Nyugati Magyarság, 1987 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1987-06-01 / 6. szám
1987. június Nyugati Magyarság (Hungarians of the West) 5. oldal HALÁSZ GYÖRGY: SÜTŐ ANDRÁS MESÉJE „Az útrabocsátó emberi közösség iránti felelősség” Irodalmunk nagy vigasza. Illyés Gyula nevezte így egykoron Sütő Andrást, a Marosvásárhelyt élő írót, a gazdag hagyományokra visszatekintő erdélyi literatúra legjelentősebb alakját. Sütő egy-egy alkotásának, színdarabjának magyarországi megjelenése, bemutatója ünnepszámba megy: nehezen feledhető történetei továbbgondolkodásra sarkallnak — többnyire a hatalom és a kisember viszonyáról, a kisebbségek megmaradásáról szólnak. Az író egy pillanatra sem feledkezik meg arról a felelősségről, amelyet az útrabocsátó emberi közösség iránt érez. Ahogy írta egy ízben: bármerre járt is a nagyvilágban, a mezőségi asszonyok ősi példája szerint az útireménységgel együtt magával vitte otthoni fonnivalóját is. Amit azután mindig tovább művelt. .. S feltétlenül említésre érdemes: olyan nyelven tette-teszi ezt, amit sajnos egyre kevesebben és kevesebbszer beszélünk. Sütő prózája olyan, mint a mindent magával sodró, hömpölygő versáradat Veretes mondatait, ámulatba ejtő szókapcsolásait önfeledten hallgatjuk-csodáljuk, és ilyenkor újra felfedezhetjük nyelvünk páratlan szépségeit Sütő András születésnapját üli. Most 60 esztendeje született Pusztakamaráson. Tehetséges gyerek volt (anyja papnak szánta), a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban, majd a kolozsvári Református Kollégiumban tanult Ezután különböző szerkesztőségekben dolgozott a kolozsvári Világosság, majd később a Falvak Népe és a marosvásárhelyi Igaz Szó című lap munkatársa lett. Jelenleg az Új Élet című marosvásárhelyi képeslap főszerkesztője. Az elmúlt évtizedekben több novelláskötete, regénye, színjátéka jelent meg. (Az első igazi átütő sikert az 1970-ben megjelent Anyám könnyű álmot ígér című naplójegyzeteivel aratta. Ez a könyv nemcsak családjának, hanem a mezóségi parasztság életének is csodálatos krónikája.) A magyarországi színházak jelenleg több Sütő-darabot is játszanak. Budapesten a Madách Színházban megy az Egy lócsiszár virágvasárnapja. Gyulán pedig nemsokára bemutatják az Álom kommandót. A legnagyobb siker kétségkívül az Advent a Hargitán, amely csaknem másfél éve megy telt ház mellett a Nemzetiben. Különös mesét látunk. Már a „bevezetés”, a díszlet is első pillantásra megfogja a nézőt Barna faház, búbos kemencével, faragott bútorokkal, körötte és felette pedig rezgó-fenyegetóen lepedők fehérsége. Hatalmas hegycsúcsokat sejtetnek: az itt élő embereket nem kímélő jégistenek otthonát. A Nagy Romlást ahonnan bármikor alázúdulhat a hógörgeteg, a halál. A mese egyszerű, szép és szörnyű. A falu lakóit állandó veszély tartja rettegésben. Nem szabad kiáltaniuk, de még hangosan szólni sem, mert akkor megindul a lavina és maga alá temeti őket így, örök félelemben élik szemre szegényes, de a szép szót hallva, lélekben gazdag életüket. Bódi Vencel minden karácsonykor egy új lámpást készit ajándékba, fenyőfáját dióval, almával díszíti — és vár. Várja vissza egyetlen leányát, aki egy tengerészbe habarodva, nagy veszekedés és egy örökkön bánt apai pofon után elhagyta az ősi hargitai fészket A magányt vendég érkezése töri meg. A fiatal lányé, Rékáé, aki anyagi jót remélve, megszédülve elhagyta gyerekkori hű szerelmét, Zetelaki Gábort, s egy „állami mordályos emberrel” állt össze — de jégmadárként eddig is visszavisszajárt Most, karácsonyestén, Réka azonban testi valójában is betoppan az öreghez. Kisvártatva megjön a még mindig sóvárgott fafaragó, Zetelaki Gábor is. A fiatalok reszketnek egymásért