Nyugati Magyarság, 1987 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1987-06-01 / 6. szám

Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1987. június 6. oldal NICHOLAS KOLUMBAN: ERZSI (Duray Miklós interjúalanya): THE NATIVE TOURIST My daughter is asleep with her chin propped in her palm. She’s a relative of Kant, an inventor of thoughts. Is she contemplating the absence of playmates, the food that makes her cough? Her father’s gibberish that he has never forgotten. The incomprehensible shop talk of restaurants. My friend escorts me to his kitchen, this lair of intimacies where friendships are nurtured and revived. Sour cherries bloom in the artificial light above the table. The pits are the color of human gums. / empty the bowl while we ruminate about sailing — an activity that is alien to me (/ was born clumsy). We praise skating, heating gasoline, burning sulfur stuck in apartment locks — things we had indulged in as childish rascals. My friend has a scar from the bridge of his nose to his chin. He received it while dueling cancer, aided by the doctor’s blade. His tan mutes the horror. I’ve just arrived from America and behave like a native tourist — / walk the cobblestone rugs of Budapest, filming the indolent Danube that today has only eyes for basking in the sun, not to work, to scrub the cement feet of bridges. I relive my childhood — / stand on the still vacant lot where I battled players with my feet. I robbed them of the ball. I touch the building where Father struggled in the sweatshop of life. I go and sit on the stairs below the docks like a lulled teenager and listen to the European river. It splashes gently in many tongues to appease the bickering nations that live along its banks. I spit inside the shining rails, the two banks that convey the Danube let a part of me travel the width of my original country, to stay there, to dissolve there in my clandestine homeland. Nyugtalanok az álmaim KOLUMBÁN MIKLÓS új könyvéből: Reception at the Mongolian Embassy: A Book of Poems, New Rivers, 1987. — A szerző versei és műfordítások Csoóri Sándor és Horváth Elemér verseiből. (Kolumbán előző műfordítás-kötete ugyanennél a kiadónál jelent meg: "Turmoil in Hungary: An Anthology of Twentieth Century Hungarian Poetry", 1982.) PÜSKI KÖNYVKIADÓ (NEW YORK) KIADVÁNYAI BORBANDI GYULA: A magyar népi mozgalom 20.­CSOÓRI SÁNDOR: T enger é* diólevél; esszé, előadás, versek 6.­­Készülődés a számadásra; beszélgetés Hatvani Dániellel 2.­A magyar apokalipszis; töprengés a máso­dik magyar hadsereg doni összeomlásáról 2.­­CSURKA ISTVÁN: Az elfogadhatatlan realitás; esszék és előadások 6.­DURAY MIKLÓS: Kutyaszorító; a magyar-szlovák viszony, Csoóri Sándor bevezetőjével 12.­FALUDY GYÖRGY: Összegyűjtött versei 22.­Villon balladái 5.­FÜR LAJOS: Mennyi a sok sírkereszt? Magyarország embervesztesége a 2. világháborúban 6.­­GOMBOS GYULA: Szabó Dezső; életrajz és méltatás 14.­­Hillsdale — amerikai vázlatok 6.­­Húszévután-Huszonegyévután 12.­­Igazmondók; portrék Illyés Gyuláról, Pasz­ternákról, Gyilaszról, Németh Lászlóról 9.­­Szabadságalapitólc a plymouthiakról 10- HÖGYE MIHÁLY: Utolsó csatlós? Magyarország sorsa a máso­dik világháború végén 6.­KONRÁD GYÖRGY: Cinkos; regény 14.