Nyugati Magyarság, 1987 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1987-05-01 / 5. szám

2. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1987. május NYUGATI MAGYARSÁG HUNGARIANS OF THE WEST Published monthly by the TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. 3400 Ellendale Ave., Ste. 228 Montreal, P.Q., Canada H3S 1W9 Phone (514) 731-4192 Kiadó-főszerkesztő: MI KLÓ SS I ISTVÁN H. főszerkesztő: NAGY KÁROLY A szerkesztő bizottság tagjai: Éltető J. Lajos, P.O.Box 15126 Portland, Ore. 97215-0126, USA. Hámos László, P.O.Box “J”, Grade Stn. New York, N.Y. 10028, USA. Miska János, 1402, 71 Somerset St W. Ottawa, Ont, Can. K2P 2G2. Előfizetési díjak 1 évre: Kanada: $20, USA: US-$17, egyéb országok: US-$25 (légi) kéziratokat nem érzünk meg es nem küldünk vissza. A szükséges javítás jo­gát fenntartjuk. Az újságban megjelent Írások nem feltétlenül képviselik a szer­kesztő bizottság álláspontját. A valódi névvel aláírt cikkekért a mindenkori cikkírók felelősek. Híreink, cikkeink utánközölhetők lapunk nevének feltüntetésével! NYILATKOZAT Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, a kormány szóvivője április 1-én Budapesten nyilatkozatot adott a sajtó képviselőinek. Nyilatkozatát teljes terjedelmében, minden kommen­tár nélkül közöljük. A sajtó már hírt adott arról, hogy 1987. február 26-27-én — több magas rangú poli­tikus jelenlétében — ülést tartott a romániai Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa. Az ülésen és az azt követő sajtókampányban a román nép történetének meghamisításával, revansizmussal, Románia belügyébe történő beavatkozási kísérlettel vádolták a Magyar Népköztársaságot A Romániában és külföldön is széles kör­ben terjesztett vádak minden alapot nélkülöz­nek, zavart okoznak a két szomszédos szocialista ország együttműködésében, ár­tanak mind a magyar, mind a román nép alapvető érdekeinek. Ismeretes, hogy a burzsoázia súlyos örök­séget hagyott Kelet-Európa felszabadult népeire. Magyarországon a népi hatalom gyökeresen szakított a káros múlttal, s politikája a népek közötti barátság erősítését, a sokoldalú együttműködés fejlesztését tűzte A nemzetiségi kisebbségekről Bécsben ki célul. A Magyar Népköztársaság kép­viselője aláírta a Helsinki Záróokmányt. Az alapelvet — beleértve a határok sérthetetlen­ségét is — következetesen betartjuk,ajánlásait korrekt módon megvalósítjuk. A magyar—román kapcsolatokban kor­mányunk a társadalmi rendszereink azonos elveiből, a szomszédságból és a történelmi egymásra utaltságból kiindulva az általá­nosan elfogadott nemzetközi elvek alapján mindig az együttműködés kölcsönösen elő­nyös fejlesztésére, állandó gazdagítására töre­kedett 1977-ben a Magyar Szocialista Munkás­párt és a Román Kommunista Párt legfelső vezetőinek találkozóján is megállapodás született arról, hogy minden területen fej­lesztjük kétoldalú kapcsolatainkat E téren a magyar kormány politikája hosszú idő óta változatlan, s ezért a nekünk címzett vádak érthetetlenek és elfogadhatatlanok. Történelmi adottság, hogy Romániában nagy számban élnek magyar és Magyaror­szágon kisebb számban román nemzeti­ségűek. A Kádár János és Nicolae Ceausescu által aláírt közös közlemény nyilvánosan is deklarálta, hogy az országainkban élő ma­gyar, illetve román nemzetiség a két ország baráti kapcsolatai fejlesztésének fontos té­nyezője. Megerősítették, hogy szükség van a közvetlen lakossági kapcsolatok, a turizmus fejlesztésére, a sajtótermékek és könyvek cseréjének bővítésére, a népeinket összekötő haladó hagyományok ápolására, s a kul­turális és oktatási kapcsolatokban, a tájékoz­tatásban a felek