Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1986-11-01 / 11. szám
8. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1986. november CZIGÁNY LÓRÁNT: LÉPÉSKÉNYSZER: Az irodalom államosítása Magyarországon, 1946—1951 10. rész 3. A szocialista realizmus A szocialista realizmus drágakövén a végső csiszolásokat A.A. Zsdanov végezte el, ó adta kezünkbe, hogy gyönyörködhessünk sziporkázó színpompájában. Igenám, csakhogy Zsdanov 1948-ban elhunyt, s ha ennek a csiszolt drágakőnek a fénytörését nem mindig úgy láttuk, ahogy kellett látnunk, nem volt többé kihez fordulnunk felvilágosításért Hiába sopánkodott Keszi Imre a Csillagban, mindenki tudti Pesten, hogy Zsdanov magával vitte a sírba a szocialista reá 1 izmus titkát. Pedig azt is tudták Pesten, hogy mi a szocialista realiz mus. Csak azt nem tudták, hogy tudják. Legpregnánsabban Kuczka Péter fogalmazta meg. Irt egy verset a koreai háború kitörése után nem sokkal, 1950 augusztusában, a Csillagban jelent meg Ballada Kim Gun Ok kapitányról címen. Témája a koreai partok közelében garázdálkodó imperialista cirkáló elsüllyesztése. Koreai naszádok veszik körül, s egyiknek a parancsnoka Kim Gun Ok, aki kiadja a parancsot: „Teljes gőzzel előre! Csőbe a torpedókat!" S ekkor éri Kuczka Pétert a teljes megvilágosodás, megérti a szocialista realizmus lényegét: Nem voltam ott, de megesküszöm rá, hogy mielőtt a célnak indították, — koreai elvtársaink a naszádon — a torpedókat végigsimogatták. Ismételjük meg tehát a tételt: olyasvalamiről ír a szocialista-realista író, ahol nem volt jelen, de megesküszik rá, hogy úgy történt, ahogy leírja, mert úgy kellett történnie, mert csak úgy tipikus. Az már csak járulékos elem, hogy Kuczka így folytatja balladáját: „Én is odaadnám a szememet, hogy lássa jól a célt a torpedó". Hát igen. odaadta a szemét, drágán fizetett sok társával együtt ezért a magára erőszakolt „megvilágosodásért". Ezek után nézzük komolyabban a szocialista realizmust Persze ebben az összefüggésben csupán annyiban érdekel bennünket amennyiben része volt az irodalom államosításához felhasznált manipulációs technikának. Mert a szocialista realizmus ma már túlhaladott álláspont ráépült a „parttalan realizmus” elmélete (R. Garaudy, 1963), mely lehetővé tette, hogy a formabontó, vagy legalábbis nem hagyományos ábrázolási módszerekkel alkotó írók (pl. Kafka), részei lehessenek a szocialista országok kultúrájának (Megint utalnom kell a hatalom sznobjellegére!). A realizmus, hasonlóan a romantikához, nehezen meghatározható kategória, ha nem vagyunk marxisták. Ho-PÜSKI — CORVIN CSLJRKA ISTVÁN: „AZ ELFOGADHATATLAN REALITÁS”. A 88 oldalas kötet előadásait, beszédeit, esszéit, a monori találkozón elhangzott felszólalását, stb. tartalmazza. Ára: US-$6.00. NAGY KÁROLY: „MAGYAR SZIGETVILÁGBAN — MA ÉS HOLNAP”. Ára: US-$10.00. ÖLVEDI JÁNOS: „NAPFOGYATKOZÁS”. Ára: US$12.00. SIKOTA GYŐZŐ: „HEREND” (a Püski-Corvin, New York és a Corvina Kiadó, Budapest közös kiadása). Ára: US-$28.00. SZTÁRAY ZOLTÁN: „HUDSON-PARTI ÁLOM”. Ára: US-$10.00. VATAI LÁSZLÓ: „ÁTSZÍNEZETT TÉRKÉP” (Magyar változatok az újkorban) Ára: US-$12.00. (Könyvrendeléskor kérjük plusz US-S1.50 postaköltség mellékelését.) A könyvek megrendelhetők, ill. könyv- és árjegyzék kérhető: PÜSKI—CORVIN, 251 East 82nd ST., New York, N.Y. 10028, USA. méroszban is találunk realista részleteket, vagy Gyöngyösi barokk költészetében