Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
1986. január Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 11. oldal MAGYARORSZÁG Valami újnak a kezdete A 35 országot megosztó ellentétek miatt végül is nem járt sikerrel az a törekvés, hogy egy „Budapest szellemét” tükröző dokumentumban tömörítsék a magyar fővárosban október 15. és november 26. között tartott Kulturális Fórum eredményeit és tapasztalatait A román küldöttség által az utolsó pillanatban kimondott „nyet” azt is megakadályozta, hogy a házigazdák által előkészített rövid ténykommünikét konszenzussal elfogadják. „Kudarcról” azonban mégsem helyénvaló beszélni. „A Kulturális Fórum valami újnak a kezdete az európai együttműködésben — mondotta a záróülésen Köpeczi Béla magyar kulturális miniszter — s reméljük, ezt mindenki így is fogja fel, a jövő évi novemberi bécsi konferenciára való felkészülés szempontjából is. A Fórum egy folyamatnak a része, s reméljük, hogy e folyamatnak nem akadályozója, hanem éppen ellenkezőleg, előrevivője lesz” — fűzte hozzá a magyar küldöttség vezetője. A küldöttségek többsége azonban őszintén sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy Ottawa után immár Budapesten sem született egy tartalmas és érdemi záródokumentum. Azt is sajnálták, hogy a Fórum zárószakaszának vitáiban és a kulisszák mögötti tanácskozásokban nem tükröződött kellőképpen a genfi Gorbacsov—Reagan találkozó jótékony hatása. „A végén a különbségek túlságosan is alapvetőeknek bizonyultak számunkra ahhoz, hogy nézeteinket összebékítsük velük” — vélekedett Walter Stoessel, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője a nyugati résztvevő országok közös záró-sajtóértekezletén. Jean-Michel Baylet francia külügyi államtitkár az ellentétekre utalva megjegyezte: „Értelmetlen lenne tagadni a kelet- és nyugat-európai társadalmi rendszerek közötti különbségeket, amelyek a vitában is kifejezésre jutottak; ugyanúgy értelmeden lenne azonban elvitatni az európai kulturális értékeknek azt a közös örökségét, amely összeköti a földrész népeit.” Nyomban a Fórum kezdeti szakaszában, már a plenáris üléseken is megmutatkoztak a Kelet és Nyugat közötti nézetkülönbségek a kultúra funkcióit és a kulturális politika funkcióit illetően. Míg a kelet-európai országok küldöttségei az írók és művészek feladatait, küldetésük fontosságát hangsúlyozták a békéért és a nemzetközi bizalom erősítéséért, a kulturális együttműködés fejlesztéséért. valamint a társadalmi igazságosságért folyó harcban, a nyugatiak elutasították az állam beavatkozását a kultúra dolgaiba, kiemelték a kifejezés, a kapcsolatok és a terjesztés szabadságát, és előterjesztett javaslataikban főként a cenzúra és a rádiózavarások eltörlését sürgették. Még inkább élesek voltak a viták a munkacsoportokban, amelyek — négy héten át ülésezve — az előadóművészetek, a képző„KOSSUTH RÁDIÓ, BUDAPEST” 1985. november 4-e óta reggel 6-tól este 10:20-ig, azaz több mint 16 órán keresztül 900 km-es körzetben fogható a 49,8 méteres rövidhullámon (6025 KHz) a Kossuth rádió műsora. A jászberényi rövidhullámú rádióállomás technikai módosítása révén gyakorlatilag 100 százalékos lett Magyarországon és közvetlen szomszédságában (!) a vételi lehetőség. — Jó vételt jelentettek a magyar hajósok a portugál partok mellől, Szicília körzetéből és a Fekete-tengerről, a Duna-deltától! BARÁTSÁG-HIRDETÉS Miskolci gyógyszerész — egyetemi tanár házaspár szívesen kötne levél-barátságot amerikai, kanadai családdal, esetleg kislányukat magyarországi nyaralásra szívesen látná vendégül. Érdeklődök írjanak a következő címre: Dr. Kiss Lajosáé, Miskolc III., Dorottya u. 6., Hungary 3534. IFJÚSÁGI FÓRUM Kérdéseiket, hozzászólásaikat a következő címre küldhetik olvasóink: Mrs. Ilona FAUST, 3506 Brandywine St., San Diego, Calif. 