Nyugati Magyarság, 1987 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1987-07-01 / 7-8. szám

Kan. SI.50 US-SI.00 NyiCÁTI - HUNGARIANS er THE WEST -The monthly publication of the TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. VI. évfolyam, 7-8. szám 1987. július-augusztus ELŐFIZETÉSI DÍJAK 1 ÉVRE: Kanada: $20.­­USA: US-S17.­Egyéb országok: US-S25 (légipostával) KIADÓHIVATAL — EDITORIAL OFFICE: 3400 EUendale Ave., Ste. 228 Montreal, P Q. Canada H3S IW9 Phone (514) 731-4192 A HHRF jelenti... 1987. július 27-én A MAGYAR ÜGY GYŐZELME WASHINGTONBAN A SZENÁTUS KÉTSZER IS MEGSZAVAZTA ROMÁNIA VÁMKEDVEZMÉNYÉNEK FELFÜGGESZTÉSÉT! 1987. július 15-én az amerikai szenátus az utolsó akadályt is elhárította a romániai vám­­kedvezmény felfüggesztését elrendelő tör­vénymódosító javaslat útjából. 53:44 arány­ban ellene szavazott egy olyan módosításnak (Danforth Amendment), amely gyengítette, hatástalaníthatta volna a szenátus 19 nappal korábban, június 26-án megszavazott javas­latát. A képviselőház április 30-i 232:183 sza­vazatarányú hasonló döntése után a szenátus tárgyalásait az ügy történelmi súlyának megfelelő tényfeltáró munka, politikai küz­delem és feszült várakozás előzte meg. Június 26-án, pénteken, délelőtt 10:00 óra­kor drámai vita vette kezdetét az Egyesült Államok szenátusában. A szenátorok Wil­liam Armstrong Colorado-i és Christopher Dodd Connecticut-i szenátorok törvény­­módosító javaslatát tárgyalták, amely 6 hó­napra felfüggeszd a Romániának nyújtott amerikai vámkedvezményt (Most-Favored Nation status), mivel a román kormány rendszeresen és súlyosan megsérti az ország lakosságának emberi jogait, különösen a ki­sebbségekét, így a 2.5 milliós magyar lakos­ság jogait is. A törvénymódosítás nemcsak kemény szavakkal bírálja a román kormány magyarellenes intézkedéseit, de a magyarság helyzetének javítását szabja meg a vámked­vezmény jövőbeni, ismételt megadása egyik feltételeként. A több mint 2 és fél órás vita során az er­délyi magyarság ügyét a legerőteljesebben Dodd szenátor képviselte, aki többek közt a következőket mondta: "Ethnic minorities, among them about 2.5 million Hungarians, are increasingly de­prived of the opportunity to use their own language, enjoy and develop their own dis­tinct culture and traditions. Their school sys­tems where children can learn in their mo­ther tongue have largely been destroyed. We should be mindful that all this happens with one of the most important multiethnic cradles of European culture: Transylvania, where political loyalties and potentates often chan­ged through history but where networks of autonomous cultural and religious institu­tions have coexisted for Hungarians, Ruma­nians, and German Saxons, unhindered for centuries." Armstrong szenátor, miután megemlítette Visky Árpád magyar színész rejtélyes halálát, akit minden bizonnyal a román rendőrség gyilkolt meg, a következőképpen folytatta felszólalását: E SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: A magyar ügy győzelme Washingtonban (HHRF) (1. és 7. old.) Mi várható Magyarországon? (2. old.) Bárány János: Kenyértörés (3. old.) Németh Magda: Németh László Sajkó­­don (4. old.) Nagy János: A nyugati magyar irodalom — a magyar irodalom része (5. old.) Ludvig Nándor A szív fölé varrt cédula (5. old.) MBK—ITT-OTT HÍRADÓ (6. old.) HHRF—CHRR HÍRADÓ (7. old.) Nagy Károly: „A kiáltás joga” (8. old.) Borbándi Gyula és Kabdebó Tamás könyvismertetései (9. old.) Köpeczi Béla: Az „Erdély történeté”-ról (10. old.) Magyarország (11. old.) FÓRUM (12. old.) Csoóri Sándor (Éltető Lajos angol fordí­tásában), Nagy