Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1986-09-01 / 9. szám

10. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1986. szeptember Scrabán-Pádár duóval ne lábteniszezz! Az efféle bölcsességekkel persze úgy van az ember, ha sör lesz belőle, nem muszáj betartani. Sajnos a mérkőzést megelőző szó­párbajban verhetetlennek bizonyult Torkos- Bárány összetételű csapat a pályán 21:8 ará­nyú, katasztrofális vereséget szenvedett és bevonult az öregek napközijébe kakaó­kúrára. Minden rosszban van valami még rosszabb (a kakaó), de aug. 17-re a Las Ve­gas Hungarians-—Las Vegas Americans mérkőzésre ezt is kihevertük. Csapatunk — két jugoszláv, egy brazil, egy görög és egy columbiai idegenlégióssal kiegészülve— 7:2- re verte az amerikai „csodacsapatot’'. (Amíg LO-ra vezettek, 6:0-ra saccolták a végered­ményt!) Akik ismernek, tudják, hogy nem vagyok szerény. (Pedig volna mire!) A magyar csapat játékosai pedig — élükön Torkos Csabával — éppenséggel úgy emlegetik Maradonát, mint a Falábút. A 6:0 ismételgetése ilyen körülmények között felért egy doppinggal. 7:1-es magyar vezetésnél azonban a „duma" nevű játék átvette a futball szerepét, így tör­tént, hogy 10:1 helyett meg kellett eléged­nünk 7:2-es győzelemmel. (Torkos barátunk most egy szovjet-magyar visszavágón töp­reng.) A mezőny legjobbjai: Gary, a brazil származású kapus, Johnny és Szuhár Pisti voltak. A picnic csapatkapitányi szerepében ezút­tal is Domán Anikót találtuk. A középpályán Halász Jutka és Lukács Márta, a csatársor­ban Benyák Jutka és Neszméry Zdenka tűn­tek ki jó „játékukkal". Mellesleg: a lányok munkája nélkül klubunk rendezvényei össze­­röffenés szintjén mozognának. Örömmel Las Vegas Százlábúnak ne segíts cipőt fűzni! ÄL, O *1 és még sokan mások. A klub — úgy tűnik életképes. Néhány szót azért szólnom kell közlöm, hogy sómentes fasírtomat most is egy-két olyan dologról, ami, úgy vélem. Halász Jutka gömbölyítette élvezhetővé. Nincs helyem természetesen, hogy a megje­lenteket mind felsoroljam. Akik a múltkor ott voltak, eljöttek most is. Klubunk néhány új taggal is gyarapodott. Például Tokay Gá­bor, Babits Zoltán, Paraj Kornél, a hender­­soni Dodge salesman-je, a Hegyeli-házaspár ellenőrizni (pénztáros: Domán Anikó). Klu­bunk nem üzleti vállalkozás, már csak azért sem, mert mindannyian, akik a szervezéssel nemcsak Las Vegas-i probléma, hanem más bajlódunk, akik egész nap főzünk és utána alakuló klubok gondja is. Mindenekelőtt arról, hogy a klub ren­dezvényeinek bevétele nem a szervezők mar- azt képzeli, kát üti, hanem a klub költségeinek fedezésére szolgál. Minden tagnak jogában áll a pénz­ügyi dolgokat bármikor „sajátszeműleg" Gyógyfürdő a kádban RHEUMATOID ARTHRITIS? NEM TUD ALUDNI, FÁJDALMA VAN, IDEGES? Próbálja ki a világhírű sárvári gyógyvízből készült „termálkristály”-t! Dr. Balogh Zoltán kandidátus, osztályvezető, fővárosi felügyelő, az ORFI szakfőorvosa az elvégzett vizsgála­tok alapján megállapította, hogy a fürdősó alkalmazá­sával, nyugalmi állapotban 69.3 százalékos fájdalom­csökkenés érhető el a betegek 70 százalékánál. Egy doboz naponta két hétig, utána egy doboz minden másnap biztosítja a legjobb eredményt! mosogatunk, akik