Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1986-05-01 / 5. szám
6. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1986. május POMOGÁTS BÉLA: LAKE HOPE Kedves Barátunk, Tisztelt Támogatónk! Szeretettel mellékeljük itt jubileumunk alkalmából kiadott emléklapunkat. A történelemben nem, de a mi életünkben nagy idő huszonöt év. Ennyi ideje, negyedszázad óta munkálkodik a Magyar Öregdiák Szövetség — Bessenyei György Kör. Egyikeként azoknak a nyugati magyar csoportoknak, amelyek tagjai külföldön élve is küldetésüknek, felelőssegüknek tartják magyarságuk megtartását, a magyar nemzet hazai és kisebbségi tömbjeinek és szórványainak támogatását. Munkánkat nem önmagunkért, hanem a tizenhat milliónyi magyarság jövője jobbításáért végezzük — ahogy azt szerény lehetőségeink engedik. Huszonöt év alatt sok kritikát kaptunk — és kaptunk sok elismerő biztatást is. Béládi Miklós, Borbándi Gyula, Pomogáts Béla nagyrabecsülő sorokkal méltatta munkánkat könyveiben; Csoóri Sándor, Faludy György, Gombos Gyula, Illyés Gyula, Nemes Nagy Ágnes verset, prózát írt, küldött iskolánknak; budapesti fiatal értelmiségiek szamizdat újranyomásban adták ki és terjesztik TANÚK — KORUKRÓL könyveinket Huszonöt éve szinte egyedülálló módon rendszeresen szervezett kulturális programunkat nem tarthattuk volna fenn és nem folytathatnánk barátaink és támogatóink segítsége nélkül. Most amikor megköszönjük Kedves Barátunk eddigi hűséges támogatását, arra kérjük: legyen segítségünkre továbbra is közös ügyünk szolgálatában. Önkéntesek vagyunk, anyagi erőnk csekély. Kérjük; járuljon hozzá költségeinkhez adományával ebben az évben is. Szervezetünk „Not for Profit Organization”, tehát az adományok az adóból levonhatók. HUNGARIAN ALUMNI ASSOCIATION névre kiállított csekkjét, kérjük, küldje a következő címre; Hungarian Alumni Association P.O.Box 174 New Brunswick, NJ. 08903, U.S.A. A húszdolláros, vagy annál magasabb összegű adományokat Kovács Imre „A Márciusi Front” című, a Tanúk — korukról sorozatunkban megjelent könyvünkkel honoráljuk. Abban a reményben, hogy kérésünk megértésre talál, maradunk szívélyes üdvözlettel: Magyar Öregdiák Szövetség — Bessenyei György Kör 2. (befejező) rész Számos magyar egyesülettel, egyházközséggel és értelmiségi családdal találkoztam, s tapasztalataim szerint mi idehaza bizony aligalig ismerjük a sokszázezer főt számláló amerikai magyarság belső helyzetét, gondjait és eredményeit. A népszerű útirajzok ugyanis sok tekintetben eltorzitják a valóságos képet, inkább a meglepő élményeket, a „szenzációt" tálalják, és nem a köznapi életet mutatják be. Igen, az amerikai magyarság nagy tömbjei még megismerésre várnak, és ezt a megismerést csak elfogulatlan érdeklődés alapozhatja meg. Nos. az első fontos tapasztalat: az amerikai magyarság megosztottsága. Közismert dolog, hogy az emigráció világnézeti, illetve politikai tekintetben rendkívül megosztott, és a különböző liberális, polgári demokratikus, az egyetemes humanizmus gondolatának elkötelezett katolikus, protestáns vagy zsidó mozgalmak, törekvések mellett igen erősen érvényesülnek a konzervatív törekvések is, erősebben, mint Nyugat-Európa magyar szórványaiban. Sokan élnek az óceán túlsó partján olyanok, akik 1945, 1948 vagy 1956 óta még egyáltalán nem látogattak haza, nem tartanak semmiféle kapcsolatot a magyarországi élettel, és nincs is megfelelő képük az itthoni társadalom és kultúra valóságos eredményeiről. Igen nagy mértékben hódítanak az amerikai magyarság körében a különféle délibábos történelmi-nyelvészkedő irányzatok: a turánizmus és a vele általában összefonódó sumerológia. amely mifelénk inkább csak a köznevetség tárgyát képezi. Az igazság kedvéért azonban meg kell említenem, hogy az áltud"mányos fantazmagóriák mellett jelenik meg néhány figyelemre méltó kiadvány is, például az az Erdy Miklós által szerkesztett könyvsorozat, amely a sumerológiai