92117. és iparművészetek, továbbá az irodalom és a kulturális örökség megőrzése kérdéseivel foglalkoztak. A két utóbbi munkacsoportban meglehetősen konfrontációs volt a légkör, és több ízben is támadás érte a nyugati országok részéről az egyes szocialista országokat, főként a Szovjetuniót és Csehszlovákiát, s bizonyos — főként balkáni — regionális ellentétek is felszínre kerültek. A munkacsoportok ülésein a kis országok képviselői — társadalmi rendszertől függetlenül — nagy teret szenteltek a kevésbé elterjedt nyelvek, az azokon született irodalom ápolásának, terjesztésének, a kulturális cserékben tapasztalható kedvezőtlen arányok j megszüntetésének. A helyenként és időnként élesre fordult viták ellenére azonban Budapest végső soron elégedett lehet a hathetes tanácskozás kimenetelével. A Fórum vitathatatlanul nagyszabású és átfogó jellegű vállalkozás volt Bizonyítja ezt az is, hogy hat hét alatt 932 küldött fordult meg az év elejére elkészült Budapest Kongresszusi Központban. Valóságos javaslatözönt regisztrálhattak a jegyzőkönyvek: 242 kisebb-nagyobb horderejű javaslat hangzott el — közülük 192-t a küldöttségek hivatalos indítványként kezeltek. — Volt ezek sorában közös irodalmi alapítvány, közös folklór-kutató centrum létesítésére vonatkozó indítvány éppúgy, mint filmek együttes gyártására vonatkozó elképzelés vagy a kis nyelvek fokozottabb ápolását szorgalmazó javaslat Ezek a kezdeményezések akkor is napirenden maradnak, ha nem is kerültek be egy záróközleménybe vagy annak mellékletébe a konszenzus elmaradása következtében. Ha csalódást okozott is a szervezőknek, hogy néhány ország kulturális ügyekkel foglalkozó minisztere vagy külügyminisztere az utolsó pillanatban elfoglaltságára hivatkozva távol maradt, s a világ kulturális életének számos kiválósága is úgy döntött: nem tiszteli meg részvételével a Fórumot végső soron így is igazi nagy nemzetközi kulturális összejövetellé vált a budapesti Fórum. Néhány nemzetközileg ismert név a kulturális személyiségek listájáról: Günter Grass (NSzK), Edward Albee (USA), Igor Mojszejev (SzU), Wolfgang Kraus (Ausztria), Stefan Hermlin (NDK), Antonine Maillet (Kanada). Magyarország — a szovjet szövetségi rendszerhez tartozó első olyan kelet-európai állam, ahol egy Helsinki szellemében fogant találkozót tartottak — sikerrel megfelelt a résztvevők várakozásának. Nemcsak azzal, hogy teret biztosítva a szabad eszmecserének jó és vendégszerető házigazdának bizonyult — a magyar szervezők munkáját szinte minden delegáció kiemelte —, hanem olymódon is, hogy a magyarok tompítani igyekeztek az ellentéteket, mindenképpen erősíteni akarták a résztvevők körében az országról korábban már kialakult kedvező képet A magyar szervezők liberalizmusa kifejezésre jutott az ún. „ellenfórummal” kapcsolatban is. Bár a hatóságok megtiltották, hogy a nyugati értelmiségiek és a keleti ellenzékiek a Duna Intercontinental szálloda egyik különtermében tartsák meg ezt a rendezvényüket, arra mégis sor kerülhetett két magánlakásban. Nem avatkoztak be a magyar szervek a konferenciát figyelemmel kísérő független csoportok tevékenységébe sem. Igaz, e csoportok az egyszerű budapestiek számára gyakorlatilag észrevétlenül bonyolították le tevékenységüket, és a hat hét alatt incidensekre nem került sor. A Kulturális Fórum megnyitása előtt az egyik magyar hivatalos személyiség, akinek jelentős szerepe volt a rendezvény előkészítésében és lebonyolításában, elmondta a sajtó képviselőinek, hogy annak idején az osztrák diplomata kollégákkal együtt pezsgőt bontottak, amikor a madridi találkozó Budapestnek ítélte oda a Fórum megrendezésének jogát. „Azt hiszem, még inkább pezsgőt bontunk — mondotta a magyar diplomata —, ha sikeresen túl leszünk ezen a rendezvényen.” Nos, ügyrendi és szakmai viták, eredménytelen egyeztetési kísérletek, nem utolsó sorban pedig a záródokumentum elmaradása ellenére Budapest megkönnyebbülten fogadhatta a rendezésért járó gratulációkat S a pezsgóbontásban bizonyára nemcsak az osztrákok voltak partnerei a magyar szervezőknek. Néhanapján hozzájutok egy kis szabad levegőhöz a cégem és a MALÉV jóvoltából. A cégem fizeti a jegy árát s a napidíjat — no, nem erőltetik meg magukat a nyugati valuta kiutalása terén —, a MALÉV pedig szárnyaira vesz s apróbb-nagyobb késéssel utamra enged valamelyik nyugati repülőtéren. Amikor először ültem a TUPOLEV 154 típusú hárommotoros gépre, az