László, Karinthy Frigyes, Tűz Tamás versei. Személyi változások a magyar kormányban és pártvezetésben Emlékest Budapesten Nagy Imre kivégzésének évfordulóján A magyar demokratikus ellenzék több csoportja június 16-án, este 7 órakor egy budapesti magánlakáson megemlékezést tar­tott Nagy Imre és halálra ítélt vádlott-társai kivégzésének 29. évfordulóján. A délelőtti órákban az ellenzék tüntetett a Batthyány­­örökmécsesnél és „Batthyány Lajos — Nagy lmre-örökmécses”-nek nyilvánította az emlékművet. Megemlékező szórólapok kerültek az utcára, és a nap folyamán később — délután 3 óra 45 perckor — a kegyelet virágcsokrát helyezték a rákoskeresztúri temető 301. parcella-kövére ezzel a felirattal: „Nagy Imre és mártírtársai emlékére. — A demokratikus ellenzék.” A felirat szövegével hangsúlyozni kívánták, hogy nem csupán a Nagy Imre-per kivégzett vádlottjairól emlé­keznek meg, hanem egyben a forradalmat követő megtorlás minden áldozatáról, a szabadságharc névtelen vértanúiról is. Az esti megemlékezés a házigazda szavai­val kezdődött. Philipp Tibor — aki délelőtt az egyik táblát vitte az örökmécseshez — beszámolt a nap korábbi eseményeiről, majd Kis János filozófus, a BESZÉLŐ c. szamiz­­dat-folyóirat szerkesztője mondott néhány szót a délelőtti tüntetés jelentőségéről és arról, hogy a halottak tisztességes eltemetése alapvető erkölcsi parancs. Ezután az ország mai helyzetéről beszélt. A válságból csak áldozatok árán lehet kijutni, de a társadalom csak akkor fogja vállalni az áldozatot, ha nyílt vitában dől el, hogy kire mennyi teher jusson. A hatalom csak akkor lesz kész a pár­beszédre, ha nemcsak egy maroknyi ellen­zéki csoport, hanem az egész társadalom ki­nyilvánítja akaratát. Közös megegyezés azon­ban nem köthető olyan hatalommal, amely 1956 nyitva hagyott kérdéseit nem teszi fel újra és nem válaszolja meg, és amely még áldozatai nevét sem meri kiírni sírjaikra. Kis János szavaihoz ketten szóltak hozzá. Dr. Pákh Tibor arról beszélt, hogy három év­tizeddel ezelőtt Nagy Imrét és kétezer hazafit meggyilkoltak, pedig az áldozatok nemcsak nemzetüket védték, hanem a nemzetközi szerződések szelleme és betűje szerint csele­kedtek. Szalai Pál visszaidézte azt a napot, 1968. június 16-át, amikor Csehszlovákiában hivatalosan megemlékeztek Nagy Imréről és társairól, ő azonban egyedül állt az örökmé­cses előtt. Szalai meghatottan köszönte meg a fiataloknak a délelőtti demonstrációjukat Az emlékestet ezután nyitotta meg Molnár Tamás az INCONNU független művészeti csoport nevében. A lakás falain Nagy Imrét és vádlott-társait ábrázoló fényképek voltak elhelyezve, és egy kis márványasztalon ugyanolyan virágcsokor feküdt, mint amilyet a temetőben tett le az ellenzék a kivégzettek parcellájának kövére. Hosszú fekete drapéria ereszkedett le a virágcsokortól a földig, Nagy Imre üvegre nyomott, összetört képéig. Erre a képre helyezte le Molnár Tamás a megem­lékezés gyertyáját, meggyújtotta azt és a jelenlévők egyperces csenddel adóztak a kivégzett forradalmárok emlékének. Ezután Molnár Tamás felolvasta annak a szórólapnak a szövegét, amelyet a magyar demokratikus ifjúság terjesztett Budapesten, majd a Nagy Imre-ügy egyik mellékperében nyolc évre ítélt Lőcsei Pál mondott emlékbe­szédet: Három évtized után megmutatkozott, hogy a hatalomnak nem sikerült elnémítania, de még lehalkítania sem a történelem igaz­ságot követelő hangját. De a huszadik század szörnyűségei ma is folytatódnak és nem tar­toznak a visszahozhatatlan és végképp lezá­rult múlt tartományába Az áldozatok jel­telen sírokban nyugszanak, a 30 éve meg­nyomorítottak ma is köztünk élnek és ma (Folytatás a 3. oldalon) “The case of Visky is illustrative of Ruma­nia 's most serious and growing human rights problem. Abuses of the ethnic Hungarian minority range from the closing of Hungarian language schools and the frequent prohibition against Hungarian language writings, thea­ter and other Hungarian cultural activities to serious incidents of arrests and house sear­ches to disappearances. According to the Committee for Human Rights in Rumania, Hungarians in Rumania are the ‘object of a carefully planned, systematic and aggressive campaign of forced assimilation’." Dodd szenátor munkatársa, Veress Bulcsú a következőket mondta a vitáról: "Három órát töltöttünk egyfolytában a szenátus üléstermében Dodd szenátorral. Neki ebben az ügyben a magyar ügy volt a legfontosabb, de azt hitte, hogy ezt csak ő fogja képviselni. Nagyon meg volt lepődve, és őszintén szólva én is, hogy szinte minden sze­nátor beszélt a magyarság elnyomásáról. Még akik ellenezték az Armstrong-Dodd módosítást, mint például a Texas-i Bentsen, vagy a Rhode Island-i Pell szenátorok, azok is megemlítették a magyarellenes román poli­tikát. Nem gondoltam, hogy egyszer szemé­lyesen megtapasztalhatom, hogy ez az óriási hatalmú és tekintélyű testület, az Egyesült Államok szenátusa ilyen fontos kérdésként fogja ezt a problémát kezelni.” Június 26-án a szenátus kétszer is szavazott ebben az ügyben; az igazi harc az első szava­záson dőlt el. Ez a szavazás Bentsen szenátor elnapolási javaslatáról (Motion to Table the Amendment) döntött, amit a szenátus 49:44 arányban elutasított. Ezután magáról az Armstrong-Dodd módosításról szavazott a szenátus. Ekkor, csatlakozva kollégáik meg­(Folytatás a 7. (HHKF-) oldalon) Már hosszabb idő óta köztudott, hogy az egyre növekvő gazdasági és politikai nehéz­ségekre való tekintettel személycseréket ter­veznek Magyarországon a párt- és állami tisztségek betöltésében. A pártvezetésben többé-kevésbé nyílt szakadás állt be a libe­rális reformok hívei és a kemény vonal kép­viselői között A párt Központi Bizottsága ta­valy novemberben és decemberben, majd idén áprilisban is összeült (közben — ápri­lisban — a főbb irányzatok képviselőivel tár­gyalást folytatott Ligacsov, az SzKP Központi Bizottságának titkára is), de végül csak a KB június 23-i ülésén döntöttek a személyi vál­tozásokról. A legfontosabb személycserék: Lázár György helyett Grósz Károly lett a miniszter­­elnök. A Központi Bizottság gazdasági ügyekkel foglalkozó titkári tisztségéből menesztették Havasi Ferencet, aki Grósz Ká­roly utóda lett a Budapesti Pártbizottság első titkáraként Kádár János helyettesének Lázár Györgyöt választották, Németh Károly — a volt főtitkár-helyettes — viszont Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének helyét foglalta el. A párt Politikai Bizottságába — Losonczi Pál és Sarlós István helyére — bekerült Berecz János és Csehák Judit Be­­recz megtartotta a Központi Bizottságban viselt titkári tisztségét is. E változások a „kemény vonal” hiveinek térnyerését jelentik. A párt liberálisabb szár­nya a következetes gazdasági reformok, némi politikai pluralizmus, az állami testületek na­gyobb cselekvési szabadsága mellett szállt síkra, s bár képviselői részben megtartották eddigi pozícióikat, úgy tűnik, hogy e köve­telések egyhamar nem válnak valóra. 1956 nyarán a magyarországi válság leküzdésére Hruscsov nem Nagy Imrét hanem a sztá­linista Geró Ernőt választotta — a jelek sze­rint Gorbacsov sem reformokkal és nagyobb „nyitottsággal” próbálja megoldani a jelen­legi magyar válságot (M.O. Tájékoztató, London)

Next

/
Thumbnails
Contents