Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1986-05-01 / 5. szám
1986. május Nyugati Magyarság —■ Hungarians of the West S. oldal Magyar Életért és Jövőért Szükségesnek éreztük előrebocsátani ezeket a cselekvéseinket meghatározó elvi gondolatokat, amikor az egész emigrációs magyarság elé kívánjuk terjeszteni a Magyar Életért és Jövőért néven szövetkezett, két irányból elindult mozgalom célkitűzéseit és tevékenységét. A közös célkitűzés: a magyar jövő szolgálata a nemzet életerejének és hivatástudatának gyakorlati úton való erősítésével. A Magyar Életért mozgalom indult előbb programjával: felszínen tartani a magyar népesedés kérdését — aminek jelen helyzete tragikus árnyat vet jövőnkre —, pályázatok, alapítványok útján serkentve a hazai írókat, társadalmi kutatókat, hogy keressék a nemzet legsúlyosabb problémájára a megoldás útjait és a megoldás irányában befolyásolják a felelős hivatalos szerveket. Az Országos Családvédelmi Tanács elfogadta a mozgalom által felajánlott első pályázati kiírást, amelyre eddig negyven résztvevő jelentkezett. A mozgalom nyugaü ága a Magyar Jövőért néven Kaliforniában indult el öt évvel ezelőtt azzal a célkitűzéssel, hogy harcoljon a magyarságról külföldön terjesztett hamis vagy ferde felfogások ellen, oszlassa a magyarság eredetét, múltját körülvevő tájékozatlanságot, s magas színvonalú forrásirodalommal lássa el a vezető könyvtárakat, történelem-tudósokat és politikusokat Ez a két mozgalom közös Charter alatt szövetkezve szervesen kiegészíti egymást és összehangoltan tervezi és kivitelezi akcióit. Hungarian-American Cultural and Scholarship Committee, Inc. néven New Yersey államban van hivatalosan bejegyezve adókedvezményi joggal, vagyis adóból levonható adományokra jogosult. Évi tagsági díj nélkül tagja lehet mindenki, aki eredménytelen szavakon, nyomtalanul szétfosztó ünnepi lelkesedésen túl gyakorlati tettekre váltott áldozattal kíván a Magyar Élet és Jövő szolgálatába állni. Ezúton tájékoztatjuk az emigrációs magyarságot legújabb akciónkról, amely a magyarság történelmi szerepének tudatosítására irányul. Az ország ez év szeptemberének első napjaiban ünnepli Budavár török uralom alól való felszabadításának 300. évfordulóját. A világon szétszórt magyar történészek konferenciája mellett folyó társadalmi eseményekre az Emlékbizottságtól meghívást kapnak mindazon országok képviselői, amelyek a XI. Ince pápa által szervezett Szent Liga keretében Budavár felszabadításában részt vettek. Mozgalmunk nem mulaszthatja el e ritka alkalmat célkitűzései szolgálatára. Zolcsák István nagylelkű anyagi segítségére támaszkodva felajánlottuk az Emlékbizottságnak, hogy hozzájárulnánk az ünnepségekhez egy éremsorozattal, amely méltóképp örökítené meg a magyarság 150 éves ellenállásának jelentőségét a török hódítással szemben. Az éremsorozatot tiszteletbeli emlékként ajánljuk fel a külföldi képviseleteknek, a Nemzeti és Hadtörténeti Múzeumnak, valamint az emlékünnep vezető személyiségeinek. Az éremsorozat elkészítésére a Tennessee államban élő nagy magyar festő- és éremművészt, Bodó Sándort kértük fel, aki az amerikai függetlenségi harc győzelmének 200. évfordulója emlékére készített éremsorozatával Európa-szerte ismertté tette nevét. Az éremsorozatot megfelelő ismertető szöveg fogja kisérni. A külföldön élő magyarság, elsősorban Amerikában és Kanadában, aránylag csekély áldozattal vehet részt a Mozgalom által szorgalmazott közös nagy cél szolgálatában, amit jelmondatunk tömören így fejez ki: „A történelmi hivatás tudatából táplálkozó önbizalom és élniakarás új nemzedékeken át a kulcsa egy nemzet jövőjének.'' Az arannyal futtatott bronzérmék júliusra készülnek el. A sorozat számozott és korlátozott kiadásban, az egyes érmék külön dobozban, számozatlanul lesznek elérhetők az érdeklődők számára. A számozott sorozat előjegyzés útján igényelhető. Az éremtervről és a hivatalos ünnepségről további ismertetést adunk a külföldi magyar sajtónak. Hites Kristóf (Nyugati elnök) 302 Portola Rd. Fortola Valley, CA 94025 Horváth Lajos (Keleti elnök) 12 Augusta Ct„ Holiday City N. Toms River, N.J. 08757 NAGYVÁRADON a baptista templomba már nem féró sokezres tömeg utcai hangszórókon keresztül hallgatta Graham-et. A hallgatóság a hangszórókat hatósági felszólítás ellenére sem volt hajlandó leszerelni. Itt nem engedélyeztek magyar nyelvű tolmácsolást, csak egy magyar záróimát. ARADON is fákra, villanyoszlopokra, az épületek erkélyeire szerelt hangszórókon hallgatták több tízezren Graham-et. TEMESVÁRON az ortodox katedrálisban mintegy hatezren hallgatták Graham-et. de a templom terén és az utcákon összegyűlt kb. 150.000 főnyi tömeg semmit sem hallhatott. Az előzetes, i lami szintű megállapodásokat megszegve, a román hatóságok itt is megtiltották a hangszórók >S i zárt áramkörű televíziók felszerelését csakúgy, mint— az egyetlen Kolozsvár