Nyugati Magyarság, 1987 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1987-07-01 / 7-8. szám
Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1987. július-augusztus 4. oldal NÉMETH MAGDA: NÉMETH LÁSZLÓ SAJKÓDON Németh László a kisház előtt (60-as évek vége) A nagyház teraszán — már betegen — öt unokával (1971) NÉMETH LÁSZLÓ TÁRSASÁG Habár világéletében budapesti lakos volt, Németh Lászlót mindig fontos kapcsolat kötötte a vidékhez. Az évek során a hely változik, de változatlan a vidék szerepe életformájában. A vidék utáni vágy nemcsak mint a természet és a nyugalom igénye jelentkezik (bár ez is fontos szempont), hanem amint félig tréfásan mondani szokta, az „Édenkertet”, az „idillt” keresi. Ez a fontos vidéki góc gyerekkorában Mezőszilas — akkor Szilasbalhás —, ahová apai rokonsága, a nagy család köti. Fiatal házas korában Sátorkő, apósának mintagazdasága az idill helye. A húszas évek végétől 1945-ig szülei nyugdíjas otthonában, Felsőgödön tölt sok időt; a „toronyszoba” körkilátású dolgozóvá kinevezett íróasztala kedves munkahelye. Egy éven át, 1934 táján az egész családnak fő lakhelye a Németh nagyszülők szomszédságában lévő „kisház”. 1943-ban Gulyás Pál biztatására Debrecen mellett, Bocskai kertben vesz házat s szőlőt. Itt mindössze egy tavaszt és megnyúlt nyarat tölt a család; a front közeledte miatt 1944- ben már nem térünk vissza. 1945 márciusában a lesoványodott, kiéhezett család Püski Sándor jóvoltából Békésre kerül. Itt azonban hatan élünk egy földes konyhájú, egyszobás lakásban; Németh Lászlónak nincs nyugalma, megfelelő munkahelye. Átköltözik Hódmezővásárhelyre, ahol 1945 és 1950 között középiskolában tanít, ír, fordít és nagyon boldog éveket tölt A következő és egyben utolsó „Édenkert”: Sajkód. Sajkód a tihanyi félsziget nyakában, a Csúcshegy tövében fekszik, széles kilátással a Nagybalatonra. Nemcsak fekvése kivételes, de flórája is egyedülálló az országban, szinte mediterrán. 1954-ben, a telek vásárlása idején Sajkód talán 15-20 nyaralóból állt A civilizáció még nem tört be a telepre; villany, folyóvíz, telefon, csatornázás, műút bolt mind nem létezett. A sajkódi telket férjemmel mi vásároltuk. 1955-ben épült fel a ház földszintje, és 1956 tavaszán szüleim az első lakók, Judit kisfiával, a pár hónapos unokával. Ettől kezdve, csaknem 20 esztendőn át Sajkód a vidéki „Edénkért”, menedékhely és munkahely. 1957 tavaszán Németh László így ír róla: „A ház mögött gyönyörű rét húzódik az Apáti-hegynek: galagonyabokrok, visszavadult gyümölcsfák közt visz fölfelé a tavalyi munkám — a magam tiporta ösvény. Őszi, ködös reggeleken pókhálók százezrei csillogtak rajta — ma azonban, ha kiülök egyik buckájára, a friss fű s az arany nap nyomja vissza rajta föntről és alulról a tavalyi gyom barna maradványait. A kék öböl szemben, amely mintha tenger kijáratát keresné a fonyódi s bogiári hegy kúpjai közt; a lejtő alján egy gyönyörű növésű fa rajzolódik ki, ma még csak épp hogy befutotta a zöld télies ágait, de néhány nap múlva fehér vonallal határozza meg a lapos korona tetejét a kiütköző virág. A rét fölött fenyóerdő kezdődik... ” A sajkódi megtelepedést egy inteijúban 1956 derekán így mondja el: „ ... én véletlenül kerültem ide. Lányom és vöm egy balatoni kiránduláson megálltak itt, az Apáti-hegy alatt, és beleszerettek ebbe az öbölbe. S minthogy az aszófói Jó bácsi épp akkor parcellázta a falutól messze fekvő földjét, eladták a motorbiciklit és megvették a telket Azóta minden különmunkájuk, mérnöki újítás, fordítás, gépelés ebbe a földbe ment Két év alatt az idefuvarozott barnakőből ház lett, a Pestről lecipelt csemetékből fácskák. Csak ők maguk jutnak ide ritkán, nyáron egy hónapra, ősszel-tavasszal robotolni egy-egy hétvégére. Hogy a buzgalmuk kamatozatlan ne maradjon, mi jövünk le, öregek. Akiknek nincsen már állásunk, csak dolgunk. A tavaszon két hónapot töltöttem idelent hármasban, a két nagyszülő meg az unoka.” Azután, hogy mi, Sajkód eredeti gazdái, 1956 végén elhagytuk Magyarországot a kis „birtok” gondja-baja, de öröme is a szülőkre szállt Németh László publikált írásaiban Sajkód ritkán szerepel, bár élete utolsó szakaszában ez a kert nagy jelentőséget nyer. Évente legalább 6-8 hónapot tölt itt, de