Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
10. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1986. január IFJÚSÁGI FÓRUM SISA ISTVÁN: Szétszórt árvalányhaj — csokorba kötve ... A meghívás nem jött egeszen váratlanul, hiszen a cserkészethez erős szálak fűznek. Kevesen tudják, hogy tőlem származik a „szétszórt árvalányhaj” kifejezés is, melyre a külföldi magyar cserkészet 20 éves krónikájának szerkesztése közben kaptam ihletet 1966-ban. Ez a hasonlat azóta bevonult a köztudatba; még a Budapesten megjelenő Ifjúsági Szemle is ezt a címet adta múlt évi első számában cserkészeinkről megjelent tanulmányának. A meghívást köszönettel elfogadva aug. 18-án, vasárnap délelőtt, ezer mérföldes út után megérkeztünk Buffalóba. A repülőtéren | egy csinos, búbájos hangú magyar fiatalasszony, Gitta várt bennünket férjével, Béres Árpáddal. Ők Münchenből érkeztek a táborba. Csaknem két órába telt, míg autónk Fillmore-be érkezett, a 2000 láb magason elterülő 120 acre-ös Sík Sándor cserkészparkhoz. A táborparancsnokságtól 1 km hosszú autóút vezet a jól ismert Pentagonhoz, ahol viszont Bodnár Gábor „székel”. A kinyomtatott tábori hierarchiában neve nem is szerepel. Mégis ö a mindenütt látható „láthatatlan" főnök a jubileumi táborban is. Amellett magasszintú előadásokat tart a Pentagon közelében a táborozó tisztjelöltek számára is, melyeket mindig élénk vita követ. Boldog, mert sikerült a cserkészet élére új vezetőréteget kinevelnie a külföldön született fiatalokból. A jubileumi tábor 10 altáborra van felosztva. Kb. 900-an vannak itt a világ minden tájáról. A III. Fiú Altábor délkeleti sarka mögötti kis ligetből magas árbocra tűzött lobogó lengedez. A fák között egy mini-altábor húzódik meg: a legöregebbek tanyája. Korelnökük a szintén mini-termetú, ősz szakállú Bognár István bá’; 82 éves kora ellenére ő a legaktívabb közöttük. Ő építette a táborkaput, állította fel a zászlórudat és készitett helyet a tábortűznek. Csak két éve, hogy a cserkészethez csatlakozott a New Jersey-i New Brunswickon, de besegít a Woodbridge-i csapatnak is. István bá' egyik szomszédja az altáborban az érdemdús Beodray Ferenc, a „hontalan sasok” egyike, akik Bodnár Gáborral együtt meghonosították külföldön a magyar cserkészetet. Az öreg örökifjak altáborának parancsnoka a disztingvált kinézésű, örökké elegáns Magyaródi Szabolcs, aki nyugodtan elmehetne diplomatának. Tulajdonképpen az is, a magyar ügy diplomatája. Az öregekről szólva szólni kell e helyen egy, az öregeknél is öregebb férfiúról. Nem cserkész, még táborlakó sem, mert autóval hozzák be kora reggel egy közeli motelből és viszik vissza késó este ugyanoda. Az Ipolyparti, palóc származású Genetta János bácsiról van szó, aki 90 éve ellenére is olyan sudár, mint egy jegenyefa. Reggeltől estig fáradhatatlanul hallgatja az előadásokat, vagy rója a tábort, kezében egy dugóhúzóhoz hasonló, csavaros bottal. Öreg fűzfa kiszáradt gyökere az, meggypirosra fényezve. János bácsi az egyik legfontosabb személy a táborban; nélküle nem lenne olyan, mint amilyen. János bácsi első számú kedvence és alkalmi gondviselője szintén palóc származású: a Balassagyarmatról való Palotay Júlia. Csinos, szókimondó asszonyság, a tábor örökmozgó üdvöskéje, aki G H.-főnöki minőségben autózik föl és alá a táborban. 