­LÁSZLÓ GYULA: A honfoglaló magyar nép élete 15.­MONOSZLÓY DEZSŐ: Utolsó vadászat; elbeszélések 14.­NAGY KÁROLY: Magyar szigetvilágban ma és holnap 10.­­ÖLVEDI JÁNOS: Napfogyatkozás, magyarok Szlovákiában 12.­PÜSPÖKI NAGY PÉTER: A tények erejével; vitairat Nagymorávia fekvéséről 6.­SÜTÖ ANDRÁS?_ Advent a Hargitán; színjáték 2.­SZALAY LAJOS: Hatvan rajza 4.­SZEPES ORSI MÁRIA: A vörös oroszlán; misztikus regény 16.­­SZTÁRAY ZOLTÁN: Hudson-parti álom; elbeszélések 10.­­Haraszthy Ágoston. A kaliforniai szőlő atyja fve. 10.- kve.13.­VARGA DOMOKOS: Népesedési gondok VARGA LÁSZLÓ: 2.-12.50 Kérem a vádlott felmentését VATAI LÁSZLÓ: Átszínezett térkép; magyar változások az újkorban 12.­ZILAHY LAJOS: Két fogoly; regény 12.­Halálos tavasz; regény 8.­TANÚK - KORUKRÓL A Magyar Öregdiákszövetség szóbeli tör­ténelem kiadványsorozata, szerkesztő: Nagy Károly. 1. Kopácsi Sándor Az 1956-os forradalom és a Nagy Imre-per 5.-2. Kovács Imre: A Márciusi Front 7.-3. Király Béla: Az első háború szocialista országok között 6.-4. Nyeste Zoltán: Recsk 6.-5. Kiss Sándor A magyar demokráciáért 1945-47 6.-Corvina kiadóval (Bpest) közös kiadás: SIKOTA: Herend. The Art of Hungarian Porcelain 28.-Hungarian Folk Museum-mal (Passaic, NJ) közös kiadásban: K. Kristó-Nagy — M. Nagy-Jara: Hungari­an Embroideries 9.50 Universe kiadóval közös kiadásban: C. McCullough: Tövismadarak regény 20.­GÁBOR ÁRON: Szibériai trilógiája: Embertől keletre - Szög­letes szabadság — Évszázdos emberek 36.-Kaphatólc PÜSKI-CORVIN, Hungarian Books, Records. 251 E. 82.SL,New York, NY 10028 USA. (212) 879-8893, 734-3848. és a magyar könyvesboltokban ___ 3. rész A síkurzus alatt egymást követték az in­cidensek. A sípályán, oktatás közben, azt kiáltoztánk ránk, hogy „esetlen magyarok; ügyefogyott magyarok” ... Az egyik este honismereti előadást tartottak a szlovák nem­zeti felkelésről. Az előadó nyilván nem tudta, hogy magyarok is ülnek a hallgatók között, mert amikor belehevült az előadásba azt fej­tegette, hogy a felkelést azért is kellett meg­szervezni, hogy a szlovákok a világháború után egyértelműen a győztes hatalmak ol­dalára kerüljenek, mert csak így szerezhettek előnyt a magyarokkal és a csehekkel szem­ben. Mondanom sem kell, mi ezt az is­kolában másképp tanultuk. Majd ezután kitért arra, hogy a magyarok itt betolakodók, ugyanis megbontották a szláv népek egy­ségét, amelyet csak a Szovjetunió segít­ségével lehet helyreállítani. Még azt is mond­ta, hogy a magyarok csak arra képesek, hogy békétlenséget szítsanak Európában és erre kihasználják a határaikon kívül élő ma­gyarokat És a magyar az a tipikus elnyomó nemzet ezer évig elnyomta a szlovákokat is és a kultúrájukat is tulajdonképpen a szlovákoknak köszönhetik... Az előadás után bekapcsolták a magnót Táncolhattunk. A tanfolyam vezetője, nagyon csinos férfi, a tanárnőket kérte fel, de a tancink csakhamar kipirosodva és könnyes szemmel tért vissza. Odasúgta nekem, hogy le kell feküdnie, mert rosszul érzi magát Mi, lányok azt hittük, hogy belehabarodott a tanfolyam vezetőjébe, azonban nélküle nem akartunk ott maradni, ezért mi is felmentünk a szobáinkba... Azon az éjszakán azonban a saját bőrünkön tapasztalhattuk meg azokat a mód­szereket, amelyekkel odautazásunkkor a vonatban fenyegettek a textiles lányok. Már