Nyugati Magyarság, 1987 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-01 / 5. szám
1987. május Nyugati Magyarság (Hungarians of the West) 5. oldal TÖRTÉNELMI FELADAT: ÖSSZEFOGNI ERDÉLY MAGYARSÁGÁÉRT (Folytatás az 1. oldalról) megmaradt színe-virága és legfényesebb csillagai nemcsak hogy elvesztik a talajt maguk alól a forradalmat követő évtizedekben, nemcsak hogy képtelenek megfelelni annak a szerepnek, amelyre képességeik, tekintélyük és elkötelezettségük tenné őket hivatottá — hanem ehelyett áskálódás, féltékenykedés, elvtelen rivalizálás, irigység és intrika osztja meg nemcsak az emigráció egységét, de az egyes lelkeket is. Pedig ezek mögött az emberek mögött ott volt egy dicsőséggel megvívott forradalom és szabadságharc mint összetartó emlék, és ott volt a külföld szimpátiája mint kedvező konjunktúra, és ott volt Kossuth Lajos mint élő szimbólum. És ók mind együtt: nemhogy új magyar forradalomhoz nem voltak képesek tüzet csiholni (legfönnebb, mondjuk, egy olasz szabadságmozgalomhoz), nemhogy a kiegyezést nem tudták megakadályozni, de még az ügy iránti nemzetközi rokonszenvet sem sikerült ébren tartaniuk. A példázatból fontos tanulságok vonhatók le. Először is: ma sincs hiány nyugaton sem tisztán látó magyar elmékben, sem pedig hősökben, akik fegyverrel a kezükben tudták védeni a magyar szabadságot, a világ legnagyobb katonai ereje ellen. Másodszor: sajátos helyzeténél fogva fontos szerep hárul e pillanatban az emigrációra, melynek nem szabad kiszakítottnak éreznie magát a magyarság testéből, hanem tudatosítania kell: van olyan idő, mikor a nemzet szíve az ország határain kívül dobog, van olyan pillanat, mikor a nemzet szellemi súlypontja nem esik egybe a politikaival, hanem attól egészen messze helyezkedik el, például Rodostóban, mondjuk. Harmadszor: e helyzetben fokozott felelősség hárul az emigrációra, hogy megfeleljen a ma előttünk álló legfontosabb történelmi feladatnak: megmenteni az erdélyi magyarokat, akikre különben pusztulás várna. Ez csak akkor lehetséges, ha az emigráció legjobb erői együtt képesek működni; csak és csakis akkor, ha az ellentétek és személyes meg csoportérdekek nem kötig gúzsba az emigráció kezét-lábát, mint ahogy történt ez egy és egynegyed évszázaddal ezelőtt Nem az a baj, hogy március 15-ét nem egyszerre és egyféleképpen ünnepli meg minden magyar. Nem az a baj, hogy március 15-ében mindenki a saját március tizenötödikéjét ünnepli és a saját történelmi tudatából következő eszméket és értékeket, hanem ott kezdődik a baj, ha ezek a külön március 15- ék nem találkoznak és ezek az eszmék nem érintkeznek. Én e pillanatban nem vagyok megmondhatója annak, hogy igen-e vagy sem: hogy ugyanarra gondol-e a Bem szobornál felvonuló pesti ellenzéki, az egyik vagy másik nyugati rendezvény résztvevője, egy hivatalos budapesti ünnepély szónoka, vagy az erdélyi magyar, aki lehalkított rádiójánál kucorog. Mindehhez hozzá kell venni még azt is, hogy a magyarság viselkedése otthon is, de kisebbségben és emigrációban is, ha itt természettudományos hasonlattal élhetek, igen sokszor egy olyan állatfajtára emlékeztet, amelynek egyedei rettenetes fegyvereket fejlesztenek ki egymás ellen, de teljesen védtelenek a külső veszedelmekkel szemben. Hogy csak egy példával szolgáljak: amilyen nagyszájú, gyűlölködő és agyarát villogtató tud