Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1986-05-01 / 5. szám

6. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1986. május POMOGÁTS BÉLA: LAKE HOPE Kedves Barátunk, Tisztelt Támogatónk! Szeretettel mellékeljük itt jubileumunk alkalmából kiadott emléklapunkat. A történelemben nem, de a mi életünkben nagy idő huszonöt év. Ennyi ideje, negyed­század óta munkálkodik a Magyar Öregdiák Szövetség — Bessenyei György Kör. Egyi­keként azoknak a nyugati magyar csoportoknak, amelyek tagjai külföldön élve is külde­tésüknek, felelőssegüknek tartják magyarságuk megtartását, a magyar nemzet hazai és kisebbségi tömbjeinek és szórványainak támogatását. Munkánkat nem önmagunkért, hanem a tizenhat milliónyi magyarság jövője jobbításáért végezzük — ahogy azt szerény lehetőségeink engedik. Huszonöt év alatt sok kritikát kaptunk — és kaptunk sok elismerő biztatást is. Béládi Miklós, Borbándi Gyula, Pomogáts Béla nagyrabecsülő sorokkal méltatta munkánkat köny­veiben; Csoóri Sándor, Faludy György, Gombos Gyula, Illyés Gyula, Nemes Nagy Ágnes verset, prózát írt, küldött iskolánknak; budapesti fiatal értelmiségiek szamizdat újranyomás­ban adták ki és terjesztik TANÚK — KORUKRÓL könyveinket Huszonöt éve szinte egyedülálló módon rendszeresen szervezett kulturális programunkat nem tarthattuk volna fenn és nem folytathatnánk barátaink és támogatóink segítsége nélkül. Most amikor megköszönjük Kedves Barátunk eddigi hűséges támogatását, arra kérjük: legyen segítségünkre továbbra is közös ügyünk szolgálatában. Önkéntesek vagyunk, anyagi erőnk csekély. Kérjük; járuljon hozzá költségeinkhez adományával ebben az évben is. Szervezetünk „Not for Profit Organization”, tehát az adományok az adóból levonhatók. HUNGARIAN ALUMNI ASSOCIATION névre kiállított csekkjét, kérjük, küldje a követ­kező címre; Hungarian Alumni Association P.O.Box 174 New Brunswick, NJ. 08903, U.S.A. A húszdolláros, vagy annál magasabb összegű adományokat Kovács Imre „A Márciusi Front” című, a Tanúk — korukról sorozatunkban megjelent könyvünkkel honoráljuk. Abban a reményben, hogy kérésünk megértésre talál, maradunk szívélyes üdvözlettel: Magyar Öregdiák Szövetség — Bessenyei György Kör 2. (befejező) rész Számos magyar egyesülettel, egyházköz­séggel és értelmiségi családdal találkoztam, s tapasztalataim szerint mi idehaza bizony alig­­alig ismerjük a sokszázezer főt számláló ame­rikai magyarság belső helyzetét, gondjait és eredményeit. A népszerű útirajzok ugyanis sok tekintetben eltorzitják a valóságos képet, inkább a meglepő élményeket, a „szenzá­ciót" tálalják, és nem a köznapi életet mutatják be. Igen, az amerikai magyarság nagy tömbjei még megismerésre várnak, és ezt a megismerést csak elfogulatlan érdek­lődés alapozhatja meg. Nos. az első fontos tapasztalat: az amerikai magyarság megosztottsága. Közismert dolog, hogy az emigráció világnézeti, illetve poli­tikai tekintetben rendkívül megosztott, és a különböző liberális, polgári demokratikus, az egyetemes humanizmus gondolatának elkö­telezett katolikus, protestáns vagy zsidó moz­galmak, törekvések mellett igen erősen érvé­nyesülnek a konzervatív törekvések is, erő­sebben, mint Nyugat-Európa magyar szórvá­nyaiban. Sokan élnek az óceán túlsó partján olyanok, akik 1945, 1948 vagy 1956 óta még egyáltalán nem látogattak haza, nem tartanak semmiféle kapcsolatot a magyaror­szági élettel, és nincs is megfelelő képük az itthoni társadalom és kultúra valóságos ered­ményeiről. Igen nagy mértékben hódítanak az amerikai magyarság körében a különféle délibábos történelmi-nyelvészkedő irány­zatok: a turánizmus és a vele általában össze­fonódó sumerológia. amely mifelénk inkább csak a köznevetség tárgyát képezi. Az igazság kedvéért azonban meg kell említenem, hogy az áltud"mányos fantazmagóriák mellett jelenik meg néhány figyelemre méltó kiad­vány is, például az az Erdy Miklós által szer­kesztett könyvsorozat, amely a sumerológiai kutatások