Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
6. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1986. január Erdélyi Magyar Hírügynökség 77/1985 Kolozsvár, 1985. szept 30. Ügyészi intézkedés követi az erdélyi magyar értelmiség védelmében benyújtott petíciót KÁNYÁDI SÁNDOR költőt beidézte az ügyészség egy olyan petíció miatt, amellyel — más neves értelmiségeikkel egyetemben — a párt központi bizottságához, valamint az ún. Nemzetiségi Dolgozók Tanácsához fordult a szülőföldjükről, Erdélyből kényszerrel elhelyezett végzős egyetemisták ügyében. Mint ahogy több alkalommal jelentettük, a román állam- és pártvezetés az erdélyi magyarság egységes tömbjének fellazítása végett a frissen végzett értelmiségieket Óromániába helyezi, fokozatosan megfosztva így e kisebbségeket értelmiségi rétegétől. Történik mindez annak ellenére, hogy Erdély-szerte növekszik a hiány, többek között pedagógusokban. Az említett petíció egyebek mellett hivatkozik arra is, hogy a romániai hatóságoknak ez az eljárása ellentétes mind az ún. „tanügyi törvénnyel” (amely tiltja a szülőföldről történő kényszerkihelyezést), mind pedig Románia alkotmányával, amely több kitételben is garantálja azokat a kisebbségi jogokat, amelyeket most a kihelyezésekkel megsértenek. Hírügynökségünk értesülései szerint Kányádi Sándor egy írásbeli és egy szóbeli idézést kapott az elmúlt hetekben az ügyészségtől, de megtagadta a megjelenést arra hivatkozva, hogy a szóbanforgó petíciót nem az ügyészséghez nyújtotta be. 78/1985 Kolozsvár, 1985. okt. 4. Újabb házkutatások Erdélyben Az elmúlt napokban erdélyi magyar értelmiségieknél házkutatások sorozatát rendezte a román állambiztonság. Szept. 30-án, hétfőn Szatmárnémetiben VISKI András mérnök, okt. 1-én Kolozsvárott SZŐCS Géza költő, CS. GYIMESI Éva egyetemi tanár és WRÁBEL Zoltán lakását kutatták át. Ugyancsak házkutatásra került sor a román nemzetiségű és a demokratikus kibontakozás, valamint a magyar-román sorsközösség ügye mellett mindig is kiálló zenetanárnál, Marius TABACU-nál Az akció során a securitate emberei összegyűjtöttek és elvittek minden kéziratot, levelezést, szakmai feljegyzést. Olyan híreket kaptunk, hogy a házkutatást követően mindenkit több órán át vallattak, s bár fizikai erőszakról eddig nem érkezett jelentés, a kihallgatásokat azóta is naponként megismétlik. Megfigyelők tudni vélik, hogy az akcióban résztvevőket nemcsak a szokásos megfélemlítési szándék vezette, hanem elejét akarták venni annak, hogy értelmiségiek az október közepén megnyíló budapesti Kulturális Fórumhoz az erdélyi magyarság jogfosztott helyzetét feltáró memorandumot intézhessenek. Megfigyelők, ebben az összefüggésben, felhívják a figyelmet arra is, hogy a házkutatások és a vallatások nemcsak a magyar értelmiség, de Magyarország elleni újabb támadásként is felfoghatók. A kihallgatások során ugyanis a nyomozók részéről több becsmérlő megjegyzés hangzott el mind Magyarország, mind pedig más államok — elsősorban az Egyesült Államok — címére. 79/1985 Nagybánya, 1985. okt. 5. „Itt a magyar oktatás halálra van Ítélve” — nyilatkozta egy főtanfelttgyelA-helyettes Egyre több olyan hír érkezik, hogy Máramarosban is teljesen fel akarják számolni a magyar tannyelvű oktatást A 2-es és 3-as sz. ipari líceum III. évfolyamára a diákoknak nem engedélyezték, hogy magyarul felvételizhessenek. A 11 -es sz. általános iskolában pedig, a túljelentkezés ellenére, az eddigi kettő helyett az idén már csak egyetlen magyar osztály indítását engedélyezte a tanfelügyelóség Nagybányán. A szülők több esetben is kérelemmel, majd panasszal fordultak a tanugyminisztériumhoz annak érdekében, hogy legalább az eddig működő magyar tannyelvű osztályok megmaradjanak. Ugyanakkor küldöttséget menesztettek a megyei tanfelügyelóségre, ahonnan azonban kiutasították őket. Később Dirjan loan, a megyei fótanfelügyeló helyettese, szűk körben kijelentette: „Itt a magyar oktatás halálra van ítélve. Mi nem indítunk magyar osztályokat, csak megszüntetünk. Ha maguk ide csoportosan jönnek tiltakozni, az szervezkedésnek számít, ami már nem tanügyi, hanem belügyi dolog.” 