Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1986-05-01 / 5. szám
8. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1986. május CZIGÁNY LÓRÁNT: LÉPÉSKÉNYSZER: Az irodalom államosítása Magyarországon, 1946—1951 5. rész a) Eszközfolyóiratok Az újonnan alapított folyóiratok közül a Társadalmi Szemle a legfontosabb, a párt elméleti folyóirata, amely 1946-ban indult, s 1948 előtt egyáltalán nem dogmatikus folyóirat. Érdekes és releváns például a szemle rovata, amibe Schöpflin Gyula ír Márai naplójáról, vagy Lukács György Kerényi Károly munkáiról, mértéktartóan a népfrontpolitika jegyében. A Társadalmi Szemle tekintélyére jellemző, hogy Losonczy Géza kertelés nélkül megmondhatta benne a véleményét Illés Béla egyik művéről még 1949-ben is, s ma sem kellene szégyenkeznie miatta. Losonczy nyíltan beszél a „kritikátlan kritikáról”, azokról a közírókról, akik minősíthetetlen hízelkedéssel írnak a Vigszinházi csatáról. Pedig 1949 már a támadás, a frontális támadás éve volt. Ekkor ír Aczél Tamás „A burzsoá ideológia egyes jelenségeiről a fiatal magyar lírában” címen, kipécézve Szabó Magdát, Weöres Sándort, Jékely Zoltánt és Pilinszky Jánost mint „az imperialista burzsoázia ideológiájának" terjesztőit; Aczél Tamás csalhatatlan érzékkel vette célba az új magyar líra legjellegzetesebb képviselőit A Társadalmi Szemleben zajlott le a legfontosabb belső vita a szocialista realizmus lényegéről 1949-ben (amit Lukács Györggyel kapcsolatban ismertetek). A „Lukács-vita” az irodalom államosításának egyik leglényegesebb mozzanata, eldöntötte a hierarchia kérdését az irodalom ügyeiben, s ideológiai kényszerzubbonyt húzott a magukat szocialistarealista alkotóknak tartó írókra is. A Társadalmi Szemle ideológiai támogatója volt a szintén marxista Fórum, amelyik 1946 szeptemberétől 1950 augusztusáig jelent meg. Főszerkesztője Vértes György, aki nem tartozott a moszkoviták belső köréhez. A Fórum valójában Lukács György fóruma, programadó beköszöntője: A magyar irodalom egysege helyzetfelmérés és első lépés a magyar irodalom „egységének” megvalósítása felé. Lukács siet az aggódó nem-kommunista írókat megnyugtatni, hogy szerinte az irodalom egysége korántsem azonos valami „uniformizálással”. Alaptétele szerint a magyar irodalom egysége csupán a reformkorszakban létezett. Ez az egység 1867 után bomlott fel különböző tényezők következtében. Ezek egy része, mint a Habsburgokhoz és Németországhoz, illetve a német kultúrához való viszony politikai jellegű, más részük inkább társadalmi probléma, mint a parasztkérdés, a nemzetiségi kérdés vagy a munkássághoz való viszony. A bomlást, a Nyugat korában szakadás követte: a népi-urbánus ellentét ekkor jött létre. Az igazán nagy írók, mint például József Attila, magánosak voltak. Lukács kijelenti, hogy a jelenlegi helyzetben nem hive „a mechanikus uniformizálásnak”, és nem akarja a meglévő ellentéteket „taktikai húzásként” elsimítani. Elvárja viszont az íróktól az új demokrácia igenlését, s határozottan kijelenti, hogy „elvi egység nélkül” nem lehet a magyar irodalom egységét megvalósítani. Függetlenül attól, hogy egyáltalán szükség van-e „egységre” az irodalomban, Lukács nem túl tágas mozgásteret kívánt a magyar íróknak engedélyezni. Mert ha létrejön az „elvi egység”, akkor az írók mozgási szabadsága csupán arra korlátozódik, hogy szonettben, vagy elbeszélő költeményben szolgálják-e ezt az elvi egységet, amelynek kritériumát mindig a főhatalom írja elő. Azt Lukács is elismeri, hogy a magyar irodalom hangvétele gyakran pesszimista, s erről a pesszimizmusról nem lesz könnyű az írókat leszoktatni, de hát erre is tud szentenciát: az egyéni tragédia nem mond ellent a világrend értelmességének. Ez ugyan igaz, a logikai csúsztatás ott van, hogy a magyar írók többsége sohasem egyéni léte fölötti elkeseredésében írt pesszimista müveket. Az elmélet és gyakorlat dialektikus egységbe került, mikor Lukács, alig pár hónappal az irodalom egységének meghirdetése után, keményen lecsapott az Újhold körüli, a szó legjobb értelmében vett új magyar irodalomra. Ne vádoljuk most Lukácsot azzal, hogy adminisztratív irodalompolitikát óhajtott megvalósítani, csupán