Nyugati Magyarság, 1987 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1987-06-01 / 6. szám
AtBi Kan. SI.SO US-SI.00 NyiGÁTI HAGY/iCSiG - H NG1I I4SS Cf THE WEST -The monthly publication of the TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. VI. évfolyam, 6. szám 1987. június ELŐFIZETÉSI DÍJAK \ ÉVRE: Kanada: $20.USA: US-$17.Egyéb országok: US-$25 (légipostával) KIADÓHIVATAL — EDITORIAL OFFICE: 3400 Ellendale Ave., Ste. 228 Montreal. PQ. Canada H3S IW9 Phone (514) 731-4192 RÁCZ SÁNDOR: HAZÁNK IRÁNTI KÖTELESSÉGÉRZET Mint arról májusi számunkban hirt adtunk, Rácz Sándor — az 1956-os forradalom alatt a Nagybudapesti Központi Munkástanács megválasztott elnöke— 1987 májusában és júniusában az Egyesült Államokban látogató körút során találkozott magyar közösségekkel és amerikai munkásszakszervezetek vezetőivel, tagjaival. A Magyar öregdiák Szövetség— Bessenyei György Kör 1985. október 19-én hivta meg Rácz Sándort, aki a meghívást elfogadta, de útlevélkérelmeit, fellebbezéseit a magyar hatóságok sorozatosan elutasították. 1986 őszén a Szövetség az AFL-CIO amerikai szakszervezeti szövetséghez fordult segítségért, amely december 12-én szintén meghívta Rácz Sándort. Ismételt útlevélkérelmeit azonban továbbra is elutasították, legutóbb 1987. március 5-én. Végül Mark Palmer budapesti amerikai nagykövet és mások határozott közbenjárására március 12-én Rácz Sándornak személyesen kézbesítették ki útlevelét a budapesti hivatalos szervek. Első előadását a New Jersey-i Middlesex County College-ban tartotta, a Magyar öregdiák Szövetség — Bessenyei György Kör „Tanúk — korukról, szóbeli történelem” sorozata keretében „A Nagy- Budapesti Központi Munkástanács — 1956” címmel. Az előadót és a közönséget Wayne Brady professzor, a történelem- és társadalomtudományi tanszék vezetője üdvözölte. Megnyitó szavaiban a Szövetség részéről Nagy Károly többek között a következőket mondotta: „Miért hívtuk meg Rácz Sándort? Azért, mert jogunk van történelmünkhöz. Életszükséglet tudnunk az igazat! Egészséges nemzettudat csak valóságos történettudatból fejlődhet. Korszakváltó, sorsdöntő magyar történelmi eseményről talán még soha annyit nem hazudtak, mint az 1956-os magyar forradalomról. Azért fordultunk Rácz Sándorhoz, hogy a valódit és az igazat mondja el magyaroknak és amerikaiaknak arról, amit ő is megélt, főleg arról, amit az 1956-os magyar forradalom és a leverése utáni ellenállás egyik vezetőjeként ő is alakított. Köszönjük, hogy vállalta a tanú beszámolót!” Rácz Sándor magyar közösségeknek a következő helyeken tartott még előadásokat május 23. — Cleveland; május 27. — Washington; június 6. — Chicago; június 7. — Detroit; június 12. — New York; június 13. — Boston; június 14. — Toronto; június 20. — Los Angeles. Találkozott többek között az AFL-CIO országos és különböző államokbeli vezetőivel és testületéivel, Dennis DeConcini és Edward Kennedy szenátorokkal, Könnyű Ernő és Lantos Tamás képviselőkkel, Mark Palmer nagykövettel, Zbigniew Brzezinskivel (lásd képünket a 3. oldalon), Illinois és Georgia államok kormányzóival és több város polgármesterével. Június U-én, ugyanazon a napon, amikor a pápa Lech Walesát látogatta meg Gdansk-ban, Rácz Sándort New York bíboros érseke, John J. O’Connor fogadta beszélgetésre. Meglátogatott gyárakat és üzemeket is több államban. — Június 16-án, Nagy Imre, Maiéter Pál és Gimes Miklós kivégzésének 29. évfordulóján az emlékezés koszorúját helyezte el a magyar forradalom Los Angeles-i emlékművénél. Az alábbiakban teljes egészében adjuk közre Rácz Sándor bevezetőjét május 16-i „Tanúk — korukról” előadásához. Kedves Magyar Barátaim, Tisztelt Hallgatóság! Mielőtt még elmerülnénk a különféle politikai gondok taglalásában, szeretném megköszönni minden magyarnak, minden hazámfiának azt a helytállást, amit tanúsíttok, azt a munkát, amit új hazátokban eddig végeztetek. A ti becsületes helytállástok a magyar nép megbecsülését is jelenti. Nekünk, magyaroknak, igen nagy szükségünk van arra, hogy a világ helyesen és alaposan ismerje gondjainkat, hogy ha valaki segíteni akar, az ne féljen gondjaink megoldásában támogatni minket Környezetetekben is csak a becsületesen elvégzett munka válthatja ki a megbecsülést Szeretnék néhány szóval bemutatkozni. 1933- ban születtem Hódmezővásárhelyen. Szüleim nincstelen szegények voltak, nekik is a mindennapi kemény munka parancsolta az életet Három gyereket neveltek. Kora gyerekkoromban kerültem Izsákra anyai nagyanyámhoz, aki tizenhatodik gyerekként nevelt föl, igen szegény körülmények között Ez a magyar paraszti környezet formálta gondolkodásomat és ültette telkembe a hazaszeretet palántáit Ezeket az apró palántákat a magyar költészet gyöngyszemei ápolgatták, amíg annyira felcseperedtem, hogy 13 évesen beléptem a magyar munkások soraiba 1946-ot irtunk akkor. Én is átéltem azt a megrázkódtatást amelybe a Kárpát-medence magyarsága majdnem belepusztult. Érzékeny gyermeki lelkemben igen mély nyomokat hagyott a háború, de a többéválás nagy akarata arra kényszerített, hogy tanuljak. Apám 1942-ben halt hősi halált a Donkanyarban, anyám sem tudott támogatni, így a tanulás mellett dolgoznom is kellett, hogy fenntartsam magam. 