Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1986-10-01 / 10. szám
1986. október Nyugati Magyarság — Hungarians of the West S. oldal A FORRADALOM DOKUMENTUMAIBÓL Visszaemlékezések az amerikai MEFESZ kezdeteire BECS, 1956. december közepe. — „S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára.” A kis vendéglőben a „Kulturhilfe” utalványaival fizetünk az ebédért. Zömmel magyar fiatalok ülnek az asztaloknál. Legtöbben most ízjeljük először a hírhedtté tett Coca-Colát. ízlik. A szomszéd asztalnál új életünkről szóló viccet mesélnek: Két ürge beszélget. — Hová jelentkeztél? — Ausztráliába. — Öregem, az nagyon messze van. — Mitől. . . ? Rádöbbenünk, hogy megnyílt előttünk az egész világ, de elveszett az, amitől eddig minden távolságot mértünk: az otthon, a haza. A kétszázezer magyar menekült között sok ezer volt a diák. A menekült tömeg átlagos életkora harminc év körüli. Minden ország szívesen fogadja őket, hiszen fiatalon könynyebb új életet kezdeni. így igaz. De mi van akkor, ha az illető fiatal egyetemi tanulmányait szeretné folytatni, többnyire nyelvtudás nélkül? Akkor bizony baj van, ha nem jön külső segitség. De 1956-ban jött. Új barátok egy csoportját búcsúztatjuk egy bécsi kávéházban, ösztöndíjat kaptak Oxfordba. Ők ösztöndíjat, mi sok ezren reményt az újrakezdéshez. Indulnak a vonatok, repülők, autóbuszok — keletet kivéve — minden irányba. Vagy harmincöt ezren Amerikába repülünk. Nincs biztosított ösztöndíj, nincs ígéret, csak remény. New York állam északi részén, a Hudson folyó völgyében kanyarog az autóbusz, fiatal magyar utasaival a Manhattan-tól mintegy kétszáz mérföldre lévő Bard College felé. Az utasok legtöbbje már nem a „lóden-korszak”, hanem az európai és amerikai segélyszervek legutolsó divatja szerint öltözött. A HIAS patronáltjain új konfekció, a CARITAS-éin valaha másokra szabott használt ruhadarabok. Kíváncsian ízlelgetik az új környezetet. Óriási az információéhség az „Új Világ” iránt, amibe nemrég érkeztek. Ketten viszik a szót, illetve ők válaszolnak a busz minden részéből útnak eresztett kérdésekre. Nyilvánvalóan ők a jól értesültek. Az egyik azért, mert tud angolul, a másiknak pedig rokonai élnek New Yorkban és velük töltött néhány napot. A csoportban ók az elit, az információ tőkései. — Orvosi egyetemre majdnem lehetetlen bejutni, és ha bekerülsz is, rettentően magas a tandíj — vigasztalják a negyedéves orvostanhallgatót. — Ügyvéd? Na, ne röhögtess. Marxista joggal?, — Újságíró? Válassz valami jó szakmát. Az autóiparban a legjobbak a fizetések. — Mérnök? Az igen, de előbb meg kell tanulni angolul. Néhány hónapon át egy elvarázsolt amerikai főiskola. Festői környezetben lévő „campus"-a magyar szótól hangos ebben az időben. Vezetői, tanárai és itt maradt néhány diákja részéről a legnagyobb megértést, segítókészséget és szeretetet kapják a menekült diákok. Itt készülünk fel az amerikai életre, itt ejtjük ki az első angol szavakat és ide futnak be az ösztöndíj-ajánlatok az amerikai egyetemekről és főiskolákról. Egyszer köszönetét kell mondani azért, amit ez az iskola adott nekünk akkor. A programot amerikai alapítványok és segélyszervek finanszírozták. Közel