13 éves leányikrei, Márta és Juli szintén buzgó cserkészek a Los Angeles-i 49. sz. csapatban. A vendégek a Cserkésztisztképzó tábor asztalánál szoktak étkezni, de mi két másik helyet is kipróbáltunk. A legjobb vacsorát, melynek fő száma finom gulyásleves volt, a Kiscserkész altáborban kaptuk. Örömmel ölelkeztünk össze ott régi jó barátunkkal, az Erdélyből származó Sándor Istvánnal. — Gyermeknevelés terén nincs nála nagyobb szakértő. Tündöklő példáját adta ennek azáltal, hogy amerikai anyától származó hat gyermekét missziós lelkű magyarrá nevelte. Mindnyájan lelkes cserkészek. Tündöklő példákban cserkészcsaládoknál nincs hiány. A New Brunswickon élő Vajtay Istvánéknak mind a hat gyermeke részt vesz a jubileumi táborban; a nemrégiben elhunyt Vajtay László hat gyermeke Woodbridge-ről szintén itt van. A felnőtté növekedett s ügyvédi diplomás ifj. Vajtay István nemcsak sudár termetével, de intelligenciájával is kitűnik. Lelkes magyar cserkészanyák is szép számmal vannak itt. Az első, akit érkezésünkkor régi barátként magunkhoz öleltünk, Baránskiné Kata, aki a tábor irodáját vezeti. Büszkeséggel beszélt felnőtt gyermekeiről. Leánya, Kata először a Fehér Házban dolgozott, ahonnan átkapcsolt Edwin Meese igazságügyminiszter törzskarához. Tibor fia pedig az egyetlen fehér ember az USA-ban, aki a pekingi egyetemen kínai ügyvédi diplomát szerzett. Tökéletes kínai és japán nyelvtudásának Amerika is sok hasznát veheti. A cserkészasszonyok között Némethy György (a Cserkészszövetség elnöke) felesége, szül. Kesserű Judit a minden ízében intellektuális magyar nő megtestesítője. ír és előad, ahogy a helyzet megkívánja; okos szemeiből mindig mosoly sugárzik. Míg Judit inkább elméleti téren tevékenykedik, Teszár Erzsébet vezető helyet vívott ki világviszonylatban is a csapatmunkában, amiben férje, Jóska bá’ segíti őt a New Jersey-i New Brunswickon. Erzsébet asszony a három altáborból (Kincskereső, Pax-Ting és Útkereső) álló leánytábor parancsnoka. A cserkészcsaládok sorát zárjuk be egy olyannal, melyet hierarchia szerint elsőnek kellett volna említenünk: Fischer Viktoréval, aki többet dolgozott a Jubileumi Tábor sikere érdekében, mint bárki. Mint kijelölt táborparancsnok már múlt év októberében elkezdte a munkát, melynek terhét rajta kívül senki sem érezte jobban, mint bűbájos felesége, született Domokos Judith, három fiúgyermek anyja. Mind a három srác itt van a táborban szüleivel. A legfiatalabb, Andris, aki csak 4 éves, állandóan vele kell legyen. Fischer Viktor 46 évével már az új generáció illusztris tagja, jelentős cserkészmúlttal. Bár magyar iskolába soha nem járt, a cserkészet révén tökéletesen elsajátította a magyar nyelvet Ez a harmadik nagy tisztsége. Volt már a III. kerület (USA) cserkészparancsnoka, valamint a Cserkészszövetség külügyi vezetője. Elegánsan őszülő hajával, sima modorával, jóvágású arcélével valóban diplomata típus. Parancsnoki irodája a legszebb a táborban, ahol állandó a sürgésforgás; főleg fiatalok jönnek-mennek, jeleként annak a ténynek, hogy ezt a nagytábort lényegében már az utánpótlás vezeti. Minden egyes altábor élén külföldön felnövekedett tisztek állnak. A parancsnoki épülettel szemben székel a tábor másik idegközpontja (epésen ideges központnak is nevezhető): a sajtóiroda, ahol az enyhe oroszlánsörényt növesztett Végvári Vazul atya szerkeszti a Tárogató nevű naponta megjelenő tábori újságot két rover cserkész segítségével. Táborszerte azonban az őszhajú veterán, Kóréh Feri bá’ a cserkészsajtó s egyben az emigrációs újságírás megtestesítője. A Pentagon egy kis szobájában naphosszat veri az írógépet. . . Nos, nem volt még szó a tömegről, a fiú- és leánycserkészek százairól, akiket az imént felsorolt vezetők a jubileumi táborra „csokorba kötöttek”. Erről a csokorról csupán emlékvillanásokat lehet itt felidézni: Kék ég alatt, zöld mezőn, színes zászlók alatt felvonuló alakulatok; népitáncosok kis tisztáson gyakorló koszorúját; megrakott hátizsákokkal túrára induló csapatok lelkes énekét; akadályversenyek rajtját váró őrsök izgatott gyülekezését; lengő kötélhágcsókon magas fák tetejére mászó rovereket kiéhezett cserkészek csajkazörgéstől kísért ebédresorakozóját; fiúk-lányok szavalóversenyét; tisztjelöltek magasszintű vitáját magyar sorskérdésekről és végül, természetesen, az