Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1986-05-01 / 5. szám

1986. május

Nyugati Magyarság — nuugai <u

MIC V? Ol

7. oldal

HHRF — CHRR HÍRADÓ

JOGVÉDELMET! KISEBBSÉGVÉDELMET!

AZ 1977-ES ROMÁNIAI BÁNYÁSZSZTRÁJK EGYIK MAGYAR RÉSZTVEVŐJE NYILATKOZATBAN FORDULT AZ USA KONGRESSZUSÁHOZ

1977 nyarán a* Erdély dél-nyugati részén lévő Pctro/sényban (IVtrosani) bányászsztrájk volt, amelyet a román kormányzat példátlan brutalitással vert szét. Ceausescu államelnök emberi hitványságát példázza, hogy a munkásokkal kötött megegyezés egyetlen pontját sem tartotta be; ezzel szentben a sztrájk két szervezőjét meggyilkolták, több ezer bányászt pedig az ország legkülönbözőbb részeire deportáltak.

Most jutott el hozzánk a nagyszabású munkásmegmozditlás egyik magyar résztvevőjének még 1985 elején irt nyilatkozata. A nyilatkozat írója Hosszú István, akinek a sztrájk után kényszerlakhelyet jelöltek ki szülővárosában, és akit megfosztottak az állampolgári jogok gyakorlásának szinte valamennyi lehetőségétől. Ezért úgy határozott, hogy elhagyja az országot és az LSA-ban szándékozik letelepedni. Nyilatkozatát az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

„Hosszú István bányász, az 1977. augusztusi sztrájk résztvevője, a következőket hozom az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának és Szenátusának tudomására:

1. ) Nem értek egyet azzal, hogy Romániában a szakszervezetek csak mint a pártpolitika hajtószíjai működnek. Tiltakozásul már 1972-ben kiléptem a munkásoknak sem jogait, sem érdekeit nem védő ún. szakszervezetből.

2. ) Nem értek egyet azzal, hogy a zsilvölgyi bányászok 14 pontban foglalt követeléseit, amelyeknek teljesítését az RKP főtitkára 1977. augusztus 3-án Lupényben (Lupeni) személyesen megígérte, és amelyeket a hatóságok rövid ideig teljesítettek is, ma már nem ismerik el. A főbb követelések a következők voltak;

— A munkaidő csökkentése napi 8 óráról 6 órára. (1983 óta a bányászok ismét napi 8 órát dolgoznak.)

— Annak a határozatnak a megváltoztatása, mely szerint a bányászok nyugdíjkorhatárát 50-ről 55 évre emelik. (Ma csak azok a bányászok mehetnek 50 éves korukban nyugdíjba, akik legalább 20 évet dolgoztak a föld alatt.)

— Annak a határozatnak a megváltoztatása, mely eltörölte a III. fokú rokkantságot és betegnyugdijat (Ma elmondható, hogy a határozatot nem változtatták meg méltányos és érdemleges módon, s ez elsősorban a bányászok érdekeit sérti, akiknek egészsége a körülmények és munkabalesetek folytán különösen veszélyeztetve van.)

— Olyan munkásbizottságok létrehozása, melyeknek jogában és hatalmában áll az alkalmatlannak vagy korruptnak bizonyult vezetők leváltása.

— A bányavidék megfelelő élelmiszerellátásának és megfelelő egészségügyi kádereknek a biztosítása. (A jobb egészségügyi ellátás megszervezése a sztrájk egyetlen pozitív eredménye, az élelmiszerellátás azonban nem javult)

— Megfelelő munkahely biztosítása a bányászok családtagjai számára. (Részben ez a követelés is teljesült)

— Annak követelése, hogy a rádió és televízió tárgyilagosan ismertesse a sztrájk előzményeit és lefolyását. (Ezt a mai napig sem teljesítették.)

3. ) Nem értek egyet azzal, hogy az 1977-et követő években a sztrájk szervezésében részt vett bányászokat kényszerrel kitelepítették a Zsil völgyéből, alulírottat például szülővárosába, Szovátára. Nem értek egyet a hivatalos magyarázat szűkszavúságával, mely szerint Jurca mérnököt, a bányászok egyik fő szóvivőjét, véletlen baleset következtében lőtték volna agyon a Petrozsény-Petrila közötti térségben fekvő alagútnál egy évvel a sztrájkot követően, és nem értek egyet azzal, hogy Jurca mérnök családja nyom nélkül eltűnt a Zsil-medencéböl.