aludtunk, amikor ki tudja hányán, belopakodtak a szobánkba. Arra riadtunk, hogy fulladozunk a pokrócok alatt, csépelnek bennünket és fojtott hangon szidalmaznak: „ezt az ezeréves elnyomásért”, „ezt az un­dorító magyar beszédért”. Zuhogtak ránk az ütések, de nem tudtunk védekezni a plédek alatt, közben csúnyán káromkodtak és lekurváztak minket. .. Másnap reggel karikás szemmel panaszoltuk a tanárnőnknek az éjszakai „terrortámadást”. Láttuk, hogyan remeg az ajka az izgatottságtól. Nem állhatta meg, hogy ne mondja el, miért volt úgy feldúlva az este. A tanfolyam vezetője ugyanis a szemére vetette, hogy rossz példát mutat, mert magyarul beszél velünk. Egy pedagógusnak Csehszlovákiában, tehát egy itteni magyar pedagógusnak is, a szlovák hazafiságra való nevelés a feladata, ezt pedig szlovák nyelven kell végezni. Emiatt szólal­­koztak össze. . . Ezután úgy határoztunk, a tanárnő beleegyezésével, hogy nem maradunk ott a kurzus végéig, hanem azon­nal hazautazunk. A tanárnő pedig még azt is mondta, hogy panaszt emel otthon a tan­felügyelőségen . . . Aputól tudtam meg később, hogyan zárult az ügy, mert beszéltek róla a szülői értekezleten. A tanárnő szóbeli fenyítést kapott a szlovák-magyar együttélés elleni izgatási kísérlet miatt, mert a panaszát — állítólag nem tudta bizonyítani tanúkkal. Kilátásba helyezték, hogy a következő üyen alkalommal rágalmazás miatt akár pert is indíthatnak ellene, vagy elbocsáthatják tanári állásából... Ebben az évben volt az is, amikor elterjedt a híre, hogy a kormány meg akarja szüntetni a magyar iskolákban a magyar nyelvű ok­tatást. Ezt onnan tudtuk meg, hogy valaki kitette az iskolai faliújságra a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának a felhívását. Ez azonban csak az első tízperces szünetben volt ott, mert az igazgató, amikor megtudta, hogy mi miatt csoportosulunk a folyosóm levetette a levelet. Persze, nem ért el vele semmit, mert az egyik fiú, a Karcsi, azonnal előhúzta a zsebéből a másolatot A következő órákon át ezt körmöltük a pad alatt, hogy röplapként osztogathassuk a töb­bieknek. A közeli faluból — Zonctoronyról — van egy iskolatársunk, ó mondta, hogy náluk csaknem az egész falu tiltakozott a ma­gyar nyelvű oktatás megszüntetése ellen. .. Ősszel Komáromból jött át hozzánk egy fiú. Mesélte, hogy az ő gimnáziumukban vagy száz diák írt alá tiltakozó levelet, amelyet el­küldték a Szlovák Nemzeti Tanácsnak. Tudom azt is, hogy apu egyik ismerősét a til­takozások miatt lecsukták és a két évfolyam­mal alattam járó egyik fiú mamáját is letar­tóztatta a rendőrség.. . Amikor az írásbelin törtem a fejem, ez mind az eszembe jutott... Hát lehet a hazám olyan ország, ahol ilyenek történnek velem és szüleimmel, meg egyáltalán velünk, ma­gyarokkal ...? Mitől haza a haza? Attól válik azzá, hogy itt lakom, vagy jól is kellene érez­­nem itt magam? Kint az erdőben olyan fel­szabadult vagyok, mert ott senki se bánt a magyarságom miatt, de azerdő mégiscsak az állatok hazája Az embernek az emberek között kell azt meglelnie... Amikor a pisz­­kozatot írtam, döbbentem rá, hogy nekem valószínűleg nincs is hazám és talán már nem lesz soha . . Ahová hazamegyek, még nem biztos, hogy az a hazám is... Ezt nem mertem leírni, Jerzy szavai jutottak az eszem­be: ezek előtt