Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1986-11-01 / 11. szám
1986. november Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 7. oldal HHRF November 4-én nyílt meg Bécsben az 1975-ös Helsinki Egyezmény betartását felülvizsgáló harmadik nemzetközi utókonferencia. Azon a napon, amikor — harminc évvel ezelőtt — Nagy Imre szavaival „a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, ... hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt”. Erre és a magyar emberi jogok mai helyzetére hívták fel a figyelmet a Hungarian Human Rights Foundation — CHRR és az Ausztriai Magyarok 1956-os Emlékbizottsága közösen szervezett jelentős programjai Bécsben a Konferencia első napjaiban. CHRR HÍRADÓ „Magyarok szabadságküzdelme harminc évvel ezelőtt — és ma »» Bécsben november 4-én nyílt meg a harmadik Helsinki utókonferencia . Emlékmise, felvonulás, sajtókonferencia hívta fel a figyelmet a magyar emberi jogokra. Francia, angol, amerikai felszólalások, írások a magyar emberi jogokért Emlékmise Reizer prelátus celebrálta azt az emlékmisét a Karlskirche-ben, amely az 1956-os magyar forradalom hőseiért és áldozataiért, valamint a magyar kisebbségek mai megmaradás-küzdelme sikeréért fohászkodott. Az este 6 órakor kezdődött misén az Augustiner kórus és zenekar Mozart Requiem-jét adta elő. Bibliai szövegek és imák több nyelven való felolvasásával közreműködtek a HHRF munkatársai is. A zsúfolásig megtelt templomban jelen volt a Helsinki utókonferencia több résztvevője, így pl. az amerikai delegáció néhány tagja és vezetője, Warren Zimmerman is. Fáklyás felvonulás A misét fáklyás felvonulás követte Bécs főútvonalain keresztül egy kb. egy kilométeres szakaszon a Karlskirche-től a Heldenplatz-i Ismeretlen Katona Sírjához. Ezen a téren van a Burg épülete is, a Helsinki utókonferencia színhelye. A misén és a felvonuláson összesen mintegy 2000 ember vett részt több országból, külön autóbusz hozta az osztrák menekülttáborok magyar lakóit A felvonulás táblái és transzparensei az 1956-os forradalom évfordulójára és az erdélyi magyarság sorsára hívták fel a figyelmet Sajtókonferencia November 7-én a Concordia Sajtóklubban mintegy 40 újságíró jelenlétében tájékoztatták többen is a sajtót a Helsinki utókonferencián is tárgyalt és tárgyalandó emberi jogi kérdésekről. A HHRF részéről Hámos László ismertette a kelet-európai magyar kisebbségek veszélyeztetett helyzetét. November 8-án a bécsi DIE PRESSE közölt beszámolót a sajtókonferenciáról. A konferencián tartott megnyitó beszédében mind Franciaország, mind Anglia külügyminisztere szóvá tette azt a Nyilatkozatot, amelyet — magyar kezdeményezésre — 122 vezető értelmiségi írt alá Magyarországon, Csehszlovákiában, Lengyelországban és Kelet-Németországban, és amit október 18-án egyszerre hoztak nyilvánosságra fővárosaikban. A külügyminiszterek a közép-keleteurópai szabadságvágy legújabb példájaként, szimbólumaként említették a közös Nyilatkozatot A New York-i Helsinki Watch Committee külön jelentéseket adott át a bécsi konferencia résztvevőinek, melyek tartalmát a november 6-i NEW YORK TIMES is ismertette. E jelentések a Helsinki Egyezményt aláíró országok emberi jogi magatartását adatolják. A Romániáról szóló 47 oldalas jelentés 5 oldalon foglalkozik a magyar nemzeti kisebbség elnyomásának tényeivel, az adatok egyik forrásául a HHRF-et megjelölve. “Romania is one of the most closed societies and egregious offenders of human rights in Eastern Europe” — írja a jelentés. A 41 oldalas csehszlovákiai jelentés két ol-A HHRF a bécsi konferencián A Hungarian Human Rights Foundation munkatársai sajtóakkreditációval vesznek részt a bécsi Helsinki utókonferencián, hogy a 35 aláíró ország delegált résztvevőit tényekkel tájékoztassák a magyar emberi jogok helyzetéről, különösen a magyar nemzeti kisebbségek veszélyeztetett, elnyomott