4. ) Nem értek egyet azzal a szereppel, amit a poliükai rendőrség játszik a mai Romániában, felügyelete alatt tartva az élet minden területét, a termelés megszervezésétől kezdve a magánéletig, behálózva a társadalom minden egyes részecskéjét. Tiltakozom az ellen, hogy alulírottat 1977 augusztusa óta 72 alkalommal hallgatták ki a Securitate emberei.

5. ) Nem értek egyet az RKP poliükájával általában és nemzetiségi politikájával különösen. Nem értek egyet a magyar nyelvű oktatás és kultúra visszaszorításával. Csatlakozom az Ellenpontok folyóirat programjához a nemzetiségi kérdés megoldása tekintetében.

6. ) Nem értek egyet azzal, hogy állandóan zaklatják és meghurcolják Szőcs Gézát, az Erdélyben élő magyarok és németek érdekeinek szószólóját, aki az egész román nép jogfosztottsága ellen és a különböző nemzetiségek jogegyenlőségéért küzd. Szolidaritást vállalok vele, valamint Dórin Tudorán, Constantin Mihai Botez, Gheoghe Calciu-Dumitreasa román értelmiségiekkel, és szolidaritást vállalok a politikai okokból börtönbe zárt Radu Filipescuval, Visky Árpáddal és Borbély Ernővel.

7. ) Támogatom Szőcs Géza két javaslatát a romániai szakszervezeti mozgalom kiépítésére és egy ENSz-védnökség alatt működő nemzetközi kisebbvédelmi szervezet létrehozására, melyet romániai magyarként már csak azért is fontosnak tartok, mivel egyaránt képviselheti a Magyarország határain kívül élő magyarok és a Románián kivül élő románok érdekeit is.

8. ) Nem értek egyet az egyes vallásfelekezetekhez tartozók üldözésével és megbélyegzésével, mint amilyenek például a Jehova tanúi.

A „Kárpátalja" fogalom alatt a magyar szóhasználatban elsősorban a történelmi (az első világháborút lezáró versaillesi-trianoni békediktátum előtti) Magyarország volt Máramaros vármegyéjét értik. Tágabb értelemben részben ide tartozik az a három másik vármegye is (Bereg, Ung Ugocsa), amelyet Máramarossal együtt 1945-ben a párizsi békeszerződésben a Szovjetunióhoz csatoltak, és amelyet most „Kárpátontűli Terület" (Zakarpatszkaja Oblaszty) néven ismernek.

Ennek a területnek a szovjet népszámlálási adatokban bevallottan is hozzávetőlegesen

200.000 magyar nemzetiségű és anyanyelvű őshonos lakosa van. Helyzetük részletezése nélkül, de annak jellemzéseként (a kulturális kapcsolatokkal és állapotokkal foglalkozó nemzetközi konferencia illetékességébe nagyonis beleülő tényként) röviden megemlítjük, hogy az ottani magyar lakosság a szociális, kulturális és nemzetiségi nyomás ellen tiltakozva, már az 1970-es évek közepén többezer aláírás összegyűjtésével beadványban volt kénytelen a párt Központi Bizottságához fordulni sérelmei orvoslása érdekében (a tanügy, magyar nyelvű iskolák problémái, a magyar nyelvű óvodák hiánya, a magyarságot sértő ukrán és orosz nyelvű kiadványok megjelentetése, a magyar nyelvű feliratok eltávolítása színmagyar lakta területeken is, a magyar nyelvű felvételi vizsgázás lehetősége az ungvári egyetemen, a magyar nemzetiségűek szinte teljes kiszorítása a területi vezetők közül, a vezetők egyes magyarellenes gesztusai, stb.).

A felsoroltakon túl a kárpátaljai magyarságot napjainkban a legérzékenyebben sújtó körülmény elsősorban és mindenekelőtt mégis a volt történelmi anyaországtól és anyanemzettől (vagyis: Magyarországtól) való kíméletlen elzártsága és elszigetelése. Magyarország ezeréves történelmével magyarázhatóan Kárpátalján szinte mindenkinek vannak közelebbi vagy távolabbi magyarországi rokonai. A kölcsönös rokoni látogatások európai ember számára elképzelhetetlen, felfoghatatlan és csak valamelyest is humánus társadalomban megvalósíthatatlan korlátozása egymástól csak párszáz kilométerre lakó szülőket, gyermekeket, testvéreket választ el a legkönyörtelenebb és a legönkényeskedőbb módon — és mindez két „testvérinek" nevezett ország között.