esti tábortüzek felejthetetlen hangulatát. A tábor látogatóját azonban mindenekelőtt az a hely hatja meg, ahol legtöbbnyire csend honol: a fenyő-katedrális. Egbenyúló sudár fenyőfák százainak rejtett ligete ez, ahová a tábor lakói ünnepi alkalommal összegyűlnek dicsérni az Urat Föléjük hűsítő árnyat adó lombsátrat, lábuk alá tűlevelek millióiból süppedő szőnyeget szőtt Természet Anyánk. Művészi faragású, magyar motívumokkal dísziíett, hordozható tábori oltár mellől hirdeúk az igét itt az élőknek. — De a holtak is jelen vannak, a magyar cserkészek elhunyt hősei és nagyjai. Emléküket fára erősített fényes táblák jelzik és idézik fel az utódok előtt Mintha üzennének. NAGY KÁROLY: „Nyelvében él a nemzet” Látogatás a chicagói és a washingtoni magyar iskolákban A chicagói „Gyöngyvirág” őrs szobájában olvastam a falon a feliratot „Nyelvében él a nemzet”. A Hunyadi Mátyás cserkészcsapat egy másik őrsi szobáját ugyancsak magyar népművészeti minták díszítik, és a falról József Attüa szavai figyelmeztetnek: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csülag megy az égen, úgy érdemes.” Sass Márton építész vitt el látogatóba az iskolába egy nagy-havas, szikrázó napsütésű februári délelőttön. Sass Márton az iskola egyik szervezője és tanítója, ugyanakkor a cserkészcsapat egyik felelőse, és az „Itt-Ott” folyóiratot megjelentető Magyar Baráti Közösség egyik vezetője is; vagyis: az amerikai magyarság egyik hűséges szervezőmindenese, egyike annak a jónéhány tucat áldozatkész, kétnyelvű, kétkultúrájú embernek, akiknek köszönhető, hogy a magyar „szellemi haza”, Amerika szigetvilágában is „él a nemzet”. Ő és egy másik „mindenes” barátom, Mózsi Ferenc, a Szivárvány című, 1980 óta négyhavonként egyre igényesebb tartalommal megjelenő magyar irodalmi, művészeti és kritikai szemle szerkesztője és kiadója hívtak meg Chicagóba, hogy tartsak előadást a magyarságtudatról és a nyugati meg a magyarországi magyarok kapcsolatairól. Az iskola alaposztályában a magyar írásolvasás az 5—8 éves gyerekek tananyaga, Gáspár Emőke vezetésével. Az első osztályos tankönyvből tanulnak, rövid verseket mondanak, népdalokat énekelnek. A 9—12 évesek osztályában már haladók tanulnak magyarul, fogalmazásaik a történelem eseményeit is tudatosítják Horváth Erzsébet fiatal, magyarországi református lelkész vezetésével, aki ez évben ösztöndíjas teológus Chicagóban. Részlet egy tanuló házifeladatfüzetéből: „A magyarok Nagyszebennél győztek, mert Bem apó vezette, Petőfi buzdította őket verseivel és Gábor Áron ágyúkat öntött nekik.” Sass Márton osztályában a 12—14 évesek színes fogalmazásokat olvasFfk fel életük eseményeiről: autókiállítási , születésnapi vendégségről. Egy-egy for atos szóhasználat élénk derültséget vál ki az asztalt körülülő gyerekekből. Géza — aki komoly történelmi felké- 5gről tanúskodó pedagógiai anyagát át tanulmányozásra — történelemäa során a magyar feltalálóknak az emberiséget gyarapító alkotásait is isítja tanítványaiban. Bartók, Bolyai, János, Kodály, Semmelweis életével, ásságával ismerkednek a 11—16 éves k. iskola és a cserkészcsapat akkor kezdte március 15-i ünnepélyre való készü- Kiosztották az 1848-as forradalmi ;at megelevenítő előadás forgatóót, és kiválasztották, ki lesz Jókai, , Vasvári. Jókai felolvassa a 12 pontot: kíván a magyar nemzet?”, Petőfi idja a „Nemzeti dalt”. Valaki más is ‘etőfit: „Föl a szabadság nevében, Pestiszánt ifjai!” C llcagóban is „él a nemzet”. És él WashijU Ionban is! „Uj hajtás” címmel hozott egy sokszorosított füzetet a posta, benne gyerekek versei, írásai; alcíme: „A washingtoni magyar cserkészek irodalmi műhelyéből”, összeállította Kovács Éva. Az összeállításhoz mellékelt levelében ezt írja Kovács Éva: „Iskoláim nagy részét románul végeztem, és a pedagógiához annyit értek, amennyit gyermekeim