Nyugati Magyarság, 1987 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-01 / 5. szám
12. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1987. május FÓRUM A magyar közéleti eszmecsere elősegítésére e rovatunkban a szerzőik véleményét tartalmazó i olyan vitaírásoknak, glosszáknak adunk néha helyet, amelyek közérdekűek, nem személyeskednek és stílusuk színvonalas. A szerkesztőség természetesen fenntartja a nem-közlés, valamint a szükséges rövidítés, javítás jogát. FERDINANDY GYÖRGY: Alacsony a mérce angol nyelvű „beszédjét” (sic!) bizony nem ártott volna szebben lefordítani, és a Tóth Ilona-per bevezető soraiból is kirí a „különösen” helyett használt, egészen más értelmű „különlegesen.” A legtöbb magyartalanság azonban meglepő módon a felelős szerkesztő és kiadó rövid előszavát díszíti. Ő az, aki beköszöntőjében megfogalmazza „elképzeléseim, terveim egy új folyóirat indításáról” (sic!). „Valamennyien érezték annak hiányát — folytatja —, hogy az emigrációnak nincs olyan sajtóterméke, amelyik...” A mondatban foglalt kettős tagadás (a hiánya annak, hogy nincs) éppenséggel azt jelenti, hogy van! Folytassuk? A közlés egy folyóiratnak nem célja, hanem feladata, és azt, hogy „szétszórva és alkalmanként”, nyilván úgy kell értelmeznünk: „elszórtan és időrőlidőre”. Vannak azután még ebben a nyúlfarknyi beszélyben olyan furcsaságok is, mint az „önazonosság” vagy a „tágkeblűség”, amit újabban plasztikai műtéttel gyógyítanak, és átmentette Nyugatra a Szerző a hazai hivatalos nyelv rosszízű és pontatlan fordulatait is. Az ikes igék semmibevevését, azt, hogy „cselekvő módon támogassuk”, mintha támogatás más is lehetne, például: szenvedő, írásában szüntelenül „népünkről” beszél, ország vagy magyarság helyett, aminek — Rákosi óta — kirekesztő mellékize van. Szerkesztőnk — a szám szerzőiről írott életrajzi jegyzetek szerint — tagja volt a Fiatal írók József Attila Körének, felszólalt a lakiteleki találkozón és az otthoni „legjelentősebb országos napi-, heti-, havilapokban, folyóiratokban publikált”. Öt éve él Nyugaton. Ennyire elfelejtett volna magyarul? „A mérce — írja előszavában — mindenekelőtt az elkötelezettség nemzetünkhöz (sic!)”. Bennünk pedig, megint csak szerzőnk fordulatával, „kettős érzés váltakozik” a „Nemzedékek” első számának olvasása után: hárítsuk-e el magunktól az ünneprontó hálátlan szerepét, vagy mondjuk ki mégis, hogy a magyar nyelv ismerete nélkül minden — mégoly nemes! — mérce alacsony. A kiadványhoz mellékelt hírverés szerint „az alapítótagok soraiba folyamatosan lehet jelentkezni”. Félő, hogy ez el fogja riasztani azokat, akik évtizedek óta szaggatottan intézik az üyen jelentkezéseket. Hát még ha kiderül, hogy míg az ágrólszakadt nyugati magyar számára csekély száz dollár a hozzájárulás, addig a Nyugatra látogató magyar turistáknak, vagyis hazánk kiváltságosainak — a kiadók ingyen kívánják osztogatni a folyóiratot! Mert hát ez is a „Nemzedékek” feladatai közé tartozik: a fellazítás. Münchenben a porzó, Budapesten a termő: Lakitelek után kétlakitelek. A módszer bevált, semmi kifogásunk ellene. A politika kifizetődőbb mesterség, mint a történelemtudomány vagy a művészetek. De miért nem lehetett ezt — megmondani? MEGRENDELŐ SZELVÉNY Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni és kivágva, borítékban — csekket mellékelve — címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG 3400 Ellendale Ave., Ste. 228, Montreal, P.Q., Canada H3S 1W9 NÉV: CÍM: Előfizetési dijak egy évre: Kanada $20, USA US-$17, egyéb országok US-S25 (légiposta) (ADOMÁNYT KÖSZÖNETTEL VESZÜNK A SAJTÓALAPRA) RENDELJE MEG AZ ÚJSÁGOT BARÁTAI SZÁMÁRA IS! EREDMÉNYEK ÉS TERVEK Beszámoló az Amerikai Magyar Református Egyesület 1987. évi tavaszi közgyűléséről Az Amerikai Magyar Református Egyesület 1987. március 30. és április 2. között tartotta évi tavaszi igazgatósági gyűlését Washingtonban, ezúttal először az Egyesület tavaly novemberben felavatott új székházában. A gyűlés, mely a Kossuth-emléktábla megkoszorúzásával kezdődött, az Egyesület jövőjét ületően fontos kérdésekrót tanácskozott és határozott, ugyanakkor számbavette az eddigi eredményeket. A fótisztviselők és a tanácsadók jelentéseiből kitűnt, hogy 1986 gyarapodást jelentett számokban és lelkiekben egyaránt Vagyonunk, az előző évekhez hasonlóan, növekedett. Fedezetünk a törvény által előírt kötelezvények összességére nézve emelkedett, éspedig oly mértékben, hogy új korszakot nyitó szolgálatokat indíthattunk el ezen a gyűlésen. Az Egyesület újszerű és rendkívül kedvező feltételeket kínáló, versenyképes biztosítási formákkal jelentkezik ebben az évben, hogy fratemális szellemben nyújtson lehetőséget a biztonságot adó életbiztosítások megkötésére. Hatvanhat esztendő után most először kiszélesítjük azt a mind ifjakra, mind öregekre kiterjedő, áldásokban gazdag szolgálatot, melyet a Bethlen Otthon jelent az Egyesült Államok és Kanada magyarlakta területein. Részt kérünk a menekültek, főleg az Erdélyből jöttek fogadásának és letelepítésének gondjaiból, ugyanúgy, mint eddig is tettük (Youngstown — New Brunswick). Az elszakított területeken kisebbségi sorban élő magyarság emberi szabadságjogaiért mind amerikai, mind pedig nemzetközi fórumok előtt tovább harcolunk. Egyházaink nyári ifjúsági táborait (Ligonier és Kanada), továbbá a magyar cserkészmozgalmat a lelkigondozói szolgálaton túl anyagilag is támogatjuk. A ligonieri Bethlen Gyűjtemény új múzeumi épületének megvalósítását napúenden tartjuk, mely kérdésben a mostani igazgatósági gyűlés résztvevői messzemenően egyetértettek. Álmainkon felül aranybetűkkel írtuk be nevünket a magyar művelődés történetének lapjaira a Debreceni Kántus észak-amerikai hangverseny-kőrútjának megrendezésével. Az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatalának (Census Bureau) 1990-ben esedékes adatgyűjtéseire vonatkozólag elvi javításokat ajánlottunk az itt élő magyarság számának realisztikusabb kimutatása érdekében. Bethlen Naptárunk immár 66. évi kiadása mellett a magyar sorskérdésekkel foglalkozó újságok, folyóiratok és könyvek kiadásával járó anyagi terhek viseléséhez a jövőben is éppúgy hozzá szándékszunk járulni, mint azt eddig tettük. Öröm vott látni a teljes Igazgatóság őszintén pozitív hozzáállását a fent említett tervekhez. Ezúton köszönjük és továbbra is kérjük az amerikai és a kanadai magyarság bántunk való szeretetét és támogatását. Bertalan Imre elnök Rácz Sándor Amerikában (Folytatás az 1. oldalról) Délben telefon: Salgótarjánban lövik a munkásokat, ötvennél több halott! A gyűlés egyhangúan döntött: 11-12-én 48 órás sztrájk! December 11 -én a kormány tárgyalásra meghívta Báli Sándort és engem a Parlamentbe. A Parlament folyosóján letartóztattak minket. 