Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1986-09-01 / 9. szám
1986. szeptember Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 9. oldal MOLNÁR KÁROLY: A félhold árnyékában ..A hely magas volt. s felkúszni anélkül, hogy kezeinkkel ne kapaszkodjunk, nem lehetett. A kövek, a bombák, amelyeket a törökök ránk dobáltak, akik olyan közel voltak hozzánk, szerfelett kényelmetlen helyzetbe hoztak bennünket. Végre felértünk a falra, de a török már úgy várt ránk. ahogy a nyálra szokás a lesből várni." így jellemezte a budai harcok jellegét az ostromló sereg egyik kapitánya. Amikor napjainkban végigsétálunk a Fortuna utcán, szabadjára kell engednünk képzelóerónket, hogy fogalmunk legyen, milyen ádáz küzdelem tombolt itt és a budai vár többi részén. Idézzük csak fel a történeti előzményeket. Ahol ma Budapest van. ott már a kelták idején fontos település alakult ki. Miért éppen ezen a helyen? A Dunán a legkönyebben a Gellérthegynél lehetett átkelni, ezért már évszázadokkal ezelőtt felismerték a ma Budának nevezett terület fontosságát. Valaha itt keresztezte a Duna vonalát a borostyánkö-üt. amely az Adriai-tenger felől a Keleti-tengerhez vezetett. Más előnyök is alkalmassá tették, hogy megerősített település létesüljön itt. A Várhegy szinte kínálta a lehetőségeket, hogy középkori várat építsenek rajta. Kő, mész és a téglagyártáshoz alkalmas agyag is található a környéken. Már a régi rómaiak is tudták, hogy a mai Buda katonai szempontból milyen jelentős. Kevesen gondolják, ha napjainkban a Bem-téren, vagy eppen a Csalogány utcában járnak, hogy valaha római lovascsapat állomásozott itt. Gyakrabban inkább Aquincum légiós táborát emlegetjük, mert erre a feltárt épuletmaradványok jobban emlékeztetnek. Sok nép próbálta lábát rövidebb-hosszabb ideig a Duna partján megvetni. Éltek itt a hunok, a keleti gótok és avarok. Azután megjelentek a honfoglaló magyarok, a mai Buda helyén talán már Árpád idején megerősített tábor állt. A Vár a középkorban épült, és aránylag kis részt vettek körül falvak. 1241-ben és 1242-ben szörnyű pusztítást végeztek az országban a tatárok. Kénye-kedvére gyilkol, fosztogat az ellenség, csak néhány vár védi meg itt-ott a lakosságot. Amikor a Batu kán seregei elvonulnak, határozza el IV. Béla király, hogy újjáépíti az elpusztult országot. Az uralkodó leszűri a tatárjárás katonai tapasztalatait és felismeri a várak jelentőségét. I 244-ben a király felújítja és kibővíti Pest kiváltságlevelét. Épül és növekedik Buda, új lakosok települnek a Várhegyre. Fokozatosan kialakul a Duna jobbpartján a három földrészből összetevődő település. A Várhegyen épül a Vár. míg a Várhegynek a folyó felőli oldalán keletkezik a Víziváros, benépesül a V árhegy túlsó oldala is. amely a lábán nevet kapja. Budának azok a részei, amelyek a várfalakon kívül alakultak ki, azokban halászok laktak. Ilyen volt a lábán. A Vízivárosban viszont az iparosok építettek maguknak házat, műhellyel együtt. A vedelmet mindenkinek a Vár nyújtotta, a falak alaprajza nagyjából ellipszis-alakot mutatott, a legjobban abban az irányban építették ki. ahol a Várhegy nem emelkedett elég meredeken, ahonnan tehát az ellenség támadására leginkább számítani lehetett. Időzzünk el egy kicsit a vár fogalmánál. Miként is határozhatjuk meg? A vár megerősitett. falakkal, sáncokkal, árkokkal és egyéb elzáró akadályokkal körülvett hely, amelynek rendeltetése többféle. Gyakran csak azért építették, hogy háború esetén a lakosok a falak mögött oltalmat találjanak és a várat az ellenség rajtaütésszerű rohamaival vagy hosszabb ostromaival szemben is megvédelmezhesse. A bástya-rendszer lehetővé tette, hogy az aránylag kis létszámú őrség felvehesse a küzdelmet a többszörös túlerő ellen. Az ókorban, de főleg a középkorban csaknem valamennyi nagyobb települést falakkal és őrtornyokkal vettek körül, tehát várszerűen védhetővé tették. A magyar város szó is jelzi, hogy a múltban a lakosságot falak és sáncok vették körül. IV Béla király még főleg a tatár támadások megismétlődésétől félve, viszont Zsigmond király már a törököktől tartott. ezért megerősítette Buda várát. Megerősítette a falakat és földbástyákat emeltetett. Zsigmond a budai falakat vastagította és magasította, az akkori fegyverek ellen mindez védelmet adott, mert a tizenötödik században Európában a védők és az ostromlók nyíllal és lándzsával harcoltak. Bár Mátyás király szívesen tartózkodott Visegrádon, de uralkodása idején Buda is szépen fejlődött. 