is, (ahogy erre Arany rámutatott a múlt században). A marxizmus időhöz és helyhez kötötte a realizmust, s egyetlen érvényes ábrázolási módnak ismerte el. Két főváltozatának („kritikai” és „szocialista”) definiálása pedig azt mutatja, hogy a marxista irodalomelmélet szerint az író feladata a múltban (vagyis: nem szocialista társadalomban) a társadalombírálat, a jelenben (vagyis: a szocializmus építése közben) a fennálló társadalmi rend igenlése. A realizmus tükrözi a valóságot, egyedül érvényes módon tükrözi. Anélkül, hogy itt belemerülnénk a valóság tükrözésének marxista filozófiai szőrszál hasogatásaiba Engelstól Sztálinig, elégedjünk meg annyival, hogy a korabeli irodalomra érvényes tükrözési elméletet, s annak elsajátítható szabályrendszerét egy Szoboljev nevű szovjet funkcionárius állította össze. Eszerint a szocialista realizmus három alappillére a pártosság (partyijnoszty), eszmeiség (igyejnoszty) és a népiesség (narodnoszty). A pártosság a politikai hasznosság szempontját úja elő, azaz a párt stratégiáját lebontja taktikai (napi politikai) feladatokra. (Ezt Leninnek egy 1905-ben megjelent cikkére hivatkozva teszik, aminek ilyen értelmezését Lukács mindig is vitatta.) A pártosság ellentéte a „burzsoá dekadencia”. Az eszmeiség nevében pedig a „társadalmi haladást” képviselő hősök didaktikusán elhelyezett alakjait (pozitív hős) kéri számon a doktrína, ez tehát a tudatformálás, a manipuláció rendezőelve. Az eszmeiség ellentéte a „burzsoá eszmei zűrzavar”. A népiesség egyrészt stílusdemokratizmust és couleur localet igényel, másrészt a nemzeti jelleg óvatos kidomborításával a nacionalizmusra kíván hatni. Ez az igény Sztálintól származik, aki a tőle megszokott frappáns fogalmazásban a „formájábán nemzeti, tartalmában szocialista” irodalmat helyeselte. A népiesség ellentéte „a gyökértelen kozmopolitaság”. Hogyan valósult meg a szocialista realizmus nálunk? Első, minőségileg ellenőrzött darabja Benjámin László „Tavasz Magyarországon” című verse a Csillagban jelent meg 1948 májusában. Amikor 1949 júniusában Keszi Imre, a szocialista realizmus egyik főmeósa ugyancsak a Csillagban seregszemlét tart, megállapítja, hogy a fiatal lírikusok közül Aczél Tamás a helyes úton jár, mert már volt a nép között (Az analógia világos — az orosz narodnyikok, „a nép barátjai”, jártak a „nép közé”.) Dicséretet kap, mivel a helyes úton jár Kónya Lajos és Kuczka Péter is. Nagy Lászlónak a költészetét még nyesegetni kell, mivel „verseit elrontja a cifra, sinkaistvános kacskaringós hasonlat”, persze tud azért már eszmeiséggel telített versszakokat is írni. Dicséretes példaként ezt idézi Keszi Imre: Pártom, Te kardos Angyalom, Öledben én sem alhatom, Tüzes csikódat ellopom, Kényesek kertjét tipratom. A prózairodalomban már nem volt ilyen könnyű dicséreteset alkotni, ekkoriban tanult meg a magyar író gúzsbakötve táncolni. Nézzünk egy lehetséges regénymodellt Ilyen például az „üzemi háromszög”. (A „szerelmi háromszög” analógiáját nem nehéz felismerni.) A gyárban (téeszcsében) dolgozó „öntudatosodó”, de a mű elején még „ingadozó” főhős leikéért, illetve politikai megnyeréséért harcol a párttitkár (pozitív hős, a maga eszmeiségével) és a negatív hős (a reakció képviselője). A végkifejletet nem nehéz megjósolni: Omnia Vincit Amor, azaz korhű fordításban, a párt mindig felülkerekedik. Az üzemi háromszög modelljéről meg kell mondani, hogy bonyolultabb