állapotáról. András Erzsébet (München), Hámos László (N.Y.), Kiss Erzsébet (London), Krizsán Árpád (Bécs), Latkóczy Emese (N.Y.) és Szekeres Zsolt (Washington) egymást felváltva folytatják munkájukat a konferencia tartama alatt. Budapesti lap kritizálja Romániát Az alábbi részleteket a Budapesten megjelenő Magyar Hírlap 1986. november 3-1 számából idézzük. A cikk címe: „Kölcsönösség”, írója: Bánki András. Erdélyben járt honfitársaink hozzák a hirt: nehezen jutni magyarországi lapokhoz odaát, s ezt a beszélgetésekben szóba hozzák az ott élő magyar nemzetiségű rokonaik, ismerőseik is. Szóvá tesszük most ezt magunk is, mert mi, magyarok, azt szeretnénk, ha országunk és Románia fejlődést érne el egymás sajtótermékeinek kölcsönös terjesztésében. Arra törekszünk, hogy elháruljanak az akadályok a lapokhoz való hozzájutás föltételeinek megteremtésében, s a kölcsönösség elve érvényesüljön. Egymás sajtótermékeinek terjesztésében a kölcsönösség elvén mi a lapokhoz való jutás lehetőségének egyenlőségét értjük. Magyarán, azt szeretnénk, hogy itt is, ott is, a valós igények szerint legyenek hozzáférhetők az újságok, s ki-ki minden nehézség nélkül hozzájuthasson ahhoz a laphoz, amelyiket olvasni szeretné. S ezen belül azt szeretnénk, ha a külföldön élő magyarok vagy az oda látogató honfitársaink könnyen hozzájuthatnának megszokott magyar újságjaikhoz, folyóirataikhoz. A kormány szóvivőjét idézve: „E tekintetben igen jó tapasztalataink varrnak a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában vagy Ausztriában. Sajnos, ez a pozitív kép korántsem általános.” Keleti szomszédunkhoz egy megjelenésre számolva 52 ezer 214 magyarországi lappéldány jut (hat) el, míg onnan ide 20 ezer 805 érkezik. Ezt az arányt — figyelembe véve az országainkban élő magyar, illetve román nemzetiségi lakosok számát, arányát — nem tartjuk megfelelőnek, s véleményünk szerint ezzel magyarázható, hogy a Romániában élő magyar nemzetiségű lakosoknak és az odalátogató magyar turistáknak nehézségeket okoz hozzájutniuk a magyarországi lapokhoz. Mint korábban említettük: mi szeretnénk, ha elhárulnának az akadályok a kölcsönösség elvének érvényesülése elől. A külföldi lapok hazai terjesztésében kormányzatunk eleget tesz itthoni és nemzetközi kötelezettségeinek. Ennek tudatában veszünk részt a Bécsben, kedden kezdődő — Helsinki nevével fémjelzett — folyamat harmadik utótalálkozóján. dalon adatolja Duray Miklós kétszeri bebörtönzésének történetét. A HUNGARIAN HUMAN RIGHTS FOUNDATION/CHRR — MAGYAR EMBERI JOGOK ALAPÍTVÁNY a vi lág tizenhat milliónyi magyarsága emberi jogainak szabad gyakorlása érdekében munkálkodik. Rendszeres adatgyűjtő, - nyilvántartó, tájékoztató és konzultációs szolgálatot végez magyar és más nyelveken annak érdekében, hogy tudományos, társadalmi és kormányzati szerveket és a közvéleményt a magyar emberi jogok, elsősorban a magyar kisebbségek nemzeti jogainak védelmére késztesse a nemzetközileg elfogadott jogvédelmi szerződések értelmében. Az Alapítvány magyarságszolgálatát önkéntes támogatói segítségével folytatja. Mint New Yorkban bejegyzett „Not For Profit Corporation”, az Alapítvány munkáját támogató adományok az adóalapból levonhatók. Cím: Hungarian Human Rights Foundation, P.O.Box “J”, Grade Stn., New York, N.Y. 10028 , USA. Tel.: (212) 289-5488. HUNGARIANS' STRUGGLE FOR FREEDOM Thirty years ago — and today Részletek a Hungarian CHRR tájékoztatójából Human Rights Foundation — a Helsinki Egyezmény betartását felülvizsgáló harmadik, bécsi utókonferenciára. By a historical coincidence, the Vienna Follow-Up Meeting to the Helsinki Final Act convenes exactly thirty years to the day that the Soviet Army descended on Hungary to brutally crush its short-lived attempt to gain freedom and national independence. As the representatives of 35 nations gather to review their governments’ compliance