1476 nevezetes esztendő. A király ekkor kötött házasságot Beatrix királynéval, a budai Friss palota római termében. Tegyünk egy képzeletbeli sétát. Mátyás szobrászművészeket hívott udvarába és több alkotásukkal szépítette palotáját. Nyáron vizet sugároztak a szökőkutak, télen fahasábok parázslótok a kandallókban, az oszlopsorok között díszes ruhába öltözött főurak sétáltak, a távolból muzsika hangjai szűrődtek ide. Mindig tartózkodtak a király udvarában külföldi vendégek is. akik főleg Itáliából érkeztek. Bartolomeo de Maraseli püspök, a pápai énekkar karmestere így vélekedett: — Mátyás király, magyar király udvarában olyan muzsikusok és énekesek vannak, akiknél a pápa művészei sem különbek. Buda fénykorát élte Mátyás uralkodása idején. Más jelek is mutatják ezt, ebben az időben kezdte el tevékenységét Hess András könyvnyomtató műhelye és működött a vízvezeték is, amely a közeli hegyek forrásvizét hozta el a budai várba. A nagy király és udvara aligha hihette, hogy a pompa, a ragyogás megszűnik, elhallgat a magyar ének és muzsika, a Várra a török félhold veti rá az árnyékát. Vegyünk otthon elő egy térképet, terítsük le az asztalra, vagy ha nagyobb, akkor a szőnyegre. Engedjük szabadjára a képzeletünket és menjünk vissza két-három évszázaddal az időben. Mekkora volt az a török birodalom, amelynek seregei 15 26-ban tönkre zúzták a mohácsi mezőn a magyar hadakat és utána elfoglalták az ország jelentős hányadát? A félhold világított Észak-Afrika fölött. Egyiptom, Tripolisz, Tunisz és Algír a török birodalomhoz tartozott. Ugyanígy a mindenkori szultánnak fizetett adót Irak, a Vörös-tenger keleti partjának, a Krím-félszigetnek és a Balkán-félszigetnek a lakossága. Óriási katonai hatalom tartotta rettegésben a török birodalom határán élő népeket, országokat, mert soha senki sem tudhatta, hogy Konstantinápolyban ki ellen főznek támadó terveket a nagyvezér tanácsadói. Térjünk vissza a végzetes 1526-os esztendőre, amikor is Horváth Elemér: BUDA VISSZAVÉTELE — Évforduló — Aufklärung a néptelen falu hullarészeg a neonfényben ki ez? Chopin az antiszemita? Hölderlin a náci előfutár? Kanizsa? Rozgonyi? A restaurált Budavár tornyán vijjog az ércmadár nyugat felé nyugat felé? lezárt szemhéj a láthatár folynak a részeg könnyei nem nem soha az üres árok eszébe jut rémült gyerekhad s az öreg ringyó színes arca nagy merev mosoly balra balra . m j, - '■ ‘ -’-Jf ‘ -'W- ? irC II. Lajos király serege megsemmisült Mohácsnál, itt a túlerő diadalmaskodik, míg 1541-ben a cselvetés győz, mert ekkor amíg Szulejmán szultán Budán kívül fogadja a kis János Zsigmond gyerek-királyt, három gyámját, addig a török katonák Buda nyitott kapujain, mintha csak a palotákat bámulnák, békés szándékot színleltek, besétáltak a Várba, és amire a megtévesztett őrök, polgárok észrevették, minden kaput, teret, keresztutat elfoglaltak. Harc, puskalövés nélkül. Ekkor senki nem sejthette, hogy amilyen könnyen jutott Buda a török birtokába, olyan nehezen tudják majd a keresztény hadak 145 esztendő múlva visszafoglalni. De maradjunk csak az időrendi sorrendnél, amikor a félhold ragyogott a Duna magyar partja fölött. Amikor a törökök fortéllyal megszerezték Budát, a janicsárok parancsnoka lovas hírnökökkel adta a lakosok tudomására: — A hatalmas Szulejmán császár parancsolja, hogy a városban mindenki tegye le a fegyvert és maradjon otthonában. Aki nem engedelmeskedik, annak levágják a fejét. A polgárok megrettentek, és nem mertek szembeszállni a turbános katonákkal. Ezzel megkezdődött a