modell, mint a Hollywood-i filmipar alapmodellje, amely szerint a félelem- és gáncsnélküli főhős legyőzi a minden lehetséges megvetendő tulajdonsággal felruházott ellenhőst A Hollywood-i modell az emberiség ősi mítoszáig nyúl vissza: A Nappal győzelme az Éjszaka fölött, vagy a Jó szükségszerű győzelme a Rossz fölött a gnosztikusoknál. A szocialista realista modell nem ilyen egyértelmű, mert tartalmazza a konfliktus lehetőségét. De csak a lehetőségét, mert, mihelyt az író kissé árnyaltabban ábrázolja a konfliktust tehát a fekete nem egyértelműen fekete, illetve a fehér nem elég fehér, a manipulátorok megijedtek, hogy nem lesz eléggé meggyőző a tanmese (mivel a kulturális forradalomban felemelt népet, elitista módon lenézték, szellemi képességeit kétségbevonták). Nehéz helyzetben volt az író, mert ha igazi konfliktus helyett kicsit élénkíteni akarta a cselekményt szerelmi bonyodalommal, ismét csak könnyen bajba juthatott: a szocialista realista erkölcsiség megsértésével, amely viszont egybe esett a Hollywood-i megengedhetőség határaival abban, hogy mit ábrázolhat az író (a nemi aktusra még utalni sem volt szabad, bár Révai mindig hangsúlyozta, hogy mi nem vagyunk prüdek!). Nem tehetett mást tehát az író, mint hogy ropta a táncot. Gúzsbakötve. Ez bizony elég nehéz dolog, mert ha a cselekményből kivesszük a konfliktus lehetőségét (azaz „álkonfliktussal” helyettesítjük, amiben csak a szellemileg visszamaradottak nem veszik észre a turpisságot), ha a szerelem ábrázolásából elvesszük a szenvedély és az egyéni tragédia lehetőségét, mi marad? Az olvasó elveszíti érdeklődését és unatkozik. Marad tehát a tömény unalom. Ezt néhány éven belül a szocialista realista recept patikusai is felismerték, s elnevezték sematizmus nak. Jó elnevezés volt, mert ha sémák szerint kell valamit előállítani, az csak sematizmust eredményezhetett. A sematizmus veszélyét egyelőre még nem ismerte fel a logokrata hatalom. Forradalmi optimizmussal nézte az írók fejlődését. Majd a fiatalok! Mert meglett írókat már nem könnyű a helyes útra terelni, kialakult, burzsoá beidegződöttségeik miatt, ne feledjük, még olyan ígéretes tehetségek is, mint Déry Tibor, nemcsak nagypolgári környezetben nőtt fel, annak minden hibájával, de Nyugaton csavargód, és mindenféle formabontó kísérletezésekkel töltötte Tűz Tamás: HEGYOMLÁSOK ELŐESTJÉN Szemem láttára keveredik össze minden. A szép sirály, mely eddig nyugton ült a szirten, vízbe veti magát A víz alól a hal a napra tör, mert megdicsőülést akar. Haláltánc ez, vagy csak az egysíkú teremtés felörvénylése, tébolyult kerengés? Koordináták félrebillenése, ha égzengést jelez az eszkatológia? ínyemre volna mindez, de már sok a rosszból. Az Antikrisztus jön s szolgái csapatostól ütik föl sátrukat a holt-ág fövenyén. Sakálok torkán zúg az ozmán költemény. Betűzhetik már sorsunk ködbe foszló titkát a kódexekbe mélyedt budai klarisszák, domonkosok, ferencesek a dóm alatt, ha jó az éj s a gyerekek már alszanak. Nyelvnélküli jajok, sirámok kellenének, valami lelket rázó temetési ének, amiben hit és sírból keltő fény lakik, ami nem sírt és nem riasztott mostariig, ami kezdettől és időtlen idők óta ráírta sorsunkat a meglódult folyókra s a messziről felelgető szikár szelek kopár szavában is hírünket zengte meg. Csillagozó, szegényes éveinkben is a harmat csak úgy szemerkélt ránk, hogy nem hozott nyugal mat Vüágomlasztó