figyelemmel lesznek a nem­zetiségek igényeire is. Az illetékes magyar szervek a megálla­podásnak megfelelően mindig nagy felelős­séggel és kezdeményezóen foglalkoztak ezek­kel a kérdésekkel. Sajnálatos, hogy kezdemé­nyezéseink nemigen találtak viszonzásra. Ismeretes az a régi elvi álláspontunk is, hogy a nemzeüségi kérdés kezelése minden országnak belügye, amelynek azonban nem­zetközi, az adott esetben Magyarországot érintő kihatása is van. Abban vagyunk érde­keltek, hogy a Romániában élő magyarok anyanyelvűket megőrizve, nemzetiségi kul­túrájukat fejlesztve, a Román Szocialista Köztársaság hűséges állampolgáraiként, egyenrangúan vegyenek részt a szocializmus építésében. Természetesnek tartjuk azt, hogy a törté­nelem egyes kérdéseinek megítélésében lehetnek és vannak különbségek a különböző országok tudósai, így a magyar és a román történészek között is. Azonban csak a tények szándékos félremagyarázásának tudhatjuk be azokat a vádakat, hogy a Magyar Népköztár­saságban olyan történelmi munkák publiká­lása folyik, amelyek úgymond Horthy fasisz­ta rendszerének legreakciósabb téziseit eleve­nítik fel. Végül szeretném hangsúlyozni azt a vé­leményünket, hogy Magyarországnak és Romániának, a két szomszédos szocialista országnak és népeinek egyaránt érdeke, hogy a felvetődő vitás kérdések megoldásán munkálkodjon, s a barátság szálait erősítve, a társadalmi haladás ügyét szem előtt tartva fejlessze együttműködését minden területen. Mi a magunk részéről erre mindig készek va­gyunk — zárta nyilatkozatát a kormány szóvivője. A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ELNÖKSÉGÉNEK KÖZLEMÉNYE Boldog Anyák Napját kívánunk! LA BRASSERIE O’KEEFE --------■ LIMITÉ E zetiségi politika folyamatos megvalósításának kell kísérnie, amely kizár mind a többség, mind a kisebbség részéről mindenfajta nacionalizmust, sovinizmust. A nemzetiségi kisebbségek kérdését egyszer s mindenkorra megoldottnak nyilvánítani olyan elképzelés, amelynek semmi köze a valósághoz. A min­den egyes társadalom életében zajló változá­sok szavatolják azt, hogy e vonatkozásban mindig sok tennivaló lesz. A haladó társadal­mi keretek megkönnyíthetik a nemzeti kisebbségek helyzetének igazságos rende­zését, de nem biztosítják, hogy a kérdés ön­magától megoldódjon. Természetesen ez a rendezés annak az or­szágnak az illetékességi körébe tartozik, amelynek területén a nemzetiségek élnek. De nem szabad azt hinni, hogy a nemzetközi közösség és főleg azok az államok, ahol a lakosság kapcsolatokat tart fenn egyes határokon túli kisebbségekkel, közömbösség­gel viseltetnek az iránt, ahogyan az ezzel kap­csolatos problémákat a másik országban kezelik. A magyar álláspont kifejezésre juttat­ja, hogy szűnjön meg mindenfajta meg­különböztetés, amely a nemzeti kisebbséghez tartozó személyeket sújthatja, s hozzájárul a nemzetiségek kulturális identitásának fenn­tartásához és fejlesztéséhez. Mélységesen meg vagyunk győződve arról, hogy a kisebbségek nemzetiségi egzisztenciájának találkozási pontot kell jelentenie, az együttműködés híd­­ját kell alkotnia a különböző országok között — mondotta Erdős André, s rámutatott arra, hogy a nemzetiségi témának a humanitárius kérdések egész körét átfogó vonatkozásai is igazolják a harmadik kosárban szereplő kér­dések minden részletre kiterjedő megvitatásá­nak jogosságát. (Hazai Tudósítások) Az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó bécsi találkozó már­cius 3-i teljes ülésén Erdős André nagykövet, a magyar küldöttség vezetője bejelentette, hogy Magyarország társszerzőként csatlakoz­ni kíván két, Jugoszlávia által beterjesztett javaslathoz. Ezek