nevelése közben tanultam és tapasztaltam. A Te könyvedből vettem az ötletet az első félévi magyaróráimhoz. Itt, Washingtonban ez az egyetlen magyar iskola, kilenc tanítványom van 9—17 éves korig. Olvasd át az írásokat, hasonlítsd össze azokkal, amiket Te gyűjtöttél az évek során, és kérlek, írj véleményt!” Nem kell szerénykednie a tanítónak: az ízlésesen összeállított 23 oldalas füzet színvonalas, az alkotó kedvet magyarul is kibontakoztató pedagógiai munka tanúja. Érzik a szövegeken, hogy a tanító is tudja: nemcsak a végeredmény a lényeges a gyerekek írásaiban, hanem az alkotó folyamat | maga. Az „irodalmi műhely” módszerű magyartanítás a szűkre szabott idő, valamint az együtt tanuló gyermekek életkora és nyelvkészsége közötti különbségek ellenére is fokozhatja az önkéntes, szívesen vállalt Ra< szü adt tan égé tud Irir mu fiat t el lód naf kör Pét ,M elm idé; nek nyelvtanulás hatékonyságát. Amikor a legmegfelelőbb szót keresik verseikhez-prózájukhoz: szinonimákat keresnek, hasonlítanak egymáshoz, tehát szókincsüket, kifejezéskészségüket is gyarapítják. Amikor érzéseiket igyekeznek leírni, akkor rögzítik is az érzelmi élményt elemzik, tisztázzák, bővítik, maradandóbbá is teszik — és magyarul teszik maradandóbbá. Amikor emelkedettebb, „irodalmibb” szinten próbálkoznak gondolkodni, írni, akkor magyar önmegvalósulásuk szintjét is emelik, és ugyanakkor fejlesztik befogadóképességüket a magyar irodalom — sót egyáltalán az irodalom! — és az egyéb művészetek alkotásai iránt is. És amikor írásaiknak az olvasókra gyakorolt hatását átélik, akkor egy-egy lépéssel közelebb kerülnek ahhoz, hogy magyarul is képesek legyenek emberi kapcsolatok teremtésére: „lélektől — lélekig”. Néhány részlet a gyűjteményből: Én úgy szeretlek Én úgy szeretlek, mint a virág a harmatot, a madár a magot, a tűz a levegőt, a búza a napot, és remélem, hogy Te is. (Ábrahám Tamás, 14 éves) Hazáin — Ausztriában születtem 1969- ben. A szüleim akkor léptek ki Romániából, Erdélyből végleg. Egy pár hónapos voltam, amikor Amerikába érkeztem. Azóta már eltelt 15 év, és még mindig Amerikában élek. Többször voltam már rokonokat látogatni Erdélyben, és minden alkalommal egyre jobban érzem, hogy sz nekem haza . . . (Kovács László, 15 és fél éves) A harc A magyarok harcoltak, hogy szabadok legyenek, hogy a gyerekek is szabadok legyenek, hogy minden, ami magyar, legyen szabad. (Sayko Árpád, 13 éves) Az ősz Száradnak a levelek, hervadnak a virágok és a bokrok, ezer színben pompáznak a levelek. Hűvösödik a levegő, fúj a szél, közeledik a tél. Hol az a meleg sapka? Vedd fel a lúdtollas kabátot! Itt az ősz! (Grell György, 15 és fél éves) A látogatás — Nagyon élveztem Köteles Pali bácsi látogatását. Örültem, mikor elolvasta a versemet Tetszett, mikor mesélt Magyarországról. Testvérem Testvérem, testvérem, milyen messze mentél tőlem. Mentem volna veled én is, ha lett volna elég pénz is. (Takács Péter, 11 éves) „Időnként haza vágyok Magyarországra. Jól esik, ha gondolok a kedvenc falumra. Eszembe jut a kék ég, a tiszta, friss levegő, a csirkék ricsaja, a tehenek bógése, a fák csendes gyönyörűsége. Rágondolok a magyar barátaimra, és visszamelékezek boldog percekre. Akkor eszembe jut a Balaton, és a különleges emlékeim arról a tóról mind visszajönnek hozzám. Ha Miskolcra gondolok, akkor az ottani barátaimra gondolok és visszavágyom.” (Berger Monica, 15 és fél éves) Tisztelet a tanítónak, és biztatás a gyerekeknek is: írjanak naplót, verset, vicceket, levelet, előadható, párbeszédes jeleneteket, kalandokat érzéseket tájakat embereket állatokat filmeket; mindent! — Hogy a jövő magyar szigetvilágában is a „szellemi haza” tagjaiként számíthassunk egymásra. (Megjelent: Nyelvünk és Kultúránk, 1985. szept, Anyanyelvi Konferencia, H—1905, Budapest P.O.Box 292.)