1958. március 17-én, a huszonötödik születésnapomon életfogytiglanra ítéltek. A börtönben Bibó Pista bácsival sokat beszélgettem és tanáraim voltak még Mérei professzor és Litván György. Az 1963-as amnesztiával, március 28-án szabadultam. Augusztus 3-án végre felvettek a Híradástechnikai Szövetkezetbe, ahol jelenleg is dolgozom. A magam részéről a magyar munkások 1956-os helytállását tartom a legjelentősebb politikai-történelmi cselekedetnek a magyar munkásmozgalom történetében. Nekünk, magyaroknak, éljünk bárhol a vüágon, továbbra is az a feladatunk, hogy 1956 emlékét megőrizzük, mert ez a magyarság fönnmaradását jelenti. Kényelem, udvarias kiszolgálás, figyelmesség és kitűnő ellátás! Következő magyarországi vagy európai útja alkalmával vegye igénybe a SWISSAIR légitársaság szolgálatát! SWISSAIR MARBLE WORKERS EXPERIENCED to cut and polish by hand or by machine Must speak little English — Excellent working conditions! EUROPEAN MARBLE WORKS 661 Driggs Avenue Greenpoint, N.Y. 11211, U.S.A. Tel. (718) 387-9778 Train: GG to Metropolitan Ave. Tel. (212) 688-1351 Car: BQE to Metropolitan Ave. A nyugati magyar diaszpóra közel félévszázados fennállása alatt több folyóiratot produkált, mint olvasót Az előbbiek száma a legújabb felmérések szerint megközelíti az ezret, míg a rendszeres olvasóké valahol nyolc és kilencszáz között mozog. Örömmel jelentjük, hogy ha az olvasóké nem is, de szemléink száma ismét gyarapodott a müncheni Hajnal László Gábor „Nemzedékek” címen kiad egy "történelmi és művészeti” folyóiratot A cím: „Nemzedékek” — nem lelkesítő. „Új Nemzedékre”-« inkább felkapnám a fejem. De hát új nemzedékek egy ötvenéves emigrációban — tudjuk — nincsenek. Az alcímmel, „történelmi és múvészeü szemlé”vel azonban még nehezebb egyetérteni. Az első szám nyolc írása közül egyetlenegy sem „művészeti”. Történelmi tanulmány is csak abban az esetben akad közöttük, ha elfogadjuk, hogy a közelmúlt minden politikai eseménye — a szemtanúk tálalásában — történelem. Beköszöntőjében a szerkesztő nem is művészetről és történelemről értekezik. A magyarságtudományt hiányolja a nyugati magyar szellemi életből, valamint a „nemzeti szellemben” induló fiatal írók számára követel fórumot Az olvasó elámul: nagy folyóirataink fennállásuk óta rendszeresen közölnek a magyarságtudomány tárgykörébe tartozó tanulmányokat! És hát kik lennének ezek a „nemzeti szellemben” alkotó fiatalok, akiknek „baloldaliak” a nyugati magyar irodalom fórumai, olyannyira, hogy— 1986- ban! — a megboldogult nemzetiszocializmus lomtárában keresnek maguknak „programot”? A választ talán — reménykedjünk! — a szerzők életrajzi adatai szolgáltatják: ezekből kiderül, hogy a „Nemzedékek” írógárdájának jelentős része az elmúlt évtizedben hagyta el Magyarországot Az ő szócsövük kíván tehát lenni ez a lap, a fiatal emigránsoké, akik még akkor is joggal tarthatják új generációnak magukat, ha egyébként — nem is különösebben fiatalok. Ezt a tényt kellett volna publikálni a művészetek, a történelem, az ifjú tehetségek és a magyarságtudomány helyett. Örültünk volna a tiszta beszédnek: annak, hogy ezentúl az elmúlt évtized új menekültjeinek is lesz saját fórumuk. A kísérlet ebben a megvilágításban még érdekesebb. Ki ne lenne kiváncsi arra, hogy mit hoztak magukkal ezek az újdonsült hontalanok, hogyan látják a nagyvilágot és benne saját helyüket? A régi gárda titokban még abban is reménykedhet, hogy megkopott, germanizmusokkal teletűzdelt köznyelvébe friss vért hoznak ezek a magyar nyelvi közegből érkező „fiatalok”. A nyomdahibákat egy folyóirat első számának meg szokás bocsátani, még akkor is, ha — gyakoriak. Sajnos, a „Nemzedékek” első számában sok a másféle, a nyelvi bizonytalanság okozta hiba is. Kővágó József