azt jegyezzük meg, hogy néhány hónap türelmi időt talán adhatott volna ezeknek a háborútól megszédült, tévelygő fiataloknak. Lukács haragját Lengyel Balázs Babits után című programadó cikke korbácsolta fel. Lukács Babitsot nem szenvedhette, alapvető alkati hasonlóságuk ellenére sem: mindkettejüknek az egyén és a társadalom tragikus szembenállása volt az alapvető problémája. (Ellentétük gyökereiről a Lukácsportré kapcsán szólok majd.) Az Ujhold elleni támadás alaptézise az volt, hogy az újholdasok Babits-epigonok, Babits pedig nem határkő a magyar irodalomban, mert nem egyetemes jelenség. A magyar irodalom „fővonalát” Petófi- Ady jelenti, s József Attila és Illyés Gyula viszi tovább. Az okoskodás kétszeres csúsztatást is tartalmaz: egyrészt ha az újholdasok a „fővonalon” haladnak tovább, abból sem következik, hogy nem lesznek epigonok, márpedig az epigon per definitionem nem hozhat létre nagy irodalmat. Tétele pedig, hogy Babits nem egyetemes jelenség, olyan értékítéleten nyugszik, amit a nem-marxisták sohasem fogadtak el általános érvényűnek. Lukács szemléleti korlátáit, gondolkodásának merevségét utólag könnyű átlátni: hiszen ma már egyértelműen elismeri az irodalmi közvélemény, hogy az újholdasok közül Pilinszky János, vagy Nemes Nagy Ágnes például vitathatatlanul jelentős költő, s a külföldi, nem magyar kritika is egyértelműen alátámasztja ezt a vélekedést. Nemcsak azok léptek ki a sorból, azaz akadályozták a magyar irodalom egységének megvalósulását, akik Babitsban látták mesterüket Lukács Kassáknak éppen azt rója fel, méghozzá a hatvanadik születésnapjára írott cikkében, hogy külön utakon járva „nem akart a Nyugat körül megújuló polgári irodalomhoz simulni”. Ráadásul Kassákot, aki nemcsak az európai jelentőségű magyar avantgarde legnagyobb formátumú alkotója, hanem par excellence munkásíró is, Lukács „munkás-értelmiségi” írónak titulálja, s azért is megrója, mert nála a forradalom „formai forradalommá" vált. A Fórum közvetlenül vett részt az irodalmi életben, s valójában úgy tűnt, mintha a Fórum, illetve Lukács képviselte volna a párt irányvonalát. Ebből adódnak olyan későbbi félreértések, amelyek szerint Lukács irányította az irodalmi életet. A folyóiratot lapozgatva tényleg úgy tűnik, hogy Lukács véleményét viszik tovább a kevésbé jelentős szerzők is, mint például Szigeti József: „Magyar líra 1947- ben” című tanulmányában, ami a népfrontpolitika jegyében a kortárs líra csúcsait Sárközi Györgyben, Illyés Gyulában, Szabó Lőrincben és Vas Istvánban jelöli ki, viszont Weöres Sándor ellen többrendbeli kifogást emel. A Fórum profiljához az is hozzátartozott, hogy érthető módon aránytalanul sokat foglalkozott a szovjet irodalommal. (Érdekes módon, Lukács György háttérbeszorulását mégis éppen a szovjet irodalom nem kellő értékelése okozta.) Az új folyóiratok közül a Csillag lesz majd a legfontosabb. 1947 decemberében indul, szerkesztője az akkor 23 éves Méray Tibor. Címéből azt vélhetnénk, hogy a Magvar Csillag szellemi utódjának tekinti magát. Talán volt is ebben valami, az első évfolyamokon látszik, hogy jó irodalmat akar nyújtani, s nem a torzsalkodást szítani. 1948-ig a lap profilja nem ellenszenves, Déry Tibor novelláit. Nagy Lajos visszaemlékezéseit, Vas István olaszországi verseit közli, tehát a volt baloldali írókat (a „polgári humanistákat”). A magyar irodalom ún. haladó hagyományait is ébresztgeti. Németh Andor ír József Attiláról, de van benne cikk Petőfiről vagy Csokonairól is. Érdeme, hogy közli a nemkommunista, de ígéretes Írókat is, például Nemes Nagy Ágnest, vagy Toldalagi Pált. A Csillag kritikai működése már nem ilyen egyértelműen dicséretes, de ezen nem lehet csodálkozni, hiszen vezető kritikusa Keszi Imre és a Szabad Népből rettegett Horváth Márton. 