with the provision of the Helsinki Final Act, it is fitting to pay tribute to the many thousand Hungarians who gave their lives in courageous defense of the human rights principles and ideals later expressed in the Helsinki Final Act Scholars today generally agree that the West committed a grave error in 1956 in failing to respond in any meaningful fashion to the Hungarians’ struggle for freedom. By not taking advantage of even the limited, no-risk diplomatic options at its disposal, the West relinquished a significant opportunity to forestall, if not avoid, the bloodbath which subsequently engulfed Hungary. By remaining silent during the critical days before November 4, 1956, the Western democracies also lost a key opportunity to enhance their own prestige in the eyes of the world as consistent promoters — not just in theory, but in practice — of the ideals of peace, freedom and democracy. Today, several million Hungarians living in Rumania are waging an equally valiant if less dramatic, battle for freedom and survival. Once again the Western democracies have an opportunity to take meaningful action to support the Hungarians’ legitimate aspirations for freedom and human rights. Through limited and realistic diplomatic measures — first and foremost by openly deploring the plight of the Hungarian minority in Rumania at the conference which opened here today — the West can make significant progress toward alleviating the suffering of millions. To do any less would be to fall short of the mandate of this Conference: to conduct a full and fair review of compliance with the provisions of the Helsinki Final Act Contemporary Rumania, under Nicolae Ceausescu, is widely recognized as Eastern Europe’s most repressive society, characterized by a neo-Stalinist personality cult centered around the dictator and members of his immediate family, contrasted with a citizenry living under conditions of abject poverty brought on by two decades of gross economic mismanagement and institutionalized corruption. Ironically, since the signing of the Helsinki Finat Act in 1975 conditions have grown far worse for national minorities. Eleven years ago, Hungarians were not being killed or maimed purely on grounds of their ethnic affiliation. Today, tragically and with increasing frequency, they are. Especially those who, in spirit of the Helsinki Final Act, monitor and protest human rights violations against the Hungarian minority are singled out for repression. The Rumanian regime’s anti-minority policies today exhibit an increased militancy and radicalism; the frequency and severity of repressive measures reflect a concerted effort to accelerate the process of attaining the final solution: the complete eradication of minority cultures. We appeal to the government delegates to the Vienna CSCE Follow-Up Meeting not to ignore the voices of those who have placed their confidence in the principles adopted at Helsinki in 1975 and who, at great personal risk, have provided a wealth of information concerning their own governments’ violations of the Final Act The Hungarians of Rumania, defenseless victims of persecution, clearly deserve a hearing at this conference. We call upon you to use this opportunity to act We urge that you speak out on their behalf in a forceful, public and effective manner, using the only language the Ceausescu regime will understand: universal and open condemnation by Western public opinion. If, as a result of your attention and concern, the Rumanian regime is constrained to take meaningful steps to ameliorate the plight of the Hungarian minority, then the anguish and sacrifite of many will not have been in vain, and the object of this conference will have been served. Vienna, November 4, 1986 Hungarian Human Rights Foundation Committee for Human Rights in Rumania