tűz, sorsfordító erő, haláltusánk vak éjjelén dereng elő! idejét haszontalanul. De majd a fiatalok! Azok már a mi rendszerünk igenlői, nincs burzsoá múltjuk, nem hozzák családi teherként a burzsoázia lesüllyedt kulturális javait, tiszta lapra írunk, szűz földeket vetünk be szocialista igével, új barázdát szánt az eke ... így született meg a „fiatal írók” koncepciója Vizsgáljuk meg ezt a koncepciót kissé közelebbről. A fiatal írók Petőfi 26 éves korában tűnt el a segesvári csatatéren. Fiatal ember volt, de nem volt fiatal író. Arthur Rimbaud még „tinédzser” volt, amikor abbahagyta az írást, de ő sem volt fiatal író. Szerb Antal 1934-ben megjelent irodalomtörténete, a harmincas éveik legelején lévő Illyés Gyulát és Németh Lászlót nem tartotta „fiatal írónak”. De Babits sem „fiatal írózta le” 1932-ben az Új antológiában jelentkező költőket. A magyar úodalom történetében először az államosítás idején jelent meg a csodabogár, a „fiatal író”. Mi fán terem a fiatal író? Az élenjáró szovjet irodalomban, Sztálin óta az írók mint a „lélek mérnökei” építették a szocializmust Szép dolog ez, ha belegondolunk. Mindenki ott van a munka frontján. Ki csákánnyal, ki körzővel és vonalzóval építi a szocializmust az írók pedig tollal, mert a szó, a leírt szó emberei: logokraták. (Folytatjuk) „Az 1956-os cserkészcsapat” A Magyar Cserkészszövetség, az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékezve, kiadta Szablyáné Bartha Kovács Ilona kisregényét „Az 1956-os cserkészcsapat” címmel. Szablyáné Ilona kisregénye az 1956-os forradalom és az azt követő szabadságharc drámai napjaiban játszódik. Aprólékos, szemtanúra valló hitelességgel felidézi a forradalom kibontakozásának ma már történelmi értékű napi eseményeit Regénye cselekményéhez kitűnően rajzolja meg a helyenként korabeli dokumentumokat is pontosan idéző hátteret. Jól ismert részletek peregnek a szemünk előtt a Rádió ostroma, az Országház előtti sortűz, a Ferenc körúti, utcai harcok, filmszerű gyorsasággal, s többnyire valóban a fényképszerű pontosság élményét nyújtva Ébből a dokumentumszerű háttérből bontakozik ki a történet szereplőinek sorsa: egy éveken át illegális működésre kényszerített budapesti cserkészcsapat tagjainak mindennapos helytállása, áldozatos küzdelme a forradalom oldalán. A cselekmény aprólékosan, árnyaltan érzékelteti a folyamatot amiként a fiatal cserkészek iskolapadban ülő diákokból bátor, önmagukat felülmúló felnőttekké, a forradalmi harcok hőseivé fejlődnek. A regényből azonban a drámai és dokumentumszerű elemek mellett nem hiányzik a lírai szál sem. A történetben erős hangsúlyt kap egy józsefvárosi család mindennapi élete, sorsának alakulása. Áz ő vüáguk ábrázolásában a szerzőt elsősorban az intimebb, bensőségesebb hangvétel, az apróságokra is figyelő, pszichológiai érzékenység jellemzi. Érdekes, élvezetes, számos vonatkozásban tanulságos írásnak nevezhető Szablyáné Ilona munkája. Különösen a fiatalabb korosztályok számára ajánlható. Eleven, életteli részleteivel, dokumentumanyagával érzékelteti a hősi napok ízét hangulatát, s hősei jellemfejlődése ma is példa lehet az olvasó számára. Stílusa, nyelve igen színes, néhány részlet esetében kimondottan szuggesztív. Ezért bátran ajánljuk a történelmi regények iránt érdeklődő olvasóközönség figyelmébe is. Ára: $7.00. Megrendelhető a Magyar Cserkészszövetség címén: P.O.Box 68, Garfield, N.J. 07026-0068, U.S.A.