81/1985 Bukarest, 1985. okt. 13. A román hatóságok meg akarják szüntetni a „Művelődés” cimű folyóiratot Bukaresti források beszámolnak arról, hogy intézkedés történt a Művelődés c. folyóirat megszüntetésére. A hatóságok két lehetőséget mérlegelnek. Az egyik szerint a Művelődés a hasonló profilú román nyelvű folyóiratba olvadna be, ahol a jövőben néhány oldalt bocsátanának a magyar anyag rendelkezésére. A másik lehetőség, hogy a folyóiratot a jelenleg hetente megjelenő A hét mellékletévé fokozzák le. Megjegyezzük: bármelyik intézkedést foganatosítják majd a román pártszervek, eredménye mindenképpen a romániai magyarság újabb kulturális jogfosztása lesz. A mai román rezsim arroganciájára mi sem jellemzőbb, mint hogy a Művelődés megszüntetésének gondolatát a budapesti Kulturális Fórum megkezdésének időpontjában szivárogtatták ki. 82/ 1985 Nagyvárad, 1985. okt. 14. Folytatódnak a hatósági megtorlások egy katolikus pap ellen CSILIK JÁNOS plébánost, a nagyváradi székesegyház segédlelkészét felfüggesztették állásából, mégpedig azt követően, hogy nyüvánosságra kerültek azok a sérelmek, melyeket a securitate-vallatások alkalmával el kellett viselnie. Mint jelentettük, a securitate két nyomozója, Ion Salajan ezredes és loan Rat őrnagy vezetésével március és május között több ízben kihallgatta őt, és miután megtagadta, hogy információkat adjon híveiről, vallatói gyalázóan szóltak papi hivatásáról és — egyes források szerint — tettlegesen is bántalmazták. Miután hírügynökségünk jelentése alapján nyugati hirközlő szervek beszámoltak a történtekről, a helyi securitate kihallgatta Csilik kollégáit, akiket arra akart kényszeríteni, hogy a Vatikánhoz és a Szabad Európa Rádióhoz írt levelekben cáfolják az eseményekről elterjedt híreket. E kihallgatás-sorozatot követő vasárnap Matos Ferenc, a székesegyház plébánosa a következőket fűzte szentbeszédéhez: „Sokan érdeklődtek nálunk Csilik János plébános után. Ezzel kapcsolatban azt mondhatom, hogy valóban mindkettőnket kihallgattak a hatóságok, de sem minket, sem papi hivatásunkat nem gúnyolták. Csilik János jelenleg egyhónapos szabadságát tölti és szülőfalujában részt vesz a búcsún. Ezt követően újra elfoglalja papi teendőit székesegyházunkban." A szabadság leteltével azonban, a securitate nyomására, Dászkál István ordinárius főpásztor a betegeskedő margittai segédlelkész posztjára delegálta, és olyan információk jutottak el hozzánk, hogy a helyettesítés lejártával Tóttelekre vagy Csatárba fogják elhelyezni. 83/1985. Kolozsvár-Marosvásárhely, 1985. okt. 16. Egyre több hír érkezik a rendőri és állambiztonsági szervek Erdélyben folytatott garázdálkodásairól Több ízben beszámoltunk már arról, hogy főképp a romániai magyarság legkeletibb szórványa, a csángóság által lakott területeken a hatóságok rendszeresen követnek el garázda akciókat a civil lakosság ellen. Az utazni szándékozókat az utakon, de még az állomásokon is megtámadják, javaikat, pénzüket elveszik, majd minden átvételi igazoló dokumentum hátrahagyása nélkül továbbállnak. Ilyen hírek érkeznek manapság már Erdély belső területeiről is. Jelentéseket kaptunk, hogy az őszi mezőgazdasági betakarításra kényszerűen kirendelt munkásokat és diákokat igazoltatás címén a rendőrök gyakorta állítják meg, átkutatják őket s a náluk található élelmiszereket elkobozzák. Kirívó esetként tartják számon Kolozsvár lakói azt a szeptemberben, a városi strandon megtörtént incidenst, melynek során mintegy 30 securitatés tiszt csatárláncot alkotva végigigazoltatta a strandon tartózkodókat, majd azoktól, akik kártyáztak, vagy más társasjátékkal ütötték el az időt — azon a címen, hogy „hazárdjátékot folytatnak" —, elkobozták a náluk található pénzt Ezt követően, a fürdővendégek szeme láttára az egész securitatés csapat átvonult a közeli Sport Szálló teraszára és a begyűjtött pénzt elsörözte. Szemtanúk beszámolója szerint a securitatások között voltak a következő Kolozsvárszerte ismert tisztek: Oprea ezredes, az értelmiségieket ellenőrző részleg vezetője, Rusu kapitány, az egyetemi diákság, valamint Biris főhadnagy, a képzőművészeti főiskola securitatés „felelőse”. 