kétszázunknak itt kezdődött az amerikai élet. És itt kezdődött az amerikai MEFESZ, az amerikai magyar diákszövetség élete is. Itt tanultuk a demokrácia gyakorlatát. Itt tudtuk meg, hogyan kell értelemmel vitatkozni. Itt politizáltunk át éjszakákat. Itt ismerkedtünk Amerikával. A későbbi kitűnő zoológus itt nyitotta meg szabó mű helyét, ahol két dollárért „csövesitette” a Caritas-tói kapott nadrágokat Itt dolgoztuk ki éjszakába nyúló viták után a diákszövetség alapszabályait. Itt szövődtek életre szóló barátságok. Itt láttuk először, hogy a balról jött szélsőség milyen könnyen utat talál a legszélsőségesebbjobboldalhoz. Vitáink egy része akkoriban úgy kezdődött: „Mi lett volna, ha ... ” Akkor azonban komolyan vettük azt is, meg sokan közülünk azt, hogy küldetésben vagyunk. Nemcsak saját sorsunkért vagyunk felelősek. Ez a csoport bábáskodott a diákszövetség születésénél. Mire kitavaszodott, a zsenge szervezet saját lábán állt, ideiglenes vezetőkkel. S kezdett felkészülni első „alkotmányozó” kongresszusára. A nyár folyamán a Chicago egyetem falai között a kongresszusi küldöttek megválasztották az elnököt, főtitkárt, intézőbizottságot. stb. egy évre. Azután minden évben ezt tették, amíg ki nem nőttük mindannyian a szervezetet. Megszűntünk diákok lenni. Az emigrációk történetében az is egyedülálló, hogy ilyen tömegű egyetemi hallgató hagyjon el egy országot egy időben, meg az is, hogy szervezete nem vált soha papír-szervezetté. Az elkövetkező évek sok mindent bizonyítottak a néhai Bard-i diákoknak. Aki valóban akarta, befejezte tanulmányait. Az orvostanhallgatók éppúgy, mint a volt ügyvédjelöltek. Sőt, az újságíró is megmaradt újságírónak. Igaz, közben szerzett két diplomát történelemből. Az autóbusz utasainak informátorai tévedtek. Ez azonban nem az ő hibájuk volt. Minden más körülmény között, minden más évben igazuk lett volna. De 1956 nagy kivétel volt. A Forradalom sok más eredménye mellett az egyik legnagyobb az volt, hogy soha nem látott tiszteletet szerzett a magyar népnek. Ennek hasznát élveztük mi akkor. 1956 után kevesen tagadták le, hogy magyarnak születtek. Szegényes, de szép, próbára tevő, kemény évek következtek. Az egyetemeken az angol nyelv birtokbavétele után új világok nyíltak meg előttünk. Egy dolog nem változott csupán, legalábbis legtöbbünkben nem: kötődésünk a magyar kultúrához, a magyar néphez, ha lehet, inkább erősödött. Segített ebben a diákszövetség is. Egyetemi lakásainkon havonta megkaptuk a HÍRADÓ-t, a diákszervezet lapját. Ez volt az összetartó kapocs, amikor a világba szétszóródva egyengettük új életünk jövőbe vezető ösvényeit. Szövetségünk vezetőit itt egyesek lekommunistázták, Magyarországon a rezsim pedig lefasisztázta. A Szövetség tagjai és vezetői pedig állandóan védték a Forradalom tisztaságát és soha nem szűntek meg magyarázni a nyugati világnak, hogy „mit kívánt a magyar nemzet 1956-ban". ST. MORITZ, Svájc. — A MEFESZ világszervezete évi kongresszusát tartja egy panzióban. A nyugat-német, francia, angol, svájci és amerikai nagy diákszervezetek elküldték képviselőiket. Nevünk és súlyunk volt a nemzetközi diákszervezeteknél. Diáktársaink szimultán