Magyarország dicséretére legyen mondva: a magyar kormány a szomszéd országokba való kiutazásokat egyáltalán nem korlátozza; a magyar állampolgárok minden külön engedély nélkül utazhatnak az NDK-ba, Lengyelországba vagy Csehszlovákiába és Romániába az ott is milliós tömegekben élő rokonaikhoz. Egyedüli kivétel a Szovjetunió, de

9. ) Nem értek egyet a kötelező túlórákkal és egyes vasárnapok és ünnepnapok kötelező munkanapokká nyilvánításával Romániában, és úgy gondolom, a szombati nap munkaszüneti nap kellene legyen. Ezen álláspontomért és fentebbi nézeteimért munkahelyemen, a szovátai „Munca" kisipari szövetkezetben 1984 őszén sztrájkba léptem és a közeljövőben ismét bejelentett sztrájkba lépek.

10. ) Az amerikai nemzet, anélkül, hogy a „belügyekbe" avatkozna, pusztán már a hatalomnak kiszolgáltatott népek sorsa iránti érdeklődéssel is nagy segítségére lehet a népnek. Az elnyomott népek bizalma Amerika felé fordul.

11. ) Romániában az alkotmány értelmében a véleményszabadság jogának gyakorlása nem törvénysértés. Ennek és a méltányosságnak szellemében fenti nézeteimet a nyilvánosság előtt is vállalom.

12. ) Nekem már nincs hazám, csak szülőföldem.

Hosszú István

1985. február"

A nyilatkozat nyilvánosságra hozatala után Hosszú István elveszítette állását. Három gyermekével és feleségével együtt egy rokonánál él. Címe: Sovata, Cartierul Eminescu, Bloc N4, ap. 14, Romania.

ez sem a magyar szerveknek köszönhetően: magyar állampolgár akár mindennap utazhatna oda (Kárpátaljára) — ha volna „meghívója". Az érvényben lévő szovjet szabályok szerint a kárpátaljai szovjet állampolgárságú magyarok évente egyszer látogathatják meg magyarországi közvetlen hozzátartozójukat azzal a megszorítással hogy kizárásos alapon vagy maguk utazhatnak, vagy vendégül láthatnak valakit. A Magyarországra mégis átjutott (általában 2-3 hétre) kárpátaljai magyar például nem utazhat át innen pár napra Romániába vagy Csehszlovákiába, hogy a magyar-csehszlovák vagy román határtól csak pár kilométerre lakó másik rokonát meglátogathassa; ezt otthon külön kell kérvényeznie, akkor viszont Magyarországra nem utazhat át Csehszlovákiából vagy Romániából. Az utolsó két évben az évente egyszeri kiutazást kétévenként egyszerire szigorították, s ha egy magyar állampolgár meglátogatja esetleg több kárpátaljai testvére közül az egyiket, a többit nem engedik abban az évben Magyarországra, mondván: „már találkoztak, ennyi elég".

Sürgős esetekben is (betegség, haláleset) min. 4-6 napot vesz igénybe a csak hitelesített orvosi aláírással ellátott távirat alapján kiadható két utazási engedély (szovjet és magyar) megszerzése; ez gyakorlaülag azt jelenti, hogy senkinek sincs minimális esélye se arra, hogy például bármelyik hozzátartozója temetésére eljusson (faluhelyen legfeljebb két napot tudnak várni a temetéssel).

Ha ezek az állapotok (a fenti tények mind leellenőrizhetek!) — tételezzük fel jóhiszeműen és naivan — nem egy állami szintű politika következményei, hanem csak a kárpátaljai helyi szervek túlkapásai, akkor a Szovjetuniónak most, a Konferencia után, igazán jó alkalma és lehetősége lesz arra, hogy jóindulatát, valóban enyhülés-politikai terveit és kölcsönös kulturális és emberi kapcsolatbóvító szándékát bebizonyíthassa a kárpátaljai magyar lakosság vonatkozásában is:

1. ) engedélyezze az évente többszöri, kölcsönös rokoni látogatásokat legalább azok számára, akiknek a magyar-szovjet határ két oldalán bizonyíthatóan közvetlen hozzátartozói vannak (szülők, gyermekek, testvérek, stb.);

2. ) egyszerűsítse az ezzel kapcsolatos, évente megismétlődő, bonyolult ügyintézést;

3. ) vezessen be sürgős esetekre hosszú ideig érvényes tartalék be- vagy kiutazási, egyszeri, de azonnali utazást lehetővé tevő engedélyeket.