korábbi (műltszázadi, századeleji) dokumentumait hasonmás kiadásban adja közre, és ennyiben tudománytörténeti értéke van. A világnézeti-politikai szétszóródáson be­lül ugyanakkor mindinkább érezhető azoknak a csoportoknak, illetve szemé­lyeknek a tekintélye, akik eleven kapcsolatot keresnek és tartanak a magyarországi szellemi élettel, kultúrával és értelmiséggel. Ilyen csoport elsősorban a Magyar Baráti Közösség széles tábora is, amelynek képvi­selői igen tevékeny szerepet játszanak a hazai kulturális élettel szövődő kapcsolatok alakí­tásában, és éppen ezért az emigráció más csoportjai részéről nem egyszer gyanúsítá­sokkal, mi több, rágalmakkal kell megküz­deniük, az emigrációs sajtóban időnként olvashatók az ellenük viselt hadjárat doku­mentumai. Mindazonáltal meggyőződtem arról, hogy a Baráti Közösség szellemi integ­ritása, egyszersmind a hazai kapcsolatok ápo­lására törekvő tevékenysége mindinkább megbecsülést szerez, sokszor olyan csopor­tosulások körében is, amelyek nemrégiben még határozottan elleneztek mindenféle kap­csolatteremtő kísérletet, és szembeálltak az anyanyelvi mozgalommal. Az erős ideológiai és politikai megoszlás mellett érezhető a fiatalabb értelmiségi nem­zedék — az 1956-os emigránsok, illetve a már Amerikában felnőtt s igen gyakran tudományos-egyetemi pályán érvényesülő fiatalabbak — növekvő szerepe is, amely kétségkívül jótékony értelemben küszö­bölheti ki a politikai megoszlásból következő belső küzdelmek bénító következményeit. Érdemes felidézni Szendrey Tamásnak, az erie-i egyetem történészprofesszorának A közép-nemzedék szerepe a külföldi magyar életben című előadását A XXII. magyar találkozó krónikája (Cleveland, 1983) című kötetből: „Nekünk (ti. a közép-nemzedéknek. P B.) a változott politikai helyzetben más álláspon­tunk van (mint az idősebb emigrációs nemze­dékeknek. P B.) és ezért fegyvertársainkat nemcsak az emigrációban, hanem az egye­temes magyarságban keressük. (...) Amikor ezt a jogunkat szeretnénk gyako­rolni, akkor az idősebb nemzedékek tagjai ré­széről az eddiginél több jóindulatot és meg­értést szeretnénk kérni. (...) Az intéz­ményes magyar élet fennmaradása nehezen képzelhető el a mostani idősebb korosztályok szervezetei nélkül. Ezek nélkül nehéz elkép­zelni a magyar jövőt Amerikában. Viszont történelmileg tájékozott magyarság nélkül nincs jövő. (. . .) A közép-nemzedék megbe­csüli a magyar múltat, s annak értékelését itt szerzett felkészültségével kiegészíti. Az egye­temes magyarság szempontjából kell gondol­koznunk. (...) A közép-nemzedék elismeri, hogy az idősebb nemzedék viszonya merőben más a mai Magyarországgal, mint az övé, de viszont az idősebb nemzedéknek meg kell értenie, hogy a fiatalabb nemze­déknek szüksége van arra, hogy az egye­temes magyarság szempontjait juttathassa ki­fejezésre." Ez a nemzedéki program, tapasztalatom szerint, elsősorban a Magyar Baráti Közösség munkája során érvényesül, nemcsak a Lake Hope-i konferencián, hanem az észak-ame­rikai kontinensen szétszórtan élő Itt-Ott-tagok köznapi tevékenységében is. Számos helyen találkoztam jólmüködó magyar hétvégi isko­lával, ahol a második-harmadik nemzedék­beli amerikai magyar fiatalok tanulhatnak a család nyelvén, ismerik meg a magyar törté­nelmet, irodalmat, a népi kultúra hagyomá­nyait. Magyar Házakban jártam (közöttük talán a vancouveri jelentette számomra a legna­gyobb élményt), amelyek mindenütt a ma­gyar kulturális, illetve társas élet tűzhelyei, és katolikus, illetve református magyar egyház­­községekkel találkoztam, amelyekben nem­csak a keresztény ökumenizmus jótékony szellemisége érvényesül, hanem megterem­tődik a magyar közösségi élet is, igazolva a legutóbbi Anyanyelvi Konferenciának azt a felismerését, amely szerint a magyarságtudat legfontosabb otthonai a szétszóródásban ma a magyar egyesületek és gyülekezetek. Csak egy-egy példát említenék: az egyesületek közül a Los Angeles-i Arany János Kultúr­kört, amely