több telet is átvészel az akkor még civüizálatlan telepen. Kapcsolata a természettel, a Balatonnal, Sajkóddal legszebben levelezésünkből derül ki, amelyből egy válogatás remélhetőleg rövidesen megjelenik. Az 1956 és 1971 közt nekem írt mintegy 200 levélnek körülbelül kilencven százaléka Sajkódról, Füredről jött. A sajkódi birodalom 1956 után gyorsan fejlődik. További gyümölcsfák telepítése mellett 1958-ban megépült Németh László dolgozó háza, a „kisház”, 1964-65-ben pedig a „nagyház” emelete. A kettőt a háziak által kitaposott, mintegy 40 méter hosszú csapás köti össze. A telek összesen közel 800 négyszögöl; kétharmada a nagyobb, egyharmada a kisebb házhoz parcellázva. Ma már csak a kis dolgozó ház van a család birtokában, amit Apu kívánságára még a hatvanas évek végén az én két Kanadában született gyerekem, Laci és Nóra nevére írattak, hogy ez is segítse kötődésüket Magyarországhoz. Közben a telep jellege is változott. Ma mintegy 200 nyaraló villa jelenti Sajkódot; villany, folyóvíz s egy-két éve bolt is van, és rengeteg autós strandoló lepi el nyaranta a Csúcshegy alatt fekvő Balaton-partot. Röviden: Sajkód más, mint amit Németh László szeretett. Az 1957 és 1970 közti időszak Németh Lászlónak irodalmilag termékeny és fontos korszaka Bár hypertóniával küzd, a tény, hogy Budapest és a világ zajától távol élhet, a munkára fordítható energiáját megsokszorozza. Itt úja többek közt az „Irgalom” c. regényét, mintegy nyolc-tíz színdarabját, a „Sajkódi esték” c. tanulmánykötetét, több száz oldalra teijedő olvasónaplóját. A sajkódi korszak egy idős ember bölcsességét tükrözi. Németh László írásain át szeretné tudását, leszűrt tapasztalatait átadni az utókornak. Különösen elgondolkodtatok a meth László számára. Betegsége utolsó szakaszában, amikor írni már nem tudott, szintén Sajkódon volt legszívesebben. Örült a természetnek, a számban és értelemben gyarapodó unokáknak; szeretettel fogadta barátait, olvasóit, akik sokszor messze földről keresték őt fel. Talán nem túlzás, ha azt mondom: Németh László Sajkódon élte „aranykorát”. Hódmezővásárhelyen, abban a városban, amely élete legválságosabb szakaszában otthont adott az író számára, megalakult a Németh László Társaság. A társaság célja az tőséget választotta meg: díszelnök: Németh Lászlóné, elnök: Király István, titkárok: Földesi Ferenc, Cs. Varga István. Az elnökség tagjai: Almási István, Biró Zoltán, Csizmadia Sándorné, Csoóri Sándor, Grezsa Ferenc, Imréné Barta Edit, Lendvai Ildikó, Pozsgay Imre, Rátkai Ferenc, Sándor Iván, Veress Péter. Választmányi tagok: Berek Kati, Czine Mihály, Funk Miklós, Kaposi Márton, Kocsis Rózsa, Lendvai Ferenc, Monostori Imre, Pálfy István, Péter László, Siikttsd Mihály, Szabolcsi Miklós, Thiery Árpád, Vassné Nagy Erzsébet, Vekerdi József, Vörös László. Az alakuló közgyűlés résztvevői hangsúlyozták, hogy — túl minden vitán, s tudva azt, hogy a legnagyobbak sem mentesek a bírálandó tévedésektől — Németh Lászlót ma már mint a magyar irodalom egyik klasszikusát tartja számon a hazai és külföldi közvélemény, a huszadik századi magyar szellem egyik legjelentékenyebb gondolkodóját látja ott benne. Különös nyomatékot kapott az a gondolat, mennyire fontos a magyar társadalom jelen helyzetében, hogy hassanak, éljenek, formálják a nemzeti tudatot oly Németh László-eszmék, mint a minőség igénye, a hűség gondolata — a hűség a helyhez, hová vetett a sors, s a belátás morálja, az egymás megértésére való törekvés; a dialóguserkölcs. (G.J. — Élet és Irodalom) Sajkódi esték pedagógiai és az ifjúsághoz szóló írásai. A megjelenésre váró „Levelek”-nek irodalomtörténeti jelentőségükön kívül szerepük az is, hogy rajtuk keresztül láthatjuk: hogy is lehetne „szépen megöregedni”. Sajkód az idős kor méltó elviseléséhez adott keretet Néalapszabály meghatározása szerint, hogy „segítse a Németh László írásaiban rejlő szellemi értékek összegyűjtését, megőrzését, az irodalmi tudatba, a pedagógiai gondolkodásba, a magyar társadalom — különösen az ifjúság — erkölcsi tudatába való beépítését”. A június 26-án nagy érdeklődéssel megtartott alakuló közgyűlés a következő vezeKellemes pihenést, jó nyaralást kívánunk az újság olvasóinak! LA BRASSERIE O’KgEFE ------1 UMITÉE