kutatások korábbi (műltszázadi, századeleji) dokumentumait hasonmás kiadásban adja közre, és ennyiben tudománytörténeti értéke van. A világnézeti-politikai szétszóródáson belül ugyanakkor mindinkább érezhető azoknak a csoportoknak, illetve személyeknek a tekintélye, akik eleven kapcsolatot keresnek és tartanak a magyarországi szellemi élettel, kultúrával és értelmiséggel. Ilyen csoport elsősorban a Magyar Baráti Közösség széles tábora is, amelynek képviselői igen tevékeny szerepet játszanak a hazai kulturális élettel szövődő kapcsolatok alakításában, és éppen ezért az emigráció más csoportjai részéről nem egyszer gyanúsításokkal, mi több, rágalmakkal kell megküzdeniük, az emigrációs sajtóban időnként olvashatók az ellenük viselt hadjárat dokumentumai. Mindazonáltal meggyőződtem arról, hogy a Baráti Közösség szellemi integritása, egyszersmind a hazai kapcsolatok ápolására törekvő tevékenysége mindinkább megbecsülést szerez, sokszor olyan csoportosulások körében is, amelyek nemrégiben még határozottan elleneztek mindenféle kapcsolatteremtő kísérletet, és szembeálltak az anyanyelvi mozgalommal. Az erős ideológiai és politikai megoszlás mellett érezhető a fiatalabb értelmiségi nemzedék — az 1956-os emigránsok, illetve a már Amerikában felnőtt s igen gyakran tudományos-egyetemi pályán érvényesülő fiatalabbak — növekvő szerepe is, amely kétségkívül jótékony értelemben küszöbölheti ki a politikai megoszlásból következő belső küzdelmek bénító következményeit. Érdemes felidézni Szendrey Tamásnak, az erie-i egyetem történészprofesszorának A közép-nemzedék szerepe a külföldi magyar életben című előadását A XXII. magyar találkozó krónikája (Cleveland, 1983) című kötetből: „Nekünk (ti. a közép-nemzedéknek. P B.) a változott politikai helyzetben más álláspontunk van (mint az idősebb emigrációs nemzedékeknek. P B.) és ezért fegyvertársainkat nemcsak az emigrációban, hanem az egyetemes magyarságban keressük. (...) Amikor ezt a jogunkat szeretnénk gyakorolni, akkor az idősebb nemzedékek tagjai részéről az eddiginél több jóindulatot és megértést szeretnénk kérni. (...) Az intézményes magyar élet fennmaradása nehezen képzelhető el a mostani idősebb korosztályok szervezetei nélkül. Ezek nélkül nehéz elképzelni a magyar jövőt Amerikában. Viszont történelmileg tájékozott magyarság nélkül nincs jövő. (. . .) A közép-nemzedék megbecsüli a magyar múltat, s annak értékelését itt szerzett felkészültségével kiegészíti. Az egyetemes magyarság szempontjából kell gondolkoznunk. (...) A közép-nemzedék elismeri, hogy az idősebb nemzedék viszonya merőben más a mai Magyarországgal, mint az övé, de viszont az idősebb nemzedéknek meg kell értenie, hogy a fiatalabb nemzedéknek szüksége van arra, hogy az egyetemes magyarság szempontjait juttathassa kifejezésre." Ez a nemzedéki program, tapasztalatom szerint, elsősorban a Magyar Baráti Közösség munkája során érvényesül, nemcsak a Lake Hope-i konferencián, hanem az észak-amerikai kontinensen szétszórtan élő Itt-Ott-tagok köznapi tevékenységében is. Számos helyen találkoztam jólmüködó magyar hétvégi iskolával, ahol a második-harmadik nemzedékbeli amerikai magyar fiatalok tanulhatnak a család nyelvén, ismerik meg a magyar történelmet, irodalmat, a népi kultúra hagyományait. Magyar Házakban jártam (közöttük talán a vancouveri jelentette számomra a legnagyobb élményt), amelyek mindenütt a magyar kulturális, illetve társas élet tűzhelyei, és katolikus, illetve református magyar egyházközségekkel találkoztam, amelyekben nemcsak a keresztény ökumenizmus jótékony szellemisége érvényesül, hanem megteremtődik a magyar közösségi élet is, igazolva a legutóbbi Anyanyelvi Konferenciának azt a felismerését, amely szerint a magyarságtudat legfontosabb otthonai a szétszóródásban ma a magyar egyesületek és gyülekezetek. Csak egy-egy példát említenék: az egyesületek közül a Los Angeles-i Arany János