84/1985 Kolozsvár, 1985. okt. 16. Többé nem indítanak magyar évfolyamokat a kolozsvári zeneiskola alsó tagozatán A magyar nyelvterület egyik legrégibb, a mintegy 130 éve Kolozsvárott működő zeneiskolájában az idén ősszel már nem indítottak újonnan magyar alsó tagozatú évfolyamot A hatóságok egyelőre engedélyezik még azt, hogy az iskola felsőbb évfolyamai anyanyelvükön folytassák tanulmányaikat de eleve közölték, hogy nem hajlandók hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar tannyelvű oktatást a jövőben is biztosítsák. A mostani évfolyamok végzése után — tehát legkésőbb három év múlva — már csak román nyelvű oktatás lesz a kolozsvári zeneiskolában. Egyébként több információval rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy az iskola vezetősége évek óta kísérletezik a magyar tagozat megszüntetésével. A korábbi párhuzamos osztályt (2 román, 1 magyar), a felső tagozaton fokozatosan kettőre csökkentették, azaz másfél román és egy fél magyar osztályra. (Ez egyébként egy általánosan elterjedt módszer a román tanügyben.) Az 1982-ben végzettek még 16-an voltak, míg a tavalyi I. líceumi évfolyamon már csak 9 magyar diák indulhatott. 1985 tavaszán, a felvételi előtt néhány nappal az iskolákban kihirdették, hogy az idén már nem indul magyar I. és III. évfolyam, annak ellenére, hogy az összhelyek száma a tavalyihoz képest egyáltalán nem csökkent! A szülők által a tanügyminisztériumhoz intézett beadványra az a cinikus szóbeli válasz érkezett, hogy „a rendelet a helyi szervektől származik, gazdasági természetű és ez az intézkedés különben sem jelenti a magyar oktatás megszüntetését. A gyerekek járhatnak, ugye, például bányaipari iskolába s emellett még zongorázhatnak is”. A Kolozsvári Zeneművészeti Középiskola magyar osztálya az országban az egyetlen teljes magyar tannyelvű zeneosztály volt, évtizedekre visszamenően, bizonyíthatóan rendkívüli, külföldön is elismert teljesítményekkel. így, bár Marosvásárhelyen még működik ugyan egy fél magyar zeneosztály, a kolozsvári zeneiskola magyar tagozatának a megszüntetése gyakorlatilag a magyar zenei pedagógia felszámolását jelenti. Ugyanakkor — teszik hozzá jólértesült kolozsvári körök — van valami igazság abban, hogy a rendelet helyi kezdeményezésre született. Kiderült ugyanis, hogy kora tavasszal, már eleve a kolozsvári iskolából így terjesztették fel a tanügyminisztériumba a helyeket jóváhagyásra. Tudni kell ehhez azt is, hogy e kezdeményezésben az iskola új igazgatója járt elöl, aki román nyelvtanár, a zenéhez semmi köze és soha nem rejtette véka alá sovén nézeteit Még az igazgatói státusz elnyerése előtt egy pártgyűlésen elmondta, hogy szerinte „teljesen fölösleges az iskolákban a magyar tagozat, minthogy az csak szeparatizmust szül". 