Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

1986. január

Nyugati Magyarság — Hungarians of the West

7. oldal

HHRF — CHRR HÍRADÓ

Az Erdélyi Szervetetek Koordináló Bizottságának évi rendes gyűlése

Az Észak-Amerikai Erdélyi Szervezetek Koordináló Bizottsága 1985. nov. 23-án, Torontóban, a Csárda Étterem különtermében tartotta évi rendes gyűlését. Az ülést Gy allay-Pap Domokos, a Kanadai Magyarok Szövetsége elnöke, a Koordináló Bizottság ez évi soros elnöke nyitotta meg.

Az Amerikai Erdélyi Szövetséget Báiintitt Károly ügyvezető és Teleki Béla, az Erdélyi Bizottságot Lőte Lajos, a Hungarian Human Rights Foundation-t pedig Hámos László ügyvezető képviselte. A Foundation kanadai tagozatai részéről megjelent: id. és ifj. Szőczy Árpád, Tőkés István és Hámory Tamás. A KMSz-t Gyallay-Pap Domokos elnök, valamint Zsigmond András és Ferentzy Tibor képviselte. Utóbbi mint házigazda nemcsak a termet bocsátotta rendelkezésre, hanem a déli szünetben pompás ebédre látta vendégül a résztvevőket.

Meghívott vendégként jelen volt Thad Mellroy író és egy kanadai újságíró, aki beszámolt romániai útjának tapasztalatairól, amelyek meggyőzték őt arról, hogy Romániában lépten-nyomon megsértik a legalapvetőbb emberi jogokat Erről a kanadai sajtóban kíván beszámolni.

(Folytatás az előző oldalról)

(levédiai) magyarokéval, s ahogy eszkilek kerülhettek a magyarok közé, úgy magyarok is szakadhattak közéjük már a régi hazában . . . Lóval való adózásuk hasonló volt a székelyekéhez. Bár a szikii és eszkil névalak nem egyezik, a szókezdő magánhangzó hiánya nem áthidalhatatlan turkológiái szempontból.”

A tanulmányához mellékelt térképen Györffy „Bolgár végek" névvel jelöli Erdély és a Nagyalföld túlnyomó részét. Elfogadottnak tűnik, hogy az avar befolyás gyengülése után az Al-Duna vidékét 679-ben meghódító Aszparuk vagy Iszperik kiterjesztette uralmát Erdélyre is. A bolgár befolyás az Anonymus által említett Zalán bolgár vezér Alpár mezei vereségével szűnt meg. Zalán nevét nemcsak Zalankemén őrizte meg a Duna mellett, hanem Orbán Balázs is megtalálta székelyföldi | hagyományokban. A „Székelyföld leírásá”ban Sepsiszentgyörgy ismertetése után részletesen ír az akkor is létező Zalány faluról, a Zalány-hegyről és a Zalány ága nevű csermelyről. A község az 1567. évi regestrumban Zalán néven szerepel 17 kapuval, de a pápai dézmák regestrumában már megtalálható az 1332. és 1333. esztendőknél. Névadója olyan régi, hogy arról semmiféle dokumentum nem maradt fenn. Orbán Balázs viszont megemlíti, hogy „Zalány felett egy Bolgár mart nevű hely van, hol hajdan a hagyományok szerint bolgárok laktak”. így a falu talán Zalán bolgár vezér egykori táborhelyéről kapta] nevét.

Ugyanabban a könyvben, amelyből Györffy György megállapításait idéztük, találhatunk egy érdekes cikket László Gyula tollából is. (Magyar őstörténeti tanulmányok, Budapest, 1977: Kovrat kagán fiainak történetéhez.) A szöveget Szádeczky-Kardoss Samu gondos átültetésében közli, amely részben Hitvalló Theophanes ír a világ (bizánci időszámítás szerinti) 6171. évéről:

Kovrat „halála után az öt fiú osztozkodásba fogva, elvált egymástól, kiki a saját hatalma alatt álló néppel. A Batbaian nevű első fiú betart va atyja rendelkezését máig megmaradt az ősi földön. A második ennek testvére, akinek neve Kotragos, átkelve a Tanais (Don) folyón, az első testvérrel szemben lakott. A negyedik és az ötödik átkelt az Isztros vagy másképpen Danubis (Duna) folyón ... A testvérek harmadika, az Asparuch nevű átkelve a Danaprison és Danastrison (Dnyeper és Dnyeszter) s az Ogloshoz jutva — ezek mind a Danubiostól északra fekvő folyók — köztük és a Danubios közt telepedett le . . . a Danubiosig üldözték azokat (a császári csapatokat), majd átkeltek a folyón és a Barna (Várna) elnevezésű helyre jöttek az Odyssos és az ottani szárazföldi területek közelébe. Látták, hogy ez a terület teljes biztonságban van: hátulról a Danubios

Dr. Gyallay-Pap Domokos elnök megnyitójában hangsúlyozta: „Jelen gyűlésünk rendhagyó lesz abban az értelemben, hogy nincsenek előre meghatározott napirendi pontok, hanem azokat a megbeszélések folyamán állítjuk össze. Ezt a megbeszélésre kerülő témák bősége teszi szükségessé.” Utána rátért az első napirendi pontra, a Cleveland-ben, 1985. november 29-én megrendezett Szabadvilági Magyarok IV. Világkongresszusa keretén belül a kisebbségi ügyekkel foglalkozó bizottság elé kerülő platform, illetve határozati javaslatok kérdésére: A gyűlés — több hozzászólás után — egyhangúlag az alábbi határozatot fogadta el: Megbízta Hámo-: Lászlót, hogy a határozati javaslatot dolgozza ki, mégpedig Szőcs Géza, az erdélyi „Ellenpontok” szerkesztőjének az ottawai Emberi Jogok Konferenciájához intézett memoranduma alapján, ugyanis az erdélyi ellenállási mozgalom vezetője ismeri a legjobban a romániai helyzetet és az erdélyi magyarságot ért emberi jogokat sértő állami intézkedéseket.

Hámos László beszámolt az ősz folyamán Budapesten megrendezett Kulturális Fórumon végzett munkájáról, amelyen negyedfolyó védi, elölről és két oldalról pedig a hegyszorosok és a Pontos tengere (Feketetenger). Uralmuk alá vetették tehát a mellettük lévő sklavinos népek közül az úgynevezett hét törzset A seberiseket az előttük fekvő Beregaba hegyszorostól a keletre fekvő részekig telepítették le, dél és nyugat felé egészen Avarországig a többi hét törzset, amelyet szerződés kötelezett adófizetésre." (Nem „amelyeket" ír, vagyis egyetlen nép hét törzséről beszél.)

A bizánci történetíró ma már hitelesnek tartott szövegéből félreérthetetlen módon kiderül, hogy a bolgárok hatalmas területeket vontak ellenőrzésük alá. Főhadiszállásuk Dobrudzsa gazdag vidéke volt, tehát északról az Al-Duna mocsarai védték. Délről Várna és a vele tőszomszédos Odyssos voltak központjaik: ezt a két szomszédos települést feltünteti a híres olasz történelmi atlasz is (Atlante storico, Agostini-Novara kiadása). A Beregaba kétségtelenül Bereg táján keresendő. A régi Pallas Nagy Lexikona Bereg vármegye térképén valóban több hegyszorost, hágót tüntet fel a „Verchovina" nevű óriási hegység oldalain. Köztük a Vereckeiszoros a legjelentősebb. Ettől keletre éltek tehát a seberisek, valószínűleg a későbbi szeverjánok. A Beregtől dél és nyugat felé élő őshonos „7 törzs” pedig csakis a székelyek fent említett hét törzse lehet, akik nyugat felől Avarországgal voltak határosak.

Amint Moszkva körül a történettudomány soha nem ismert székelyeket úgy az erdélyi hét törzs sem lehetett szláv, hanem csak székely. Krónikáink szerint a székelyek jobbnak látták a „hun” név helyett a „székely"-t használni. A „Sclaui" és „Siculi" (szláv és székely) megjelölések viszont annyira hasonlóak voltak, hogy összetévesztésük könnyen megérthető.