titkolni kell a gondolataidat Ezért hát hazudtam... Azt írtam, hogy a hazám Csehszlovákia és szeretem a hazá­mat . . olyan hülyeségeket írtam, mintha az újságból másoltam volna.. . Úgy látszik nem tudtam meggyőzően hazudni, mert rosszul sikerült a dolgozatom. A tanárnő azt mondta, hogy csak kegyelemből adott hármast, mert rosszabbat érdemeltem volna... Még nem mondtam el mindent Azt se, hogy nagyapa miért került kórházba, az in­tenzív osztályra. .. Nagyszüleim Öcsi keresz­telőjére felutaztak hozzánk. Ők ugyanis másutt laknak. Apuval vártuk őket a vasút­állomáson. Amikor megjelentek a kijáratban, azonnal láttuk, hogy történt velük valami. Nagyapa fulladozott az izgatottságtól, alig tudott beszélni. Nagymama mondta el, hogy mi történt Nagyapát leszálláskor kilökték a kocsiból! Öregesen kászálódott le a lépcsőn, amikor hátulról idegesen rászólt valaki. Erre a nagyapa, hogy gyorsabban kiszállhasson, a csomagok miatt mondott valamit a nagy­mamának. A türelmetlen férfi azonban nyil­ván meghallotta, hogy az öregek magyarul beszélnek, mert szitkok özönét szórta rájuk, szidta az államot amiatt, hogy még manapság is megtűri a magyarokat és a magyar szót Csehszlovákiában, meg hogy az ilyen öregek miért utaznak, inkább pusztulnának el, legalább annyi magyarral is kevesebb lenne. Majd a „szörnyeteg” — ahogyan nagymama nevezte a pasast — meglökte a kocsi peron­ján álló koffert, amelyet nagyapa éppen le akart emelni. Csakhogy nagypapa a váratlan lökéstől elvesztette az egyensúlyát és az alsó lépcsőről leesett... Ezt követően éjszaka szívrohamot kapott, be kellett őt szállítani a kórházba .. De a nagymama nem is emiatt aggódott a leginkább. Az háborította fel őt a legjobban, hogy nem akadt senki a peronon, sem a kocsiban, aki a védelmükre kelt volna... (Befejező rész köv.) GORBACSOV BUKARESTBEN Gorbacsov május 26-i bukaresti látogatá­sáról a New York Times 27-1 száma első ol­dalán számolt be a lap tudósítója. Henry Kamm. — A tömeggyűlés 5000 főnyi párt­­közönsége Ceausescu beszédét 30 ízben sza­kította meg tapsokkal, 18 alkalommal feláll­va, ütemesen, jelszavakat kiabálva. Gorba­csov beszéde alatt csak 16-szor tapsoltak, egyszer sem azalatt, amikor a szovjet vezető a „glasznoszty”-ról vagy a „peresztrojká”­­ról beszélt. A cikkíró szerint Gorbacsov két olyan témát is érintett, ami a romániai hely­zetre vonatkoztatható: kritizálta a kommu­nista párttisztviselAk nepotizmusát és megemlítette a nemzetiségeket. A cikknek az utóbbira vonatkozó részét szó szerint idézzük: “The Soviet leader cited Lenin’s writtings on the treatment of nationalities. Such issues need to be treated with ‘delicacy and careful­ness,’ Mr. Gorbachev recalled, referring to Lenin. Rumania, whose territory includes the Transylvania and Banat homeland of a Hun­garian minority estimated to total up to two million, is involved in an open quarrel with Hungary about treatment and rights accor­ded the minority. The Soviet Union, as leader of the War­saw Pact, is concerned about the outbreak of a rare open dispute between two members. While asserting that the Soviet Union has no intention of acting as mediator, a Soviet dip­lomat said that Moscow had asked both sides to strive for a settlement without open pole­mics.”

Next

/
Thumbnails
Contents