volt, hogy szakítsunk azzal a hagyománnyal, amely valamilyen vélt vagy hajdanában valóságos nemzeti érdek szolgálatába állított történetírást tekint mintaképnek. Ez áll a magyar történetírásra éppúgy, mint a románra vagy szászra. Ez azt is jelentette, hogy kezdettől fogva mi nem a polémia álláspontjára helyezkedtünk, hanem a források és az objektivitásra való törekvés alapján az volt a célunk, hogy a saját véleményünket mondjuk el. Ehhez az is hozzátartozik, hogy volt egy koncepciónk arról, hogy mi a történelem. Azt hiszem, az Erdély története újdonság abból a szempontból is, hogy nagyon tudatos módon felhasználtuk mindazt a tapasztalatot, amit a magyar és a nemzetközi történetírás összegyűjtött az utóbbi időben a módszer tekintetében. Egy olyan módszerről van szó, amelyikkel valóban a nagy folyamatokat, a nagy tendenciákat próbáltuk vizsgálni, mégpedig gazdaságban, társadalomban, etnikumban, kultúrában egyaránt Olyan Erdélytörténet még nem volt amely ebben a komplexitásban igyekezett volna vizsgálni az eseményeket és a személyeket is. S ha még hozzáteszem, hogy kezdettől vállaltuk, hogy mind a három etnikum történetét írjuk, mégpedig ebben a komplexitásban, akkor ez azt is jelenti, hogy vizsgálnunk kellett a kölcsönhatásokat az egyes etnikumoknál össze kellett hasonlítanunk ugyanazon folyamatok érvényesülését, és természetesen ezzel együtt a különbségeket is felfedeznünk. (...) Mi a legfőbb etikai érték? Az egyes ember és az ember közösségeinek tiszteletben tartása, jogainak elismerése. Ezzel együtt természetesen annak a viszonynak a megvizsgálása is, hogy nemzetiség és haladás milyen viszonyban állt egymással a különböző törekvésekben, az egyes korszakokban. De én azt hiszem, hogy számunkra az volt a legfontosabb, és most a 20. század végén különösen az a fontos, hogy ismerjük el egymás jogait Ismerjük el és ismertessük el egymás jogait akkor is, amikor történelemről van szó. Arról már beszéltünk, hogy minden népnek joga van a maga történetéhez, de hadd tegyem hozzá, minden népnek joga van a maga jelenéhez is. És a mi etikai parancsunk az volt, hogy azzal a nacionalista hullámmal szemben, ami az utóbbi időkben bontakozik ki Európa különböző részein — s nemcsak Közép-Kelet-Európában —, nos, ezzel a nacionalizmussal szemben, amelyik elnyomni akar, mi a szabadságot védelmezzük, az emberek jogainak a szabadságát. Azt hiszem, hogy ennyi pátosszal lehet erről a kérdésről beszélni. (...) Roppant érdeklődést váltott ki a könyv megjelenése, és nemcsak a magyar közvéleményben. Már az első kiadás, 40 ezer példány, elfogyott. Tudományos munkánál ez rendkívüli dolog. Ez a várakozás nyilvánvalóan nemcsak általában a tudományos munkának szól, hanem egy olyan tudományos munkának, amely mai vitaproblémákhoz kapcsolódik. Ezt én úgy fogalmaznám meg, hogy milyen a nemzetiségek, adott esetben a magyar nemzetiségek sorsa a szomszédos országokban és különösen Romániában. Az embereknek személyes tapasztalataik vannak, rokonaik, barátaik élnek a szomszédos országokban, Erdélyben különösen nagy számmal, és sokakat aggodalommal tölt el az otta-' ni nemzetiségi politika alakulása Mi magunk — azt hiszem, a társaim nevében is mondhatom — érdekeltek vagyunk abban, hogy az erdélyi magyarság élni tudjon, jogai legyenek, gyakorolja ezeket a jogokat nyelvét, kultúráját megtarthassa fejleszteni tudja A történész nemcsak általánosságban fogalmazza meg az elveket, hanem adott esetben egy néphez való tartozás alapján is kiáll ezek mellett; a tudományos objektivitás és az emberi-nemzeti szolidaritás nem zárja ki egymást Milyen visszhangot lehet várni? Én azt hiszem, hogy a magyar közvélemény számára a kötetek azt fogják bizonyítani — és ez nagyon fontos dolog —, hogy Erdély területén különböző etnikumok éltek és élnek. Hogy román többség van Erdélyben (amit a magyar közvélemény sokszor nem tud), és régóta van román többség. Hogy éppen az etnikai többség és arányok alapján a határkérdés fel sem merülhet Az igazi, reális probléma az, hogy a három nemzet tud-e nemcsak békésen, de termékenyen, alkotó módon együttélni. Ha reálisabb, objektívabb képet kap a magyar olvasóközönség Erdély múltjáról és jelenéről, akkor azt hiszem, sokat tettünk azért, hogy ne régi nacionalista sztereotípiák éljenek tovább, hanem hogy Erdély példáján keresztül egész Közép-Kelet- Európáról, annak fejlődési jellemzőiről és lehetőségeiről egyaránt hitelesen tájékozódjunk. Én ebben látom a könyv igazán nagy jelentőségét a mindennapi tudat formálásában. 