Balás Gábor 1984-ben megjelent szép könyve (A székelyek nyomában) kitér azokra a blakokra is, akiktől krónikáink szerint a székelyek ősi írásmódjukat átvették. Ő a Makókat a karluktörök szövetségből kivált bulakokkal azonosítja, akik a mai Kirgizisztán északnyugati részéből származtak. E sorok írója a blakokat az ír rokonsággal rendelkező — Görögország északi vidékein lakó — „Fir Bőig” néppel próbálta kapcsolatba hozni, de a „bőig” és „bolgár” („keverék” jelentésű) népnevek még azt is megengednék, hogy a fenti két nép ötvözetét tételezzük fel. Akárhogy is legyen, de a székelyek szomszédságában igenis élt egy „bulg"-hoz hasonló nevű nép Erdély ősi magyar bércei között, és nem kell azokért a Volga-Káma vidékére mennünk.

A szlávok elismerésre méltó egykori történetírása mit sem tud a bizonyos „hét törzs"ról, főleg nem Erdélyben. Ne próbáljuk tehát a székely őstörténetet rájuk erőszakolni!

(Robinson)

magával vett részt. Beszámolójának legfontosabb pontjai:

A független Alternatív Fórum eseményei: A magyar kormány előzőleg engedélyt adott egy független tanácskozás megrendezésére, amit aztán az utolsó pillanatban visszavont. Ekkor a Fórum több mint 200 résztvevője, nyugati és magyar írók, újságírók, művészek, stb. egy magyar író, majd másnap egy magyar művész lakásán gyűltek össze és hallgatták meg elsősorban a magyar ellenzék vádjait a hazai rendszer szabadságot sértő, majd az erdélyi és felvidéki magyar kisebbségek emberi jogait sértő intézkedésekkel kapcsolatban.

Magán a Fórumon a legbátrabban az amerikai delegáció vezetője nyilatkozott a kelet-európai országok nemzetiségeket elnyomó kulturális politikája ellen. Külön megemlítette az erdélyi magyarság sérelmeit, főleg az anyanyelvi oktatás terén.

A legnagyobb meglepetést az egyik magyar küldött, Klein Márton (a Külügyminisztérium Kulturális Főosztályának vezetője — A szerk.) felszólalása okozta, aki 40 év után először nyíltan beszélt a szomszédos államok magyar kisebbségeinek elnyomásáról és kollektív nemzeüségi jogokat követelt számukra.

A legizgalmasabb vitára az Irodalmi Bizottság keretén belül került sor, ahol az amerikai küldött élesen kikelt — Szőcs Géza példájára hivatkozva — a az emberi jogokat sértő román intézkedések ellen. A román küldöttség másnapra kihozatta Hajdú Győzőt a marosvásárhelyi „Igaz Szó” szerkesztőjét, aki hangoztatta, hogy a magyar kisebbségek ugyanazokat a jogokat élvezik, mint a románok.

Hajdú Győző felszólalására Boldizsár Iván magyar küldött válaszolt. Illyés Gyulára hivatkozott, aki már öt évvel ezelőtt aggódott az erdélyi és felvidéki magyarság fennmaradásáért — és „ezt az aggodalmat ma még fokozottabb mértékben osztja az egész magyar közvélemény”.

Hámos László drámai beszámolóját így fejezte be: „Precedens történt a magyar kormány részéről, aminek folytatása várható a kisebbség védelme érdekében folytatott politikában. Mindez a mi munkánkat nem befolyásolja, mert szerepünk nem szűnik meg. Hisz eddig is azért jutottunk, mert a hazai és kisebbségi ellenállókkal karöltve dörömböltünk’ a hazai kormány és a nyugati közvélemény lelkiismeretének ajtajain."

Léte Lajos az Amerikai Erdélyi Bizottság elmúlt évi munkájáról számolt be, majd figyelmeztetett sok munka áll előttünk a jövő évben: elő kell készülnünk a berni és a bécsi Helsinki Konferenciákra.

Ifj. Szőczi Árpád ígérte, hogy a bécsi konferencia előtt szervezete tüntetéseket fog rendezni világszerte.

Az ülés úgy határozott, hogy 1986-ban, január 1-tól kezdődően, Hámos László, a Hungarian Human Rights Foundaüon ügyvezetője a soros elnök.