álmélkodástól alig tudtam becsukni a szám, anynyira csodálatosnak tartottam a szocializmus e diadalmas alkotását. Most, pár év után. még mindig ott tartok, ahol első repülésem alkalmával: az álmélkodástól még most is alig tudom becsukni a szám. Csak az okok változtak. A TU 154-esból akkor kezdtem kiábrándulni, amikor először leptem a fedélzetére; jól Äpvertem a fejem az ajtókeretbe. Azóta segímtek ezen a bajon. A légikisasszony harsányan figyelmeztet minden utast hogy húzm be a fejét a vállai közé. A kedvesebbje mégne is nyomja a férfmtasok fejét, az ajtókéra szintje alá. Ettől kezdve csak rosszat láttam, hallottam a TU POLE Vekről. Felszállásnál a túleróltetett motorok olyan kellemetlen, magas rezgésszámu hangot adnak, hogy az embernek be kell fognia a füleit. Egy régebbi utam során az egyik motor olyan erős ciklikus csapágyrezgést adott át a géptörzsnek, hogy csodálkoztam: a pilóta nem tagadta meg a felszállást. A pilótáink jók, szerencsére. A rájuk erőszakolt elavult gépekkel kitűnően bánnak. Sima leszállásaikról ismertek. A kísérőszemélyzet is jó. Gyorsak, udvariasak, még velünk is, nemcsak a pénzes nyugatiakkal. Ezen a téren nincs okunk panaszra. A szovjet gépekkel különben sem volt sok szerencsénk. A TUPOLEV 154-es típusok előtt a turbó-gépeink sorra zuhantak le, bizonyítottan géphibával. Tetejében az egyik gépünket a bejrúti repülőtér felett arab „barátaink" lőtték le — tévedésből. Azidőból származik a szörnyű vicc: „Utazzon Maléwel — amíg a gépkészlet tart... !” Világszerte köztudomású, hogy a TU 154- es gépek üzemanyagfogyasztása kétségbeejtöen magas; állítólag 40 százalékkal többet égetnek, mint hasonló teljesítményű nyugati gépek. Ezenfelül 86-tól kezdve minden leszállás után zajártalom-büntetést kell fizetnünk a nyugati repülőtereken. Ezekután elképzelheti a nyájas nyugati magyar olvasó, hogy a MALÉV még különböző kettős-hármas könyvelési bukfencekkel sem tud hasznot mutatni. A „Ferihegy 2" felavatása során sokan nyilatkoztak. Többek között szegény közlekedési miniszterünk is, aki különben jó szakember — technokrata, vásárra vitte a fejét. A TV-riporter kérdése: „A géppark elavult s a Malév TU 154-es gépei igen magas üzemanyagfogyasztásúak és rövidesen környezetrongálás miatt büntetést kell fizetni utánuk a nyugati repülőtereken. Milyen gépek vásárlását tervezik a közeljövőben?" A miniszter nyelt egy nagyot s némi habozás után imigyen válaszolt: „Köztudomású, hogy a Malév a szovjet repülöiparára alapozta gépállományát. Tehát a jövőben is onnan szerezzük be gépeinket Ígéretet kaptunk a szovjet repülőgépipartól egy korszerű, már kifejlesztés alatt álló típus leszállítására 1990-re." Szabadabb megfogalmazásban ez annyit jelent, hogy a szovjeték nem engedik meg azt hogy korszerű, gazdaságos üzemeltetésű felszerelést vásároljunk Nyugatról. így — hacsak a kormányunk nem embereli meg magát — a következő öt évben is veszteségesen kell üzemeltetnünk a már megszületésük pillanatában elavult ránk kenyszeritett szovjet Tupoleveket A titok nyitja egyszerű. Egyrészt a szovjet repülőgépipar el akaija adni a Nyugaton eladhatatlan gépeit. Másrészt köztudomású, hogy háború esetén a Malév gépállománya automatikusan a szovjet légierők parancsnoksága alá kerül. A gépeknek üzemanyaggal és pótalkatrészekkel az előre kijelölt szovjet repülőtereken kell gyülekezniük . . . Jól néznénk ki, ha mondjuk Tamopol repülőterén a sok elavult Tupolev és Iljusin közé besorolna néhány kirívóan s kihívóan modern, csillogó Boeing 727-es. Azt a szovjet püóták ki se bírnák. Yigh Matyi UNIVERSITY HEIGHTS TRAVEL Az utazás legjobb módját és a legméltányosabb árakat tudjuk Önnek ajánlani Budapestre vagy bármelyik európai városba. Elintézzük az útlevél- és vízumkérvényeket! Szívesen segítünk üzleti vagy más csoportos utazásnál. Forduljon bizalommal hozzánk! NOSIC VERA (International Travel Consultant) UNIVERSITY HEIGHTS TRAVEL !4A - 1944 Uxbridge Dr. N.W., Calgary 282-9118 B.Á. (Budapest) Billy Graham amerikai baptista lelkipásztor a Budapest Sportcsarnokban 12.000 ember előtt tartott istentiszteletet. „Utazzon Maiévvel...!”