1*1 fteucleiv$ Estabtohsd 1930 V FUNERAL H( HOME LTD. CANADIAN LOCALLY OWNED 304 - 18 AVENUE S.W. CALGARY CLARESHOLM AND OPERATED Telephone 228-4422 Telephone 626-3212 Zárt előadássorozatok keretében folyik a Magyarország elleni uszítás A Kolozsvári Egyetemen nyolchetes előadássorozatot rendeztek az „Erdély története” című háromkötetes műről. Párttörténészek és funcionáriusok nevei fémjelzik az előadó gárdát. Az előadások elítélik a könyvet, hangvételük éles és ellenséges. Az egyetem magyar tanszemélyzetét is kötelezték az előadásokon való részvételre. Hasonló összejövetelre került sor a Kolozsvári Teológiai Egyetemen, ahol felekezetközi szimpóziumot rendeztek az „Erdély történeté”-ről. A hangadók itt a román ortodox egyház képviselői voltak, de a magyar egyházak egyes képviselőit is kényszerítették, hogy szintén magyar- és Magyarország-ellenes hangnemben szólaljanak fel. Közülük a legszélsőségesebb szöveget Papp László nagyváradi és Nagy Gyula kolozsvári püspök mondotta. De a magyarság gyalázásábán még rajtuk is túltett Gálfí Zoltán, a Teológiai Egyetem irodalomtanára. > Gyász esetén temetkezési vállalatunk együttérzéssel, a magyar hagyományoknak megfelelően nyújtja a kívánt szolgáltatást — Forduljon hozzánk bizalommal! Samuel R. (Sam) Sorochan, President 228-4422 228-4422 KERTES CSALÁDI HÁZAK villák, lakások Bécsben és Burgenlandban a magyar határ közelében, bankkölcsönnel, részletre is. Kéijen fényképes, tervrajzos prospektust, ajánlatot; Dr. Csorba oki. építészmérnök, GLÓRIT Mautner-Markhof-G. 94, 1110 Vienna, Austria, Europe. ERDÉLY Gyanús körülmények között meghalt a romániai Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának egyik küldötte Megbízható bukaresti források szerint az ún. Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának febr. 26-27-i ülését megelőzően Bálint Ferenc, az egyik küldött „öngyilkosságot követett el”. Mint emlékezetes, az ülés szélsőséges hangnemben támadta az erdélyi magyarság emberi jogaiért síkraszálló külföldi tényezőket Ennek érdekében néhány prominens erdélyi magyart arra kényszerítettek, hogy sugalmazott szövegekben foglaljanak állást a Ceausescu-kurzus nemzetiségi politikája mellett és mindenekelőtt Magyarországgal szemben. Bálint Ferenc a szászrégeni sörgyár vezető alkalmazottja volt, magyar nemzetiségű és párttag. A pártszervektől 25-én kapta meg azt a szöveget, amit az elkövetkező két nap egyikén mint saját véleményét kellett volna felolvasnia. A szöveg a többi felszólaláshoz hasonlóan elítélte volna az erdélyi magyarság jelenlegi jogfosztottságával kapcsolatos magyarországi tiltakozásokat Bálint Ferenc megtagadta a felszólalást, mire az ügyben eljáró KB-küldött arra kérte, hogy reggelig gondolkozzék a dolgon. A. fiatalember, aki küldött-társai közül többeknek is említést tett az ügyről, kérve tanácsukat — rendőrségi információk szerint — még azon az éjszakán leugrott egy bukaresti szálloda nyolcadik emeletéről Megtagadta a felszólalást Demény Lajos, a Történettudományi Intézet munkatársa, ismert tudós is, valamint Dancsuly András, a Kolozs megyei Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának elnöke, a kolozsvári egyetem egykori prorektora. A többi küldött között Hajdú GyözA, a marosvásárhelyi „Igaz Szó” című folyóirat főszerkesztője viszont felszólalásában hódolatát fejezte ki Ceausescunak, a pártnak és a dáko-román elméletnek, és elítélte a Magyarországon kiadott „Erdély története” íróit Miután Bukarestből visszaérkezett Marosvásárhelyre, a felháborodott helybeli polgárok annyira összeverték, hogy kórházi ápolásra szorult Mint ismeretes, a magyar kormányzat az utóbbi időben több esetben fölemelte szavát az erdélyi magyarság teljes jogfosztottsága ellen. E folyamat részeként a Magyar Tudományos Akadémia „Erdély története” címmel reprezentatív, tudományos igényű művet jelentetett meg, melyben visszautasítja a Romániában immáron több évtizede állami ideológiává emelt soviniszta nézeteket. Az RKP Központi Bizottsága rendezésében januárban gyűlésre hívták össze az erdélyi megyék propagandatitkárait és egyes főszerkesztőit. Az ülésen a magyarországi vezetés azon álláspontjait ismertették, melyek — a Varsói Szerződés tagállamai ideológiai titkárainak legutóbbi találkozóján előterjesztett memorandumban — kifogásolták a Ceausescu-rezsim emberjogi politikáját, mindenekelőtt az erdélyi magyarsággal szemben alkalmazott állami terrort. A bukaresti ülésen egyben ismertették a magyar állásfoglalásra adott román választ is, ami — jelenlévők beszámolója szerint — nem érveket, csak vádaskodásokat és gyalázkodásokat tartalmazott. Itt határozták el, hogy záros határidőn belül összehívják az ún. Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsát, s azon Magyarország-ellenes határozatot fognak megszövegezni. Összeállították azok listáját is, akik majdan felszólalnak a Tanács ülésén, és kidolgozták azokat az elveket és álláspontokat, melyeknek a felszólalásokban hangot kell majd adni. Bálint Sándor szászrégeni családjának megtiltották, hogy a Bukarestben lezárt koporsóját a hazaszállítás után felnyissák. (összeállítás az Erdélyi Magyar Hírügynökség—HHRF jelentéseiből) KEDVES OLVASÓNK! Köszönjük, hogy megújította előfizetését és támogatja lapunkat! o