A HUNGARIAN HUMAN RIGHTS FOUNDATION/CHRR — MAGYAR EMBERI JOGOK ALAPÍTVÁNY a világ tizenhat milliónyi magyarsága emberi jogainak szabad gyakorlása érdekében munkálkodik. Rendszeres adatgyűjtő, -nyilvántartó, tájékoztató és konzultációs szolgálatot végez magyar és más nyelveken annak érdekében, hogy tudományos, társadalmi és kormányzati szerveket és a közvéleményt a magyar emberi jogok, elsősorban a magyar kisebbségek nemzeti jogainak védelmére késztesse a nemzetközileg elfogadott jogvédelmi szerződések értelmében. Az Alapítvány magyarságszolgálatát önkéntes támogatói segitségével folytatja.

Mint New Yorkban bejegyzett „Not For Profit Corporation", az Alapítvány munkáját támogató adományok az adóalapból levonhatók. Cím: Hungarian Human Rights Foundation, P.O.Box “J”, Gracie Stn., New York, N.Y. 10028, USA. Telefon: 212-289-5488.

THAT’S HUNGARY

The 35 signatories of the 1975 Helsinki agreement began six weeks of new talks in Budapest on October 15 th. This conference, known as the European Cultural Forum, is about cultural exchanges between Eastern and Western Europe. It has already caused the Hungarian authorities to wobble as they try to maintain a delicate balance between their friendship for the West and their obligatory loyalty to the Soviet Union.

The opening speeches were predictable enough. The American delegation criticised censorship in Eastern Europe, the Czechoslovaks took aim at the "decadence and violence" of Western film. The Hungarian hosts can put up with such differences. After all, they have said this meeting is taking place in order to exchange ideas. But when an independent group, the International Helsinki Federation, tried to arrange an open discussion between writers from East and West, the Hungarians got cold feet.

The participants had intended to hold their fringe meeting in the Duna Intercontinental Hotel, where several of them had booked rooms. When they arrived they were told that no rooms were available. Then word came from the Hungarian authorities that they would be "denied permission to meet". Official American and West European delegations promtly issued statements criticising the Hungarians for banning this open exchange of ideas.

In true Hungarian style, the alternative forum did manage to get together: in a large apartment overlooking the Danube. The Hungarian authorities were faced with an impossible choice. Had they done nothing to stop this irritating gathering, the Czechoslovaks and the Russians would have been furious. By formally banning the meeting, they disappointed their Western friends. "A window of opportunity has been lost," one Hungarian dissident said. But in fact the window got opened, a crack. That’s Hungary.

(The Economist)

ROMANIA: STOP FORCED ASSIMILATION!

A New Yorkban, 1986. január 12-18. között megrendezett Nemzetközi PEN Kongresszusra az Amerikai PEN Központ határozati javaslatot terjesztett be. Az alábbi javaslat megszövegezésében — felkérésre — a HHRF munkatársai is részt vettek. A határozatot Kirkpatrick Sale és Gay Talese amerikai írók képviselik a Kongresszus küldötteinek közgyűlésén.

The Assembly of Delegates, gathered at the International PEN Congress in New York in January 1986,

Noting the ideal that literature should remain common currency between nations in spite of political passions.

Regretting that the government of Romania systematically has been forcing the assimilation of its ethnic minorities, including over a quarter million ethnic Germans and over two million ethnic Hungarians, by closing down the ethnic Hungarian publication Ellenpontok and arresting its editors Attila Ara-Kovács, Károly Tóth. and Géza Szőcs, by refusing to allow sales of imported Hungarian newspapers and periodicals, refusing to allow Romanian libraries to accept gifts from Hungary, refusing to allow import of non-children’s books in the Hungarian language, forcing university students to take entrance exams in a language other than their native language, ruling that all geography and history teachers must be ethnic Romanian, assigning Hungarian language specialists to fields other than Hungarian, forbidding non-family visitors to stay in private homes, interrogating all hosts of even temporary foreign visitors to ethnic regions, firing all ethnic Hungarian musical editors from Romanian radio stations, and forcing the closure of Kriterion. the last Hungarian-language publishing house in Bucharest,

Calls upon the Romanian government immediately to stop its perpetual harassment and systematic destruction of Hungarian and other ethnic cultures.

ERDÉLY: ŐSI SZÉKELY FÖLD