kivételével — a magyar nyelvű tolmácsolást. Billy Graham 1985. szeptember 6-17. közötti romániai látogatása mely benyomást teli .1/ evangelizátorra: személyesen is megtapasztalta a vallási es a nemzeti kisebbségekre nehezedő diktatúra eddig esak hallomásból, olvasmányokból ismert módszereit es azok következnienyeit. A hivatalosok a dakó-roman elmeidet bizonygattak neki liidomasunk van arról, hogy Graham a roman kormain képviselőknek — es visszatérésé után az l S \ kormányköreinek is — szóvá tette a vallasszabadsag hiánya mellett a kisebbségek, különösen a magyarság romániai elnyomoltsagat is: a magyar iskolák, a magyar könyvkiadás, a bibliák ügyet Köztudott, hogy az emigrációs magyarság többszörös lelki válságban él. Ennek kétség telenül egyik fő oka az elhagyott Hazához é: az új utakra kényszerült Nemzethez valc viszonyulás örökké nyitott, vitatott kérdése E viszonyulás elvi és érzelmi különbsége okozzák, hogy nem vagyunk képesek eró inket egyesíteni még olyan célok érdekéber sem, amelyek elsődlegességében a különböze hozzáállás mellett is meg kellene egyeznünk Az eredmény: anyagi, szellemi és erkölcs erőink szétforgácsolódása, kezdeményező seink erőtlensége, sót kiábrándító eredménytelensége. Újságok, folyóiratok osztódássá születnek s támogatás hiányában kimúlnak kis csoportok öncélú harctereire különülünk Ebből az erőket szétforgácsoló és terméketlen zűrzavarból két világos és vitathatatlan elv feltétlen szolgálata vezethetné eredményes együttműködésre az emigrációs magyarságot. Elsősorban annak tudatosítása, hogy az emigrációnak nem lehet fontosabb feladata, mint a befogadó haza szellemi és politikai síkon való állandó tájékoztatása a magyarság múltjáról és történelmi szerepéről, a rajta oktalanul elkövetett igazságtalanságokról és jogos életigényéről. Egymás oktatása túltengő magyar nyelvű kiadványokkal, az egymással versengő társadalmi szerepjátszás — mind erőfecsérlés, ami az elsődleges feladat rovására megy. A másik nem kevésbé világos és egyértelmű elv: a magyar jövő kulcsa nem az emigráció kezében van, hanem az otthon élőkében. Nem vitás, hogy a hozzájuk való viszonyulás a legérzékenyebb ellentéteket szülő területe az emigráció közösségi életének. Ebből fakadnak az egymás ellen szórt vádak, gyanúsítások, jószándékú és érdemes törekvések elgáncsolása. A józan meggondolásnak számba kell vennie azt a tényt, hogy az emigrációs magyarságnak sem ereje, sem lehetősége nincs arra — következésképp nem lehet feladata sem —, hogy megváltoztassa azt a politikai rendszert, amelyben a Nemzet ma élni kényszerül. Az erre irányuló erőlködés eredménytelenségre ítélt szélmalom-harc. Ez nem jelenti azonban az okos ellenzékiség feladását. A bíráló ellenzékiség sugalmazol közt azonban — a tárgyilagosan vizsgált tények mellett — ott kell legyen a meggyőződés és a szándék, hogy amit nem tudunk megváltoztatni, azon a lehetőségekhez mérten próbálnunk kell javítani. Az emigrációban senkinek sem lehet előjoga vagy kizárólagos elhivatottsága a magyarság jövőjét biztosító utak és módok kijelölése. Következésképp egyetemes követelmény, hogy ne ítéljük el eleve és ne zárjuk ki az eszmecsere és együttműködés lehetőségéből azokat, akik nem a mi saját egyéni elképzeléseink és meggyőződésünk vonalán mozognak, amig nyilván nem önző érdekek, hanem népünk jövőjének őszinte, önzetlen szolgálata a vezető gondolatuk. Egyenesen kívánatosnak látszik, hogy legyenek az emigrációban különféle irányú elképzeléseknek képviselői, akik egy történelmi fordulóponton adódó helyzeti előnyüket népünk érdekében kihasználhatják. Ilyen csoportok hiánya okozta a közelmúltban, hogy sorsdöntő helyzetben társtalanok maradtunk. Ennek a józan elvnek a fényében oktalan ellentét-szításnak tűnik a hazajárók és a csökönyösen távolmaradók, az anyanyelvi konferenciások és a minden kapcsolatot elutasítók közötti szenvedélyes vita. A viszonyulás zavaró ellentéteinek kiiktatásához szükséges annak világos tudata, hogy a hazai magyarság a választás lehetősége nélkül él a jelenlegi rendszerben és alapvető életérdeke, de a nép egyetemes érdeke is azt követeli, hogy abban az egyének megtalálják helyüket, becsületesen betöltsék szerepüket anélkül, hogy olcsó érdekekért feladnák egyéni meggyőződésüket. Ennek az elvnek ésszerű alkalmazásából következik, hogy nincs semmi hazafias érdem a merev elzárkózásban azokkal szemben, akik hazulról keresik a kapcsolatot az emigrációs magyarsággal, akkor sem, ha azok történetesen a hazai élet ismert vagy éppen befolyásos szereplői. Csak azoknak van okuk félni az ilyen érintkezések „fellazító" hatásától, akik nem tudják, hol állnak a független nemzetszolgálatra való eltökéltségükkel. Egyenesen bűn a nemzet ellen kizárni annak lehetőségét, hogy az autokratikus rendszerbe bezárt hazai értelmiség kapcsolatba léphessen a szabad világban élő magyarság eszmevilágával.