pénzzel támogatjuk, tel­jesen épeszűek és normálisak vagyunk. Aki hogy például Szuhár István autójavító műhelyének jövedelmét fasírt­­sütögetéssel kell kiegészíteni, vagy Berényi Gyuri, Pataki Joe, Lukács Márta, Halász Jutka vagy akár a magam fizetését honfitár­saink klubba tömörítésével kívánjuk növelni, azt szívesen megbízzuk szeptemberi rendez­vényünk lebonyolításával, amelynek — a fentiek anyagi támogatása nélküli — tiszta jövedelmét zsebre vághatja. Lehet, hogy a probléma elhallgatása prak­tikusabb lenne, én mégsem teszem. Mert a jóratörekvők kedvét könnyebb elvenni a ma­gyar „ügyektől", mint megerősíteni. Hogy rossz példával éljek: könnyebb a Pieta-t orr­ba verni kalapáccsal, mint megcsinálni. Végezetül. A Nyugati Magyarság szerkesz­tősége Montreálba költözött. Ha a városban van valamilyen magyar élet, megkérem a szerkesztő Miklóssi István barátomat, hogy egy Las Vegas Hungarians—Montreáli Ma­gyarok labdarúgó-mérkőzés esélyeit mérje fel nekünk. Úgy véljük oda-vissza alapon — például október végén Montreálban. már­ciusban itt — nyélbeüthető lenne a meccs. Önköltségi alapon, esetleg anyagi támo­gatókkal, vagy bárhogy. Ötleteket, vissz­hangot „Úgyis mi győzünk!" jeligére a (702) 877-1825-ös telefonszámon Berényi György­höz kérjük. —bj— PONTOZÓ 86 Kérjük az alábbi megrendelő szelvényt kitöltve, a kívánt mennyiséget bekarikázva és a megfelelő összegről kiállított csekket mellékelve az alábbi címre beküldeni: USA: Old World Mineral Bath, Inc., One Bridge Plaza, Ste. 400, Fort Lee, N.J. 07024. Tel.: (201) 592-5832 vagy Griga Ferenc: (718) 445-7603 (24 órás szolgálat). KANADA: Eurospa Canada, Inc., 50 Ventura Dr., Ste. 4, Scarborough, Ont. M1B 3L6. Tel.: (416) 284-7666 (Mr. Malcolm Fruin). Video-szalagok otthoni használatra! UAS vagy BETA MEGRENDELŐ SZELVÉNY (USA) Megrendelem az alábbi mennyiséget: 1 doboz 12 doboz 1 karton (24 doboz) US-$ 10.00 US-$ 83.40 US-S142.80 A fenti árak magukban foglalják a szál­lítási és kezelési költséget. N.Y. és NJ. államokból érkező megrendeléseknél a forgalmi adó (Sales Tax) extra! MEGRENDELŐ SZELVÉNY (KANADA) Megrendelem az alábbi mennyiséget: 1 doboz 6 doboz kan. $11.71 kan. $56.38 A fenti árak magukban foglalják a szál­lítási és kezelési költséget, vitamint a 1% -os tartományi forgalmi auót. Tel. Szállítás 30-45 napon belül (Nyugati Magyarság) 3 változat kapható. Ára: $39.95 (Posta fizetve) KASSAI PÁL Box 204 Ridgeway, Ont. Tel.: (416) 894-0842 MAGYAR TÁNCOK OHÓ! — Miért ráncolod felséges homlokodat, uram királyom? — érdeklődött Kinizsi Pál Mátyás királytól. — Nagy baj van, Palikám! — szivárog­tatta ki az uralkodó. — Vajh, mi baja lehet a magyarok igaz­ságos királyának? — érdeklődött Kinizsi, akinek egyébként eredeti foglalkozása — az éppen kifüggesztett választási plakátok szerint — molnáripari szakmunkás volt. — Üres az államkassza! — mondotta a király, és ez a mondása bevonult a történel­münkbe; államfőink azóta is szívesen citál­ják. — Ha üres az államkassza, sarcoljuk meg a szomszédainkat! — javasolta a malom­köves. — Nem lehet, Palkó. Már nem adnak ne­künk sarcot hosszú lejáratra. Nem beszélve arról, hogy maguk is nyakig ülnek a sarcban. — Akkor