Ennyit a kárpátaljai magyar lakosság érdekében és a ..testvéri-baráti" Magyarországgal szemben igazán megtehet!

A HUNGARIAN HUMAN RIGHTS FOUNDATION/CH RR — MAGYAR EMBERI JOGOK ALAPÍTVÁNY a világ tizenhat milliónyi magyarsága emberi jogainak szabad gyakorlása érdekében munkálkodik. Rendszeres adatgyűjtő, -nyilvántartó, tájékoztató és konzultációs szolgálatot végez, magyar és más nyelveken annak érdekében, hogy tudományos, társadalmi és kormányzati szerveket és a közvéleményt a magyar emberi jogok, elsősorban a magyar kisebbségek nemzeti jogainak védelmére késztesse a nemzetközileg elfogadott jogvédelmi szerződések értelmében. Az Alapítvány magyarságszolgálalál önkéntes támogatói segítségével folytatja.

Mint New Yorkban bejegyzett „Not For Profit Corporation", az Alapítvány munkáját támogató adományok az adóalapból levonhatók. Cím: Hungarian Human Rights Foundation, P.O.Box “J”, Gracie Stn., New York, N.Y. 10028, USA. Telefon: 212-289-5488.

SZÖCS GÉZA:

LEVÉL A BÖRTÖNBE

Kedves Ernő, ügyedben írtam a Központi Bizottsághoz is. Rámutattam, hogy a közvélemény úgy gondolja, valamilyen kapcsolatban állottunk egymással és ezért kerültél börtönbe. Persze, ez a közvélekedés jócskán manipulált. Önző cinizmussal ezt mondhatnám: alig várom, hogy légy már szabadlábon, már csak azért is, hogy tőled tudhassák meg az emberek: miért ítéltek el. De a pokolba minden kincstárilag megbízott rémhírterjesztövel, semmi nem számítana, csak léphess már ki az utcára. (Tudod-e különben, hogy 1982 novemberében, a Tolvajos tetőn bujkálva, megkísértett a gondolat, hogy éjszaka leereszkedjem Csíkszeredába és egy időre nálad rejtőzzem el? Mint később kiderült: ez egy nappal azelőtt volt, hogy ama hajnalon érted jöttek. Vajon, ha akkor ott találnak nálad: ki mosná le rólam? tudod, mit.)

Level részlet Bt. történelem- és JilozöJiutanar hurutomhoz, uz envedi börtönbe.

Emlékszel, mikor

— még kisdiákként —

— mikor még nem voltunk — főleg én.

nem voltam ilyen főlegény: lefényképeztük azt a helyek ahol az akasztófa állott a Fellegváron, a vártömlöc mellett.

De ezt most ne vedd ügy . . . nem azért mondom.

Mire a börtönből kijössz, amire kijössz. Borbély Ernő, kislányom is már fölnő, felnő:

milyen az, mondd majd el neki. a hűvös börtön-egyetem arra lent, ottan Enyeden, ahol a harmadévet végzed: ahol az elítélt alulnézetben él, okul s tanul történelmet és filozófiát.

Tékozló családunk, miközben tékozol, nem érti néhány bajhozó fiát —

de hagyjuk ezt. Régi barátod. P R., úgy volt, hogy elveszi Zsófiát: de aztán mégsem.

S még mit meséljek?

Meg sem köszöntem azt a képet, amit az ismeretlen lányról adtál. Gyönyörű volt. Nincs már meg. Elkallódott,

ki tudja, melyik házkutatásnál

Kijössz majd. s félelem fogad ,,No, ezt is puhára verték "

És: „Nélküle is van már elég bajunk."

Én mindig szívesen foglak látni. Fólsétálhatunk olykor az akasztófa alá:

ebben a forróságban jólesik néha egy kis árnyék.

(Szőcs Géza: Az uniformis látogatása c. kiadásra készülő kötetéből. — HHRF-CHRR. New York.)

KÖNYÖRTELEN ELZÁRTSÁGBAN

A SZOVJETUNIÓ-BELI KÁRPÁTALJA MAGYAR LAKOSSÁGÁNAK DRASZTIKUS UTAZÁSI KORLÁTOZÁSAIRÓL