szorgalmazzák a nem­zetiségi kisebbségek jogainak és jogos érdekeinek védelmére a helsinki folyamat dokumentumaiban és más idevágó nemzet­közi rendelkezésekben vállalt kötelezettségek teljesítését, s a különböző államokban élő azonos etnikai csoportok tagjainak kapcsolat­­tartási, anyanyelvükön való informálódási jogát. Magyarország ugyancsak társszerzőként csatlakozik a Kanada és más országok által benyújtott azon javaslathoz is, amely felhív­ja a résztvevő államokat a nemzetiségekhez tartozó személyek jogainak védelmére, a nemzetiségi kultúrák sajátos arculatának megóvására, többek között a nyelv és az irodalom megőrzésének, gazdagításának, valamint a továbbadás lehetőségének biz­tosítása útján. A nemzetiségi kérdésről és annak a bécsi utótalálkozón felvetődött vonatkozásairól szólva a magyar küldöttségvezetó aláhúzta: a nemzetiségi kérdésnek egyszerre vannak nemzeti és nemzetközi hatásai, amelyek megerősítést nyertek a helsinki folyamat dokumentumaiban. Ezért a probléma fel­vetését nem lehet károsnak és haszontalan­nak tekinteni. A nemzetiségi kérdés nem szűnt meg létezni még akkor sem, ha egyes időszakokban némelyek úgy vélték, hogy amiről nem beszélnek, az egyszerűen nem is létezik. A demokrácia fejlődését minden ország­ban egészséges, ésszerű és nagylelkű nem-A romániai Magyar Nemzetiségű Dol­gozók Tanácsának februári ülésén, vezető román politikusok részéről, és a román sajtó­ban éles támadások láttak napvilágot az MTA gondozásában megjelent, Erdély törté­nete című háromkötetes munka, s általában hazai történetírásunk ellen. Akadémiánkat „tudatos történelemhamisítással”, a szerzőket nyilvánosan „horthysta, fasiszta, soviniszta tézisek fölelevenítésével” vádolták. A Magyar Tudományos Akadémia Elnök­sége szükségesnek tartja kijelenteni, hogy a vádakat megalapozatlan rágalmaknak ítéli, s méltatlannak tartja, hogy ilyen jellegű vá­daskodó polémiákba bocsátkozzon. Tudo­mányos vitákat csakis a tudományosság keretei között lehet eldönteni, s az üres vádaskodás nem lehet vitaalap. Kétségtelen, hogy bizonyos kérdésekben úgyszólván év­százados vita folyik a román és magyar tör­ténészek között Az akadémiai Erdély-tör­­ténet szerzői, ellentétben a román kollégáik­kal, nem osztják a dáko-román kontinuitás elméletét. Vita folyik Erdély, valamint a két ország történetének számos kérdéséről, bele­értve az első világháborút követő békerend­szer értelmezését, valamint az 1919-es ma­gyar forradalom megítélését is. Nem tartjuk magunkat csalhatatlannak, vitás kérdések minden tudományos műbei adódnak. A vitatott munka azonban analiti kusan, kritikusan vizsgálja saját múltunkat, közös történelmünk jobb megismeréséi megértését igyekszik szolgálni. Népein! összekapcsolódó történelmi útjának, a tragi kus konfliktusoknak, a közös szenvedésnél és a létfontosságú egymásrautaltságnak, é közös küzdelmünknek feltárása a múl megismerését és a mai együttélést segíti. A Akadémia gondozásában megjelent Erdély történet bármely objektív olvasója meg bizonyosodhat a vádaskodások alaptalan ságáról. A Magyar Tudományos Akadémia hosszi évek óta sürgeti a magyar-román történés vegyesbizottság — nem a mi hibánkból szii neteló — működésének felélesztését. Úg véljük, a történészek együttes, elóítéletektc és elfogultságoktól mentes vitája és csakis a lehet a tisztázatlan kérdések megbeszélésénei legjobb fóruma. Mindez hasznosan járulhal na hozzá a történetkutatás fejlődéséhez, de helsinki megállapodások általunk maradék talanul elfogadott szellemének, valamint aka démiáink és a magyar és a román nép közöl ti, melegen kívánt barátság erősítéséhez is

Next

/
Thumbnails
Contents