Kultúrkört, amely nemrégiben külön emlékfüzetben vetett számot tízesztendős tevékenységének eredményeivel, s ebből a füzetből is látható, hogy az önkéntes előadók — Trombitás Dezső református lelkész, Kannás Alajos költő, Birnbaum Marianna és Strém Géza egyetemi tanárok és mások — milyen áldozatos munkát végeznek, hogy a Kaliforniában élő sok ezer magyar ne szakadjon el teljesen a magyar kultúra élő forrásaitól. Ugyancsak a fél-dunántúlnyi terjedelmű Los Angelesben találkoztam a San Fernandovölgyi magyar református gyülekezettel, ahol Kálmán Szabolcs nagytiszteletű úr és pesti Zeneakadémiát végzett, kórusvezetó felesége gondozza a néhány száz főt számláló kis magyar közösségnek nemcsak a lelki életét, hanem a nemzeti tudatát, anyanyelvi hűségét is. Ezekben a gyülekezetekben győződtem meg arról, hogy az amerikai magyarság nemzeti identitásának megőrzése nemcsak fontos, hanem elvégezhető feladatot is jelent, és a gyakran hősies áldozatvállalásnak emberiközösségi küldetése, értelme van. Folytathatnám a beszédes példák sorát, s bemutathatnám az amerikai magyarság néhány igen tevékeny képviselőjét is, például közelebbről Éltető Lajost, aki németet és spanyolt tanit a távoli Portland egyetemén, s nemrégiben meghonosította a magyar nyelv oktatását is (elsőnek, éspedig kitűnő eredménnyel, született amerikai feleségét tanította meg magyarul), Nagy Károlyt, aki a hírneves New Brunswick-i Rutgers egyetem szociológia-professzoraként vállalt a hétvégi magyar iskolában tanitói szerepet, PUski Sándort, aki New York-i könyvesboltjában szinte egész Észak-Amerika magyarságának könyvellátását végzi, s emellett arra is jut ereje, hogy könyveket jelentessen meg, elöadókörutakat szervezzen, Böjtös Lászlót, aki templomokat tervez és épít Ohio állam-szerte s közben mérnöki pontossággal szervezi a Baráti Közösség konferenciáit, vendégeinek amerikai körútját is. Tamási Miklóst, aki vancouveri erdészmérnökként igazgatja az ottani Magyar Ház életét, szerkeszti a Tárogató című lapot, s emellett vallomásosan szép verseket ír (Eszkimó szerelem című kötetét idehaza nem is ismerik), Miklóssi Istvánt, aki a világ végén: a kanadai Calgaryban szerkeszti a magas színvonalú Nyugati Magyarság című lapot, vagy Értavy-Baráth Józsefet, aki Atlantában adja közre a Hungarian Cultural Foundation angol nyelvű könyvsorozatát, amelyben Petőfi, Ady és József Attila válogatott versei mellett olyan történelmi, illetve művelődéstörténeti munkák láttak napvilágot, mint Edsel Walter Stroup, az akroni egyetem tanára Hungary in early IH4H, Mályuszné Császár Edit The Theatre and National Awekening vagy Z. Kramár Erőm the Danube lo the Hudson (1850—1900) című — ez utóbbi a magyar kivándorlással foglalkozó — kötete. Az amerikai magyar szellemi élet kétségtelenül számos olyan értéket hoz létre, amellyel a magyar kultúra külföldi recepciójának felmérése során nekünk is számot kell vetnünk, amelyet kell ismernünk. Igen, az amerikai elóadókörút, amelyet bátran nevezhetek tanulmányútnak is, talán ezzel a legfontosabb tanulsággal szolgált: ismernünk kell egymás munkáját, szellemi birtokunkba kell vennünk egymás eredményeit. A Reménység Tavánál rendezett összejövetel ebben a tekintetben figyelmeztetést, egyszersmind jelképet jelent: arra a közös reményre utal, hogy egymás megismerése, számontartása nemcsak szükséges, hímem lehetséges is. Mondhatnám így is: jövője van. Valóban, én abban az amerikai magyar értelmiségben bízom, amelyet nem (nemcsak) szép nosztalgiák fűznek a magyar kultúrához, a magyarság egyeteméhez, hanem elsősorban az elvégzendő tennivalók, a közös felelősség, az alkotó köznapi munka hatékonyságába vetett remény. (Jelenkor, Pécs, 1986. február) ITT-OTT KONFERENCIA Az MBK—ITT-OTT 1986. augusztus 17-23. közötti konferenciájára jelentkezni lehet a következő címen: Mr. László BÖJTÖS, 7000 Hilton Rd., Brecksville, OH 44141. Tel.: (216) 861-6091.