nemrégiben külön emlékfüzet­ben vetett számot tízesztendős tevékeny­ségének eredményeivel, s ebből a füzetből is látható, hogy az önkéntes előadók — Trom­bitás Dezső református lelkész, Kannás Ala­jos költő, Birnbaum Marianna és Strém Gé­za egyetemi tanárok és mások — milyen áldozatos munkát végeznek, hogy a Kalifor­niában élő sok ezer magyar ne szakadjon el teljesen a magyar kultúra élő forrásaitól. Ugyancsak a fél-dunántúlnyi terjedelmű Los Angelesben találkoztam a San Fernando­­völgyi magyar református gyülekezettel, ahol Kálmán Szabolcs nagytiszteletű úr és pesti Zeneakadémiát végzett, kórusvezetó felesége gondozza a néhány száz főt számláló kis ma­gyar közösségnek nemcsak a lelki életét, ha­nem a nemzeti tudatát, anyanyelvi hűségét is. Ezekben a gyülekezetekben győződtem meg arról, hogy az amerikai magyarság nemzeti identitásának megőrzése nemcsak fontos, hanem elvégezhető feladatot is jelent, és a gyakran hősies áldozatvállalásnak emberi­közösségi küldetése, értelme van. Folytathatnám a beszédes példák sorát, s bemutathatnám az amerikai magyarság néhány igen tevékeny képviselőjét is, például közelebbről Éltető Lajost, aki németet és spanyolt tanit a távoli Portland egyetemén, s nemrégiben meghonosította a magyar nyelv oktatását is (elsőnek, éspedig kitűnő ered­ménnyel, született amerikai feleségét tanította meg magyarul), Nagy Károlyt, aki a hírneves New Brunswick-i Rutgers egyetem szocioló­gia-professzoraként vállalt a hétvégi magyar iskolában tanitói szerepet, PUski Sándort, aki New York-i könyvesboltjában szinte egész Észak-Amerika magyarságának könyvellá­tását végzi, s emellett arra is jut ereje, hogy könyveket jelentessen meg, elöadókörutakat szervezzen, Böjtös Lászlót, aki templomokat tervez és épít Ohio állam-szerte s közben mérnöki pontossággal szervezi a Baráti Kö­zösség konferenciáit, vendégeinek amerikai körútját is. Tamási Miklóst, aki vancouveri erdészmérnökként igazgatja az ottani Magyar Ház életét, szerkeszti a Tárogató című lapot, s emellett vallomásosan szép verseket ír (Esz­kimó szerelem című kötetét idehaza nem is ismerik), Miklóssi Istvánt, aki a világ végén: a kanadai Calgaryban szerkeszti a magas színvonalú Nyugati Magyarság című lapot, vagy Értavy-Baráth Józsefet, aki Atlantában adja közre a Hungarian Cultural Foundation angol nyelvű könyvsorozatát, amelyben Pe­tőfi, Ady és József Attila válogatott versei mellett olyan történelmi, illetve művelődés­történeti munkák láttak napvilágot, mint Ed­­sel Walter Stroup, az akroni egyetem tanára Hungary in early IH4H, Mályuszné Császár Edit The Theatre and National Awekening vagy Z. Kramár Erőm the Danube lo the Hudson (1850—1900) című — ez utóbbi a magyar kivándorlással foglalkozó — kötete. Az amerikai magyar szellemi élet kétség­telenül számos olyan értéket hoz létre, a­­mellyel a magyar kultúra külföldi recepció­jának felmérése során nekünk is számot kell vetnünk, amelyet kell ismernünk. Igen, az amerikai elóadókörút, amelyet bátran nevezhetek tanulmányútnak is, talán ezzel a legfontosabb tanulsággal szolgált: ismernünk kell egymás munkáját, szellemi birtokunkba kell vennünk egymás eredmé­nyeit. A Reménység Tavánál rendezett össze­jövetel ebben a tekintetben figyelmeztetést, egyszersmind jelképet jelent: arra a közös re­ményre utal, hogy egymás megismerése, számontartása nemcsak szükséges, hímem lehetséges is. Mondhatnám így is: jövője van. Valóban, én abban az amerikai magyar értelmiségben bízom, amelyet nem (nem­csak) szép nosztalgiák fűznek a magyar kul­túrához, a magyarság egyeteméhez, hanem elsősorban az elvégzendő tennivalók, a közös felelősség, az alkotó köznapi munka haté­konyságába vetett remény. (Jelenkor, Pécs, 1986. február) ITT-OTT KONFERENCIA Az MBK—ITT-OTT 1986. augusz­tus 17-23. közötti konferenciájára jelentkezni lehet a következő címen: Mr. László BÖJTÖS, 7000 Hilton Rd., Brecksville, OH 44141. Tel.: (216) 861-6091.

Next

/
Thumbnails
Contents