lenni, mondjuk, egyik a másikkal szemben Erdélyben, éppoly meghunyászkodva süü le szemét ugyanez az illető, ha nyilvánosan kellene tiltakozni és összefogni a mindannyiunk feje fölött gyülekező felhők miatt. De ide tartozik az is, hogy épp Erdély a legígéretesebb legkisebb közös nevező, a legátfogóbb magyar konszenzus lehetősége. Mint ahogyan ezt a CHRR Bulleün 1983. évi 2. számában még annak idején írtam volt mint üzenetet: „Úgy gondolom, hogy eléggé meg nem becsülhető az az erkölcsi támogatás, ami ügyünkben mind a magyarországi, mind a nyugati magyarság részéről megnyilvánult. Külön örömömre szolgál, hogy hosszú évtizedek óta ez az első eset, hogy a legkülönbözőbb világnézetű és legkülönbözőbb társadalmakban élő magyarok egységesen léptek föl, bizonyítva, hogy a magyar szellem, a magyar öntudat akár világot átfogó erővé is válhat” És annak, hogy ez így legyen, csak két akadálya lehetne: a megosztottszág és a közöny. De tudjuk, hogy mindkettőt képesek vagyunk legyőzni. Azt mondottam, hogy a legfontosabb magyar kérdés ma Erdély. Szeretnék erről még néhány szót szólni. Én egy olyan országban éltem több mint 30 évig, ahol március 15-e éppúgy tiltott ünnep, mint a piros-fehér-zöld szalag a kislányok hajában és ahol a Kossuth utcát átkeresztelik Calarasi utcára. Ahol kalodában az anyanyelv és ahol a zsebek és éléskamrák után még a történelmet is úgy kifosztották, mint éhínség idején a csűrt. A megaláztatás és gyűlölet országából jövök és hozom azt az üzenetet, hogy a világban élő magyarságnak egyesítenie kell befolyását és erejét egy olyan hatalom ellen, amely éppoly magyarellenes, mint antiszemita, és éppoly antiszemita, mint amilyen románellenes, és éppoly román gyűlölő, mint emberellenes, mert ez a hatalom nemcsak a magyart teszi tönkre, hanem a románt is, mint egyént s mint nemzetet. Mielőtt folytatnám ezt a gondolatot, el szeretnék mesélni még valamit, amit az óriásgépben figyeltem meg, mely áthozott az óceánon. Az ablak mellett ültem és jól láthattam a szárnyat, mely az én szememnek egészen szokatlan volt. Több, lazán elmozdulni képes sík alkotta, hatalmas résekkel közöttük és nem egy felület, mintha kiszakadni akart volna az egészből: valósággal föl-le verdesett, úgy tűnt, valami egész külön ritmusra. És mégis, ez a látszólag széthullófélben levő szárny képes volt a magasban tartani az egész hatalmas gépet. Nem szeretném értelmezni ezt, amit itt elmondtam — hiszen olyannyira magától értetődő. Csak azt ismétlem meg: összefogásra van szükség egy olyan új honfoglalás érdekében, amely egyedül mentheti meg a magyarságot Nem másokkal való azonosulásra gondolok itt, vagy önfeláldozásra, hanem azoknak a minőségeknek az összhangjára, amelyek a meghunyászkodást öntudattá képesek emelni, az alumíniumot repülőgéppé, az eseményekben való sodródást történelemmé, a tömeget nemzetté. Egy olyan honfoglalásra van szükség, mely nem földrajzi, hanem szellemi, amit a lelkekben kell megvalósítani és amit nem szabad föladni sem New Yorkban, sem Petrozsényban, sem Budapesten: amit legalább annyira magunkban kell hordoznunk, mint ahogyan magában hordozza annyi volt magyar rab a rácsokat egész életén át. Egy olyan hazára van szükség, amelynek nem szabad Trianont ismernie, melytől nem lehet elvenni Erdélyt, amelyből nem lehet kitudni több mint két millió szegény erdei rokont, mert