de a fiú képtelen megbocsátani a csalárdságot Sebei felfakadnak, ellágyuló szavaiba újra és újra keserű méreg vegyül. Végül megtudja, hogy Réka várandós. Ez az utolsó csepp a pohárban. Gábor elrohan, ám a lány utánakiált szeretlek! A lavina megindul: maga alá temeti Gábort A darab második része húsz év múltán játszódik. A gerendán már 26 lámpácska sorakozik, gazda nélkül. Vencel vár. És vár Réka is. Vár és keres. (Rékát Kubik Anna játssza, dehogy játssza: kelti életre, az átváltozások és érzelmek széles skálájával nyűgözve le a közönséget) A gyermekmesékben a jó rendszerint elnyeri jutalmát, és a gonosz megbűnhődik. De most itt is megtörténik a csoda. A huszonhetedik mécses magától gyullad ki, kettős lánggal ég, s Vencel érzi az üzenetet lánya él valahol, és gyermeke is van. Réka pedig egy kezébe vett jégdarabbal rálel az eltűnt kedves gyűrűjére. Fellármázza a falut (halkan persze), és könyörög Istenhez Gáborért Könyörög Vencel is. Idézzük Sütő gyönyörű szövegét! Horváth Elemér: HALÁLRA RÁADÁSUL a mosónő valahol elhibázta ilyen anyásnak lenni nem szabad a méhében elüt a gyorsvonat ha magának szül és nem a világra nagyjából így gondolok a mamára nemcsak genetikus a feladat úgyis kell szeretned a fiadat hogy el tudjon menni amerikába ne vesztegessünk több szót az apjára a kivándorló szintén áldozat de summa summarum tán okosabb minthogyha altiszt és otthon marad a fia legalábbis ekképp látta s ugyan ki gondol az utókorára! „Add vissza bár a halottainkat, Uram, és mi helyetted is feltámasztjuk őket a ragaszkodásunkkal. Az élőket messzire viszed, a holtakat ismereüenségben tartod, hogy növeld ezzel is a mi magányunkat Erdeidben meghagyod a fákat egymás mellett, és a csillagaidat sem szórod szerte, hogy ne lássák egymást Miért éppen a mi gyermekeinket juttatod a szélfútta bogáncsok sorára? És ha már így jársz el velünk, miért nem hagyod meg nekünk a kiáltás jogát legalább? A kiáltás hangján kellene szólnunk az elveszettekhez. Te pedig a hallgatás parancsával sújtasz bennünket Fölibénk emelted a Nagy Romlás hótomyait, hogy alattok a suttogásunk is félelmet keltsen a szívünkben.” A keresés végül eredménnyel jár. Rábukkannak a megfagyott Gáborra, és életre lehelik. De micsoda fintora a sorsnak! A fiú, aki mit sem változott, Rékában húsz év múltán Réka anyját ismeri fel. Réka hazaindul, hogy a fekete ruhát a régi színessel cserélje fel. Ám közben lánya, Kisréka érkezik, Gábor boldog: úgy hiszi, újra megtalálta kedvesét. A szerelmi jelenetnek Réka átkot szóró hangja vet véget Gábor elrohan, fegyverdörrenés hallik — és megremeg az egész fehérség... Réka és Gábor odavész. Kisréka és Bódi Vencel pedig vár tovább — de ugyan mire? Bódi zárószavai: „Keressük egymást az élők között, míg élünk, és majd kutatni fognak bennünket a halottaink. Csak legyen elég mécsesünk a várakozáshoz . : . ” Legyen elég mécsesünk ... A Nemzetiben annak idején vastaps köszöntötte a bemutatót, a nagyszerű színészeket, a rendezőt A végén, ahogy üyenkor szokás, kellett volna jönni a szerzőnek — de nem jöhetett Különös és megejtő pillanat következett A művészek piros és fehér szegfűket, zöld növényt tettek a színpad közepére, közrefogták ezt a nemzetiszinű csokrot és lehajolva tapsoltak neki. És a nézőtéren felzúgott a vastaps, köszöntve a nagy mesélőt Hiába, a meséket (sajnos) a felnőttek is megértik. CANADIAN FORCES EDUCATION OPPORTUNITY. A University Education and a Career for the Future For more information on plans, entry requirements and opportunities, visit the recruiting centre nearest you or call collect - we’re in the yellow pages under “Recruiting’.’ It’s your choice, your future. THE CANADIAN ARMED FORCES Canada