törökvilág Budán. A város megváltozott, ezt jól érzékelteti Reinhold Lubenau königsbergi utazó naplójának egyik részlete: „ .. . A házak és paloták, amelyekből rendkívül sok volt valaha, jobbára düledeznek, megtámasztva állanak. Mert ha a törököknek lovaik számára helyük van, azzal sem törődnek, hogy házaikba behull az eső. A tekintélyes épületeket puszta hiúságnak tartják . . . Nem nagyon törődnek azzal, hogy a házakban egerek, gyíkok, menyétek, skorpiók tenyésznek, mert ők a házakat, mint zarándokok átmeneti szállásnak tartják. .. Nagy uraik azonban szép kerteket is csináltatnak, ezekben fényűző fürdőket építtetnek." A törökökre emlékeztetnek a később feltárt maradványok, így például a hajdani Pasa szeráj romjai. Aki elmegy a mai Vármúzeumba, az megláthatja a török művészet, a fegyverkészítés, az iparművészet sok más remekét. Budát azonban rengeteg kár érte. 1578. Drámai esztendő. Ekkor a villám belecsapott az egyik palotába, ahol a törökök lőport tároltak. A budai palota kövei, amint ezt Zolnay László, „A budai vár” című könyvében is olvashatjuk, a Duna jobbpartjáról átrepültek a balpartra, szétszakították a folyamon létesített hajó-hidakat. Növelte a bajt, hogy a robbanás nagy tűzvészt okozott. Jajgatás, kétségbeesett jajkiáltások hallatszottak mindenhonnan. Ilyen csapás még nem érte a palotát és a környező épületeket. Aki ekkor látta a várost, hihetetlennek tarthatta a korábbi itáliai igazságát: — A kerek világnak három városa, gyöngye: Velence a vizeken, Buda a hegyekben, és Firenze a síkságon. A lőportár robbanása pedig nem is Buda romlásának a vége, hanem éppenséggel a kezdete volt. Milyen állapotok uralkodtak a török uralom idején a Várhegyen és környékén? 1591-ben Rudolf császár követe ajándékokat vitt III. Murad szultánnak. A diplomata kíséretében utazott Vratiszláv, egy nemes cseh fiatalember is, aki ezt jegyezte fel budai élményeiről: „Régen Buda külvárosaiban is szép épületek emelkedtek, régi magyar királyok és főurak lakóhelyei. Ma már csak romok láthatók. Amikor pedig még fennmaradt és némileg lakható, az kaszárnyául szolgál. A katonák szegények, alig kapják meg mindennapi szükségletüket, Nincs otthon mit őrizniök. Ha a tető valamelyik részén átcsorog a víz, akkor ahelyett, hogy megjavítanák, áthurcolkodnak a ház másik végébe, ahol még száraz helyre vethetik fekhelyeiket...” A cseh fiatalember elismeréssel ír a török fürdőkről, amelyeket ki is próbált, és feljegyezte, hogy kilenc kerek fülkében sárgaréz csapokon folyik a hideg és meleg víz. Fontosabb az, mert Rudolf császár és magyar király kémfeladattal küldte embereit Buda várába, hogy küldöttei megszámolták, harminc ágyú védi a falakat és az egyiknek a csövébe még egy ember is beleférne. Feltűnt Rudolf embereinek a török állandó készülődése, a várható újabb harcokra. Mindenütt látták malmukat, amelyek lőport készítettek, erődöt építettek és nagy fegyverraktárakat. Rudolf császár és király ajándékokat küldött a török szultánnak, de ez nem csillapította Konstantinápoly támadó kedvét, a kisebb-nagyobb támadások megindultak. 1596. — III. Mehmed szultán személyesen vezette hadait magyar földre és el akarta foglalni Eger várát. A védők nem voltak olyan egységesek, mint 1552-ben, amikor Dobó parancsai irányították a katonákat. Eger falait csak kevés magyar, de annál több német, vallon és lengyel próbálta védeni a túlerővel szemben. A katonák, amikor felrobbant egy lőporos hordó, gyáván viselkedtek. Nyáry Pál parancsnokot megkötözték és a várat átadták a törököknek. Szomorú esemény a magyar várak történetében. A hadiszerencse azonban forgandó. 1596. október 26-án, tehát tizenhárom nappal Eger eleste után, Mezőkeresztesnél összecsapott a császári haderő a törökökkel. Ibrahim nagyvezér csapatai győztek ugyan, azonban súlyos veszteségeket szenvedtek. Nincs hosszabb fegyvemyugvás a magyarországi háború ide-oda hullámzásában. 1598-ban a császári és királyi csapatok elfoglalják a törököktől Győrt és felvonulnak Buda ostromára. (Folytatjuk)