ez a haza nem geográfiai, nem adminisztratív kategória, hanem egy eszme. Egy olyan forradalomra van szükség, mely megtisztítja a lelket az önzéstől, és a szellemet a prostitúciótól, az anyanyelvet a rothadástól, az erkölcsöt a mocsoktól, a Himnuszt a feledéstől, az öntudatot a megszállástól, a lelkiismeretet a kiegyezéstől. Ebben a szellemi hazában, ezen a szellemi országgyűlésen kell találkoznunk, le nem pecsételt kézzel, le nem pecsételt lábbal és le nem pecsételt szájjal: pártállásra, meggyőződésre, féltékenységre és személyes érdekekre való tekintet nélkül; ennek reményében jöttem el és keresem föl mindazokat, akikben a lelkiismeret szava azt mondja: részt veszünk. MEGJELENT SZÓCS GÉZA új könyve: AZ UNIFORMIS LÁTOGATÁSA HHRF, N.Y., 1987., 200 old. Versek, műfordítások, szemelvények a magyarságot támadó írásokból, magyar kisebbségvédelmi dokumentumok. Ára: 15 US-dollár Megrendelhető: a HHRF címén (1. 7. old.) CSEHSZLOVÁKIAI MAGYARELLENES TÁMADÁSOK 1987. márc. 8-ról 9-re, azaz vasárnapról hétfőre virradó éjszaka ezideig ismeretlen tettesek szervezett támadást intéztek Pozsony négy különböző helyén magyar kisebbségi intézmények épületei ellen. Felgyújtották az „Ifjú Szívek”, Magyar Dal- és Táncegyüttes Márkus utcai próbatermét és Hét utcai székházát. A helyszíni vizsgálat megállapította, hogy a gyújtogatás az épület belsejében történt, tehát kellő előkészület után. Továbbá szétverték az „Új Szó”, az egyetlen csehszlovákiai magyar napilap szerkesztőségének üvegbejáratát, valamint betörték a „Csemadok” székházának földszinti ablakait. A kár előzetes becslések szerint több mint 100 ezer koronára tehető. A szervezett akció indítékai egyelőre nem ismeretesek. Korábban is történtek hasonló erőszakos akciók mind a Csemadok, mind az Ifjú Szívek ellen. Ugyanakkor a magyar kisebbség tagjait sorozatos fenyegetések érik, például a közelmúltban Rimaszombatban a középiskolai internátusbán lakó magyar fiatalokat „Halál a magyarokra!” felirattal fenyegették meg. A hivatalos szerveknek a támadások iránti közömbösségéből és a magyar kisebbség elleni megnyilvánulások közvetett támogatásából arra következtethetünk, hogy a március eleji pozsonyi támadások egy átgondolt magyarellenes akció részét képezik. (Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága, Pozsony) Minden évben a gyermekek ezrei szenvednek balesetet a lakásban és a lakás körül. A gyermek számára úgy csökkentheti a balesetveszélyt, hogy biztonságos környezetről gondoskodik. A federális kormány tavaly ősszel szigorú, új biztonsági szabványokat léptetett életbe a rácsos gyermekágyakra. Győződjék meg arról, hogy a kiválasztott gyermekágy megfeleljen az összes biztonsági előírásnak és mindig jó állapotban legyen. Ne feledje, hogy a gyermekek hálóruhája könnyen éghető anyag, a gyermek ne játsszon a kandalló, tűzhely vagy fűtőtest közelében. A póló-típusú pizsamák biztonságosabbak, mint a laza hálóingek. Gondoskodjék közvetlen felügyeletről, ha gyermeke járókában van, különösen tűzhely és villanyzsinór közelében, és gondoskodjék arról, hogy a lépcsők le legyenek zárva. A gyermek védelmével kapcsolatos további felvilágosításért forduljon a Consumer and Corporate Affairs Canada legközelebbi irodájához. Consumer & Corporate Affairs Canada Harvie Andre, Minister Consommation et Corporations Canada Canada