fordították a kongresszusi küldöttek vitáit a vendégeknek. A vita harmadik napján szót kért a nyugat-német diákság képviselője és többi vendégünk nevében is feltette a kérdést: Mi az 56-os magyar diákok politikai „Krédója"? Miben hisznek? Milyen világot álmodtak és álmodnak saját maguk, illetve népük számára? A választ az amerikai MEFESZ akkori elnöke valahogy igy fogalmazta meg: „A magyar diák egyszer már szavazott — Lenin szavaival — a lábával, amikor inkább a hazátlanságot választotta, mintsem hogy abban a rendszerben éljen tovább. Amit álmodott és amiről továbbra is álmodik, egyelőre nem létezik a valóságban. Tehát szó szerint álom. De akkor is hittük és hisszük ma is, hogy függetlenségben és szabadságban tisztességgel megvalósítható a szocialista demokrácia.” A válasznak sikere volt. Vendégeink megértették a Forradalom lényegét. 1962 októberében történt. A következő tanítási évben a MEFESZ világszervezete által kiadott DEMOKRÁCIA ISKOLÁJA című folyóiratunk hasábjain vitattuk a „Krédó" igazát. Sokan egyetértettek vele. Egy növekvő kisebbség azonban támadta. A „szocialista” szó kezdett veszíteni korábbi varázsából. Azóta a „szocialista demokrácia" fogalmát is lejáratták Magyarországon. 1963-ban az Ohio állambeli Cleveland-ben tartotta évi nagygyűlését az amerikai MEFESZ. Az előkészületek idején kedvezőbb hirek érkeztek hozzánk Magyarországról. Enyhült a terror, mintha parányi rés nyílt volna az otthoni sötétségben. A vezetőség és az akkori elnök elhatározta, kísérletet kell tenni arra, hogy megtörjük az elszigeteltség jegét. Kihez fordulhattunk? Kik a magyar nép igazi vezetői? A válasz magától kínálkozott. A magyar irodalmi élet két óriása, Németh László és Illyés Gyula felé kell kezet nyújtani, mintegy jelezve, mi is magunkénak érezzük őket. A Szövetség elnöke levelet írt mindkettőjüknek a MEFESZ hivatalos levélpapírján és meghívta őket a clevelandi kongresszusra. Mindketten meleghangú sorokban válaszoltak. Illyés azt is irta többek között: „Nekünk szívbéli gondunk vagytok minden percben." — Az emigráció különböző csoportjai ekkor sem értettek egyet velünk. Sokan közülünk azonban ma is büszkék vagyunk arra, hogy olyan szervezetet sikerült létrehoznunk és életben tartanunk, amely sohasem követte el azt a gyakori emigráns hibát, hogy a rezsimet összetévesztette volna a magyar néppel, a magyar nemzettel. Ragaszkodásunk a magyar kultúra értékeihez harminc év után is változaüan. Új hazánk hű polgárai vagyunk, de változaüan maradt ragaszkodásunk a néphez, amelyből vétettünk és kultúrájához, amely részben nevelt bennünket. WASHINGTON, D.C., 1986. — Vendéglő a belvárosban. Négyen ülnek az asztalnál, mind a négyen volt diákszövetségi tagok, illetve volt vezetők. Az egyik az Amerikai Építészek Szövetségének igazgatóhelyettese, a másik a Világbank egyik osztályvezetője, a harmadik a U.S. News and World Report című hírmagazin munkatársa, a negyedik az Amerika Hangja magyar osztályának főnöke. Ketten budapesti látogatásuk élményeiről számolnak be a másik kettőnek. Aztán viccet mesélnek: „A kelet-európai ember feltűnően boldogan ébred. — Csodálatos álmom volt, asszony. Olyan szép, hogy most is a