85/1985 Kolozsvár, 1985. okt. 18. Újabb korlátozások a kolozsvári egyetem magyar szakán A kolozsvári egyetemen eltörölték az idegen nyelvű szakokat a magyar főszakkal való párosításban. Eddigi gyakorlat szerint és különösen az utóbbi időben, a román tanügyi szervek a magyar főszak, valamint egy idegen nyelvű (angol, francia, német, orosz) mellékszakon végzetteket — törvényellenesen — a mellékszak alapján, szülőföldüktől távol, Óromániában kényszerítették munkavállalásra. Az idegen nyelvek megszüntetésével a hatóságok automatikusan magyar-román szakra „írták át” az idén felvételizett diákokat, újabb nagy esélyt adva ezzel is annak a gyakorlatnak, mellyel eddig fokozatosan megfosztani igyekeztek az erdélyi magyarságot értelmiségétől. ERDÉLY: ŐSI SZÉKELY FÖLD Az erdélyi helyzet — szerencsére, vagy inkább sajnálatos módon — évek óta élénken foglalkoztatja emigrációs sajtótermékeinket A politika talán több érdeklődőt vonz,1 mint a történettudomány, és ezért a legtöbb' szerkesztőség helyhiányra hivatkozva alig fogad el őstörténeti írásokat Mégis kötelességemnek éreztem tollat ragadni, hogy a székely őskutatás újabb fordulatáról tájékoztassam az olvasókat Kettős elnyomás alatt szenvedő erdélyi testvéreink kezébe szeretnénk ütőkártyát adni. Arról van szó, hogy immár írott bizonyítékok vannak Erdély ősi székely tulajdonjogára nézve. Négy, valaha különálló nemzet krónikái és hagyományai egyértelműen arról vallanak, hogy a székelyek Attila hunjaiként már a Kárpát-medencében tartózkodtak, legalábbis a késői avar-magyarok megjelenésekor már Erdély öslakói voltak. Ezek a tények már nem takargathatok sokáig. A legkorábbi magyar krónikák egyetérte-1 nek a fenti hun eredet kérdésében. A Képes; Krónika mellett Anonymus is, aki a legújabb! kutatások szerint 1205—1216 között* írhatta művét, részletesen beszél az Árpád honfog-' lalói elé vonuló és nekik szövetséget felajánló székelyekről. Az 1358-ban írt Képes Krónika’ a honfoglaló seregek létszámának ismertetése előtt megemlékezik a Szeben környéki „Hétvár” építőiről. Ezeken kétségtelenül a székelyek őseit érthette, akik hét seregre oszlottak, és mindegyik törzs egy külön várba húzódott a szomszéd népek fenyegetése elől. Egy-egy seregben a századosokon kivül 3000 fegyveres férfiú volt Az arab írók jó forrásértékkel bíró útibe*A szerkesztő megjegyzése: Szenei Szabó János legfrissebb — a tudományos közvélemény által még meg nem erősített — elgondolása szerint Anonymust pogány nevén Szabolcsnak, keresztény nevén Gergelynek hívták, és a Magyarok Gestáját 1153-ban, tehát II. (Vak) Béla halála után 12 évvel Tihanyban és Bakonybélben írta. számolói egy „bolgárokhoz tartozó” törzset eszegelnek, dsekilnek neveztek. Ezeket Nagy Géza, Thury József, Fehér Géza, Hóman Bálint, Edelspacher Antal és más tekintélyes történészek a székelyekkel azonosították. Az „eszegel" eredetileg „asgal” és „askal" változatokban is előfordult. Ibn Ruszta, Gardézi, Sukrallah, Mohammed l’Ecrivain, A1 Bekri, Abulfida és a Tumanszkij-féle perzsa geográfia párhuzamos helyeit alaposan megvizsgálva tisztán kivehető, hogy a honfoglalás előtt a magyarok szállásterülete a Dunától csaknem a Volgáig húzódott. Délről a Fekete-tenger, keletről a kazárok melletti besenyők, nyugatról pedig a dunai Bolgár Birodalomhoz tartozó eszkel nép vidéke határolta országunkat. A dunai bolgárokra utalnak a fenti források ilyen megjelölései is: Belső Bulgária, Bulkán, Balkán és Burján. (Részletesebben lásd a „Századok" hasábjain az 1800-as évek végén.) A székely nemzet mélyen gyökerező hagyományai, legendái és mondái ellentmondás nélkül azt bizonyítják, hogy a székelyek valóban Attila népei voltak. Csaba vezér küzdelmeitől kezdve Ríka királyné temetéséig és a székely rovásírásig mindenütt valóságmagra lelhetünk. Orbán Balázs 1862- ben bejárta Háromszéket, és Tartod várának leírásánál elbeszélt egy regét, amelyet egy öreg pásztor a várfokon ültükben regélt el nekik. Ebben szerepel egy ügyes fiú. Ez úgy állta ki a próbát, hogy felemelt egy nagy követ, amely alatt volt „hadas írnák kardja”. Nos, az öreg pásztor nem olvashatta Priszkosz rétor antik történetéből Irnák-Csaba nevét, hacsak nem tudott nyelveket. írnák neve az ő idejében még akadémiai szaklapokban sem fordult elő magyarul. Az öreg pásztor csakis a székely-hun szájhagyományokból meríthetett. Egyik legnevesebb hazai történészünk, Györffy György ú»* lyekkel „a W' torok esz' területű"