1946. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján érkeztem Budapestre a budafoki fiúotthonban és megkezdtem a városi emberré válás folyamatát. De gondolkodásmódomban és életfüozófiámban sosem lett belőlem igazán városi ember. 1948-ban feloszlatták a fiúotthont Június 14-én elmentem az akkori Standard gyárba segédmunkásnak, majd szeptembertől szerszámkészítő tanuló lettem. 1950- ben szabadultam föl mint szerszámkészítő. 1952- ből már néhány írásos nyoma is van politikai gondolkodásomnak. Mint ismeretes, ezek nehéz évei voltak a magyar népnek, mert tűzzel-vassal pusztítottak körülöttünk mindent, ami magyar. 1953- tól 55-ig katona voltam, 55 novemberében kerültem vissza a gyárba a satu mellé. A nehéz munkás évek alatt sokszor ütköztem össze a hatalom helyi képviselőivel, amikor a kommunisták 1945- ös ígéreteit kértem számon. Ezeket azért tartottam szükségesnek elmondani, mert így válik érthetővé az én magatartásom az 1956-os magyar forradalomban. Amerikába utazásom előtt elgondolkoztam, hogy mi is az, amit hozhatok, amiért érdemes eljönnöm. Hisz előttem sokan bejárták már ezt a földrészt, hirdetve azt az igét, amely egy emberibb világ megteremtése felé vezethet Azt is tudom, hogy Amerikában az én közvetítésem nélkül is bárki hozzájuthat minden információhoz, amire szüksége van. Mégis úgy érzem, hogy hordok valamit a letkemben, amit csak személyesen juttathatok el hozzátok. Ez a valami a hazaszeretet tiszta fénye, amit őrizgettem a homályos börtönökben és a napfényes izsáki szőlőkben. Szeretném hangsúlyozni, hogy az én magyarságomat nem tartom többnek, mint a ti magyarságotokat, mert úgy érzem, hogy a haza ügyének szolgálata mindannyiunkra egyformán kötelező, bárhol éljünk a világban. Ahogy az édesanyánk szeretetét a lelkűnkben hordjuk és nem (Folytatás a 3. oldalon) Rácz Sándor a Magyar öregdiák Szövetség — Bessenyei György Kör május 10-én rendezett találkozóján (Foto: Suzanne Szász) A CHARTA ’77 NYILATKOZATA a pozsonyi magyarellenes merényletek Ügyében Mint azt lapunk májusi számában közöltük (5. old.), a március 8-áról 9- ére virradó éjjelen ismeretlen tettesek négy merényletet kővettek el magyar intézmények ellen Pozsonyban. Ebben az ügyben most állást foglalt a CHARTA ’77 csehszlovák demokratikus ellenzéki mozgalom: levelet Írtak a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának Pozsonyba, a BESZÉLŐ c. szamizdat folyóirat szerkesztőségének Budapestre és felhívással fordultak a csehszlovák országgyűléshez. Az alábbiakban ennek az utóbbi felhívásnak a magyarra fordított szövegét közöljük: A CSEHSZLOVÁK SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ORSZÁGGYŰLÉSÉHEZ Láttuk a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának anyagait a CSEMADOK pozsonyi épülete és helyiségei ellen március 8-áról 9-éré virradó éjszakán elkövetett erőszakos cselekményekről. A Bizottság anyagai jelzik, hogy a támadások vagy a nemzeti gyűlölet megnyilvánulásai, vagy nyugtalanság, félelem és rosszindulat szítását célzó terrorista csoport akciói. Ez az esemény riasztó, annál is inkább, mert ez a magyar kisebbséggel szembeni ellenszenv sajnálatos megnyilvánulásainak tetözését jelenti. Nemkülönben a sértő falfeliratok, más nemzetiségi intézmények, helyiségek megrongálása, az utcákon magyarul beszélő emberek megalázása, valamint a világhírű magyar költő, Petőfi Sándor szobrának meggyalázása. Meggyőződésünk, hogy az egy országban élő nemzetiségiek egymás közötti viszonyát az állampolgárok maguk is befolyásolhatják, az alkotmányos szerveket pedig különleges felelősség terheli a béke és biztonság megőrzésének ügyében. Éppen ezért kérjük Önöket, tegyenek meg minden erőfeszítést a hasonló terrorista cselekmények kivizsgálására. Ezenfelül kérjük Önöket, biztosítsák, hogy a csehszlovák, de különösen a szlovák hírközlő szervek részletesen tájékoztassák a lakosságot az ilyen erőszakos cselekményekről és a vizsgálat menetéről. Végül, de nem utolsósorban kérjük a hivatalos szerveket, hogy az ország hatályos törvényeivel összhangban foglaljanak állást az eseményeket illetően. Szükséges és* kívánatos, hogy Csehszlovákia minden állampolgára — nemzetiségére való tekintet nélkül — egyetértésben és barátságban éljen egymással. Meggyőződésünk, hogy ennek az eszmének kell áthatnia a közéletet, a hírközlő szervek munkáját és az iskolai oktatást. Prága, 1987. március 27. A CHARTA ’77 szóvivői: Jan Litomisky, Libuse Silhanova, Josef Vobryzek (Magyar Október Tájékoztató, London)