hatása alatt vagyok. Azt álmodtam, kimentek az oroszok, és nem jött be senki.” —kács— Szalay Lajos Ludvig Nándor: MENETELÉS „Előre! előre! nincs idő hallgatni a hála csengettyűit a nagy háború megmerevedett szivén, nincs idő a halottakkal melegedő has alól, a megbánás tojásaiból kikandikáló nép számára sem, hogy álmodozzon! a start függönye szétnyílt, s készek már a szocializmus szentképeivel díszes új amulettek!" S már mennek is, hömpölyögnek, rákóczi-indulók korbácsai alatt, csontos vállaikon roppant gömbbe zárva gördülnek vasutak, üzemek, termelőszövetkezetek, eledelük: osztályharc, dicsőségük: munkáshatalom, és széncsata és londoni hat-három és világ proletárjai egyesüljetek, és az ötvenhatos évben egy mágikus zuhanás, és akkor onnan halad tovább a menet, a szakmák lábain, át gazdasági mechanizmuson, szputnyikon. rock-koncerteken, s csak a keringő sirály-emberek: a gorgóarcú Huszárik. ki képzelete ékes lényeit a világtengelyig növeszti és húzza vissza. Bari, a költő, a baljós szavaktól tüzes halántékú. a tánccal engesztelő lángnyelv-testü Markó, a dalnok Cseh Tamás, a krónikás Konrád. és fivéreik, csak ők néznek hátra, ők érintik meg a remény áramütésével a lemaradónak, az elitéltek, az élve befalazottak kezét, ők borulnak le sztarecként a bűn katapultjaiban ülők és épp ellenkezőleg: a súlyos transzparensek révült cipelői előtt, csak ők játszanak a nyugtalanság kürtjein: miféle nyílvessző mutatja az irányt nekünk? miféle sötétség az, amelybe beléhatol »MAGYAR OKTÓBER” SZABADSAJTÓ BUDAPEST szamizdatkiadó Londonban folytatja munkáját. Kiadványai Magyarországon tiltott müvek múltunkról és jelenünkről, mindenekelőtt a Magyar Október igaz történetéről. Előkészületben: — A MAGYAR FORRADALOM HANGJA (A forradalom története — Eredeti rádióadások — Illyés Gyula és Petri György verse — Az Illés-együttes dalai: 90 perces magnetofonkazetta és szövegkönyv) — SZALAY LAJOS: A MAGYAR TRAGÉDIA (grafikák 1956-ról) — A FORRADALOM VÁROSA (fényképek Budapestről, 1956. október-november) — BIBÓ ISTVÁN: A MAGYAR FORRADALOMRÓL (a magyarországi Bibó-kiadásból kihagyott írások) — WIKTOR WOROSZYLSKI: MAGYARORSZÁGI NAPLÓ <1956 X 30—XI 11. Kerényi Grácia fordítása) — IRODALMI ÚJSÁG, 1956 XI.2 (Emléknyomat) — NÉPSZABADSÁG. 1956 XI 2 (Emléknyomat) — HAZAI MEGEMLÉKEZÉSEK A MAGYAR OKTÓBERRŐL (1981 — 1986) — BÖRTÖN — FORRADALOM — EMIGRÁCIÓ (interjúsorozat) — ELLENPONTOK (az erdélyi magyarság üldözött kiadványai) — A BUDAPESTI „INCONNU" CSOPORT POLITIKAI BotranyMűvészete — RAVASZ GYŐZŐ: HUNCUTSÁGOK (politikai humoreszkek) — HÁY ÁGNES: SEX (40 grafika Mérei Ferenc előszavával) — OSZOLI TAMÁS. SÁRKANYFOG-VETEMÉNY — BETLEHEM (kivágós pop-up gyermekeknek magyar karácsonyi versekkel) — GEORGE ORWELL: EZERKILENCSZAZNYOLCVANNÉGY (szamizdat reprint; egyedüli magyar nyelvű kiadás) Megrendelhetők a magyarországi demokratikus ellenzék régebbi és újabb szamizdatkiadványai. Bővebb felvilágosítás: KRASSÓ GYÖRGY 24/D Little Russell Street London. W C. I. (Great Britain) Tel.: (441) 430-2126 »MAGYAR OKTÓRER’ SZABADSAJTO LONDON Kísérje figyelemmel és gyermekeivel is ismertesse meg a „keleti magyarság" küzdelmeit, problémáit, kultúráját!