1948 februárjában jelent meg az első glossza Weöres Sándor ellen. Terítékre kerül Illyés Gyula is egy mézes-mázos hangú, de végső soron inszinuáló cikkben, de rá jár a rúd Füst Milánra és sor kerül Szabó Magdára és Szabó Lőrincre is. Mindezt betetézi Zsdánovnak, a szocialista-realizmus atyamesterének elsiratása. Amikor 1948 márciusában Horváth Márton egy nagyobb lélegzetű cikkben áttekinti a felpezsdült irodalmi életet, már minden kifogás együtt van, amit a párt emelt az irodalmi élet ellen. A fő probléma: Illyés Gyula „ambivalens” szerepe az irodalmi életben. Illyésre ugyanis föltétlenül szükség volt a magyar irodalom „egységének” megvalósításához, mint a népi írók legprominensebb alakja, ő kellett volna az új irodalmi élet legitimitásához, koronaként. De a Válasz körüli szerepe (a „szekértábor” felújítása) lehetetlenné tette, hogy a párt egyértelműen vállalhassa Illyést. Nem tudott mit kezdeni Horváth Márton és a párt Máraival sem. íme egy író, akinek kifogástalan antifasiszta múltja van, de a kommunistáktól éppen úgy távol tartja magát, mint Hitler magyar bérenceitől. Beszélni kellett tehát a „Márai-jelenségről". Másik ilyen teher a „szociáldemokrata” írók, de főként a „szocdemnek" kinevezett Kassák Lajos, aki személyesen ismerte az egész vezető garnitúrát, hiszen a moszkoviták mind Kassák valamelyik avantgarde lapjában indultak az első világháború alatt. De még a kommunistákkal is baj volt. Nagy Lajos mindig bátran megmondta a véleményét, és Déry akkoriban még magyar Proust akart lenni, pedig a pártnak már az eredetire sem volt szüksége, nemhogy még legjobb magyar tanítványára. Nehéz volt ilyen anyagból az „irodalmi egységet" összegyúrni . . . (Folytatjuk) Kolumbán Miklós: RESUME Nicholas Kolumban was born and raised in Hungary. When the war overran the peaks of Transylvania, his parents fled with fourteen suitcases, leaving such valuables as two marzipan-loving goats and Judith the horse. He continued to grow in Reute, Austria, a village near the German front lines. While the grownups were busy with building shelters and making honey substitute, he attended Austrian schools, learning about snow, dialects and marmelade. The daughter of the village clockmaker, still in her teens, wished to make love to him, but he declined, citing his youth. Quite fluent in Tyrolian, he and his parents — led by his father — returned to Hungary. There he spent ten years, finishing the math-burdened high school and falling in love twice, both times near water. W hen bullets started again, he hid behind a bathtub. Soon, he rode a train to Austria. Under the influence of letters, he flew to America by Tiger Airlines. This venture took him 32 hours and stops. He stayed for a while at Camp Kilmer, getting fat on scrambled eggs, jam and true honey. He now teaches. He also loves to bathe his dog in sockless feet and let his toes be mistaken for toy mice. Horváth Elemér: IKARUSZ HALÁLA meghalt a nők elßdik mellüket csupán a szemük ég a haj alatt nedves fekete tűz a fehérben és sötét ötben fehér tűz a kéz de itt más tűz történt Prométheusz fiatal volt mint Hölderlin madarai az ezüst bérc és azúr boltozat között ahol napunk kegyetlenül lobog lábujjaik mint kimosott gyökér lüktetnek az otthonos homokon üres a menny a labirint ma zárva van meghalt és holnap újra repülünk * Tűz Tamás: STACCATO Már a század eleién amikor még ősi tájszólásban imádkoztunk átkot szórtunk ha drákói szigor szorította fehérre zsenge torkunk a grundokon az elvadult füvek vallásos ihletetlségben remegtek madara!c sírtak mély szerelmüket a kecskebékák staccato brekegtek a hüs örömalatli övezetben eocén-metszésű hideg szemek kilenc halálos seb tüz-köve rebben a hold kísértetiesen világit kaverna-foltjai kitetszenek nienyélképü ragadozóvá válik PÜSKI — CORVIN CSURKA ISTVÁN: „AZ ELFOGADHATATLAN REALITÁS". A 88 oldalas kötet előadásait, beszédeit, esszéit, a monori találkozón elhangzott felszólalását, stb. tartalmazza. Ára: US-$6.00. NAGY KÁROLY: „MAGYAR SZIGETVILÁGBAN — MA ÉS HOLNAP”. Ára: US-$10.00. ÖLVEDI JÁNOS: „NAPFOGYATKOZÁS". Ára: US$12.00. SIKOTA GYŐZŐ: „HEREND" (a Püski-Corvin, New York és a Corvina Kiadó, Budapest közös kiadása). Ára: US-$28.00. SZTÁRAY ZOLTÁN: „HUDSON-PARTI ÁLOM". Ára: US-$10.00. VATAI LÁSZLÓ: „ÁTSZÍNEZETT TÉRKÉP" (Magyar változatok az újkorban) Ára: US-$ 12.00. (Könyvrendeléskor kérjük plusz LIS-SI 50 postaköltség mellékelését.) A könyvek megrendelhetők, ill. könyv- és árjegyzék kérhető: PCSKI—CORVIN, 251 East 82nd ST., New York, N.Y. 10028, USA.