bevetjük a fekete sereget! — kardoskodott a hadász. — A múltkor is az a Karntnerstrasse ’85 fedőnevű hadjárat elég szépen hozott a konyhára! — Ez sem jó. Kinizsikém! Éppen most, amikor a kölcsönös európai haderő-csök­kentés van napirenden? Nem is beszélve arról, hogy a fekete sereg jelenleg a kuko­ricát töri Szolnok vármegyében. — Jó királyom, hát ott vannak a bányáid! — csillant fel a törökverö szeme. — Froclizzad azt a lisztporos nagyvázso­nyi nénikédet! — jött ki a sodrából az ural­kodó. — Van kedved viccelni, amikor az én kedves Beatrixom ott ül a visegrádi várban és azon töri a fejét, hogy hogyan jövünk ki a kosztpénzből elsejéig? Csak ül az ablakban és bámul kifelé . . . — Talán építhetnénk neki oda egy vízlép­csőt . . . — Idefigyelj, Kinizsi! Ha még egyszer ilyen tippeket adsz, elcsaplak a hadügyi tárca éléről, és mehetsz valahova másodkancellár­nak! — Mátyás! Te, kinek neve — egy rövid időszakot nem számítva — a magyarok sze­mében mindig is az igazságosságot fogja jel­képezni, biztosan megtalálod a megoldást. Ha pedig nem, hívjunk szakértőt! Ebben maradtak, és hivatták Mujkót, a Királyi Bizottság humorügyi alosztályának frisssen kinevezett vezetőjét. — A lakosságot kell megsarcolni! — mondotta Mujkó, miután exponálták neki a problémát. — Adóra gondolsz? — morfondírozott az Igazságos. — Az ötlet nem rossz. De hát én már kivetettem az adót a kapukra, kémé­nyekre, ablakokra. — Ohó! — jegyezte meg Mujkó. — Ne vágj a királyod szavába, mert demokrácia ide, szólásszabadság oda, úgy kettéváglak, hogy egymagad indulhatsz — kettős jelöltként — a következő választáso­kon! — Én nem vágtam az urunk szavába, csak megjegyeztem, hogy: ohó! Ez a megol­dás. Ohó! — Mi a franckarika az az ohó? — érdek­lődött a felkent. — Országfejlesztési hozzájárulás — adta meg a felvilágosítást a vicces ember. — Ez nem adó, hanem önkéntes hozzájárulás. Ezért meg is kell szavaztatni. A Duna jegén. Akik elfogadják, azokat januárban szavaztat­juk, akik meg nem. azokat ugyanott, augusz­tusban. — És mit kezdünk azzal a temérdek pénz­zel? — kérdezte a naivitásáról hires Kinizsi. — Azt is a lakosság dönti el. Választhat­nak, hogy kitapétáztassuk-e belőle a Mátyás­templomot, vagy a Mátyás-templomot tapé­­táztassuk-e ki. Mátyás áldását adta a dologra, és megkez­dődött a szavazás. Ezernyi szavazóbiztos nyargalt a szélrózsa minden irányába, de valahogy összekeveredett minden. A Dunán januárban nem volt jég, augusztusban vi­szont fagyott, néhány szavazópolgár pedig a felajánlott alternatívák helyett azt javasolta, hogy az ő pénzéből a Mátyás-templomot tapétázzák ki. Mujkót a szavazók többsége egyszerűen kiröhögte, ilyen sikere még soha nem volt, nemhiába kapott az akció előtt új csörgősipkát, sőt még egy bukfenctanfo­lyamra is beíratták. Mátyás egy idő után megállapította, hogy népe még nem eléggé érett a demokráciára, és különben sem voltak a választások jól előkészítve; pedig a szavazóbiztosok még tapétamintákat is vittek magukkal a hónuk alatt. Aztán lassan min­denki elfelejtette az egészet. De egy mondás azóta is járja a Duna-partján: „Egyszer volt Budán ahó!" Trunkó Barnabás (Ludas Matyi)

Next

/
Thumbnails
Contents